Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)
1974-06-18 / 142. szám, kedd
Rangos zenei esemény volt Gondolatok az idei Prágai Tavaszról Politikai és kulturális életünk Vezető személyiségeinek Jelenlétében csendültek fel a Smetana teremben a zeneirodalom egyik legcsodálatosabb művének, Beethoven IX. szimfóniájának hangjai, jelezvén immár hagyományosan Csehszlovákia legrangosabb zenei eseménye, a Prágai Tavasz végét. Ilyenkor mindig világhírű karmester áll a Cseh Filharmonikusok élén. Az idén a szov- ^ Gennaqyij Rozsgyeszlven- &cij vezényletével hallottuk Beethoven e remekét. Rozs- gyesztvenszklj kivételes karmesteregyéniség. Vezénylési módja minden látványosságtól mentes, mozdulatai finomak, sokszor alig észrevehető gesztusokkal irányítja a zenekart. A IX. szimfóniánál megszokott sokszor túlfeszített drámaiság helyett mély belső átélésre törekedett. Értelmezésében a lassú tétel a megbékélés grandiózusán halk himnusza volt, majd finom íveléssel csúcsosodott a zárótétel szárnyaló öröm ódája, pátosz nélkül, boldogan, felszabadultan. Oj értelmezésben előadni a IX. szimfóniát, még jobban kifejezni a lényeget szinte lehetetlen, hisz annyiszor, annyiféleképpen hangzott már el. Rozs- gyesztvenszkij művészete mégis képes volt rá. Maradandó élmény volt, méltó befejezése az 1974-es Prágai Tavasznak. A fesztivál utolsó hetét joggal nevezhetjük a Prágai Tavasz szlovák hetének. Vendégszerepeit a Szlovák Nemzeti Színház, a Szlovák Filharmónia, hogy csak a legjelentősebbeket említsük. A Szlovák Nemzeti Színház két alkalommal mutatkozott be. A prágai közönség először láthatta Ján Cikker nemzeti művész egyik operáját, a Játék a szerelemről és a halálról címűt. A második este műsora Janáček Makropulosz ügy című operája volt. A nagyszerű előadást a közönség óváriéval fogadta. A szlovák hét Eugen Suehoň örvény című művének előadásával folytatódott, ezúttal a Prágai Nemzeti Színház előadásában. A hót kiemelkedő eseményének számított a Szlovák Filharmónia és a Szlovák Filharmóniai Énekkar hangversenye Ladislav Slovák vezényletével. Prokofjev Alekszandr Nyevszkff kantátájának és Beethoven 4. zongoraversenyének előadása fa szólista Viktorija Posztniko- vova szovjet zongoraművész vofltl méltóképpen zárta a Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulóján megtartott szlovák hetet. Most pedig röviden egy-két jelentősebb hangversenyről, élményt jelentő estéről számolok be. Kocsis Zoltán fiutal magyar zongoraművész szólóestjét nagy érdeklődés előzte meg. Most mutatkozott be először a prágai közönségnek. Változatosan összeállított műsorából Kurt ág György kortárs magyar zeneszerző Nyolc zongoradarab című műve aratta a legnagyobb sikert. A Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara és a londoni Royal Philharmonic Orchestra után bemutatkozott a fesztivál közönségének a holland Concertgebouw Amsterdam szimfonikus zenekar is. Ezt az együttest a világ egyik legjobb szimfonikus zenekaraként tartják számon. Utoljára 1968-ban léptek fel Prágában, és sem akkor, sem most nem maradtak adósak hírnevüknek. Mahler Egy vándor dalai a német Hermann Prey előadásában nem mindennapi élmény volt. Az est második számát Anton Bruckner S. B-dúr szimfóniáját *«»- twsztikus pontossággal dolgozták ki. Talán Itt mutatta meg a zenekar legjobban ragyogó képességeit. Az egyik legemlékezetesebb estét Gidon Kremmer szovjet zongoraművésznek köszönhetjük. A kritika Dávid Oistrach utódjaként említi ezt a tehetséges fiatal művészt. Mostani fel- iéoése minden várakozást felülmúlt. Az előadott művek — Sztravinszkij, Prokoffev, Schubert, Bach s ráadásként Paganini és Brahms — kivétel nélkül szinte hihetetlen technikai könnyedséggel, pontossággal, mindamellett mély átéléssel hangzottak el. A Prágai Tavasz utolsó nagy művészegyénisége Rozsgyeszt- venszkij mellett a francia trnm bitamfivész, Maurice André volt. A zsúfolásig megtelt Smetana terem közönsége a világ egyik legnagyszerűbb trombltaművé- saénék játékát hallotta. Joseph Haydn trombitára és zenekarra írt koncertjének előadása tökéletes volt. Az 1974-es Prágai Tavaszról már csak múlt időben beszélhetünk. A fesztivál 24 napja alatt 120 koncert és operaelőadás hangzott el. Szinte mindig zsúfolásig megtelt nézőtér előtt s most először nemcsak Prágában, hanem több cseh vidéki városban is. A nagy érdeklődés a fesztivál kultúrpoli tikai jelentőségét húzza alá. A főleg fiatalokból álló közönség mentes a sznobizmustól, a zenéért és nem a szenzációért látogatta a hangversenyeket. Az idei fesztivál újdonsága volt a fiatal cseh előadóművészek és zeneszerzők bemutatkozása, jelezvén, hogy a hagyomány folytatódik, vannak követői az idén ünnepelt nagyságoknak. CSABA GYÖRGYI TELITALÁLATOK (S TÉVEDÉSEK Jegyzetek a toskenti filmfesztiválról A szép szó hívei Szavalóink és prózamondóink között többen vannak olyanok, akik a Jókai-napokon már több éve sikerrel szerepelnek. Közéjük tartozik Kálmán Zsuzsa és Horváth Zsuzsa is. őket mutatjuk be az alábbiakban. KÁLMÁN ZSUZSA a szavatok országos versenyén eddig háromszor vett részt, s mind a három alkalommal első díjat nyert. Első ízben a harmadik kategóriában Váci Mihály Ami Che Gueva ra naplójából kimaradt, má sodszor — ugyancsak a harmadik ka te góriában — Ily- lyés Gyula Bartók című versét szavalta. Most a negyedik kategóriában Miroslav Válek A szülőföld, melyre ráborulsz sírni című költeményét adta elő, s tegyük hozzá, olyan színvonalon, hogy sokáig él majd emlékezetünkben. A sikerhez a jókai-napokon közvetlenül a szavatok és a prózamondók versenyének az eredményhirdetése után gratuláltunk neki. —• A díjnak nagyon örülök, ugyanis neon mertem remélni, hogy az idén újból első leszek — mondta szerényen, majd kérésünkre önmagáról beszélt, a falujáról és az iskoláról. Többek között elmondta, hogy Trhové Mýton (Vásárúton) lakik és a Dun. Streda-i (Dunaszerdahelyi) Gimnáziumban tanul. Itt félévkor kitüntetett volt. Szavalóversenyeken hatodikos korától vesz részt. — A verset magam választom — magyarázta. Aztán tanácsot kérek, hogy megfelel-e. Az Idén például a járási szavalóversenyre olyan verset választottam, amely azoknak, akik foglalkoznak velem, nem tetszett. Tanácsot adtak, s így esett a választás a Válek-vers- re. A versenyre az osztályfőnököm készített elő, de nagyon «olcat foglalkozott velem Trúchly Gabriella, a FÖKUSZ Irodalmi Színpad rendezője is. Zsuzsa nagyon szeret olvasni. Mint mondotta, elsősorban a verseket kedveli, a moderneket, azokat, amelyek elgondolkodtatnak. Persze szívesen olvas prózát Is, például irodalom- történeti és elemző műveket. Saját könyvtára van, mintegy 300 kötettel, ugyanis majdnem minden zsebpénzét könyvekre költi. A lakásuk — az ő szavaival élve lassan már tele lesz a különböző versenyeken kapott díjakkal, emléktárgyakkal és oklevelekkel. Szülei, tanítói büszkék lehetnek neveltjükre HORVÁTH ZSUZSÁT, akit » zsűri az idei Jókai-napokon kll- löndíjjail jutalmazott, a Komárnói (Komáromi) Gimnáziumban látogattuk meg. Amikor az iskola kiállítási termében beszélgetni kezdtünk, mindenekelőtt az érdekelt bennünket, mennyire ismeri szülővárosát és ló- kait. A válasza részletes tájékozottságról tanúskodott, sőt nemcsak a várossal és az íróval, hanem az előző Jókai-na- pokkal kapcsolatban is. — Amikor először rendezték meg az ünnepségeket — mondotta többek között —, még kicsi voltam. A szüleimmel minden évben elmentem a jókai- szoborhoz, ahol sok ember gyűlt össze. Hetedikes voltam, amikor az országos verseny döntőjében Szabó Lőrinc: A fi- cseri füsti című versével először vettem részt. Az idén a Rómeó és Júlia drámából Júlia méreg-monológ fát adtam elő. A szövegválasztás egyébként néha gondot okoz. Most például prózát akartam választani, aztán drámarészlet lett belőle. A versenyre Siposs fenő, a MATESZ tagja és édesapám vezetésével készültem. A Szakszervezetek Házában ott voltak a barátnőim is, akik az eredményhirdetés Taskentban árnyékban is negyven fokot mutatott a hőmérő, de a III. aíro-ázsdai filmfesztivál hatvanöt országból érkezett mintegy félezer vendége körében még ennél is forróbb volt a hangulat. A fesztivál hivatalos programjában harminckilenc ország negyven játékfilmje szerepelt. Taskent filmfesztiváljain nincs zsűri, neon osztanak díjakat, ezért a vetítéseken nem a verseny, hanem a tájékoztatás, a közös problé- lémák és gondok megbeszélésének széliemé dominál. Ez a szellem az idén különösen fontosnak látszott, hiszen a fesztivál rendezői az afro ázsiai országokon kívül a latin-amerikai filmgyártások képviselőit is meghívták, S hogy a fesztivál- fttmek tükre lesújtó képet im> völetébe került és elfordult a nemzeti és a társadalmi témáktól. Tény, hogy a látott filmek is © megállapítás igazát bizonyítják. Igazi nemzeti és társadalmi problémákat, a harmadik világ gondjait tükröző filmekkel alig-alig találkozhattunk. Valósággal „füxödhettünk" azonban a különböző kosztümös és a mai mezbe öltözött „Lova Sto- ryk“-ban. Legalább harminc ilyen tévedést láthattunk, közte a kitűnő indiai rendezőét, Raj Kapurét. Többen telitalálatnak érezték a szenegáliak filmjét, a Bronz karperecét. Falujában nem tud megélni és a városba indul egy fiatalember. Szörnyű életsorsa tükrözi a szenegáli fejlődés problémáit, viszompwúfc. után velem együtt örültek a díjnak. Zsuzsa nagyon szeret olvasni. Körülbelül 400 könyve van. Számon tartja, hogy egy év alatt hányat olvas el, s ha a számuk nem haladja meg a negyvenet, úgy érzi, keveset olvasott. — Melyek a kedvenc költői, illetve írói? — Szabó Lőrinc Kosztolányi Dezső, Veörös Sándor, Petőfi és József Attila — válaszolta —,ugyanis főleg a verseket kedvelem. A moderneket, „a kulcslyukon függ az idő“ és a hasonló kifejezéseket, sajnos, nem mindig értem meg. Ha olyan verset olvasok, amely tetszik, gitárt veszek a kezembe és zenei aláfestést rögtönzők. Veörös Sándor egyik versét például ilyen formában adtam elő az iskolában. Erre az irodalmi színpadon való szereplés ösztönzött. A csoport legközelebb a Szlovák Nemzeti Felkeléssel kapcsolatos műsort mutat majd be. A diáklány szerepel a gimnázium tánccsoportjában is. Nemrég például a katonáknak rendeztek műsoxT, ezenkívül külön előadást tartottak a gimnáziumban. Szabad idejében az olvasáson és az említett szakkörökben való tevékenységén kívül szívesen hallgat zenét. Képeslapgyűjteményében Japánból, Egyiptomból, Ciprusról — egyszóval a világ minden tájáról akadnak lapok. Félévkor minden tantárgyból egyese volt, s a gimnázium befejezése után humán pályára szeretne menni. Hogy konkrétan milyenre? Egyelőre a jövő titka. Reméljük, jól fog választani.. TOZSÉR LAjOS (Tóthpál Gyula felvételei.) A farkas című kazah film egyik kockája. (Jobbról — a kisfiá a főszereplő kis farkasával) tat, arról nem a rendezők tehetnek. Az egyre jobban felvirágzó közép-ázsiai szovjet köztársaságok filmművészetét leszámítva úgy tűnik, az egész afro-ázsiai, sőt latin-amerikai filmgyártás is válságba került. E válságot boncolgatták és a mai „beteg állapot“ kórokozóját igyekeztek felderíteni a konferencia résztvevői is. Íme a tanácskozás főbb megállapításai: India és Japán filmjeit leszámítva az afro-ázsiai országok alkotásai 1965 után kezdtek betörni a világpiacra. Sajátos nemzeti problémákat és állapotokat tükrözve a nagy felfedezés erejével hatottak. Először Közép-Ázsia szovjet filmművészetére figyelt fel a világ, azután a szakemberek kezdték megtanulni a szudáni, a tunéziai, az algíri, az iráni, a csádi, a libanoni, a szenegáli és az egyiptomi rendezők nevét. Az első sikeres fellépés lendülete azonban hamar megtört. Egyrészt kezdett beérni az amerikaiak „vetése“, akik szívós munkával és ügyes propagandával behatoltak a külföldi filmek elől korábban elzárkózó indiai, japán, pakisztáni piacra. Megkedvelték hőseiket, fílmtí- pusaikat és ma már a fiatalabb nézőknek egyre nehezebb a nem amerikai stílusú filmeket bemutatni. Másrészt a korábban egységes filmpiac egyre inkább egyes rétegek filmpiacává válik. A bevétel nem képes többé fedezni az infláció miatt egyre növekvő előállítási költségeket. A filmgyártást tehát mindenáron olcsóbbá kell tenni és ennek a művészi kidolgozás és megvalósítás látja kárát. Harmadrészt a nézők zömét alkotó fiatalok körében egyre nagyobb mértékben tapasztalható a nemzeti hagyományoktól való elfordulás, már-már az öncélú tartalommal rendelkező „nemzetköziség“ .elé fordulnak; ennek tipikus példája a honkongi erőszakfilm, a ku-fu. A ku-fu nagy anyagi sikere súlyos csapást mért a nemzeti problémák Iránt érdeklődő filmrendezőkre. A producerek és a rendezők egy része ugyanis a „könnyen megszerezhető nagy pénz" bűÉrdekes, őszinte fim, de túl lassú tempójú. Telitalálat és az idei Taskent három legjobb filmje egy örmény, egy grúz és egy kazah alkotás. Az örmény film Eldar Keo- szajan alkotása Az elfelejtett legendák völgye. Magas hegyeit között, egy festői, de elnéptelenedett tájon telepedik le egy, a második világháborúból hazatérő katona és gyönyörű felesége, akit a rajongásig szeret* Egy nap geológusok ütnek tanyát a környéken és vezetőjük megtetszik az asszonynak. At felébreszti a fiatal nőben a világ utáni vágyat... Kitűnő színészi játék, jó dialógusok, sikerült fényképezés teszi emlékezetessé a filmet. A második telitalálat a grúz Eldar Sengelaja Csodabogarak című alkotása. Kacagtató népi musical, mely egy fantasztikus repülés históriáját eleveníti meg. Csodálatos alakok, találó dialógusok, kiVáló fényképezés, sziporkázó ötletparádé — any- nyira eredeti alkotás, hogy világsikere szinte bizonyosra vehető. A harmadik, ugyancsak világraszóló meglepetést a kazah Tolomus Okejev szerezte. Oke- jev 1967-ben Ifjúságunk ege című művével már meghódította a világot, most pedig a Farkas című filmjével újabb sikerekben bizakodhat. A történet középpontjában egy kisfiú, egy farkas és egy forradalmi korszak áll. A forradalom oldalán elesett apa és anya gyermekét a nagybácsi és a nagymama neveli. Felküldik a kicsit és kedvenc farkasát a hegyekbei, ahol a cseppség egyedül vigyáz a juhokra. Az eseménygazdag történetben a kisfiú találkozik egy, a fehérek elől menekülő vörös katonával, aki a kisfiút orvosi segítségben részesítve kerül az ellenség kezébe. Költészet, csodálatos természetábrázolás, egy nagy rendező-egyéniség mesteri jellemábrázolása minden túlzás nélkül felejthetetlen alkotássá formálja a filmet. FENYVES GYÖRGY Kálmán Zsuzsa Horváth Zsuzsa
