Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-16 / 24. szám, Vasárnapi Új Szó

* ■ ■■ > ‘‘V ~ . t I ' '"m es a szocializmus epifese i falvakon Írta: Ján Janik, az SZLKP KB Elnökségének titkára 1973-ban emlékeztünk az 1948-as februári győze­lem évfordulójára, amikor Csehszlovákiában a nem­zeti és a demokratikus forradalom szocialista forra­dalommá teljesedett ki. Ettől kezdve hazánk gazda­sági és politikai életében alapvető változások mentek végbe, amelyek eredménye szocialista jelenünk. Ebben az évben újabb évfordulóra — a CSKP tör­ténelmi jelentőségű IX. kongresszusának 25. évfor­dulójára emlékezünk. A kongresszus legújabbkori történelmünkben azzal lett jelentős, hogy a szo­cialista társadalom alapjainak építésére vonatkozó programot fogadott el. Az itt kitűzött alapvető fela­datok közé tartozott a szövetkezetesítés segítségével történő átállás a nagyüzemi mezőgazdasági ter­melésre. Az adott helyzet elemzése alapján, amelyet a szocializmus építésének szovjetunióbeli tapaszta­lataira és Lenin szövetkezetesítési tervére támasz­kodva végeztek, a CSKP IX. kongresszusa arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogy megértek a feltételek a falu szocializálására. A felsorolt tényezőkből kiin­dulva a kongresszus az adott feltételeinkre vonat­kozó eljárások főbb irányelveit is meghatározta. A kongresszus a falu szocialista építésének leg­fontosabb feltételeként a munkások és a földműve­sek közötti kapcsolatok megszilárdítását szabta meg, a következő ismert tétel alapján: „A falu szocializá­lása nélkül lehetetlen a szocializmus megvalósítása. Ez pedig nem lehetséges a munkásosztálynak a kö­zép- és kisparasztokkal való összefogása nélkül.“ A kongresszus ezzel leszögezte, hogy a fejlődés adott szakaszában a munkások és a földművesek osztály­szövetségének alapvető tartalma a mezőgazdasági kistermelésnek a szocialista szövetkezeti nagyüzemi termelésre való átállása. Szó volt a dolgozó paraszt­ságnak a szocializmus ügye iránti megnyerése le­nini útjáról. A parasztságot nem üres ígéretekkel kellett megnyerni. Az objektív szükségszerűséget és azokat az előnyöket kellett bebizonyítani, amelye­ket az ilyen út a parasztság és a társadalom szá­mára egyaránt tartogat. Ez egyébként a munkás- osztálytól, valamint a népi demokratikus államtól ka­pott műszaki és anyagi támogatásban is megnyilvá­nul, amely lehetővé teszi, hogy az egységes föld­művesszövetkezetek bebizonyíthassák tagjaiknak gya­korlati előnyüket. Az első szövetkezetek létrejötte A Cseh és a Szlovák Kommunista Párt IX. kong­resszusának irányelveiből kiindulva, az efsz-ekről hozott törvények alapján már 1949-ben elkezdődött az első szövetkezetek alapítása. Ezek mindenekelőtt különböző, már ezeket megelőzően létező szövetke­zetek (főleg nem termelő típusúak) a kétlaki munká­sok, a kisparasztok és a háziasszonyok kezdeménye­zése alapján jöttek létre. Pártunk az efsz-ek meg­alapítását elsősorban a haladó mezőgazdászokra és ipari dolgozókra bízta. Az újonnan létrejött szövet­kezetekben több munkás elnöki, illetve más funk­ciót töltött be. A párt a nemzeti bizottságok, a Nem­zeti Front és a szocialista állam szervezeteinek ki­terjedt aktíváját is igénybe vette. A falu szocializálási folyamatának jelentős határ­kövei a CSKP KB 1950-es és 1951-es februári ta­nácskozásai. Ezeken az efsz-ek alapításában elért eredményeket értékelték, és meghatározták az ala­csonyabb szövetkezeti formáról a magasabbra való ál térés irányelveit. Ezek kihasználása tette lehető­vé a kis- és a középparasztok számára az önsegé­lyezést lehetővé tevő efsz-ektől, a mai, kifejezetten szocialista típusú termelőszövetkezetekhez való át­menetet. Egész sor további párt- és államhatározat segítette a jobb termelési feltételek létrejöttét és az újonnan alakult efsz-ek megerősítését. A szocialista szövetkezetesítés aránylag gyors ütemben haladt, főleg ami az alacsonyabb szövetke­zeti formából a magasabb szövetkezeti és gazdálko­dási formába való átmenetet illeti. A folyamat po­zitív kísérőjelensége volt az, hogy a mezőgazdasági termelés nem csökkent, hanem mérsékelten növeke­dett. A mezőgazdaság kollektivizálása nálunk is egész sor nagyon komoly feladat és probléma megoldá­sának szükségességét hozta magával. Ez a folya­mat nemegyszer ütközött objektív, valamint szub­jektív jellegű akadályokba. Egyszer nem volt elegen­dő beruházási eszköz, máskor a rendelkezésre álló eszközök lehető leghatékonyabb kihasználása körül merültek fel nehézségek. Nemegyszer kellett hely­rehozni a kapkodásból, türelmetlenségből, az igaz­gatásból és az osztályszövetségeshez fűződő helyte­len viszonyból származó hibákat. A párt és az állami szervek mind az efsz-ek ala­pítására, mind azok megszilárdítására irányuló igye­kezete az oszlályellenség konok ellenállásába üt­közőit. A kulákság és az egyéb szocialistaellenes erők idehaza és a kommunistaellenes központokban gyű­lölködő és ellenséges propagandát fejtettek ki mező­gazdaságunk szocializálása ellen, az efsz-ek szerve­zői ellen pedig megfélemlítő-, szabotázs- és terror­módszereket alkalmaztak. Ahogy a helyzet további fejlődése megmutatta, ezek az akadályok sem gá­tolhatták meg falvainkon a szocialista termelési vi­szonyok végső győzelmét. Teljesítették a legnehezebb feladatot Mezőgazdaságunk szocialista átszervezésének fo­lyamata a CSKP 1949-ben lezajlott IX. kongresszusától körülbelül az 50-es évek végéig tartott. Sikeresen teljesítetlek hazánk forradalmi szocialista átalakítá­sának egyik legnehezebb feladatát, amelynek ered­ményei azáltal még jelentősebbek lettek, hogy ebben az időszakban sikerült bebiztosítani a lakosság élel­miszerellátását. A mezőgazdasági termelés a szocia­lizálás idején nem csökkent, ellenkezőleg, a bruttó és a piaci termelés nőtt. A bruttó mezőgazdasági termelés .1.0 év alatt (1949-től 1959-ig) 17 százalék­kal, a piaci termelés pedig 48 százalékkal növeke­dett, a főbb termények többségénél a hektárhozamok is emelkedtek. Mezőgazdaságunk szocialista átszervezésére, a munkatermelékenység jelentős mértékű növekedése is jellemző, amely az 1949—1959-es években 55 száza­lékos volt. Ennek következtében nagyszámú mező- gazdasági munkaerő szabadult fel nemzetgazdasá­gunk többi ágazata számára. Az 1950—1960-as évek­ben pl. több mint félmillióval, vagyis 32 százalék kai csökkent a mezőgazdaságban dolgozók száma. Ezzel egyidőben népgazdaságunk más ágazataiból politikailag öntudatos szakembereket helyeztek át a mezőgazdaságba. Fokozottabb gondot fordítottak a mezőgazdasági szakkádereknek a közép- és főiskolá­kon való képzésére így a párt vezetése alatt a szo­cialista változások folyamatában a mezőgazdaság számára számos, szakmailag rátermett és a szocializ­mushoz hű káder nőtt fel. így a CSKP 1960-as konferenciája már megállapít­hatta, hogy hazánkban véglegesen győzött a szo­cialista társadalmi rend. A szocialista tulajdon a mezőgazdaságban is alapvető és döntő tényezővé vált. A CSKP a 60-as évek elején meghatározta a mezőgazdasági politika második szakaszának fela­datait. Ezekkel a problémákkal foglalkoztak a CSKP XII., de főleg a XIII. kongresszusán, amely kitűzte a mezőgazdaság iparosításának hatékony intenzifiká- lásának, kooperáció és integráció útján való fokoza­tos koncentrálásának és specializálásának, valamint a mezőgazdasági dolgozók szociális és kulturális problémái megoldásának feladatait. A szocializmus talaján A CSKP XIII. kongresszusán hozott határozatok megvalósítása bonyolult politikai helyzetben történt, s a válságos fejlődés az 1968—1969-es években csú­csosodott ki. A szocializmus ellenségei és a jobbol­dali opportunisták különböző módszerekkel akarták befeketíteni a szocialista mezőgazdasági üzemek te­vékenységét, a kollektivizálás időszakának „rehabi­litációját" követelték, s a mezőgazdaságban az állam és a népgazdasági terv hatásának csökkentésére tö­rekedtek. Nem hiányoztak az efsz-ek szétverésére irányuló kísérletek sem. A szövetkezeti tagok azon­ban a különböző támadások ellenére továbbra is ki­tartottak a szocializmus mellett, és áldozatos mun­kájukkal hozzájárultak annak megszilárdításához, valamint fejlesztéséhez. Ez bebizonyította, hogy a szocializmus gondolata és a gyakorlat az utolsó 20 évben mélyen behatolt a falun élő emberek tudatá­ba. A CSKP XIV. kongresszusán ezt a következő sza­vakkal igazolták: „Alapjaiban megváltozott falvaink élete. Szövetkezeti alapokon szocialista nagyüzemi mezőgazdaság alakult ki. Az egységes földművesszö­vetkezetek falvainkon szilárdan gyökeret vertek, és helytálltak az utóbbi évek politikai vizsgájában is. A szövetkezeti parasztság új osztálya alakult ki. A falu szociális és kulturális színvonala gyors ütemben növekedett, és a falu és a város közötti szintkülönb­ség kiegyenlítődése is sikeresen halad előre.“ A CSKP 1971-ben lezajlott XIV. kongresszusa szo­cialista társadalmunk életének nagyon bonyolult sza­kaszát zárta le. A kongresszus ugyanakkor kitűzte az 1971—1975-ös évekre, tehát az ötödik ötéves terv­időszakra vonatkozó gazdasági és politikai feladato­kat. Pártunk gazdaságpolitikájának fő célja, hogy amint azt a XIV. kongresszuson kiadott határozat is mondja: „... az állandó fejlődés és a társadalmi szervezés hatékonyságának növelése alapján, össz­hangban a szocialista életmóddal, biztosítani kell a szükségletek fokozottabb kielégítését és a dolgozók szociális biztonságának megszilárdítását.“ A kitűzött célhoz vezető út, amint azt a XIV. kongresszus is jellemezte, a szocializmus anyagi-műszaki bázisának megerősítésében és a szocialista termelési viszonyok megszilárdításában, továbbá a munkásosztály társa­dalomban betöltött jelentőségének növelésében, a szövetkezeti mezőgazdaság nagyüzemi jellegének fej­lesztésében, a nemzetközi szocialista integráció el­mélyítésében és államunk nemzetközi helyzetének megszilárdításában rejlik. A tudományos-műszaki fejlesztés A CSKP XIV. kongresszusán a mezőgazdaság terü­letét felölelő feladatok kidolgozásával a CSKP KB és az SZLKP KB 1972 áprilisi tanácskozásain foglal­koztak. A tanácskozásokon elfogadott intézkedések alapvonása a teljesség, amelyet a népgazdaság ösz- szes alkotóeleme tervszerű fejlődésének összehan­golására irányul. A CSKP XIV. kongresszusa és az SZLKP kongresszusa irányelveinek teljesítésében elért eredmények megmutatták, hogy a kongresszusi ha­tározatok értelmében a mezőgazdasági és az élelme­zésügyi ágazat termeléke az ötéves tervidőszak első szakaszában fedezte az alapvető fontosságú élelmi­szerek növekedési mennyiségét. Szlovákiában az 1973-ban elért mezőgazdasági termelés az 1936-os évhez viszonyítva csaknem megkétszereződött, még­pedig a mezőgazdasági földterület kb. 10 százalékos csökkenésével párhuzamosan. A hektárhozamok több mint kétszer magasabbak az 1938-as évi átlagnál. Az állattenyésztésben állandóan növekszik a gazda­sági állatok hasznossága. Sikerült biztosítanunk a hazai tejszükséglet fedezését, és előtérbe került a hústermelés szerkezetének átalakítására és minősé­gének megjavítására vonatkozó feladat megoldása. Az 1973-ban több mint 36 mázsás átlagos hektár­hozammal a gabonatermesztésben rekorderedménye­ket ériünk el. Növekedett Szlovákiának az egész pia­ci termelésben való részvétele, és csaknem eléri a 30 százalékot. Fejlődnek a közös mezőgazdasági vál­lalatok, amelyekből 1973 végéig 108-at hoztak létre. A koncentráció a szövetkezetek társulásában is megnyilvánul. Az SZSZK-ban 1970-től csaknem 900 efsz társult, s az átlagos mezőgazdasági földterü­let 770 hektárról több mint 1100 hektárra növeke­dett. A hegyi és a hegyaljai területeken a feltétele­zettnél gyorsabban megy végbe a szocializálási fo­lyamat. Az említett fejlődésben nem kis érdeme van a KGST-tngállamokkal, főleg a Szovjetunióval foly­tatott nemzetközi együttműködésünknek. További feladatok A CSKP KB novemberi és az SZLKP KB decemberi tanácskozásain részletesen foglalkoztak a párt XIV. kongresszusa alapvető határozatainak teljesítésével, és ezek alapján megszabták a további feladatokat. A CSKP KB és az SZLKP KB utolsó májusi tanácskozá­sai a tudományos-műszaki fejlesztéséről rámutatnak arra, hogy a jövőben milyen irányban és milyen mó­don hassanak a szocialista termelési viszonyok és a termelőerők fejlődésére. Az összes eddig felsorolt tények bizonyítják, hogy a CSKP IX. kongresszusán kitűzött feladatokat — amelyek a falu szocializálására vonatkoztak — nem­csak becsületesen teljesítették, hanem számos mu­tatók esetében túl is szárnyalták. Ezekkel az ered­ményekkel még nem lehetünk teljesen elégedettek, hanem továbbra is fejlesztenünk és szilárdítanunk kell őket. Ez a követelmény mindannyiunkra jelentős feladatokat hárít. Ebben az évben, amikor a CSKP történelmi IX. kongresszusának negyedszázados fordulójára emlé­kezünk, szükséges újra hangsúlyozni, hogy a szocia­lista mezőgazdaság építésében és fejlesztésében elért valamennyi eddigi eredmény alapja a munkásosztály és a parasztság közötti szövetség volt, s ez a szövet­ség fejlett szocialista társadalmunk építésében to­vábbra is kimeríthetetlen erőforrás lesz. 1974. VI. 10. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom