Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-19 / 143. szám, szerda

Három folyó között Távlatok ás feltételek Jó néhány esztendeje csupán a távlati tervek szintjén buk­kant fel a tudományos-techni­kai forradalom fogalma. Vi­szont mindannyian tudatosítot­tuk, hogy száguldó korunkban a jelen—távlat között feszü­lő idő szinte a minimálisra zsugorodik, az újat, korszerűb­bet magukban hordozó tények máról holnapra teremtenek merőben más helyzetet, követ­kezésképp más perspektívákat is. Nem véletlen tehát, hogy a legutóbbi pártplénumok napi­rendjét éppen a szóban forgó témakör alkotta. Fejlett ipari társadalmunknak ugyanis akar- va-akaratlanul szembe kell néznie a tudományos-technikai forradalom szabta követelmé­nyekkel. A mindennapi életben sok­szor leegyszerűsítve vetődik fel a kérdés, mintha a tudomá­nyos-technikai forradalom ki­zárólag a kutatóintézetek, a tudományos munkahelyek ügye lenne. Hogy mennyire téves ez a felfogás, azt végeredmény­ben a gyakorlat bizonyítja a legjobban. A tudományos-tech­nikai forradalom semmi eset­re sem szűkíthető le különbö­ző műszaki kérdésekre, tudo­mányos elmélet-alkotásra, ha­nem új életstílust is jelent egy­úttal, s ez már valóban mind­annyiunkat konkrétan érintő, sőt bátran kijelenthetjük: össz­társadalmi jellegű probléma. Olyannyira, hogy hatósugarába vonja életünk valamennyi terü­letét mind a termelő munka, mind a szellemi alkotó tevé­kenység vonatkozásában. Egy fiatal mérnök ismerő­sömmel folytatott vitáink so­rán jutottunk el az alábbi vég­következtetéshez: a tudományos technikai forradalom kivétel nélkül mindenkitől — termé­szetesen képességeihez mérten — alkotómunkát követel. Tehát nem beidegződötl, gyakorta „lélektelennek“ is nevezhető gépies tevékenységet, hanem a gondolkodó, szakmájában tájé­kozott és jól felkészült ember munkáját. Ez egyúttal annyit is jelent, hogy a munka álta­lánosan elfogadott fogalma vi­szonylag lényegesen magasabb minőségi kategóriába kerül, ugyanakkor a követelményként meghatározott alkotómunkához mindenképpen szükséges kiala­kítani a kellő feltételeket. S most éppen a feltételek- r ő 1 lesz szó. Az üzemeket, gyárakat láto­gató, gyakran utazó ember nyilván találkozik a következő jelenséggel. Az egyik munka­helyen valóban kibontakozott az újítási mozgalom, él, pezseg a szocialista munkaverseny — másutt hovatovább a formalitá­sok vakvágányára csúszik. Oko­kat keresve hamarosan világos­sá válik: nem a dolgozók pasz- szivitása, hanem inkább a ve­zetésben tapasztalható fogyaté­kosságok fékezik, gátolják az alkotó munkát. Kétségtelen te­hát, hogy a tudományos-tech­nikai forradalomnak — nyil­vánvalóan mert össztársadalmi jelenség és törvényszerűség — mindenekelőtt a vezetés szint­jén kell megnyilvánulnia. S itt nem csupán a műszaki veze­tők irányító munkájára gondo­lunk, hanem a politikai vezetés minőségére is, amely végered­ményben a társadalmi szerve­zetek csatornáin jut el a leg­szélesebb rétegekhez. A képlet tulajdonképpen egyszerű: a tudományos-technikai forrada­lom keretei között elképzelhe­tetlen, hogy az egyén — áll­jon akár a szerelőcsarnok gép­soránál, akár a tervezőasztal mellett — ne ismerje pontosan tevékenysége szélesebb össze­függéseit, ne lássa kellő táv­latokban és megvilágításban munkája konkrét célját. S lia már a példáknál tartunk — megfigyelhető egy további je­lenség is, amely viszont a szakmai továbbképzéssel függ össze. Előfordul, hogy ennek a kérdésnek sem szentelünk, vagy szenteltünk elegendő fi­gyelmet. Viszont ott, ahol a szakmai továbbképzés, sőt elő­képzés a vezetés koncepciójá­nak stabil tényezője volt, ma — és nyilván holnap sem okoz majd gondot az új termelési és irányítási módszerek beveze­tése, következésképp a tudo­mányos-technikai forradalom szabta igények kielégítése. Hiba lenne természetesen, ha a tudományos-technikai forra­dalmat „egyetlen akcióként“ értelmeznénk. Ebben a tekin­tetben valóban permanens for­radalomról kell beszélnünk, hi­szen a termelés műszaki szín­vonala korántsem rögzíthető. Mint ahogyan az előbb emlí­tett feltételek kialakítása szá­mára is határozottan progresz- szív fejlődési lehetőségeket kell biztosítanunk. Visszatérve a pártplénumok anyagához. Az általánosan ki­alakult vélemény szerint — ezt bizonyítja számos beszél­getés, eszmecsere — nem olyan jellegű dokumentumokról van szó, amelyek kampányszerű fe­ladatokat tűznek ki. A tudomá­nyos-technikai forradalom meg­valósítása, folytatása a szocia­lista társadalomépítés szerves alkotóeleme, olyan terület, amely maximális figyelmet ér­delem és követel. (plkj Apad a folyók szintje Megállapítják a károkat A Trebišovi járási Mezőgaz­dasági Igazgatóság munkaérte­kezletre hívta össze Vei. Kapu- šanyban (Nagykaposon) annak a 15 efsz-nek és két állami gaz­daságnak vezetőit, amelyek az elmúlt napokban a Aiagy eső­zések folytán a Laborc, a La­torca, az Ondava és a Bodrog környékén árvíz, illetve talaj­víz következtében károkat szen­vedtek. Jelen voltak az állami biztosító képviselői is. Juraj Soltés mérnöknek, a Járási mezőgazdasági igazgató­ság vezetőjének bevezetője után Remenicky Pavol főmérnök számolt be arról, hogy az elő­zetes felmérések alapján az efsz-ek közül V. Slemence (Nagyszelmenc), K. Klačany (Kaposkelecsény), V. Kapušany (Nagykapos), Čičarovce (Csi- cser), Vojany lVaján), Drah- iíov (Deregnyő), V. Raškovce (Nagyráska), Oborin (Abara), Sirnik (Szürnyeg), Brehov (Im- reg), Cejkpv, Bol (Boly), Za- tin (Zétény), Vojka (Véke), Sviníce (Szinyér) község, vala­mint a Kráľ. Chlmec-i és a Streda nad Bodrogom-i Állami Gazdaság határában csaknem 22 millió korona értékű kárt állapítottak meg. Az állami biztosító jelenlevő dolgozói útbaigazítást adtak arról, milyen formában törté­nik a károk végleges megálla­pítása, valamint az egész kár­talanítási folyamat levezetése. Soltés mérnök azokról az in­tézkedésekről beszélt, amelyek feltétlenül szükségesek a to­vábbi esetleges károk megelő­zésére. A járás északabbra fekvő mezőgazdasági üzemei­ből már felajánlottak bizonyos mennyiségű szénát, szalmát a kárt szenvedett testvérüzemek megsegítésére. (ik) A Benátky nad Jizerou-i Kar borundum vállalat Európa leg­nagyobb csiszolóanyagot gyártó Üzemei közé tartozik. Mintegy 25 OÜQ különféle terméket gyárt, amelyek nemcsak népgazdasá­gunk szükségleteit fedezik, de jócskán jut belőlük kivitelre is. Felvételünkön:. Miroslav Eder a sajtológépet kezeli. IFelvétel: J. Saroch — ČSTK) 1974. VI. 19. szerint. A terv csak kocatartást és malacnevelést irányzott elő. A lastovcei és pribeníki nagy­hizlaldák építése azonban meg­késett és ennek következtében a sertéshizlalás megmaradt. 1500—1600 mázsa sertéshúst ér­tékesít évente a szövetkezet. André János elnök A járási terv szerint Abarán ötezerre kell növelni a juhok számát. Jelenleg nyolcszáz ju­hot tartanak, ennél többre nem növelhetik számukat, mert a le­gelőre szüksége van a megma- maradt tehénállománynak. — Egy kicsit felborult a terv — jegyzi meg az elnök —, de ez nem jelenti azt, hogy Urbán Sándor főgépésztechnikus (jobbszélen) szocialista munka- brigádjával. Foto: Molnár János elképzelések. 1967-ben kezdett emelkedni a kalászosok hektár- hozama, s 1968 bán már 33 má­zsás átlaghozammal dicseked­hettek. Tavaly 44,5 mázsás át­laghozamot adtak hektáronként a kalászosok. A szovjet búza­fajtákból átlagosan 46,7 mázsát takarítottak be hektáronként, és egy húsz hektáros parcellán az AURORA búzafajta 68 mázsa hektárhozamot adott. Mindez nem a véletlen mü­ve. A tudományos-műszaki is­meretek érvényesítésének, a ve­zetőség céltudatos szervező- munkájának, a tagság szorgal­mas igyekezetének köszönhető, hogy az Abarai Efsz évek óta magtermesztő gazdaság. A haj­dan mocsaras földeket termővé változtatták és csaknem 300 hektáron vetőmagvakat termel­nek. Papp Gyula elvtárs a bejegy­zésekből idézi az adatokat, me­lyek szerint tavaly közel 907 ezer koronát fordítottak táp­anyagok vásárlására: hektáron­ként 230 kg tápanyagot juttat­tak a talajba. Évente csaknem kétszáz hektáron végeznek ta­lajjavítási munkálatokat Urbán Sándor főgépésztechnikus irá­nyításával. A gépekért sem saj­nálják a pénzt. A szövetkezet gépparkjának értéke meghalad­ja a 4,2 millió koronát. Az aba- rui közös gazdaság vagyona több mint 35,7 millió korona. A tagság létszáma meghaladja a háromszázat, az igyekvő dolgo­zók havi keresete 2400—2800 korona. Az állattenyésztés szakaszán elsősorban szarvasmarha hizla­lásával foglalkozik a szövetke­zet, évente 2200—2300 mázsa húst ad a közellátásiak. Eredetileg azzal számoltak, hogy az abarai szövetkezetben a járás mezőgazdaságának sza­kosítása keretében megszünte­tik a tehéntartást. Ezt a tervet nem valósították meg, mert a környező szövetkezetekben nem fejlesztették kellőképpen a te­henészetet és ennek következ­tében nem kapták meg tőlük a hizlalásra szánt borjakat. így saját tehénállományuk egy ré­szét meghagyták. Valamikor 280—300 tehéntől háromszáz­hatvanezer liter tejet fejtek, jelenleg 180 tehenet tartanak, ezek mindegyike átlagosan 3200 liter tejet adott a múlt évben. Ezáltal teljesítették az ötéves tervidőszakra előirányzott mennyiséget. Az Abarai Efsz- ben a sertéshizlalást szintén be kellett volna szüntetni a tervek Másfél millió koronát fordítanak a kétemeletes irodaház felépí­tésére, ahol 250 férőhelyes ebédlő, kultúrterem stb. lesz. sok éven keresztül a szövetke­zet agronómusa volt, 1968 feb­ruárjában vette át az elnöki tisztet Rezes Sándortól, aki ak­kor a Vojanyi Efsz élére ke­rült. Adottságánál fogva, nehéz helyzetben kezdte meg a gaz­dálkodást az Abarai Efsz. Amint arra már korábban utalt az el­nök, vizenyős, mocsaras tala­jon szántottak és vetettek. Kez­detben mindössze 380 hektáron. Gabonából 16 mázsa átlagos ho­zamot értek el hektáronként. Az állattenyésztésben is a hagyo­mányos villásszarvú szarvas- marha-fajta dominált. Egyéb fajta nem bírta a mocsaras le­gelőt. Mindabból, amit a szövetke­zet elnökétől és Papp Gyula könyvelőtől hallottam az abarai közös gazdaság fejlődésérői, azt a következtetést vonhatjuk le: A céltudatos, kitartó munka gyümölcse beérik ebben a kö­zös gazdaságban is. Ezt bizo­nyítják az eredmények, a gaz­dasági mérlegek. Fokozatosan, sok-sok türel­met, körültekintést igénylő munka után megvalósultak az Haburcsák Zoltán zootechnikus a 256-es borjúistállóban. egy helyben topogunk. Jövőbe­ni termelési irányzatunkat ille­tően marad a vetőmagtermesz­tés, a zöldség-, és gyümölcster­mesztés, a szarvasmarhahizla- lűs, természetesen az ehhez szükséges takarmány termesztés­sel. Nálunk megkésett a víz- gazdálkodás rendezése és en­nek következményeit mi visel­jük. Említettem, hogy volt olyan parcellánk, ahol hektá­ronként 68 mázsa búza termett. Viszont, ahol még rendezésre vár a terület, ott csak 24—25 mázsás hozamokat értünk el. Ez lerontja az átlagtermést, legalább 1000—1100 hekláron vár rendezésre a talaj, ahol a vízlecsapolás után öntözőrend­szert kell kiépíteni. Bevallom őszintén, igen jó hatást tett rám az abarai szö­vetkezet vezetőinek optimizmu­sa. Az idei aratás elé is biza­kodóan néznek. Habár a tartós száraz idő, majd a kiadós, ár­vizeket előidéző csapadékos időjárás elég sok gondot oko­zott ebben a Laborc—Latorca— Ondava folyók közti közös gaz­daságban. KULIK GELLÉRT A kelet-szlovákiai síkság dél­nyugati csücskében fekszik Abara község, ahol — úgj hal­lottam — ezen a vidéken az elsők között alakult meg a kö­zös gazdaság. ANDRÉ János, az efsz elnöke beszélgetésünk elején rögtön megcáfolta ezt az állítást. — Az igaz, hogy 1949-ben volt nálunk előkészítő bizott­ság; én voltam az alelnöke. De a szövetkezet csak 1952-ben alakult meg. Akkor sem volt hosszú életű, az 1953-as eszten­dőben bekövetkezett lazulás folytán felbomlott, és csak 1956-ban alakult meg újra; ak­kor tizenhét tagja volt. Egy Papp Gyula könyvein évvel később lett egészközségi szövetkezet. Ha már a múltnál tartunk, azt is elmondom, hogy közös gazdaságunk 1818 hektá­ros területen kezdte meg tevé­kenységét, de ebből akkor csak 380 hektár volt a szántóföld. Ezt a területet is minden évben meglátogatta az árvíz. A többi földünk rét és legelő, illetve mocsár volt. A kelet-szlovákiai síkság víz- gazdálkodásának rendezése ke­retében mi valósult meg az aba­rai szövetkezet határában? — kérdeztem az elnöktől. — 1960-ban elkészült a gát — válaszolta André elvtárs —, amely a gyakran megáradó La­borc folyó vizét fékezi meg. Az ár nem önti el a szántófölde­ket, mint azelőtt. Sőt a rekul­tiváció segítségével rengeteg talajvizet elvezetünk, és így öt­száz hektárral bővült szántóte­rületünk, melynek területe már megközelíti a 880 hektárt. A terméseredményekről is pontos áttekintést kaptam. And­ré János elvtárs kezdettől fogva

Next

/
Oldalképek
Tartalom