Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-28 / 151. szám, péntek

GOMBASZÖGI ELŐZETES Beszélgetés Varga Bélával, a CSEMADOK Központi Bizottságának vezető titkárával E hét végén rendezik meg Gómbaszögön a XIX. országos dal és táncünnepélyt. Olvasóink közül is bizonyára sokan készülnek a festői szépségű környezetben fekvő helyszínre, s ezért szeretnének minél többet megtudni az idei rendezvény előkészületeiről és műsoráról. Kérdéseinkre Varga Béla, a CSEMADOK KB vezető titkára válaszolt. 9 Kérem, röviden mondja el, hogy milyen szempontok alap- ián állították össze a XIX. or­szágos dal és táncünnepély műsorát. — A CSEMADOK egyik leg­hagyományosabb és minden túlzás nélkül mondhatom, hogy legnépszerűbb országos rendez­vényére ebben az évben az SZNF 30., valamint kulturális s/.ö v el s égii n k m eg alakulásának 25. évfordulója jegyében kerül sor. Legfontosabb célkitűzésünk az volt, bogy hazat magyar népinű v észetü n k f elvonultafása mellett dolgozóink az eddiginél jobban megismerjék a cseh, a szlovák, továbbá a hazai ukrán és lengyel nép kultúráját, s így szeretnénk valóban cselekvőén és a mi eszközeinkkel erősíteni az eigyüvétartozás gondolatát és a proletár nemzetköziség el­vét. Nagy gondot fordítottunk arra is, hogy a műsor sokszínű Jegyen, leli elő lég mindenki megtalálja a számára legmeg­felelőbbet. Az éten járó népi együttesek fellépése lehetősé­get nyújt öntevékeny népi tán­cosainknak, liogy további tevé­kenységükre vonatkozóan meg­felelő tanulságokat szűrjenek Je. Amint a részletes műsorból kiderül, ebben az esztendőben hiányzik majd a könnyű műfaj. Sajnos az elmúlt években a szórakoztató, esztrád jellegű blokkok színvonala gyenge volt, s elsősorban ezért ebben az esztendőben nem iktattunk be ilyen jellegű műsorrészt. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a könnyű műfajt vég­képp „száműztük“ Gombaszög­ről, tisztában vagyunk e zsáner nagy népszerűségével, s a kö­vetkező években igyekszünk eleget tenni az igényeknek. Természetesen az igényességről nem mondunk le, s ezért csak színvonalas, megfelelő művészi fokot elérő könnyűzenei műso­roknak adunk helyet a dal- és táncünnepélyen. ® Az idei műsorból első­sorban mire hívja fel az olva­sóink figyelmét? — Az idei műsor valóban gazdag és változatos, nagyon nehéz valamit is kiemelni belő­le. Szombaton délután 16.00 órától népszerű magyarországi népdal énekesek lépnek fel. Többek között láthatjuk és hall­hatjuk Bodza Klárit, Béres Fe­rencet, Horváth Istvánt és má­sokat. Az ünnepi nagygyűlés után a Csehszlovák Állami Dől­és Táncegyüttes ad több mint kétórás műsort. Ez a számos rangos díjjal kitüntetett élen­járó hivatásos együttes a világ számos országában szerepelt már. s biztosra veszem, hogy a mi rendezvényünkön is nagy sikert aratnak. Vasárnap dél előtt a legjobb hazai magyar műkedvelő népi együttesek mu­tatkoznak be. Ekkor lép fel két ismert népdal énekesünk, Goda Marika és Kovács Béla is. Dél­után pedig a Zemplín szlovák, a Karpatyanin ukrán, az Olzu lengyel, továbbá a Szőttes és az Oj Nemzedék népiegyüttes, valamint a magyarországi Avas-táncegyüttes ad műsort. A felsorolásból is kitűnik, hogy az idén is sokat láthatunk, hall­hatunk, és tapsolhatunk Gomba­szögön. • Voltak p, s esetleg van nak e még szervezési problé mák? — Voltak, s ez ilyen nagy szabású rendezvénynél termé­szetes. Nyugodt szívvel állít­hatom viszont, hogy már nin­csenek, és Gómbaszögön is min­denki jól érzi majd magát. Örömmel mondom, hogy az or­szágos kulturális intézménye­ken kívül a kerületi, a járási, valamint a helyi párt- és álla­mi szervek Is magúkénak tart­ják a gombaszögi rendezvényt, minden szükséges segítséget megadtak nekünk, s ezzel nagy mértékben segítették munkán­kat. 9 Végezetül hadd tegyem fel azt a kérdést, amire minden ér­deklődő kíváncsi, hu szabadtéri rendezvényre készül... — Tudom mire gondol. Né­hány perce hívtuk fel a Meteo­rológiai Intézetet, s ott közöl­ték velünk, hogy a hét végére kellemes, nyárias idő várható.-U~t Zengő énekszóval Jegyzetek a szlovákiai magyar gyermek- és ifjúsági énekkarok II. központi seregszemléjéről Nem véletlenül idézzük Or- lando di Lassus egyik közked­velt kórusművónek a címét: valóban „Ünnepre jött zengő énekszóval“ a hazai magyar gyermek- és ifjúsági énekkarok színe java az elmúlt hét végén Nové Zámkyban a II. központi seregszemlére, melynek rende­zője ezúttal Is a Népművelési Intézet társrendezői pedig a CSEMADOK Központi Bizottsá­ga, az Érsekújvári Járási Nép­művelési Központ, valamint a járási és a városi szervek. A központi seregszemle há­romévenként kerül megrende­zésre, Ünnepélyességét ebben az esztendőben az is emelte, hogy a Szlovák Nemzeti Fel­kelés 30. évfordulója és a SZISZ Pionírszervezete megala­kulásának 25. évfordulója je­gyében valósult meg. Jubileu­mukat nem is ünnepelhették méltóbban az „énekes pioní­rok“, mint kétnapos felszaba­dult, vidám dalolással. Az ün­nepség keretében megkoszorúz­ták a Győzelem emlékművét. A Népművelési Intézet tizen­négy szlovákiai magyar gyer­mek- és ifjúsági énekkart hí­vott meg a központi seregszem­lére. Rajtuk kívül még három kórus szerepelt az érsek új vári járásból, s mint vendégegyüt- tes vett részt a rendezvényen a Csehszlovákiai Magyar Taní­tók Központi Énekkara és a komárnói II. lakótelepi iskola Kicsinyek Kórusa. A CSMTKÉ nevelői hangver­senyt adott az ország minden részéből idesereglett gyermek- és ifjúsági énekkarok tagjai, valamint a helyi és a környék­beli iskolák tanulói számára. Vass Lajos Erkel-díjas zene­szerző érdekes módon kalau­zolta a haliga lóságot „a zene csodálatos és rejtelmes biro­dalmában“. A szombat délelőtti nevelői hangversenyre és a va­sárnap délutáni versenyfellépé­sekre a szabadtéri színpadon került sor, amelv ezúttal kissé nagynak bizonyult a közönség számára, ugyanis a fellépések időpontja egybeesik egy-egy világbajnoki labdarúgó mérkő- zéssel. Annál nagyobb számú közön­ség vett részt a szombat esti ünnepi hangversenyeken Ka- mocsán. Köbül kúton és Bény- ben. Nemcsak az ülőhelyek tél­iek meg, de az állóhelyek is kevésnek bizonyultak. A seregszemlén látottak alapján uz volt a szakemberek egyöntetű véleménye, hogy az elmúlt három évben (tehát az I. központi seregszemle óta el­telt időben) nagyon sokat fej­lődtek a hazai magyar gyer­mek- és ifjúsági énekkarok. Közülük némelyik meglepően jó eredményt ért el. A Dolný Ohaj-i szlovák KA énekkara vendégként vett részt a szemlén. A köbölkút! gyer­mekkar, amelynek műsorán több finn dal is szerepelt, ez­úttal elsősorban Kodály és Bartók műveit részesítette előnyben. Előadásmódjukban felváltva kapnak szerepet az ösztönös és tudatos elemek. A párkányi énekkar lágy hangvé­telével, üde hangzásával hívta fel magára a figyelmet. A fü­lek! gyermekkórust a ritmikai pontosság jellemezte. A pográ- nyi gyermekkart mindenekelőtt játékos, könnyed előadásmódjá­ért kedvelte meg a közönség. A pelsőcieknól elsősorban az alt teljesílménye volt figyelem­re méltó. A dunaszerdahelyi leány kórus előadása dinamikai szempontból kifogástalan. A ko­šicei gyermekkar fellépését a tiszta hangképzés és intonáció tette emlékezetessé. A bátorke- szi énekkar elsősorban mély átéléssel tolmácsolta a kórus­műveket. A várkonyi énekesek „érzik“ a teret; nemcsak ma­guknak, hanem nagyfokú tuda­tossággal a közönségnek éne­kelnek. A levicei leánykar érett, pontosan kidolgozott elő­adásban tolmácsolta a műveket. A gímesi csoport meglepően tiszta, tömör hangzásával ara­tott nagy sikert. A čalovóiak kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottak most is, mint már annyiszor. A bratislavai ének­kar az igényes feladatot is na­gyon jói oldotta meg. A nngy- kaposi énekkar alt 9Zólama egészen csodálatos dolgokra képes. A galántai kórus techni­kai felkészültsége figyelemre méltó. A komáromi II. lakótele­pi iskola gyermekkara az egyik lég képzettebb kórusnak bizo­nyult. A seregszemle üde szín­foltja volt az utóbb említett énekkar „utánpótlásának“, a komáromi Kicsinyek Kórusának fellépése. Említésre érdemes a kórusok ízléses „egyenruhája", mindenekelőtt a gímesiek nép­viselete. Az egyesített gyermekkarok közös műsora szintén arról győzte meg a jelenlevőket, hogy hazai magyar ifjúsági és gyermekkaraink kiejtése tiszta (idegen nyelvű szövegmondás alkalmával is), intonációja pontos, hangzása nagyon jó, dinamikája életteli. Ha a kö­vetkező három évben is ilyen nagymértékű lesz a fejlődés, akkor igen nehéz helyzetbe ke­rül majd a III. központi sereg­szemle műsorbizottsága a ren­dezvény előtti válogató kör­úton ... KMECZKO MIHÁLY A PRÁGAI METRO A prágai metró első útvona­lát május 9-én adták át a for­galomnak. Nem véletlen, hogy a csehszlovák—szovjet barát­ság e szimbólumát éppen ha­zánk felszabadulása 29. évfor­dulójának a napján helyezték üzembe. A metro felépítése nemcsak szakembereink és technikusaink sikerét, hanem annak a jobboldali opportunis­tákkal folytatott éles hangú vitának a befejeztét is jelenti, amelynek eredményeként az eredetileg tervezett kéregvasút helyett a Szovjetunió önzetlen segítségével megkezdtük a metro építését. A történelmi igazság megkí­vánja, hogy legalább dióhéjban ismertessük a néhány év előtti vitát, melynek keretében az il­letékesek — a nyugati techni­ka csodáiéi, helyesebben a jobboldali opportunisták kéz- zel-lábbal tiltakoztak a föld­alatti vasút építése ellen. Nem mintha ellenségei lettek volna a kényelmesebb és gyorsabb közlekedésnek. Véleményük szerint azonban Becs-, Frank­furt, Nürnberg és a többi nyu­gati nagyváros példájára Prá­gában csak a kéregvasútnak lehet jövője. Ügy tettek, mint­ha nem tudták, vagy megfeled­keztek volna a szovjet szakem­bereknek a metro építésével és üzemel tetésével ka pcsola fos gazdag tapasztalatairól, melye­ket készségesen osztanak meg mindenkivel, aki tanácsért for­dul hozzájuk. Ne csodáljuk, hogy a lakos­ság többsége abban az időben nem tudta, mi a különbség a metro és a kéregvasút között. Ezért akadtak olyanok is, akik szörszá 1 liasoga tásnak tartották az említett már-már késhegyre menő vitát és a fővárosunk közlekedési rendszerét veszé­lyeztető, hol az egyik, hot a másik megoldást előnyben ré­szesítő határozatokat. Pedig a két megoldás közötti különbség egyáltalán nem lebecsülendő. Mert míg a kéregvasút építke­zési munkáit a főváros forgal­mára és életére befolyási gya­korló nyílt ásatások jellemzik, megvalósítása esetén Prága számos értékes műemlékének épsége forgott volna kockán — a metro építkezési munkái a föld alatt 15—50 m mélységben zavartalanul folynak. Könnyen megtörténhetett volna tehát, hogy az utcák, a terek és a parkok a nyílt ásatások áldo­zataivá válnak, amint annak a főpályaudvar előtti térségen ta­núi lehettünk. A további károk megakadá­lyozása a szovjet szakemberek ismételt figyelmeztetésének volt tehát köszönhető. Ám Prá­ga felelős tényezőinél sokáig süket fülekre találtak ezek az intelmek. Húziák-halasztották a teendőket, késiek a tervrajzok, félbemaradt az építkezés. A kilátástalan helyzetnek az 1967. augusztus 9-én kiadott kormányhatározat vetett véget, mely arra kötelezte az illeté­kes szerveket, hogy az addig kéregvasútként épített „C“ út­vonalat — a szovjet szakértők javaslata értelmében — az ere­deti határidők betartásával földalatti vasútként építsék tovább. Noha a reakció ezután is még többször kimutatta mé­regfogát, a szocializmusnak el­kötelezett, becsületes dolgo­zóink nem, álltak kötélnek. Szovjet társaik mellett kitart­va, együttműködésüket a Szov­jetunióból behozott fúrópajzsok bevezetésével folytatták, me­lyeknek szakszerű kezelésére 12 szovjet szakértő négy hó­napon keresztül tanította őket, A metro építése nem egyetlen nemzedék feladata. A távlati terv szerint csak a század vé­gén készül ©1. Négy útvonalán melynek hossza 2000-jg megha­ladja a 92 km-t, összesen 104 állomás teszi majd lehetővé a ki- és beszállást. Az óránként átlagosan 35 km-es sebességgel közlekedő kocsiszerelvény egy irányban több mint 40 000 utast fog szállítani. Ezzel a számunk­ra egyelőre még nehezen el­képzelhető mér földes fejlődés­sel arányban emelkednek majd fokozatosan a metro építésének a költségei, melyek már ma is óriási összegeket emésztenek fel. Ám a közvélemény szerint a főváros már-már megbénuld közlekedési rendszerében biz­tosítható legcsekélyebb enyhü­lés is megér minden anyagi ál­dozatot. Sok bonyodalmait okoztak a metró építőinek Prága sajátos­ságai, mindenekelőtt a külön­böző mélységekben előforduló, sokféle geológiai rétegeződének közt folyó ásatások, melyeknek egyik gyakori kísérőjelensége a rettegett talajvíz. Ez ellen is a bevált szovjet módszer alkal­mazásával tanultüK meg véde­kezni dolgozóink. Milyen örömet jelentenek ezek a munkasikerek a dolgo­zók körében, azt értékes köte­lezettségvállalásaik és a szo­cialista versenyben való rész­vételük is igazolja. Becsületbeli kötelességüknek tartják a ne­hézségek leküzdését, a határ­idők pontos betartását. Lelkife* meretes, jó munkára töreksze­nek, ezért is tanácskoznak gyakran tapasztaltabb szovjet társaikkal. Ha jónak látják, el­veiket is átveszik. Az ö nyom­dokaikban haladva igyekeznek idejében felismerni a vállalko­zásaikkal járó kockázatot mielőbb megtalálni a problé­mák megoldásához vezető utat. Az idén száznál is több kol­lektíva versenyez már a szocia­lista munkabrigád címéért és hazánk felszabadításának 29. évfordulója alkalmával mintegy 350-en veszik át a „Metro épí­tője“ kitüntetést. Elsősorban ugyanis ezeknek a dolgozóknak köszönhető, hogy a metró két hónappal a tervezett határidó ©lőtt készült el. Elvitathatatlan ugyanis, hogy a legkorszerűbb gépeket is emberek kezelik, tőlük, az emberektől függ te­hát, beváltják-e a gépek J* hozzájuk fűzött reményeket, vagy sem. E az elv vonatkozik a kor­szerű kocsiszerelvényekre is, melyeknek a Káčerov és a So­kolovská végállomások közti 6,7 km-es útja 13,5 percet vesz igénybe. Noha ma még csak erről a rövid útról van szó —•» mely azonban idővel egyre bő­vül és terebélyesedik, — így is nagy könnyítést jelent majd a lakosság 6,2 százalékának, akik ma még naponta kétszer is a túlzsúfolt villamosokban és autóbuszokban több órát kény­telenek tölteni a közlekedési akadályok miatt. A prágaiak tehát örömmel és büszkén fogadják a majdnem 7 évig épített földalattijukat és hálásak a Szovjetunió segítsé­géért, melyre a metro további vonalainak építésénél is nagy szükség lesz, hogy egyre több villamos és buszjárat tűnjön ei a főváros utcáiról, és hogy biz* tooságosabb legyen a közleke­dés. KARDOS MARTA A Zliőín Prahe-i ipari gépeket és előregyártóit könnyű épület­elemeket gyártó üzem szakem­berei összeállí­tottak egy, a lé­zersugarak fi­zikai tulajdon­ságainak fel- használásán alapuló készü­léket, amely az előregyártott épületelemek belső síkjainak és derékszögű- ségének móré sére szolgál. (Felvétel: ČSTK) épl" MŰSZAKI ÚJDONSÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom