Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-21 / 145. szám, péntek

események margójára? AZ AMERIKAI KÉPVISELÍÍHÄZ NEM HELYESLI AZ EGYIPTOMMAL KÖTÖTT NUKLEÁRIS EGYEZMÉNYT KISSINGER ELÉGEDETT Washington — Hírügynöksé­gi jelentések szerint az ameri­kai képviselőházban kedvezőt­len fogadtatásra talált az a két megállapodás, amelyet Nixon elnök Kairóban, illetve Tel Avivban kötött békés célokra felhasználható nukleáris anya­gok és reaktorok szállításáról. A felszólaló képviselők legfő­képp azt vizsgálták, mi a biz­tosíték arra, hogy a nukleáris energia birtokába jutó közel- keleti országok — egy esetle­ges kormányváltozás után — nem fordítják-e katonai célok­ra a rendelkezésükre álló ha­sadóanyagokat. A képviselő- ház ezt követő szavazásán túl­nyomó többséggel vetette el a megállapodások jóváhagyására vonatkozó javaslatot. A törvé­nyek értelmében azonban a szerződések életbe léptetéséhez Nixonnak nincs szüksége sem a képviselőház, sem a szená­tus jóváhagyására. A törvény- hozás két házának közös atom­energia-bizottsága azonban kö­telezheti arra, hogy szolgáltas­son részleteket a megállapo­dásról. Kairói jelentés szerint egyip­tomi küldöttség utazott Wa­shingtonba a Nixon kairói láto­gatása során elhatározott egyiptomi—amerikai nukleáris együttműködés aláírása végett. Kairó — Iszmail Fahmi egyiptomi külügyminiszter Kai­róban az Arab Szocialista Unió vezetőt előtt mondott beszédé­ben bejelentette, hogy a közel­jövőben a Szovjetunióba uta­zik. A tervek szerint Moszkvá­ban szovjet kollégájával Gro- raikóval folytat megbeszélése­ket. A találkozó időpontját ké­sőbb hozzák nyilvánosságra. Csütörtökön Alexandriában találkozott Szadat egyiptomi és Asszad szíriai államfő, hogy közösen megvonja Nixon ame­rikai elnök közel-keleti tárgya- lókörútjának arab mérlegét. Egyiptomi kormánykörök sze­rint az egyiptomi—szíriai csúcstalálkozó napirendjén ezen kívül szerepelnek a térség problémáinak megoldására ter­vezett közös lépések, az egyip­tomi-izraeli, illetve a szíriai— izraeli csapatszétválasztás utá­ni helyzet, valamint a dél-li­banoni területek ellen intézett ismételt izraeli légitámadások ügye is. Kairó, Bejrut, Tel Aviv — Iz­raeli harci repülőgépek csü­törtökön háromnegyed órás tá­madást intéztek három, dél-li­banoni területen lévő palesztin menekülttábor ellen. Az első je­lentések 25 sebesült áldozat­ról számolnak be. Mint a nyu­gati hírügynökségek rámutat­nak, egy hónap óta ez volt a legsúlyosabb akció, amelyre Iz­rael— a Libanonból kiinduló állítólagos gerillatevékenység- re való hivatkozással — indí­tott arab szomszédja ellen. Az Al Ahram című félhivata­los kairól lap csütörtöki számá­ban figyelmezteti Izraelt, hogy Egyiptom visszavág a Libanon elleni terrortámodásokért „meg­felelő mértékű elrettentő ak­cióval“. Ottawa — A NATO ottawai miniszteri tanácsának befejezé­se után Kissinger amerikai, Sauvagnargues francia külügy­miniszter elégedetten nyilatko­zott az eredményekről. Kissinger hangoztatta, hogy a katonai szervezet jövő heti brüsszeli csúcstalálkozóját nem annyira az új atlanti nyi­latkozat ünnepélyes aláírása miatt tartják, mint azért, hogy a Moszkvába utazó Nixon elnök tájékoztassa az európai szövet­ségesek vezetőit a csúcstalál­kozó tervezett témáiról, és az Egyesült Államok hosszútávú politikai céljairól. Kissinger mindvégig bizony­gatta, hogy az Egyesült Álla­mok lelkiismeretesen be fogja tartani a konzultáció elvét, egy kérdésre válaszolva viszont félreérthetetlenül jelezte, hogy a súlyosabbnak ítélt válság- helyzetekben Washington a jö­vőben is folyamodhat olyan vá­ratlan egyoldalú döntésekhez, mint a legutóbbi közel-keleti válság során az amerikai had­erő világméretű riadóztatása. Kissinger ezúttal is megpen­dítette az amerikai kormány­nak azt a gondolatát, hogy va­lamilyen módon Japánt is be kell vonni a NATO-ba. Sauvagnargues francia kül­ügyminiszter pozitívnak és hasznosnak minősítette a NATO miniszteri tanácsának ülését. Ügy vélekedett, hogy sikerült eloszlatni bizonyos félreértése­ket és Franciaország elgondo­lásainak megfelelően tisztázni az elvi nyilatkozat főbb nehéz­ségeit. Hozzátette, hogy szó sem lehet Franciaország visz- szatéréséről a NATO integrált katonai szervezetébe. Amerikai ígéret Lisszabonnak A SZOVJET—AMERIKAI CSÚCS JEGYÉBEN Washington — Nixon ame­rikai elnök, aki szerdán este érkezett haza közel-keleti tár- gyalókörútjáról, a csütörtöki nap egy részét az amerikai kongresszus vezetőinek, a kor­mány tagjainak és a nemzet­biztonsági tanács képviselőinek tájékoztatására fordította. A közel-keleti összefoglalóért „cserébe“ az elnök jelentést hallgatott meg az ország gaz­dasági helyzetéről és más bel­politikai kérdések alakulásáról. A nap második része már a szovjet—amerikai csúcstalálko­zó előkészítésének jegyében telt el. Nixon „hosszú hétvé­gére“ a Camp David-beli elnö­ki rezidenciába vonul vissza, hogy felkészüljön moszkvai utazására. Mint ismeretes, ked­den indul útnak Európába. Először Brüsszelben részt vesz a NATO-csúcstalálkozón és a Kommentárunk nyugat-európai vezetőkkel együtt aláírja az észak-atlanti tömb új elvi deklarációját, majd folytatja útját a szovjet fővárosba. Lisszabon — Spinola tábor­nok portugál köztársasági el­nök, aki az Azórl-szigetekhez tartozó Terceira szigetén meg­beszélést folytatott Nixon ame­rikai elnökkel, hazatért Lisz- szabonba. Az április 25.-I ka­tonai fordulat óta ez volt a tá­bornok első találkozója külföl­di államfővel. Spinola elégedet­ten nyilatkozott a megbeszélé­sekről, amelyek „szívélyes lég­körben“ zajlottak le. Carneiro tárcanélküli miniszter, aki ugyancsak elkísérte a táborno­kot, úgy nyilatkozott, hogy a megbeszélések „felülmúltak minden várakozást“. Bár a Nixon—Spinola talál­kozó részletei nem ismertek, va­lószínűnek tartják, hogy a por­tugál belpolitikai fejlemények­ről, a tengeren túli területek kérdéséről, a NATO-tagságról és Lajes amerikai támaszpont Tiltakozik a Tanaka-kormány Tokió — A Tanaka-kormány tiltakozását fejezte ki amiatt, hogy a szöuli rezsim tokiói nagykövetségén Japánban élő koreaiakat hallgattak ki a Dél. Koreában folyó terrorper kap­csán. Tokióban köztudott, hogy az utóbbi időben lényegesen meg­erősítették a koreai központi hírszerző ügynökség (KCIA) Japánban tevékenykedő cso­portjait. Hírek szerint három új csoportot létesítettek. Ezek feladata, hogy egyrészt ellen­őrizzék Japánban azoknak a koreai származású személyek­nek a tevékenységét, akik Észak-Koreát tekintik hazájuk­nak, másrészt tájékoztassák a szöuli hírszerzést a dél-koreai ellenzék tokiói működéséről. Japán politikai körökben foko­zódó felháborodással figyelik a dél-koreai hírszerzés gyakorla­tilag korlátlan tokiói tevékeny­ségét és követelik, hogy a Ta­naka-kormány vessen véget en­nek az ország szuverenitását sértő gyakorlatnak. jövőjéről volt szó. Nixon biz­tosította Spinolát, hogy az Egyesült Államok továbbra is „jó barátja és hű szövetségese“ marad Lisszabonnak. Feltéte­lezik, hogy Washington gazda­sági segélynyújtásra is ígéretet tett Portugáliának. Nixon elnök a megbeszélés után írásos sajtónyilatkozatban beszámolt arról, hogy a talál­kozón nagyon konstruktív esz­mecserét folytattak a két or­szágot érintő problémákról. „Biztosítottam Spinola elnököt arról, hogy nemcsak megértés­re számíthat az Egyesült Álla­mok kormánya részéről, ha­nem tőlünk telhető támogatá­sunkra is“ — hangzik a nyilat­kozat. Nyilatkozatában végül arról szólt, hogy a közel-keleti prob­lémák után Washington most isimét a világ másik két fontos területére, Nyugat-Európára és a Szovjetunióra összpontosítja figyelmét. Ottawa — Mario Soares por­tugál külügyminiszter a NATO miniszteri tanácsülése ülés­szakának keretében szerdán megbeszéléseket folytatott Kis­singer amerikai, és Cállaghan brit külügyminiszterrel. Kis­singer elmondta, „jó tárgyalá­sokat“ tartott új kollégájával. Hasonló témaköre volt a Soa­res—Callaghan találkozónak is, amely közel két óráig tar­tott. Hivatalos közlés szerint a brit külügyminiszter lisszaboni látogatásra szóló meghívást fo­gadott el, az időpontot később diplomáciai úton rögzítik. L ezajlottak a parlamenti vá­lasztások a Szovjetunióban, s a választási eredmények min­den kétséget kizáróan igazolták annak a politikának a helyes­ségét, melyet a szovjet állam az SZKP vezetésével maga elé tűzött. A jelöltek megválasztá­sa mellett a leadott szavazatok — már számarányukat tekint­ve is — meggyőzően bizonyí­tották a szovjet társadalom osztályainak és társadalmi cso­portjainak, a Szovjetuniót al­kotó nemzeteknek és nemzeti­ségeknek szilárd egységét, test­vért összeforrottságát. A Legfelsőbb Tanácsba tör­tént választások Szovjetunió- szerte ünnepélyes körülmények között, a szocialista demokrá­cia szellemében folytak le. A választópolgárok azzal, hogy egy emberként sorakoztak fel a kommunisták és pártonkívüliek tömbjének jelöltjei mellett ki­nyilvánították egyben azt is, mélységesen helyeslik és tel­jes mértékben magukénak vall­ják azt a programot, melyet az SZKP XXIV. kongresszusa fogadott el. A lényeget határozta meg az SZKP Központi Bizottságának választási felhívása, amikor le­szögezte: „A kommunisták és pártonkívüliek tömbjének je­löltjeire szavazva a nép élet­színvonalának további emelé­sére, minden egyes család, min­den egyes szovjet ember jólété­nek növelésére szavazol“. A le­adott voxok azt tanúsítják, a szovjet választópolgárok nem­csak az SZKP békeproramjá- ban, s rendkívül hatásos külpo­litikájában látják az elmúlt évek mélyreható változásait, melyek a világon végbementek, hanem rendkívül fontos az a „népjóléti politika“ is, melyet az SZKP XXIV. kongresszusa tűzött ki. A fellendülésről, az átalakítások arányairól mond­ta Leonyid Brezsnyev, hogy Egységben „hasonlót még a történelem nem ismer“. A nyilvánvaló külpolitikai si­kerek, a béke és biztonság ki­látásai erősödése s az enyhü­lés térhódítása mellett nagy lé­pésekkel halad előre a szovjet gazdaság. Az energiaválsággal küszködő világgazdaságban a Szovjetunió szilárd pont, s jel­lemző — és ez a tervgazdálko­dás dicsérete is — erőművei­nek kapacitása ma meghaladja a 200 millió kilowattot. Gyorsí­tott ütemben fejlődik a tüzelő­anyagipar, s így az olajterme­lés 1974-ben meghaladja a 450 millió tonnát, a földgázé pedig a 256 milliárd köbmétert. A Szovjetunió az olaj- és földgáz­termelésben ma már az Egye­sült Államok mögött a máso­dik helyen áll a világon. Acél- termelése, gyakorlatilag elér­te az Egyesült Államokét. „Gazdaságunk fellendülőben van — jelentette ki választói előtt Nyikolaj Podgorníj, a Legfelsőbb Tanács elnöke. — Magabiztos előrehaladása le­hetővé teszi, hogy olyan fel­adatokat tűzzünk ki. amilye­nekre tegnapmem is gondolhat­tunk“. S e feladatok között hadd említsük meg a Távol- Keleten épülő új ipari komple­xumokat, a bajkál-amúri vasút­vonalat, mely bekapcsolja a népgazdaság vérkeringésébe a vasércben, szénben, földgázban, rézben, ónban, ólomban és fá­ban rendkívül gazdag Szibériát és a Távol-Keletet. A fejlődés arányaira jellemző, hogy a négy évenként esedékes parla­menti választások során az idén elsőízben került a válasz­tási körzetek listájára többek között Anoszovszkij, az Amúr folyó vidékén és a vízi erőmű révén született Kovcsigaj város Kazahsztánban. Néhány évvel ezelőtt még erdő és mocsár volt azon a területen is, ahol most a Bajkál—Amúr vasútvo­nal építői adták le szavazatu­kat. A fejlődés jellemzésére említ­sük meg azt is, csupán a fo­gyasztási cikkek termelésének bővítésére a könnyű- és élelmi­szeriparban három év alatt több mint 600 új nagyüzem épült. 1974-ben a szovjet dolgo­zók kétszer annyi fogyasztási cikket állítottak elő, mint 1965- ben. Nem mellékes az sem, hogy a szovjet mezőgazdaság is nagy lépést tett előre. Az SZKP XXIV. kongresszusán kidolgo­zott széles körű program alap­ján csak az elmúlt három esz­tendőben 72 milliárd rubelt köl­töttek a mezőgazdaságra. Ez csaknem 60 százalékkal több, mint amit az előző ötéves terv megfelelő időszaka alatt befek­tettek. A fejlődés méreteire jel­lemző többek között az is, hogy LUXEMBURGBAN IS MAS SZELEK FÚJNAK A több mint két és fél ezer ** négyzetkilométer területű és 330 ezer lakosú Luxemburg nagyhercegségben nemrégen parlamenti választásokat tartot­tak. A választások változások jegyében zajlottak le: első íz­ben történt, hogy már a 18 éves fiatalok is választhattak (eddig 21 év volt a korhatár), s a kép­viselőházi mandátumok számát 56-ról 59-re növelték. A választási küzdelemben az ellenzéki erők hangadója volt a Luxemburgi Kommunista Párt, melynek vezetésével az előző kormány NATO-elkötelezettsé- gét és az ország sorsának a Közös Piachoz kötését támad­ták. Luxemburgban ugyanis — akár általában a nyugati világ­ban — a legutóbbi 1969-es vá­lasztások óta Inflációs jelensé­gek ütötték fel a fejüket, ár- és adóemelkedés befolyásolta ne­gatívan a dolgozók életszínvo­nalát, ami a nyugati tömbpoli­tika közvetlen következménye. A választások eredményei megmutatták, hogy e kis or­szág lakossága is megértette: változásokra van szükség. így történt, hogy a kormányzó kle­rikális Keresztényszociális Párt, amely teljes ölven évig mo­nopolhelyzetben volt, most olyan választási veszteséget szenvedett, hogy képtelen volt egyedül kormányt alakítani. A választásokat követően kis in- terregnum következett, majd Jean nagyherceg a liberális de­mokrata Gaston Thornt bízta meg kormányalakítással. Thorn, a Hazafias Demokrata Párt elnöke, aki a szocialista országokhoz való közeledés hí­ve és nemegyszer volt baráti látogatáson a Szovjetunióban, a szocialistákkal alakított koalí­ciós kormányt. A két pártnak összesen 31 mandátuma van az 59 tagú parlamentben, a nyolc­tagú kormányban négy-négy minisztere, ezenkívül van két szocialista és egy demokrata párti államtitkár. Nem kétséges, hogy Thorn, az előző kormány külügyminisz­tere, akt a jelenlegi kormány* bán is megtartotta a külügyi tárcát, bel- és gazdaságpoliti­kai téren változásokra fog tö­rekedni, hogy a Közös Piactól és a NATO-tól való függőség kevésbé éreztesse hatását Lu­xemburg gazdasági életében és szociális viszonyaiban. (L) csak ebben az esztendőben 104 milliárd rubelt tesznek ki a népgazdasági beruházások. Ez tizenhatszorosa az 1940-es be­ruházásoknak. A kiváló munkaeredménye­ket az életszínvonal emelkedé­se is bizonyítja. A nemzeti jö­vedelem növekedésében a mun­katermelékenységből származó emelkedés 40 milliárd rubelt tesz ki. A lakosság pénzbevéte­le 1973-ban majdnem 40 mil­liárd rubellal volt több, mint 1970-ben, az áruforgalom pedig 20 százalékkal növekedett. Az ötéves terv négy éve alatt csu­pán az életszínvonal emelésére másfélszer többet fordítottak, mint az előző ötéves tervben. Ezek az eredmények, a ter­melőerők sokoldalú fejlesztése, a műszaki-tudományos haladás eredményeinek érvényesítése s gazdasági hatékonysága ékes bizonyítéka annak a politiká­nak, mely az emberről való gondoskodásban, így az élet- színvonal emelésében látja a teendők legfontosabbját. Ezért joggal mondhatta Alekszej Ko­szigin szovjet miniszterelnök választói előtt: „Derűlátóan te­kintünk a jövőbe. Ez az opti­mizmus azon alapszik, hogy jó­zanul mérlegeljük reális lehe­tőségeinket.“ Ehhez az optimizmushoz ^ adott sziklaszilárd alapot a mostani választás. A képvisel­tekre adott szavazatok, a 99,85 százalék mögött ott van a szovjet emberek bizalma, ra­gaszkodása és tenniakarása, s ez mindennél értékesebb tő­ke.,. F. Z. Ülést tartott az MSZMP Központi Bizottsága Budapest — A Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizottsága június 20-án ülést tartott. A központi bizottság megvi­tatta és elfogadta a politikai bizottság tájékoztatóját Idősze­rű nemzetközi, valamint gazda­sági kérdésekről és döntött hatáskörébe tartozó szervezeti és személyi kérdésekben. Az ülésről közlemény jele­nik meg. Kohl átadta megbízólevelét Bonn — Dr. Michael Kohl, az NDK állandó bonni képvi­seletének vezetője csütörtökön, délelőtt átadta megbízólevelét Gustáv Heinemann szövetségi elnöknek. Kohl — az NDK rendkívüli és meghatalmazott nagykövete — megbízólevelének átadása­kor tolmácsolta Willl Stoph- nak, az NDK Államtanácsa el­nökének Gustav Heinemannhoz intézett üdvözletét. Ezután Kohl és Heinemann elnök félórás beszélgetést foly­tatott. Kohl kifejezte óhaját, hogy az NDK állandó képvi­seletének megnyitása révén normális jószomszédi kapcso­latok alakuljanak ki a két né­met állam között. Heinemann elnök válaszában megköszönte az NDK vezetői­nek jókívánságait és szintén reményét fejezte ki, hogy gyümölcsöző kapcsolatok ala­kulnak ki az NDK és az NSZK között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom