Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-02 / 22. szám, Vasárnapi Új Szó

s Lenyűgöző látványt nyújt a Vasmű kéményerdeje. Nagy itt minden; a gyár, a tornyaival, toronyházaival tá­volból integető Košice és nagyok a távolságok is. A vonathoz hasonlít­ható távolsági villamos kerekei már percek ó!ü zakatolnak s megállónak se híre, se hamva. Csak a közeledő kémények nőnek, majd a repülőtér mögött egy kanyarban feltűnnek a gyárépületek is. Több mint húszezer ember tévé kenykedik a Kelet-szlovákiai Vasmű munkacsarnokaiban. A kisebb felhő- karcolóh >z hasonló igazgatósági épü­lethez vwzető út mentén elhelyezett táblákon öles betűk és számok hir­detik: „Ebben az évben 2551 ezer tonna nyersvasat, 3048 ezer tonna nyersacélt, 2106 ezer tonna hengerelt anyagot, 26 ezer tonna acélkonstruk­ciót és 114 ezer tonna hegesztett csö­vet gyártunk.“ Hatalmas számok, méltóak a gi­gantikus üzemhez. Kereken tíz év­vel ezelőtt is nagy számokat hirdet­tek az épülő gyár körül elhelyezett táblák. Az előlegezett bizalom szá­mait: „Egymüliárd 500 millió koro­nát építünk be ebben az évben “ Megtartották ígéretüket a gyárépítők s ez a pénz ma kamatozik, pontosab­ban attól a naptól, amikor az építést felváltotta a termelőmunka. A kémények, csarnokok között igencsak aprónak érzi magát az em­ber. Pedig „főszereplője“ mindannak, ami van: ő építette, irányítja ezt a kolosszust. És közvetve vagy köz­vetlenül haszonélvezője is a kiter­melt javaknak. Az ember megadta és megadja mindazt a gyárnak, ami a gyáré, vajon a gyár megadja-e, ami az embernek jár? Erre a kérdés­re kértünk választ Michal Vorobeltől, a szakszervezet vállalati bizottságá­nak titkárától. — Ennek a kölcsönös egymásra­utaltságnak az alapelveit, pontos irányelveit a kollektív szerződésben és az üzem nagyvonalú szociális programtervezetében rögzítettük, me­lyet elméleti síkon még az ötödik ötéves tervidőszak első évében dol­goztunk ki s azóta Is — menet köz­ben — a szükségnek megfelelően bővítünk, módosítunk — mondotta. Nemcsak papíron ...! A CSKP XIV. kongresszusának, a Kohó- és Nehézgépipari Minisztóri­um 30/72 es rendeletének, a Szak- szervezetek Központi Tanácsának VIII. kongresszusa, valamint VI. ple­náris ülésének szellemében a Kelet­szlovákiai Vasmű Vállalatvezetősége a szakszervezet vállalati bizottságá­val olyan szociális programot dolgo­zott ki, melynek fő célja a dolgozók­ról való gondoskodás elmélyítése volt. Ez így egy mondatba tömörít­ve tág fogalom, de felöleli a lénye­get, mert a munkavédelemmel és a higiéniával, az egészségügyi gondos­kodással, az étkeztetés színvonalá­nak növelésével, a dolgozók lakás- problémáinak mielőbbi megoldásával, az üdültetéssel, a kultúrával, sport­élettel kapcsolatos célkitűzések konkrétak, teljesítésük ellenőrizhető. Korszerű, új üzemről lévén szó, már a gyárépítésnél gondoltak az egészséges munkakörnyezet kialakí­tására, a2 egészségvédelmi berende­zések felszerelésére, az étkeztetés problémáinak ésszerű megoldására. Ezek a tervek nem maradtak papí­ron, mert 8 üzemi étkezdéje, 40 fa­latozója és 5 mozgó élelmiszerszállí­tó kocsija, 420 ágyas kórháza, szám­talan orvosi rendelője, 48 ágyas re­habilitációs részlege van az üzem­nek. A múlt év végéig 10 606 lakás­egységet építettek be és a legény-, il­letve leányszállásokban, 6500-an lak­nak. A szociális program és az idei kol­lektív szerződés készítői ezeket a lé­tesítményeket „örökölték“, így az új program szerkesztésekor kiterjedhe­tett a figyelmük olyan részletkérdé­sek megoldására is, melyek — ha az akút problémák családjában szem­léljük őket — majdnem luxusszíneze- tííek, azonban a mai élettől elvá­laszthatatlanok és közvetve vagy köz­vetlenül rugói a dolgozók életszín­vonala emelkedésének, kulturális igényeik kielégítésének. Egykor és ma A Kelet-szlovákiai Vasműben — csakúgy mint más, a második világ­háború után épült nehézipari léte­sítményben — az indulás éveiben alig volt szakképzett munkaerő, pe­dig a szakmunkások döntő tényezői a termelésnek. Problémát okozott az is, bogy a kerület peremrészeiről to­borzott munkások nagy része aze­lőtt soha nem dolgozott nagyüzem­ben, sőt nem is látott ilyen mammut- vállalatot A dplgozók betanítása, az igényes munkavédelmi szabályokkal való megismertetése, a jó közösségi A rehabilitációs részlegben nyerik vissza munkaképességüket a baleset sújtotta dulgnznk. (Andrej Haščák felvétele) szellem kialakítása kitűnő iskolát je­lentett a párt és a szakszervezet tisztségviselőinek. Az eredmények nem maradtak el, mert az ötödik ötéves tervidőszak eddig eltelt szaka­szában nemcsak a termelés, hanem ezzel párhuzamosan a dolgozókról való gondoskodás görbéje is állandó­an felfelé ível. A dolgozók jelentős része — mintegy 6000 — nő és az üzem szaktanintézeteiben 1950 tanuló sajátította el a különféle szakmákat. Specifikus problémákat „dob fel“ ez egy nehézipari üzemben, főleg ha fi­gyelembe vesszük azt is, hogy a gyár három műszakban termel. Az üzem vezetői megbirkóztak a feladatokkal. Igényes és sokrétű ok­tatási munkatervet dolgoztak ki és mindenkinek lehetőséget biztosítot­tak a tanulásra. Az üzem fennállá­sa óta — a szakmunkások, műveze­tők, mesterek ezrein kívül — 12 176 dolgozót iskoláztatlak munkavéde­lemre. Ennek az eredményei kézzel­foghatóak. Évről évre csökken a munkabalesetek száma. Ma már a balesetek döntő többsége — mint­egy 80 százaléka — nem a szaksze­rűtlenség, a technológia hiányos Is­merete. hanem a figyelmetlenség, a túlzott magabiztosság következtében jön létre. A munkavédelemmel fog­lalkozó technikusok, felügyelők min­den balesetet gondosan elemeznek, levonják a tanulságokat, melyekkel a termelési értekezleteken megismer­tetik a dolgozókat. Szakemberek vizs­gálják az egyes hatóanyagokat s ha azok túllépik a megengedett szintet, szűrőberendezést szerelnek fel, s ha ez sem segít, megváltoztatják a tech­nológiai folyamatokat, illetve átépí­tik az üzemrészleget. Egészségügyi gondoskodás Ha monotonnak is tűnik a hosszú felsorolás, de megéri: A komforto­san berendezett šacai üzemi kórház­ban és az orvosi rendelőkben fogá­szati, belgyógyászati, sebészeti rész­leg, bőr- és tüdőosztály, orr-ége-fül, szem és női részleg működik. Ideg­orvos és pszichiáter hetente áll a be­tegek rendelkezésére, készenléti szol­gálat pedig a hót minden napjában és órájában működik. Az egészségügyi gondoskodás há­lózatának kiépítésére nagy siúlyt he­lyeztek. A szakorvosi beavatkozáso­kon kívül — főleg a peremrészekről bejáró dolgozókkal — külön fog lalkoznak. Megtanítják őket a higié­niai és az egészségügyi szabályokra. A kizárólag gyógyászati célokat szol­gáló rehabilitációs osztályon kívül létesítettek egv rehabilitációs mű­helyt, ahol a megrokkant vagy ko­molyabb — nem ágyhoz kötött, főleg mozgásszervi — megbetegedésben szenvedőket olvan munkák végzésére tanítják meg, melyeket a betegségük ellenére is el tudnak végezni. Ezek a megváltozott munkaképességű egyének ebben a műhelyben csak ad­dig maradnak, míg átiskolázzák őket, azután az orvos által meghatározott munkaterületen végezhetnek teljes értékű munkát. Az egészségügyi re­habilitációt azonban nemcsak a sa­ját létesítményeikben végzik, hanem a szociális gondoskodásra szánt évi költségvetésből fürdőbeutalókat is vá­sárolnak. Nem sikerült azonban még érdem­ben megoldaniuk az üzemben dolgo­zó szülők gyermekeiről való szociá­lis gondoskodással kapcsolatos prob­lémákat. Konkrétan a bölcsődékről, óvodákról van szó. Négy bölcsődéje ven az üzemnek s ezekben mindössze 405 gyermekkel foglalkozhatnak. Lé­tesítettek még néhány lakóházban is úgynevezett „szükség-bölcsődéket“, de az egyre növekvő igényeket ezek sem elégítik ki. A távlati tervek összeállítói ezekről a problémákról sem feledkeztek meg és mind a mennyiséggel, mind a kívánt minő­séggel összhangban nagyvonalú in­tézkedéseket terveztek az üzem szo­ciális programjának a keretében. Minden műszakban meleg étel F'igyelemre méltó statisztika: 1972- ben 2 millió 904 ezer adag ételt főztek, a múlt évben túllépték a há­rommilliót. A szakszervezet vállala­ti bizottsága nemcsak arra ügyel, hogy az alkalmazottak munkaidőben kapjanak meleg ételt, hanem arra is, hogy a délelőtti műszakosok vacso­rázhassanak az üzemi étkezdékben Tervet dolgoztak ki az éjszakai mű­szakban dolgozó munkások étkez­tetésére is, így ebben az üzemben most már mind a három műszakban meleg ételt szolgálnak fel. Az üzemi étkezdék átgondolt terv szerint épültek, így a várakozási idő jelentősen csökkent. Az üzemi kony­háktól távolabbra eső, viszonylag ke­vés munkást foglalkoztató munkahe­lyekre kiszállítják az ételeket. Az üzem in terná tusában reggel J/25-től éj­jel V?12-ig megszakítás nélkül működik az üzemi konyha, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy néma dolgozók alkalmazkodnak az étkezési „óríirendhez“, hanem az üzemi ét­kezde kislétszámú kollektívája alkal­mazkodik több ezer ember igényeihez. A Kelet-szlovákiai Vasmű szociá­lis programjában még egy követésre méltó intézkedés-tervezetet találtunk: az üzemben működő élelmiszerbol­tokban, falatozókban a higiénia szín­vonalának növelése érdekében javít­ják a csomagolástechnikát. Az el adásra kerülő áruk légmentes cso­magolása egyúttal a tartósságot is szavatolja. Hatvanhárom százalék Félreértés ne történjék, nem a ter­melési feladatokról van szó. Azokat már évek óta száz százalékon felül teljesíti az üzem. A köztes címben újságolt százalékszám az üzemi terv­időszak végéig az üzem dolgozóinak 63 százalékát akarják az üzemi la­kásokban elhelyezni. Ez egyúttal a dolgozók stabilizálódását is elősegíti. A kollektív szerződésben egymillió koronát terveznek azoknak a dolgo­zóknak a megsegítésére, akik csa­ládi ház építésével akarják megolda­ni a lakásproblémájukat. Lelki tényezők A családi probléma, betegség, gond rányomja bélyegét az emberek ke­délyállapotára és kihat a munkatel­jesítményükre is. Akik idegesen, gondterhelten veszik fel a munkát, feszültséget, a jó munka végzésé­hez alkalmatlan légkört teremtenek. A szakszervezet vállalati bizottsága foglalkozik azokkal az emberekkel, akiknek baleset vagy betegség kö­vetkeztében megváltozott a munka- képességük, az éjszakai műszakban dolgozó nőkkel és azokkal a dolgo­zókkal, akik nagy fizikai vagy idegi megterhelésben dolgoznak. Az egyéni szociális gondoskodás formáit még nem alakították ki véglegesen, és nem is lehet előregyártott recept sze­rint eljárni, mert ahány ember, any- nyl probléma merül fel. Ebbe a té­makörbe tartozik az idősekről, nyug­díjasokról és a félárvákról való gon­doskodás is. Válás, családtag elha­lálozása olyan lelkiállapotot idézhet elő, mely törvényszerűen kihat a dolgozó viselkedésére, munkateljesít­ményére. Ezek az egyének erkölcsi segítséget, emberbaráti szeretetet igényelnek. Az illetékes szervek je­lenleg felméréseket végeznek és ta­nulmányozzák más üzemek ezzel kapcsolatos adatait, örvendetes, hogy a lelki tényezőkről sem feledkeztek meg és azok részét képezik az üzem szociális programjának. A szociális programban több feje­zet foglalkozik a dolgozók üdülteté­sével, kulturális igényeinek a kielé­gítésével, és a sportolás feltételei­nek megteremtésével. A riport elején feltett kérdésre: megadja-e a gyár a dolgozóknak mindazt, ami megilleti őket, igen­nel válaszolhatunk. És a jövőben még többet ad, főleg a munkavédelem és az egészségügy vonalán. A gyárkémé­nyek. szerelőcsarnokok árnyékában látszólag eltörpülő ember csak testi arányaiban kicsi, mert ő építette e kolosszust, mely minden létesítmé­nyével őt. az EMBERT szolgálja. KOMLÓSI LAJOS „Gyártáji gazdaság“. Ebben az üvegházban az egész év folyamán friss zöld­séget termesztenek az üzemi étkezdék részére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom