Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)
1974-06-14 / 139. szám, péntek
Tervjavaslat az 1975. évre AJig néhány hete vitatta meg a szövetségi kormány az 1975. évi népgazdasági terv készítésének alapelveit. A termelési gazdasági egységek a napúkban kapják meg az irányszámokat. Ezek alapján a társadalmi követelmény ismeretében megkezdik az 1975. évi tervük előkés’ I :sét. Ismerve feladataikat, felmérik teljesítésük lehetőségeit. Minden területen megnövekedtek a követelmények. Ezt végső soron az üzemekben érzik a legjobban. Viszont egyetlen vállalatot sem érhet meglepetés, hiszen nagy vunalakban ismerik milyen feladatukat kell teljesíteniük az ötödik ötéves tervben. Az üzemek többségében az elmúlt bárom évben pontosan teljesítették, sőt túlteljesítették tervüket, így megfelelő alapot teremtettek az idei tervfeladataik teljesítésére. Aliul eredményesen gazdálkodtak és olyan légkört teremtettek az üzemben, hogy a dolgozók felelősséget erezzenek a feladatuk teljesítéséért, ott nem jelent különösebb gondot az 1975. évi tervjavaslat előkészítése sem. De vannak olyan vállalatuk, amelyek nem teljesítik folyamatosan tervüket, nekik a lemaradás kiegyenlítésével egyidejűleg kell megteremteniük a feltételeket az igényes követelmények teljesítésére. Az üzemekben, mivel már közeledik az első félév vége, elég pontosan fel tudják mérni, hogy miként zárják majd az idei évet. Ezt az „előrejelzést“ ágazati és népgazdasági szinten már az első negyedév végén e’?'-gozték. Az elmúlt bárom év eredményei és az idén várható tervteljexítés alapján meghatározható az 1975. évi fejlődés is. E tények alapján már most elmondhatjuk, hogy az ötéves terv alapvető feladatait teljesítjük. A feltételezett ütemben növekedik a termelés, emelkedik a lakosság életszínvonala és szilárdul létbiztonsága. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy egyes ágazatokban, például a gépiparban, az idén és jövőre is ugrásszerűen növekednek a feladatok, mivel az ötéves terv első két évében nem érték el u feltételezett eredményt. Ahlioz, hogy az ötéves tervben megszabott növekedési szintet elérjék főként az idén kell behozniuk a lemaradást. Az alapelvek szerint Szlovákiában JL971-heii az ipari termelésnek 9,3 százalékkal kell növekednie, ugyanakkor fontos, hogy az üzemek ezt a számot a növekedés alsó szintjének tekintsék. Vagyis a tartalékok ésszerű felhasználásával, a dolgozók kezdeményezésének felkarolásával igyekezzenek magasabb növekedést elérni. Fő feladatként jelölik meg az alapelvek a társadalmi termelés hatékonyságának növelését, ezt szolgálják a kiemelt fejlesztési programok, melyek biztosítják a szükséges s erkezeti változásokat a termelésben. Nagyobb gondot kell fordítani a beruházásuk megvalósítására, az épülő ipari létesítmények befejezésére. Ax építőiparban elsősorban a határidők betartására kell koncentrálni. Népgazdasági szempontból jelentős az új ipari kapacitások fokozottabb kihasználása — főként az első és a második műszakban — és a termékek minőségének további javítása. Az nlapelvek szerint 1975-ben Szlovákiában 21 milliárd korona értékben kell befejezni, és 17,7 milliárd korona értékben megkezdeni építkezéseket. A személyi fogyasztás H,2, a társadalmi fogyasztás 8.8 százalékos növekedésével számolnak. Előzetes számítások szerint a kiskereskedelmi forgalom 7 százalékkal lesz magasabb, mint az idén. E néhány adat is jelzi, hogy az alapelvek a XIV. pártkongresszus határozata alapján szabják meg népgazdaságunk 1975. évi fejlődését. Az üzemek az ágazatok irányelvei szerint készítik el tervjavaslataikat. Ez a munka kiváló lehetőséget nyújt a gazdasági vezetőknek a dolgozók aktivitásának fokozására. Az üzemi pártbizottságoknak ügyelniük kell arra, hogy a terv előkészítése kollektív munka legyen. Vitassák meg a javaslatokat a kollektívákban, a műhelyekben, a szakszervezeti gyűléseken, hogy mindenki felelősséget érezzen és vállaljon munkahelyén a megnövekedett feladatok teljesítéséért. Nagyon lényeges, hogy az üzentekben az idei tervfeladatuk túlteljesítésével megfelelő alapot teremtsenek a jövő évi terv teljesítésére. Bár ezek a feladatok igényesek, de reálisak és teljesít hetők. Az mm és a szocialista humanizmus Padlóburkolók A Nitrai Magasépítő Vállalat épületszerelő üzemének dolgozói polivinilchlorid burkolóanyaggal vonják be a Nitrán épülő Prior áruház padlóját. Munkájukkal a napokban készülnek el. Felvételünkön: Juzef Barantal, Jozef Kopečný és František Marik munka közben. (Felvétel: Matis Pavel J A szocialista humanizmus kérdése jogosan a filozófia érdeklődésének előterébe kerül. Ez egyrészt a szocialista társadalom mai fejlődésének következménye. Pártunk XIV. kongresszusa leszögezte: a pártunk és egész állami rendszerünk politikai-nevelő munkájának fő küldetése a szocialista módon gondolkodó és cselekvő ember nevelése. A szocialista ember pozitív tulajdonságainak, szocialista erkölcsének, polgári felelősségérzetének, munkafegyelmének, akaraterejének kialakítása nagyon igényes, a szocialista társadalom fejlődése szempontjából szükséges feladat. Ez a kérdés hosszabb ideje ütközőpont a szocialista ideológia és a burzsoá, valamint a revizionista nézetek között. Amint a XIV. kongresszus is megemlítette, ezen a területen még sokkal adósak maradtunk. A marxizmus—leninizmus revízióját Marx tanítását kiforgatva hajtották és hajtják végre. Lényegében a marxista—leninista filozófiát antropológiai humanista filozófiává keresztelték át, kihasználva a szabadság, az emberiség fejlődése és elidegenedése nem osztóiyszom- pontból értelmezett problematikáját. A revizionisták a személyiség kérdése iránti érdeklődést, arra használták fel, hogy hamisan magyarázták a szocialista humanizmus és filozófiai alapjainak lényegét. Ezek nem jelentettek új kísérleteket, hiszen századunk harmincas éveiben H. Marcus és Hendrik de Mán hasonló pozíciókból revideálták Marx tanítását, megkísérelték, hogy a fiatal Marx fejlődésének humanista szakaszát szembe állítsák az idősebb Marx matéria!izmusával. A z ideológiai antropologiz- mus volt az „igazi szó ciallzmus“ kispolgári koncep dójának alapja, s egyúttal a „demokratikus szocializmus" egyik korai válfaját jelenti. Marx és Engels már a Szent családion leleplezte „az igazi szocializmus emberének“ alrszt- rakt humanista értelmezését, amely azon alapul, hogy a szocialista eszméket elszakították a munkásosztály mozgalmától, az ember iránti általános szeretett© menekültek a realitás és az osztályharc elöl. Nálunk Kosík, Sviták, Prücha és mások terjesztették „az ember filozófiáját“. Azokat, akik szembehelyezkedtek „filozófiai antropológiájukkal“, javíthatatlan dogmatikusnak bélyegezték. M. Prücha és I. Sviták Az ember konfrontálása című cikkükben 1963-ban ezt írják: „Az embert a marxizmus mint gyakorlati tevékeny lényt értelmezte és talán azt mondhatjuk, hogy pozitivista, egzisztenciái ista anyagot foglal magában.“ A marxizmusból eltávolították az osztályszeinpontot és a történelmi szemléletet, az embert és a személyiséget elsősorban egzisztencialista szempontból magyarázták. Hasonlóan értelmezte az embert és a személyiséget R. Kalivoda, aki szerint az ember elidegenedése az ember létezésének örök jellemvonása, mivel szerinte az ember állandó konfliktusban áll a valósággal és ebben a konfliktusban ereje mindig löbbé-kevésbé deformál tan nyilvánul meg. A korszerű szellemi valóság és a marxizmus című tanulmányában, amely a marxizmust a freudizmussal vonja össze, revidiálja az ember marxista—leninista értelmezését. Szerinte az ember nem a társadalmi viszonyok összessége. Az ember „biológiai, társadalmi-anyagi létezését“ emeli ki. A vulgáris materialista és a közgazdasági értelmezés bírálatának ürügyén, vagyis a történelmi materialista értelmezéssel ellentétben a „természetes embert“ hangoztatja. Az ember szellemi életét teljes mértékben a freudizmus pozíciójából magyarázza. E. Fischer 1964- ben a Plamen-ben folyó vitában azt követelte, hogy a marxizmust egészítsék ki Freud pszichoanalízisével. R. Kalivoda ezt meg is valósította, „Az ember szellemi élete" — írja, a UUértékelés produktuma és az anyagi szükségletek szublimációja valóban az ember anyagi erői létezésének közvetlen formája: ezekből az elsődleges anyagi forrásokból nyeri libidlnózisát, és enélkül elveszti emberi lényegét." Ezek az emberek, akik „alkotó marxistáknak“ nevezték magukat, teljes mértékben szakítottak a marxizmussal, az ember és a humanizmus marxista értelmezésével, többen közülük ma az i inti komin u n is ta k ü z p on t ok ba n szolgálnak. H ogyan értelmezi a marxizmus—leninizmus az embert, milyen szerepet tölt be az ember problematikája a marxizmus—leni nizmusban? A marxista—leninista Ideológia számára az ember, az Igazi, konkrét és nem az absztrakt ember, a legmagasabb értéket képviseli. A marxizmus az ember kérdésének tanulmányozásánál áthidalta a vulgáris közgazdaságtan, a biológizmus, a naturalizmus és az idealista antropol ogizmus egyoldal öságalt. Megoldotta a lét és a lényeg, az egyén és a társadalom, a szabadság és a szükség- szerűség közti régi ellentmondásokat. A revizionisták, a különböző marxológusok és a burzsoá ideológusok tiltakozása ellenére a marxizmus—leninizmust követő kommunista és munkáspártok a gyakorlatban valósítják meg a történelemnek ezt a megoldott talányát. A marxizmus—leninizmus számára az ember nem elidegenedett lény, nem a társadalommal szembehelyezkedő, bírálóén gondolkodó lény. nem biológiai egység, amelyre Freud, Marcus és Fronwn által továbbfejlesztett elmélete vonatkozik. A marxizmus abból indul ki, hogy az ember lényegének meghatározásában a termelő tevékenység a döntő. A marxi zmus—leulnizm us nem véletlenül szentel figyelmet a termelés anyagi feltételeinek és a munka elemzésének. Az osztálytársadalom egész történelme az elidegenedett munka történelme. Marx ezért tanulmányozta ezt az elidegenedést, hogy megtalálja a munka felszabadításához és egyáltalában az ember felszabadításához vezető utat. A megoldást a proletariátusban, vagyis a legjobban elidegenedett osztályban látta, amelynek nem volt vesztenivalója. Az ember felszabadításához vezető útnak a munkásosztály forradalmi harcát, a proletárdiktatúra megteremtését és az osztályok megszüntelését tekintette. A szocialista forradalom lehetővé teszi a kiteljesedett emberi életet, elsősorban azáltal, hogy megteremti a feltételeket a munka felszabadításához, megszünteti a burzsoázia uralmát, az ember ember általi kizsákmányolását, megszünteti az ember elidegenedésének okát, az ember és a társadalom közti antagonizmust. A kapitalista társadalom célja a haszon és az ember csak eszköz e cél elérésében. Ebben a társadalomban tehát nem létezhet igazi humanizmus, hanem csakis burzsoá humanizmus, amely enyhíteni próbálja a helyzet következményeit. De ez a jótékonykodó humanizmus eltéríti az embert, elsősorban a munkásosztályt, az egyedüli helyes útról, a forradalmi harc útjáról. A kapitalizmusnak, úgy mint a múltban is, saját teoretikusai vannak, akik saját elképzelésük szerint magyarázzák, mi az ember és mi a nem humánus. A burzsoá humanizmus is magába foglalja az egyes általános kritériumokat, de általában ez a humanizmus az uralkodó osztály érdekeit szolgálja. Marx rámutatott. hogy az emberek minden esetben olyan mértékben szabadultak fel, amilyen mértékben ezt a termelőerők lehetővé telték. Eddig minden Ilyen fel- szabadulás a korlátozott termelőerőkön alapult, a termelés csak akkor tette lehetővé a fejlődést, ha egyesek mások megkárosítása árán elégítették ki szükségleteiket. A kapitalizmus, amely egyedülálló mértékben fejlesztette a termelő* erőket, kitart a magántulajdon mellett és az ember fejlődése azoknak a dolgozóknak a megkárosításával megy végbe, akik saját munkaerejük tulajdonosai. A kapitalizmusban az ember a termelés érdekét szolgálja, a szocializmusban és a kommunizmusban éppen ellenkezőleg, a termelés az embert, jó-4 létét és sokoldalú fejlődését szolgálja. Marx ilyen értelemben valódi humanizmusként határozza meg a kommunizmust. A' kommunizmusban valósul meg az igazi szabadság. A kommu- nizmusban valósulhat csalt meg a szabadság igazi birodal-4 ina. Marx erről ezt mondta: A szabadság birodalma a valóságban akkor kezi.ódik, ha már nem a nélkülözések és a célszerűség kényszerít munkára... A szabadság ezen a téren csakis azon alapulhat, hogy a társadalmi ember racionálisan irányítja a természet közti anyagcserét, társadalmi ellenőrzésnek veti alá. Ezek ellenére, mindez a szükségek birodalmához tartozik. Csak mögötte kezdődik az emlierl erők fejlődése, a szabadság igazi birodalma, amely csakis a szükségszerűség birodalmán keresztül fejlődhet. Ez a fejlett kommunista társadalomra is vonatkozik, ahol az anyagi javak termelése szolgál alapul a szabad emberi tevékenységhez. Alapvető, döntő feltétel a termelés olyan magas színvonala, amely biztosítja a fogyasztási cikkek bőségét, valamint a mindenkinek szükséglete szerinti elv megvalósítását* A szocializmusban ez a feltétel még nem alakul ki, a termelés színvonala az elért pozitív eredmények ellenére még alacsony, de elvi egység van a* egyének és a társadalom között — hiszen a termelés már nemcsak az uralkodó osztályt, hanem az egész társadalmat szolgálja. Az igaz, hogy még nem küszöbölték ki a régi munkamegosztást, kül ön bsége4k vannak a szellemi és a fizikai munka között, a munkát különbözőképpen kell jutalmazni társadalmi fontossága, nehézsége vagy a szakképzettségi követelmények szerint. Érvén} asü] az anyagi érdekeltség, valamint a munka mennyisége és minősége szerinti jutalmazás elve. Az egyes szakaszok átugrása, vagy pedig a kaszárnya típusú kommunizmus kialakítása, mint Kínában, bármilyen egveniősdl azzal az ürüggyel, hogy a „fogyasztói ember“ eszménye felé haladunk, a valóságban meghátrálást jelent. Marx az ilyen kommunizmusról jogosan azt írta, hogy tagadja az ember személyiségét és ezért a magántulajdon következetes kifejezője. A maoista ideológia és gyakorlat diszkreditálja a szocializmust és a kommunizmust. Antihumánus és nem értékeli megfelelően az embert. P ártunk XIV. kongresszusa meghatározta az életszínvonal további emelésével kapcsolatos feladatokat. Az anyagi fogyasztás fejlesztését nem tartjuk öncélúnak, kiindulópontot jelent az élet gazdagításához, az ember alkotó képességeinek fejlesztéséhez. Elvetettük a fogyasztói szocializmus kispolgári elméletét, ugyanúgy, mint a másik végletet, a „kaszárnya“ kommunizmust. Mindkét szélsőség szembenáll az ember érdekeivel, ellentétes a szocialista humanizmussal amelyet nagyon jól kifejez a „Mindent az emberért, mindent a jólétért“ jelszó. LADISLAV HRZAlj
