Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-24 / 147. szám, hétfő

Ml az igazság a szovjet-kínai határkérdésekről folyó tanácskozásoktól ľ

Izrael felelős a feszültségért

TASZSZ-nyilatkozat a Libanon elleni izraeli támadásról

Varsó — „A Szovjetunió arra törekszik, hogy sokoldalúan, teljesen és véglegesen megoldja a határproblémákat a Kínai Népköztársasággal, hogy a szovjet—kínai határ a béke ós a jószomszédság határává váljon, amilyen a közelmúltban volt és amilyen ismét lehet“, írja a Zycie Warszawy című lengyel lap a határkérdésekről folyó pekingi szovjet—kínai tanácskozásokról.

A nyugati sajtóban az utóbbi időben cikkek jelentek meg a tanácskozások lényegéről. Ezek az információk Pekingből „erednek". Bizonyos idő óta ezek a „tájékozott“ emberek szívesen beszélgetnek azokkal, akik Kínába látogatnak, leggyakrabban a burzsoá újságírókkal és e beszélgetésekben az egyik fél magatartását csak fekete színben, míg Peking magatartását csak rózsaszínben látják. Az eszmefuttatások lényege, hogy Kína állítólag nagyon óhajtja a határprobléma rendezését, míg a Szovjetunió ezt elutasítja.

A lengyel lap hangsúlyozza, Jiogy a valóságban ez éppen ellenkezően van.

A Szovjetunió abban látja a tanácskozások végcélját, hogy pontosan kijelölik a határvonalat, amely történelmileg kialakult és egész idő alatt jogi szempontból is rögzítődött az orosz—kínai szerződések okmányaiban. Ezek helyett kellene új szerződést kötni a határokból és a határvidék rendszeréből. Tehát nem új szovjet—kínai határ kijelöléséről van szó, hanem csak a határvonal pontos meghatározásáról egyes szakaszokon.

A Szovjetunió a határokról jnegkötött orosz—kínai szerződések alapján javasolja megoldani a határkérdést ós az erre vonatkozó tanácskozásoknál az pgyenjogúság, a kölcsönös megértés, a kölcsönös engedmények elvét óhatja érvényesíteni és szem előtt kívánja tar- jani a helyi lakosság érdekeit is — írja a lengyel újság.

„Azonban a Szovjetuniónak pz a tárgyilagos magatartása Pekingben nem talált kedvező Visszhangra“ — folytatja a szerző. „Peking nagy hangon hirdeti — hogy hajlandó megkezdeni a szovjet—kínai határkérdés rendezését, azonban egyidejűleg különböző kifogásokkal makacsul elutasítja a gzovjet—kínai határvonal pontos kijelölését, holott ez az a probléma, ami a lényegi megoldást jelenti. Ahelyett, hogy a határvonallal foglalkoznak, a Kínai képviselők azt állítják, jiogy állítólag ki kell alakítani valamilyen „feltételeket a tanácskozásra“.

A cikkíró leszögezi, hogy #dva vannak a tanácskozás Összes feltételei. A Szovjetunió jnár a tanácskozás kezdete előtt megtette a szükséges intézkedéseket a határokon. A határőrség parancsnoksága utasítást kapott, hogy feltétlenül tartsa be a normális kapcsolatokat a szovjet és kínai határőregységek között és a hivatalok között, s tartsa fenn a határokon a status quot.

Az adott utasítások értelmében minden határproblémát jóakarattal és korrekt módon kell elbírálni, hogy a határokon a jószomszédi viszonyok érvényesüljenek, ki kell zárni .a fegyver és az erő használatát. Az utasítások kiterjedtek arra is, hogy figyelembe kell venni mindkét ország határterületén élő lakosság érdekeit, a gazdasági tevékenység területén is, ki kell zárni a másik fél ellen irányuló propagandát a határon, beleszámítva a hangszórók használatát is.

A kínai fél kijelentette, hogy hasonló lépéseket tett.

„Mindez hivatott volt hozzájárulni a kedvező légkör kialakulásához mind a két ország kapcsolatainak területén, mind a normális határviszonyokban. Mindez tehát tárgytalanná teszi a tárgyalásokat a szükséges feltételek fogyatékosságáról“ — írja a szerző.

A cikk rámutat Peking következetlenségére, ami abban nyilvánul meg, hogy a kínai fél szerint a szovjet—kínai határon fenntartandó status quo-t rögzítő egyezmény megvitatására adva vannak a feltételek (ezek a tanácskozások 1969 október óta folynak), míg a határvonalakról szóló tanácskozások feltételei hiányoznak. A szerző arra a következtetésre jut, hogy Peking javaslata, miszerint előbb ideiglenes szerződést kell kötni a status quo fenntartására, „egyrészt nem az adott helyzetből ered, másrészt maga a kínai kormány is beismerte 1969. október 7-i nyilatkozatában, hogy ez a javaslat meghaladja a szovjet és a kínai kormányfő 1969. szeptember 11-i egyezményének keretét és csak utólagosan terjesztették elő.“

Világos volt, hogy az ideiglenes egyezmény megkötéséről folytatott tanácskozások csak végtelen időhalogatást jelenthetnek, különösen a határvonalak tanácskozása szempontjából, ami a probléma lényegét jelenti. Amint az előrelátható volt, hamarosan bebizonyosodott, hogy Peking éppen erre törekszik.

A szovjet fél bebizonyította, hogy a problémák megoldásához vezető leggyorsabb üt a határvonal kijelölése. De amikor azt látták, hogy Kína nem akar egyetérteni ezzel a javaslattal, a szovjet képviselők az álláspontok közeledése, valamint a tanácskozások előrehaladása érdekében beleegyezett az ideiglenes szerződés kidolgozásába.

Feltételezhető volt, hogy ha a kínai fél bármilyen okból nem hajlandó tanácskozni a határvonalakról és egyszer s mindenkorra megoldani a 'határkérdéseket, akkor legalább az ideiglenes szerződés kidolgozásával kapcsolatban kell konstruktív álláspontra helyezkednie. Peking magatartása azonban egészen más volt. „Anélkül hogy mérlegelné az objektív valóságot, makacsul arra törekszik, hogy fenntartás nélkül fogadják el követeléseit, jóllehet e követelések teljesen indokolatlanok.“

A követelések lényege az, hogy Peking a határkérdésekről folytatandó tanácskozások megkezdését függővé teszi attól, hogy a szovjet fél egyoldalúan egyezzen bele abba, hogy a jelenlegi egyezményes határokat több szakaszon mélyebben helyezzék át szovjet területre, igen jelentős hosszúságban. Sőt a kínai fél „a katonaság elválasztása“ ürügyével azt követeli, hogy a Szovjetunió számos szakaszon egyoldalúan vonja vissza a határról fegyveres erőit, beleszámítva a határőrséget is, míg a kínai katonaság a megelőző állásokban marad.

Vajon milyen vonalon kellene — a kínai fél elképzelése szerint — kijelölni a határokat és hová kell áthelyezni a szovjet határőrséget?

A szovjet kormány kezdeményezéséből 1964-ben a Szovjetunió és Kína kétoldalú tanácskozást folytatott a határkérdésekről. E tanácskozásokat Peking hibájából nem fejezték ba Akkor a két fél kicserélte a térképeket. Bebizonyosodott, hogy a kínai térképeken a szovjet terület számos szakaszát Kínához csatolják és a határvonal jelentős hosszúságban, mélyen a szovjet területen húzódott. A kínai fél a „határvonalat“ önkényesen húzta meg minden olyan dokumentum nélkül, amely igazolta volna álláspontját és tekintet nélkül a határok valódi helyzet éra

Amikor e térképeket „gyártották“, amelyek tagadták az orosz—kínai hatűrszerződése- ket, Peking makacsul követelni kezdte, hogy a szovjet fél ismerje el eczek jogi érvényességét.

A szovjet területnek azok a szakaszai, amelyek a kínai térképeken a jelenlegi szerződések határvonala és a kínai fél által önkényesen meghúzott határvonalak között vannak, „vitás területnek“ minő- sítendők. Ez azonban csak ürügy, mivel Peking egyidejűleg a „vitás“ kifejezésen a szovjet fél „meghátrálását“ érti, és azt állítja, hogy a „vitás“ területek a valóságban kétségtelenül kínai területnek számítanak.

„Jóllehet Peking szavakkal nem tiltakozik uz ellen, hogy a határokat a szerződések alapján rendezzék, a valóságban arra törekszik, hogy megbontsa a szovjet—kínai határ szerződéses jogi alapjait és bármilyen tanácskozás előtt legalizálja a „vitás területek“ koncepciót és egyoldalú előnyökhöz jusson tekintet nélkül a másik fél állami és nemzeti érdekeire“ — állapítja meg a cikk.

„Mindez azt bizonyítja, hogy a maoisták mindenekelőtt saját bel- és külpolitikai céljaik elérése érdekében blokkolni igyekeznek a Szovjetunió minden reális javaslatát és nem akarják megengedni, hogy kölcsönösen elfogadható egyezményt kössenek a határok status quo-jának fenntartásáról".

A szerző szerint a Szovjetuniónak az az álláspontja, hogy pontosan meg kell határozni a határvonalat. Ezt ugyanis nem jelölték ki teljes hosszában és több helyen felszíni változások történtek, megsemmisítették a határjelzó- seket, stb. „A helyzet az, hogy a felek az egyes szakaszokon eltérően értelmezik a határvonalat, de nem a határvonal valamilyen felülvizsgálásáról vagy revíziójáról van szó“ — hangsúlyozza a cikk.

„A Szovjetunió azt javasolja, hogy a tanácskozásokon dolgozzák ki a határvonalak egységes értelmezését, a határok teljes hosszúságában és az érvényes szerződéseket helyettesítendő új szerződéseket kössenek a határokról és valósítsák meg a megfelelő demar- kációt. Ha mindkét fél szilárdan áll a valóság és a dokumentumok talaján, akkor minden nehézséget áthidalnak és biztos lesz az eredmény.

Ha a tényeket vizsgáljuk és a valóság kópét látjuk, az a benyomásunk, hogy Pekingnek nem érdeke semmiféle gyakorlati és reális egyezmény a Szovjetunióval, hogy nem igyekszik megegyezésre, hanem szándékosan eltúlozza a határproblémákat, mindezt saját szovjetellenes és soviniszta céljaik érdekében“ — állapítja meg a szerző.

A Szovjetunió álláspontjáról hamisított változatokat terjesztenek és a nagyszámú valótlanságok között vezető helyen áll „a fenyegetés északról“ és „a nyomás“, amit a Szovjetunió állítólag Kínával szemben érvényesít a tanácskozások során.

A szerző megcáfolja ezeket a valótlanságokat és rámutat, hogy a Szovjetunió számtalanszor javasolta, hogy a felek magas szinten külön államközi jegyzőkönyvben kötelezzék magukat arra, hogy kölcsönösen lemondanak egymás megtámadásáról. Ezeket és a Szovjetunió más békeszerető javaslatait Pekingben nem támogatták.

A kínai vezető képviselőknek azért van szükségük arra, hogy makacsul elutasítsák a Szovjetunióval megkötendő olyan szerződést, ami rögzíti, hogy lemondanak az erő alkalmazásáról, az egymás ellen intézett támadásokról, valamint „a fenyegetés északról“ mítosz kihasználására, hogy állandó feszültségben tarthassák a kínai népet és eltereljék figyelmét a belső nehézségekről — állapítja meg a cikk.

„De Pekingnek azért Is szüksége van a Szovjetunió Kína ellen megnyilvánuló „agresz- szivitását“ felhasználó rágalmakkal alátámasztott szovjet- ellenességre, hogy igazolhassa a világ előtt szovjetellenes politikáját és a nemzetközi ügyekben fenntarthassa a foMoszkva — A TASZSZ szovjet hírügynökség szombaton nyilatkozatot tett közzé azzal kapcsolatban, hogy Izrael barbár bombatámadásokat intézett libanoni települések ellen. „Az izraeli katonai klikk tovább fokozza a feszültséget a Közel- Keleten.

A hírügynökség ezután leszögezi: az izraeli támadás áldozataivá békés libanoni emberek és palesztin menekültek — gyermekek, nők és öregemberek váltak. Az izraeli vezetésnek az az igyekezete, hogy magyarázatot keressen ezekre a terrorakciókra, teljesen lehetetlennek bizonyul. Az egész világ előtt ismert, hogy éppen Izrael évek óta agresszív, erőszakos és terror politikát folytai a vele szomszédos arab országokkal szemben. Az izraeli uralkodó köröknek tudniok kell, hogy a térségben nem lehet béke mindaddig, amíg az arab országok nem kapják vissza minden megszállt területüket és nem biztosítják a palesztin arab nép törvényes jogait.

A TASZSZ szovjet hírügynökséget illetékes helyen felhatalmazták annak kijelentésére, hogy mindezekért a provokációs cselekményekért és a feszültség fokozásáért teljes mértékben az izraeli kormányt terheli a felelősség.

Kairó — Izmail Fahmi egyip? tömi külügyminiszter Kairóban fogadta Lumír Hanákot, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kairói nagykövetét és tárgyalás sokat folytatott vele a két or: szág kapcsolatairól. Ezzel kapcsolatban a miniszter hangoz; tatta, hogy Egyiptom tovább kí: vánja fejleszteni együttműködését valamennyi szocialista országgal.

Hazánk nagykövete egyéb; ként megbeszélést folytatott más hivatalos egyiptomi tényezőkkel is.

Kairóban egyébként hivatalo: san közölték, hogy Fahmi egyiptomi külügyminiszter a kormány több tagjával együtt Moszkvába utazik, hogy tárgyalásokat folytasson a szovjet vezetőkkel a kétoldalú kapcsolatok erősítéséről és elmélyítéséről.

Szadat egyiptomi elnök nyi: latkozatot adott egy amerikai tv-társaságnak, amelyben azt az óhaját fejezte ki, hogy még a genfi közel-keleti konferencia felújítása előtt újabb kétoldalú megbeszélésekre kerüljön sor Egyiptom, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és több aratj ország képviselőivel, beleértve a palesztin felszabadító mozgal? mák képviselőit is.

FAGGYEJEV NYILATKOZATA A SZÓFIAI ÜLÉSSZAKRÓL

Szófia — Nyikolaj Faggye- jev, a KGST titkára a jubileumi ülésszak befejezése után tartott sajtókonferencián kijelentette, hogy a 28. ülésszak tanácskozását az elvtársi együttműködés és megértés szelleme hatotta át. Kijelentette, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsába tömörült szocialista országok sokoldalú politikai és gazdasági együttműködésének újabb elmélyülése következik. Ezután néhány adattal illusztrálta a szocialista országok közössége gazdasági szervezetének jelentőségét. Elmondotta, hogy a bárom földrészről több mint 360 millió lakost képviselnek a szervezetbe tömörült tagállamok. Az elmúlt 25 év során a KGST nemcsak hogy bebizonyította életképességét, de nagy nemzetközi tekintélyre is szert tett. A KGST-tagállamok gazdasági fejlődése a legerőteljesebb a világon. A tagállamok nemzeti jövedelme 1973- ban pl. az 1948-as évi szinthez viszonyítva 8-szorosánál magasabb volt és az ipari termelés volumene 12 szer magasabb az említett időszaknál. Ezzel szemben a tőkésországok nemzeti jövedelme ugyanebben az időben csak 3,2-del növekedett.

Faggyejev elvtárs elmondot? ta, hogy a szófiai ülésszakon nagy figyelmet szenteltek a tagállamok népgazdaságfejlesztési terveinek összehangolására. A tagállamok tüzelőanyag? bázisának biztosítása szempont? jából rendkívül nagy jelentőséggel bír az Orenburgi gázvezeték megépítéséről kötött egyezmény, amely számos szocialista országon keresztül, köztük Csehszlovákián át i$ szállítja majd a fontos nyersanyagot. Hazánkkal kapcsolat? bán a KGST főtitkára elmon? dotta, hogy Csehszlovákia a KGST-tagállamok iparilag legfejlettebb országai közé tartozik.

Az ülésszakon a „KGST 25 éve“ Emlékéremmel tüntették ki Joszip Broz Tito elvtársat, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság és a Jugo.- szláv Kommunisták Szövetségének elnökét, a Jugoszlávia és a KGST-tagállamok közötti gazdasági és tudományos-mű- szaki együttműködés fejlesztése terén kifejtett érdemeiért.

Ugyancsak a „KGST 25 éve* Emlékéremmel tüntették ki Fidel Castrót, a Kubai Kommunista Párt főtitkárát és a forradalmi kormány elnökét.

SZOVJET JEGYZÉK KÍNÁHOZ

Moszkva — Vasžilij Kuznye- cov, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese jegyzéket nyújtott át a Kínai Népköztársaság moszkvai ideiglenes ügyvivőjének azzal kapcsolatban, hogy a kínai hatóságok már több mint három hónapja visszatartják a szovjet határőrség helikopterének háromtagú legénységét, akik kényszerleszállást hajtottak

végre a Kínai Népköztársaság területén.

A jegyzék hangsúlyozza, hogy a Kínai Népköztársaság hivatalainak ellenséges magatartása nyugtalanságot vált ki a szovjet katonák sorsa miatt mind családja és ismerősei, valamint a szovjet közvélemény széles rétegeiben.

A szovjet kormány követeli, hogy azonnal szolgáltassák ki a helikoptert és legénységét.

szültséget. „Ilyen politikával Peking szovjetellenes érveket ad az imperializmus politikusainak és ideológusainak és ezekért cserébe különféle kö- nyöradományokat vár az imperializmustól.“ Kína zavarossá teszi a területi problémákat és komplikálni akarja a nemzetközi helyzetet, összejátszik a revansiszta erőkkel ós ezeket nyíltan arra ösztönzi, hogy minden vitás kérdést csak erővel oldjanak meg.

A Szovjetunió nagy figyelemmel kíséri a nemzetközi események fejlődését és a többi országokhoz fűződő kapcsolatot. A szovjet kormány nem hagyhatja figyelmen kívül a fenyegetéseket, eredjenek azok bárhonnan és mindent elkövet azért, hogy szilárdan biztosítja a szovjet nép békés munkáját. Ennek semmi köze sincs a

„szovjet fenyegetésről“ terjesztett mesének és természetesen — ahogyan a szovjet vezető képviselők kijelentik — nem kell hogy aggassza azokat, akik nem terveznek semmit a Szovjetunió ellen.

A Szovjetunió nyilatkozataiból, de különösen gyakorlati tevékenységéből mindenki meggyőződhet arról, hogy a Szovjetunió abból az álláspontból indul ki, hogy a szovjet és a kínai népnek nincs oka a konfliktusokra, hogy alapvető hosszútávú érdekeik azonosak, azonban az is teljesen világos, hogy a szovjet—kínai kapcsolatok normalizálása valameny- nyi függőben lévő kérdés megoldása, tehát a határkérdések megoldása is. Csak mindkét fél ilyen irányú erőfeszítései alapján érhetők el és semmiféle más úton.

A ZYCIE WARSZAWY CIKKE