Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-12 / 137. szám, szerda

A CSEHSZLOVÁK SZOVJET BARÁTSÁG EÍMtLfflfSEERT ÉRTÉKELIK MUNKÁJUKAT Két év alatt több mint 72 000-rel gyarapodott a taglétszám • Huszonegy mezőgaz- c jsági üzemben 64 szocialista brigád viseli a Csehszlovák-—Szovjet Barátság nevet • A megtisztelő címért 305 kollektíva versenyez • Törődnek a fiatalokkal • Szo­cialista hazafiasságra és internacionalizmusra nevelnek • A jubileumi évfordu­lókat értékes kötelezettségvállalásokkal köszöntik A nyugat-szlovákiai kerület­ijén a Csehszlovák—Szovjet Ba­ráti Szövetség június 15-én tartja meg kerületi konferen­ciáját. Ebből az alkalomból be­szélgettünk Pavol Rofko elv­társsal, a kerületi bizottság ve­zető titkárával. • Milyen eredményekről ad­hatnak számot? — Kezdjük a taglétszámmal. Az év elején 2613 alapszerveze­tünkben 196 339 tagunk volt. Ez azt jelenti, hogy a kerüle­tünkben a lakosság 12,15 száza­léka tagja a szövetségnek. Szá­mításaink szerint a kerületi konferenciáig elérjük a 200 000- es taglétszámot. Szükségesnek tartom elmondani, hogy 1972- től a taglétszámunk több mint 72 ezerrel gyarapodott. Ezt azért emelem ki, mivel a kerü­leti szervek felszámolása, majd az 1971-ben megtartott alakuló konferencia óta 1972. április 29-én tartottuk meg az első rendes konferenciánkat. Az azóta elvégzett munkánkat jó­nak mondhatom, természetesen vannak még gyenge pontok is, amelyekkel a kongresszusi be­számolóban foglalkozunk majd. • A kerületben több mező­gazdasági üzem viseli a barát­ság nevet... — Igen. Szlovákiában a Cseh­szlovák—Szovjet Barátság nevet 45 mezőgazdasági üzem viseli, s ebből 21 a kerületünkben van. Ezek a tulszki terület bizottsá­gának vándorzászlajáért verse­nyeznek. Tavaly a zászló a tr­navai járásba, a Zavari Cseh­szlovák-Szovjet Barátság Szö­vetkezetbe került. A verseny keretében nemcsak a gazdasági eredményeket értékeljük, ha­nem a politikai nevelő munkát is. A barátsági hónap alatt ve­télkedőt rendezünk számukra, amelyre 3-tagú csapatot nevez­hetnek be. Úgyszintén futball­csapataik is összemérik erejü­ket. Nem érdektelen megemlí­teni, hogy kerületi és országos szinten munkaértekezleteket rendezünk részükre, amelyen megvitatják az eredményeket és kicserélik a tapasztalatokat. — Ami a munkaközösségeket illeti kerületünkben, 64 kollek­tíva viseli a Csehszlovák— Szovjet Barátság nevet, 305 pe­dig elnyeréséért versenyez. Különösen eredményes ez a ver­seny a komárnói hajógyárban, a tlmači Klrov üzemben, a bá- novceí Zornicában, a partizán- skéi Cipőgyárban stb. Ezek a munkaközösségek kezdeménye­zők és selejtmentes munkára törekednek. Természetesen a két nép barátságának elmélyí­tését is elősegítik. Igen sokat tesznek az internacionalista ne­velés érdekében. Egy hónap után A prágai metró „C“ útvona­lát május 9-én adták át a for­galomnak. Noha az eredeti számítások szerint a nyilvá­nos közlekedési eszközök uta­sainak 8 százaléka veszi igényije, a valóságban a föld­alatti vasút iránti érdeklődés ennél mintegy 6 százalékkal nagyobb. Igaz ugyan, hogy kez­detben — a metró életének első két hetében — a főváros lakossága és vendégei tömege­sen lepték el az óllomásokat és a szerelvényekben talpalat­nyi hely sem maradt üresen, ma már kedvezőbb a helyzet: napi 300—320 ezerről kb- 200 000-re csökkent az utasok száma, és őket többnyire már nem a kíváncsiság és a kel­lemes időtöltés, hanem inkább az utazás vágya, tehát gya­korlati szempont készteti a mozgólépcsőkön keresztül a peronra. Ám csúcsforgalom idején még mindig nagy odalent a tolongás, de ez a probléma a szakemberek szerint további kocsik megrendelésével köny- nyűszerrel megoldható, úgy­hogy a jövő évtől kezdve há­rom helyett négy kocsiból ál­ló szerelvények gondoskodnak majd a forgalom lebonyolítá­sáról. A budapesti metróval szer­zett tapasztalataim alapján csupán a metró közlekedési idejét kifogásoltam. Az egyik végállomástól a másikig az utat ugyanis az eredetileg ter­vezett 13,4 perc helyett 16 perc alatt teszik meg. Noha az előírt óránkénti sebességet a kocsivezetök betartják, túlsá­gosan hosszan időznek az egyes állomásokon. A felügye­lők ezt a késést az utasok fe­gyelmezetlenségével és az éh­ből következő fokozott ve­széllyel magyarázzák. Ha majd megszokják az utasok az új­fajta közlekedést — és az elő­írások pontos betartását — mondják —, akkor semmi aka­dálya nem lesz a menetidő lerövidítésének. Egyelőre azonban erfől hal­lani sem akarnak. Sokan ‘ugyanis a tilalom ellenére is gyakran átlépik a peront sze­gélyező, fehér sávval megjelölt biztonsági övét. Mások pedig az éppen befutó szerelvény megrohanásával késleltetik a kiszállókat. Vannak, akik elő­vigyázatlanságuk miatt elvá­gódnak a mozgólépcsőn. Ha megkapaszkodnának a mozgó­karfában, semmi bajuk sem tör­ténne. Az is előfordult már, hogy valaki a sínek közé esett pénztárcája után ugrott. Erre nem kerülhetett volna sor, ha az illető nem lépte volna át a biztonsági sávot. De ha már ezt megtette, akkor a szolgá­latot teljesítő felügyelőt kel­lett volna figyelmeztetnie az esetre, aki azonnal, esetleg az éjszakai órákban emelte volna ki az utas pénztárcáját a sí­nek közül. Még nem beszéltünk az uta­sok kényelmét szolgáló pénz­váltókról, melyek megbízha­tóan működnének, ha egyesek nem tömnének beléjük gombo­kat és más oda nem való tár­gyakat. De így is naponta leg­alább 80 000 korona aprópénz­zel látják el ezeket a készülé­keket meg a segítségüket Igénybe vevő utasokat, és mert az emberek közt nem tesznek különbséget, a felügyelők bosszúságára a pincéreket és az eladókat is kiszolgálják a pénzváltásnál. Az utasoknak természetesen a forgósorompóval való bánás­módot Is meg keli tanulniuk. Annak, aki táskáját, vagy cso­magját maga előtt tartva siet a peronra, kellemetlen megle­petésben lehet része: a forgó- sorompó karja könyörtelenül lecsapódik előtte anélkül, hogy tekintettel lonno arra, töré­keny tárgyat tart-e az utas a kezében vagy sem. Az elmondottakból az is ki­tűnik, hogy a metró kényel­mes, gyors és megbízható köz­lekedési eszköz, melynek — ha vannak is gyermekbetegsé­gei, már most olyan szolgála­tokat tesz a lakosságnak, me­lyek az évék folyamán az egyes útvonalak üzembe helye­zésével lényegesen fokozódnak. KARDOS MÁRTA • Mit nyújt a szövetség a fiútaloknak? — Taglétszámunk 39 százalé­ka, az alapszervezetek vezető­ségének pedig 41 százaléka 30 éven aluli fiatal. A Pionírszer­vezettel karöltve szovjetbarát köröket szervezünk, jelenleg 331 tevékenykedik. A fő- és középiskolások, valamint a szaktan intézetek tanulói részé­re — a SZISZ-szel karöltve szovjetbarát klubokat létesí­tünk — jelenleg 200 ilyen klub működik. A szövetség elősegíti, Irányítja munkájukat. Ügyel ar­ra, hogy ezekben a közösségek­ben a fiatalok megismerjék a szovjet emberek éleiét, a szo­cialista hazafiasság és az in­ternacionalizmus szellemében tevékenykedjenek. Az említet­teken kívül a fiataloknak kü­lönböző vetélkedőket rende­zünk. Tavaly például a „Pus­kin emlékversenyen“ 10 119, a „Barátság melódiája“ versenyen 3082 fiatal vett részt. A „Szov­jetunió a gyermekek szemével“ képzőművészeti versenyen a kerületünkben 7832-en vettek részt. Az ifjúság között végzett munkánk sokrétű. A jövőben is mindent megteszünk, hogy ér­vényt szerezzünk a CSKP KB júliusi határozatának. G Milyen az alapszervezetek munkája? — Azt mondhatom, hogy jó. A Szovjetunió békepolitlkájáról, a tudomány és technika terén elért eredményekről, egyszóval a szovjet emberek életéről több száz előadást tartottunk, örven­detes, hogy egyre több alap- szervezet végez rendszeres munkát egész éven keresztül, javult az orosz nyelv iskolán kívüli tanítása. Gyarapodott a szovjet és a szövetségi sajtó előfizetőinek száma, ürülünk annak Is, hogy a tagjaink 41 százaléka nő — tehát édes­anya, vagy az lesz belőle. — Jóleső érzéssel nyugtázzuk azt a tényt is, hogy egyre nő a két jelentős évfordulóra tett kötelezettségvállalások száma. © Mit vár a konferenciától? — Elsősorban a munkánk megjavítását. Ez a jelentős fó­rum értékeli és elemzi a két év alatt végzett munkát és rámu­tat a hibákra is. Remélem a konferencia részvevői a vitában reális, építő kritikával hozzá­járulnak a tárgyalások sikeré­hez, amely megszabja a fela­datokat a további időszakra. Végül még annyit, nagyra ér­tékeljük a kerületünkbe® élő magyar nemzetiségű barátaink munkáját. Ez abban is kifeje­zésre jut, hogy az új vezetőség­be javasolt személyek tizenkét százaléka közülük kerül ki. NÉMETH JÁNOS A Vaszily-brigádtagjai ÖSSZETARTANAK Az újságíró szakmában elég gyakran előfordult, hogy a tapasztalt kolléga így biztatta kezdő társát: „Öcsém, a téma a földön hever, csak le kell érte ha­jolna Sok igazság van eb­ben. Ebben az esetben az én témám — még képletesen mondva sem — nem „he­vert a földön". A kerület legfőbb dolgozóinak „tabló­ján", Košice főutcáján elhe­lyezett hirdető táblán talál­koztam többek közt VA­SZILY Gyulának, a Ciöarov- cei (Csleséri) Efsz példás állal gondozójának fényké­pével. Így született a gon­dolat, meglátogatom a ke­rület egyik legjobb dolgo­zóját s megtudom, közre adom, mivel érdemelte ki ezt a megtiszteltetést. Útközben tudomást sze­reztem arról ts, hogy Va­szily Gyula egy állatgondo­zó szocialista munkabrigád vezetője a eslcserl közös gazdaságban. Nem taga­dom, ezek hallatán még szívesebben Igyekeztem ri­portalanyom felkeresésére. Azt mindenki tudja, a szo­cialista munkabrigád címet nem osztogatják Ingyen. Példás munkával, becsületes helytállással lehet kiérde­melni a megtisztelő címet. A brtgádvezetőt nem ta­láltam otthon. Felesége fogadott. — Gyula elment Szilvástékhoz, segítséget hívni. Mint látja, hozzáépí­tünk a házhoz. Már Itt kel­lene lennie, nincs, aki csi­nálja a maltert és a meste­rek már türelmetlenek... Szilvást Lászlónál együtt találtuk a brigád két tag­ját. Vaszily Gyula, a közis­mert „ezermester“ egy lab­dával bajlódott. Szilvást vet­te a fiának, a felfúvását, befűzését a jóbarát, Vaszily Gyula vállalta. Így szokták ők. Nemcsak a munkahe­lyen, a magánéletben Is összetartanak, segítik egy­mást. Rövid üdvözlés, néhány barátságos szó után a házi­gazda a lakásba tessékelt. Szépen, modernül berende­zett lakás, de az első, ami a szemembe ötlött, a zon­gora volt. Szilvásiné észre­vette, s felém fordult. • — A gyerekeket zeneis­kolába is járatjuk, ezért vet­tünk nekik zongorát. Így itthon is gyakorolhatnak. Új élet, korszerűen beren­dezett lakás, „villamositott" háztartás és személygépko­csi, szinte elmaradhatatlan már szövetkezeteseink éle­téből. Így van ez rendjén. Amikor 25 évvel ezelőtt megkezdődött a mezőgazda­ság szocializálása, erről a mai boldogabb életről be­szélgettünk a földművesek­kel. Milyen jó érzés tapasz­talni, tőlük hallani, hogy igazat mondtunk több mint negyedszázaddal ezelőtt. Ezek után szóba került a szocialista munkabrigád. Ve­zetője, Vaszily Gyula el­mondta: — Hat éve dolgo­zom az állattenyésztésben, viszont a szocialista mun­kabrigád mozgalomra már korábban felfigyeltem. Ké­sőbb beszélgettünk erről társaimmal és 1972-ben be­neveztünk. Eddigi eredmé­nyeink bizonyára rászolgál­tak erre a megtisztelő cím­re, mert megkaptuk. Beszélgetés közben azt is megtudtuk, milyen ered­ménnyel dolgozik a Vaszily- brigád. Az elmúlt évek fo­lyamán mind a súlygyara­podás, mind a takarékosság terén beváltotta szavát a négytagú munkaközösség. Mint hízómarha gondozók évenként közel 200 mázsa hússal növelik a termelést. A kezdeti 1500 mázsával szemben ma már 2100 má­zsa marhahúst értékesít szö­vetkezetük. Es ez elsősor­ban ennek a kollektívának köszönhető, amely a gond­jaikra bízott hízóállatoknál 1,16 kg-os súlygyarapodást elérnek és évenként átlago­san két vagonra való takar­mányt megtakarítanak. Va­szily Gyula, Szilvási László, Balogh Gyula és Manyo Gyula, a brigád tagfal na­gyon fól megértik egymást. Habár az állatok gondozása leköti őket, mégis találnak módot arra ts, hogy néha, hol egyiknél, hol a másik­nál összejöjjenek és a munkán kívüli problémákat is közösen megbeszéljék. Rendezvényeken, május el­sejei felvonulásokon mindig kollektíván vesznek részt. Azt mondogatják róluk: „Ez a Vaszily Gyula fól össze­kovácsolta őket.. .* Ennek a példás emberi kapcsolat­nak a gyümölcsei is beér­tek. Felfigyeltek a kis mun­kacsoport becsületes mun­kájára és a szocialista mun­kabrigád címet is megkap­ta. — Jóleső érzés volt, nem tagadom, a járás székhelyén megrendezett ünnepségen átvenni a megtisztelő címet. Remélem munkánk a jövő­ben még eredményesebb lesz s a bronzot ezüst, az ezüst fokozatot pedig az arany követi — mondta Vaszily Gyula. A két brigádtagnak sietős volt a dolga, be kellett fe­jezni a beszélgetést. Azóta biztosan elfogyott a malter, és várták őket a mesterek a csinosodó Vaszily por­tán. (kulik) A Munkaárdemrenddel kitüntetett slanéi CKD szakvállalat Európa legjelentősebb autódaru gyár­tót kfizé ♦artosdk. A vállalat termelésének csaknem 50 százaléka kivitelre kerül, többnyire a KGST-tagállaraok részére. Felvételünkön Jirí Votruba egy SD—160-as típusú autódarn hegesztését végzi. (Felvétel: J. Vrabec — CSTKJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom