Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)
1974-06-15 / 140. szám, szombat
A Szlovák Tanácsköztársaság 55. évfordulój ára ÍRTA: MILOŠ GOSIOROVSKÝ AKADÉMIKUS Ötvenöt év telt el azóta, hogy a szlovákiai forradalmi proletariátus legöntudatosabb képviselői Prešovon 1919. június 16-án kikiáltották a Szlovák Tanács- köztársaságod. Hogyan, és miért került sor erre a történelmi eseményre, milyen szerepet tölt be Szlovákia történelmében, a szlovák—magyar kapcsolatok és a nemzetközi munkásmozgalom történelmében? A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására 1917-ben egész Európában fellendült a munkásosztály forradalmi mozgalma. Természetesen elsősorban azokra a nemzetekre gyakorolt hatást, amelyek határosak voltak Szovjet-Oroszország- gal. A forradalmi mozgalom fellendülésének eredményeként a szomszédos Magyarországon a forradalmi proletariátus 1919. március 21-én kikiáltotta a tanácshatalmat — a Magyar Tanácsköztársaságot. véné noviny (Vörös Újság) című első szlovák kommunista napilap 1919. június 3-án A proletariátus diktatúrája Szlovákiában és Csehországban címmel ezt írta: „A Csehszlovák Köztársaság elfoglalt városaiban és községeiben a cseh és a szlovák elvtársak a proletárdiktatúrát szorgalmazzák. Szlovák munkások, cseh és szlovák katonák! A Csehszlovák Köztársaság valamennyi városában és egész területén hirdessétek, hogy kikiáltották a proletariátus diktatúráját. Hirdessétek mindenütt: a proletariátus kötelessége, hogy megdöntse a kapitalizmus uralmát, hogy legyőzze az egész régi kizsákmányoló rendszert. Minden városban válasszatok munkás-, katona -és paraszttanácsokat, mivel a Csehszlovák Tanácsköztársaság már nemcsak álom, hanem Nyilvánvaló volt, hogy az imperialista hatalmak, ugyanúgy mint Szovjet-Oroszország esetében, intervenciót kísérelnek meg a magyar koinmün ellen. A prágai Veőerní Právo Lidu már 1919. március 22-én ezt írta: „A magyar proletariátusra és vezetőire nagy munka, óriási önfeláldozások és nehézségek várnak. Az antant nyilván minden eszközt megragad legyőzésére. Lehetséges, hogy a Csehszlovák Köztársaságot is felszólítják, vegyen részt a fegyveres támadásban.“ így is történt, Václav Klofáfi, nemzetvédelmi miniszter már 1919. április 17-én szigorúan bizalmas jelentést adott a bratislavai, košicei és poprádi katonai parancsnokoknak, álljanak készen, a napokban parancsot kapnak, hogy a csehszlovák katonák a Magyar Tanács- köztársaság ellen vonuljanak. A jelentés továbbá így hangzott: A csehszlovák csapatok támadásával - egyidejűleg kezdődik meg a románok és szerbek támadása. Hennocque tábornok (a csehszlovák hadsereg szlovákiai parancsnoka, akit Franciaországból vezényeltek át — a szerző megjegyzése) az egész akció megkezdésekor próbáljon kapcsolatot kötni a Kelet felől vonuló román hadsereggel.“ Klofáő április 26-ról 27-re virradó éjjel táviratilag közvetlen parancsot adott, és így 1919. április 27-én a csehszlovák burzsoá csapatok megtámadták a Magyar Tanácsköztársaság területét. A csehszlovákiai proletariátus természetesen elítélte a csehszlovák burzsoáziáinak ezt a lépését és mint a nemzetközi proletariátus része ezt a támadást úgy tekintette, mint saját osztályérdekeinek megtámadását. Ezért, amikor a magyar proletariátus Vörös Hadsereget szervezett a Kommün megvédésére és ez a hadsereg ellentámadásba lendülve Csehszlovákia területére jutott, az osztályöntudatos szlovák és cseh munkásokat nem vezették félre a „magyar bolsevikek Szlovákiaelle- nes támadására“ vonatkozó hamis híresztelések. A szlovák városokban és falvakban munkás-, paraszt- és katonatanácsok alakultak. A ŰerA Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása Prešovon 1919. június 16-án. a proletariátus hatalma révén valósággá vált.“ A červené noviny 1919, június 3-i cikke azt: bizonyítja, hogy a cseh és a szlovák munkásosztály legöntudatosabb fór* radalmi képviselői az oroszországi ós a magyar proletariátus példáját követve a Csehszlovák Tanácsköztársaság kikiáltására akarták kihasználni az európai forradalmi helyzetet. E célkitűzés valóra váltásában az első lépést a két héttel későbbi események jelentették: amikor a Vörös Hadsereg, amelynek soraiban oáztály ön tudatos cseh és szlovák munkások is harcoltak, elérte Košicét és Prešovot, 1919. június 16-án Prešovon a szlovák munkások több ezres tömege előtt kikiáltották a Szlovák Tas így tehát az adott időszakban, a forradalmi világmozgalom fellendülésének időszakában, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom utáni időszakban az a feladatuk, hogy hozzájáruljanak a szocialista forradalomnak és eszméinek egész Közép-Európá- ban való tei j ísztésóhez. A Szlovák Tanácsköztársaság háromhetes fennállása alatt nem sokat tehetett (hiszen Szlovákia területe háborús terület volt), de ennek ellenére intézkedéseket hozott a gyárak, bankok államosítására stb. Az imperialista hadseregek megtámadták és legyőzték a Magyar Tanácsköztársaságot s ezáltal a Szlovák Tanácsköztársaság is megszűnt, mert sorsa összekapcsolódott fő szövetségesének sorsával. Az 1919. évi forradalmi harcok időszakában határozott lépést tettek annak érdekében, hogy Szlovákia munkásosztályát megnyerjék a Vlagyimir Iljics Lenin által megalakított Kommunista Internacionálé esz méinek támogatására. Ezért, amikor 1921-ben a szervezett csehszlovákiai proletariátus döntő többsége külön vált a szociáldemokrácia opportunizmusától, többségük tagja lelt a forradalmi proletariátus új párt jának — Csehszlovákia Kommu nista Pártjának. Szovjet Oroszországon kívül csak a franciaországi és a cseh szlovákiai elvtársaknak sikerült megnyerniük a szervezett proletariátus többségét a kommunista pártba. Amint ezt az 1921 januári lubochňai kongresszus is megerősítette, Szlovákiában és Kárpát-Ukrajnában ebben nagy szerepet játszott a Szlovák Tanácsköztársaság forradalmi eseményeinek hatása. Az. államjogi hagyományok szempontjából fontos továbbá, hogy a Szlovák Tanácsköztársaság, annak ellenére, hogy csak három hétig tartott, a szlovák nemzet és a Szlovákiában élő többi nemzetiség (magyar, ukrán, cseh) első szocialista állama volt. Amint az idézett 1919. június 3-i cikk tanúsítja, vezetői a Csehszlovák Tanács- köztársaság részének tekintették, s ez bizonyítja, hogy a CSSZSZK mai szövetséges rendezése az 1919. évi események re is hivatkozhat. A cseh, szlovák és magyar forradalmi erők 1919-ben közösen arra törekedtek, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméi elterjedjenek egész Közép-Európában és nác sközt ár saság ot. Az ekkor kiadott nyilatkozat leszögezte, hogy az új tanácsköztársaság természetes szövetségesének tekinti az orosz és a magyar tanácsköztársaságot, és a nemzetközt proletariátus védelme alatt áll. A Szlovák Tanácsköztársaság ezáltal a Kommunista Internacionálé elveihez jelentkezett. Elsősorban ebben rejlik jelentősége. Azok a cseh, szlovák és magyar forradalmi munkások, akik ebben az időszakban Szlovákia területén tevékenykedtek, tudatosították, hogy a nemzetközi proletariátushoz tartoztak megvédjék Szovjet-Oroszorszá- got, mint a világ kommunista mozgalmának központját. Ez a tény ma is erőforrásul szolgál a szocialista államok közösségéhez tartozó nemzetek együttműködésének elmélyítésére kifejtett igyekezetben. Az 1919. évi forradalmi hagyományok folytonosságát Jelenti, hogy a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, ugyanúgy, mint a Magyar Népköztársaság a Szovjetunió által vezetett szocialista közösség megbízható része. Nemzeteink feladata, hogy állandóan fejlesszék az 55 év előtti események hagyományát. Ä Szlovák Tanácsköztársaság népbiztosa Harcra keltek az elnyomottak igazáért Kevesen élnek már azok közül, akik 55 éve kísérletet tettek a munkásosztály történelmi küldetésének megvalósítására, a társadalom proglémáinak forradalmi megoldására. Jozef Sluka aktív részvevője volt a forradalmi eseményeiknek, és ma is fiatalos lelkesedéssel emlékezik munkásmozgalmunk történelmének erre a dicső fejezetére. — Már egész fiatal koromban törvényszerűen bekapcsolódtam a munkásmozgalomba — kezdi visszaemlékezéseit Sluka elvtárs. Tizennégy éves korában inas lett Vrútkyn a vasutasműhelyben. Itt dolgozott bátyja is, aki titkára volt a munkások szocialista szervezetének. Az Osztrák—Magyar Monarchiában a vasutasok nem szervezkedhettek, így ez a szervezet csak illegálisan működött. Bátyja megbízta őt a tagdíjak összegyűjtésével és a szocialista sajtó terjesztéséve). Az ösz- szegyűjtött pénzt a szervezet vezetőségének ülésein adta át és ezeken alkalma nyílt arra, hogy közelebbről megismerje a mozgalom céljait, problémán. A vasúti alkalmazottak különböző nemzetiségűek, szlovákok, csehek, magyarok, németek voltak, ö következetesen internacionalista volt, világosan látta az egymás ellen uszítás következményeit és ezért sok kellemetlensége akadt. Felismerte a háború értelmetlenségét, és bál)orúellenes nézeteit nem rejtette véka alá. Még mielőtt magára ölthet te volna a császári hadsereg egyenruháját, 21-na- pos zárkára ítélték, mert kijelentette, hogy a csapatok nyolc év alatt sem érnek el Moszkvába. 19:L6-l»an megszökött a frontról. Vrútky környékén a hegyekben bujkált, időnként álnéven dolgozott. 1918-ban felkereste egyik osztálytársa, aki elmondta neki mi történik Oroszországban és megismertette Lenin tanításával. Ez a beszélgetés nagy hatással volt rá. Azonnal tájékoztatta a hallottakról a vrútkyi munkásokat, akik munkásmozgalmunkban mindig a legkeményebb harcosok közé tartoztak. A Csehszlovák Köztársaság megalakulása után Vrútkyn a munkások megválasztották a forradalmi munkástanácsot, melynek ő lett a titkára. Rövidesen nézeteltérések keletkeztek a vezetőségben, mert sokan nem értettek egyet internacionalista szemléletével. A szervezet végül feloszlott, és ő 1918 novemberében Budapestre ment. Ekkor kezdődött életének egyik legküzdelmesebb, de egyben legszebb időszaka. Amint megtudta, hogy megalakult a Kommunisták Magyarországi Pártja, felkereste a párt vezetőit, akiktől azt a megbízatást kapta, hogy szervezze a Budapesten és környékén dolgozó szlovák munkásokat. Rövid időn belül megalakították a Kommunisták Magyarországi Pártjának szlovák szekcióját. Március 21-ón beteljesedett sok millió magyar munkás és paraszt régi vágya, megszületett a Magyar Tanácsköztársaság. Ámde a világimperializmus azonnal mozgósította erőit a népuralom ellen. Fegyveres intervenciót szervezett, és április 14-ón a román csapatok megtámadták a fiatal munkásállamot. Sluka ©Ívtárs ekkor kapta azt a megbízatást, hogy a szlovák munkásokat a Vörös Hadseregbe toborozza. Több helyen beszédet tartott, röpiratokat terjesztett. Amikor a burzsoá Csehszlovák Köztársaság hadserege is csatlakozott az intervencióhoz és támadást indított, Sluka elvtárs vezetésével propagandaosztály alakult. Propagandistákat küldött a csehszlovák hadseregbe és a szlovákiai területekre, akik felvilágosították a munkásságot, hogy a hadsereg nem a grófok Magyarországa, hanem testvéreik, a magyar proletariátus ellen fogott fegyvert. A Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadserege visz- szaverte a támadást és győzedelmesen vonult észak felé. Sluka elvtárs, mint a nemzetközi brigád biztosa, és a propagandaosztály vezetője Banská Bystricáig együtt haladt a vörös csapatokkal. Itt kapta azt a parancsot, hogy menjen Prešovba. Azonnal útnak indult, de csak Košicóig jutott el, ahol találkozott a Prešovon június 16-án kikiáltott Szlovák Tanácsköztársaság kormányával. A kormány Košicén megtartott üléséin belügyi biztosnak nevezték ki. A forradalmi tanácskormány elnökévé Antoriin fanou- šeket, a cseh munkásmozgalom régi harcosát választották, hogy ezzel Is bizonyítsák: a szlovák munkásság nincs a cseh munkásság ellen, érdekeik és céljaik azonosak. Sluka elvtárs feladatköréhez tartozott a helyi direktori unióik megszervezése. Az általa irányított propagadistáik ezt a feladatot már korábban is teljesítették, így új funkciójában a már kiépített propagandista hálózatra támaszkodott. Munkája visszaszólította a frontra, Füleken és Losoncon tevékenyke- delt. Éppen egy táviratot fogalmazott, amelyben fegyvereket akart kérni Szamuely Tibortólr amikor megkapta Böhm Vilmosnak, a Vörös Hadsereg főparancsnokának parancsát, hogy a csapatokkal együtt vonuljon vissza a demarkációs vonalra. Nem hitte el, hogy a táviratot Böhm küldte, azt gondolta, az ellenforradalom cselszövéséről van szó. Gödöllőre ment, ahol egy vonatszerelvényben volt a hadsereg vezérkarának székhelye, hogy személyesen Böhmtől tudja meg, ml az igazság. A megbeszélésen jelen volt Stromfeld Aurél vezérkari főnök is. Böhm kijelentette, hogy ő a forradalmi katonatanácstól kapta a parancsot, amelyet mint katonának neki is teljesítenie kell. Csalódottan tért vissza Losoncra, ahol már szétesőben volt a nemzetközi brigád. Nehéz szívvel látta, hogy szertefoszlik minden álma, nem sikerül tovább folytatni a proletariátus érdekeiért vívott igazságos harcot. Nem volt más választása — Budapestre ment. Augusztus 1-én részt vett a Budapesti Munkástanácsnak azon a gyűlésén, amelyen Rónai Zoltán bejelentette, hogy a forradalmi kormányzótanács lemondott, és ezzel megszűnt az első magyar munkáshatalom. Visszatért Szlovákiába, ahol mindjárt letartóztatták. Az ellene felhozott vádak alaptalanoknak bizonyultak, és ezért szabadon bocsátották. A további években még számos megpróbáltatáson esett át. Németországba, majd a Szovjetunióiba emigrált, Buharin megbízásából Berlinben szervezte a magyar emigránsokat, munkát keresett Brazíliában ós Uruguayban, dolgozott Nové Zámkyban (Érsek- újvárott). A felszabadulás után bekapcsolódott az új társadalom építésébe, tovább fejlesztette azt, amiért a Szlovák Tanácsköztársaság rövid háromhetes fennállása alatt küzdött. Ma, korát meghazudtoló frisseséggel figyeli az eseményeket és megnyugvással tapasztalja, hogy a több mint fél évszázaddal ezelőtti küzdelem nem volt hiábavaló. CSIZMÁK ESZTER Vüröskatonák útban Prešov felé.
