Új Szó, 1974. június (27. évfolyam, 128-152. szám)

1974-06-11 / 136. szám, kedd

most csendesek a fenyvesek.

... tegnap gyermekzsivaj vilió lángocskái fröccsentek szét az erdő napsugár-húrjain.

... tegnapelőtt favágók vijjogó fi. része hasította foszlányokra a hegyormok komor némaságát.

... és akkor?

... akkor rebbenő árnyak suhantak a bokrok tövében. A hegyek rémült barmok bőgését, kutyák nyüszítő vonítását visszhangozták az ágyúdörej lidérc- nyomásos éjszakáin.

... suttyó legénykék cseperedtek hőssé.

... rejtjeles üzenet lapult a lányok keble alatt.

... tépést, kenyeret rejtett az asszonyok kosara.

... szomorú öregek szemében izzóit fel a bosszú.

„Huszonegy éves voltam. A férjem asztalosmühelyében kizárólag koporsókat készítettünk. Sok-sok koporsót. Parancsra. Csakhogy a parancshoz nem adtak! deszkát. Szétszedtük amit lehetett. Így sem győztük. Később már koporsó sem kellett... Mi kilencen a disznóólban laktunk. Előfordult, hogy a pincében menekültek, a lakásban németek, a padláson partizánok rejtőztek. Az alvénem tudnék innen elmenni. Nem tudnék! ...

— A falu talán zokon Is venné, ha elmenne ...

— Hányszor mondtam a lányaimnak: csak tisztséget ne vállaljatok. Megmosolyogtak. Tudták, nem mondom őszintén. Talán a fáradtság, talán a pillanatnyi csíiggedés beszél belőlem. Pedig nekik nem hazudtam soha. Esetleg a férjemnek, ha egy-egy gyűlés későre nyúlt. Persze, mindig rájött a turpisságra. Nem hitte el, hogy a barátnőimmel trécseltem a gyűlés után. A helyi nemzeti bizottság képviselője, népbíró, a nemzeti front titkárnője, a nőbizottság elnöke vagyok. Egyébként könyvelek az állami gazdaságon. Közben a szakszervezeti bizottság pénztárát is kezelem. Nem mondom, egy kicsit sok. Inkább a fiatalokkal szeretnék többet foglalkozni. Lassan régi dalainkat is elfelejtik. Pedig a mi múltunk az ő múltjuk is.

A múlt vasszigorral vezérli az embert. A vissza-vissza térő emlékek Intenek, óvnak, parancsolnak.

„Égett a falu. Húrom német tank! ágyúja ontotta rá ttizét. A szétszéledő katonák kezében fáklya lobogott. Gyújtogattak.

FILMKOCKÁK

gén állt a házunk. Közvetlenül az erdő szélén. Egy éjjel a német tiszt megparancsolta a férjemnek, vágjon nyílást a ház végében. Pisztollyal állt felette, nehogy jelt adjon. Jeges rémület markolászta a torkomat. A véső apró reccsenésekkel ékelődött a gerendák közé. Istenem, ha most valamelyik kifordul! ... A tiszt feszülten figyelt. Minden mozdulatra. Férjemről patakban folyt a veríték. Aztán kilazult az első gerenda. A második ... a harmadik ... a negyedik ...“

(Kohút Viktória arcán véglg- Viharzik egy éjszaka emléke. De ez már a menekülés éjszakája volt. A fejvesztett menekülés éjszakája.)

Aki tudott, menekült. Fel a hegyekbe. Hatvanöt férfi maradt lenn. Tizenhattól — hatvanig mindenkinek jelentkeznie kellett. A németek tizedelni akartak. Aztán meggondolták. Mind a hatvanötöt gyűjtőtáborba hurcolták. Negyvenöt júniusában tértek vissza. Harminchárom ház, közel ötven gazdasági épület égett porrá. További száznegyvennyolc öiegrongálódott. Éppen alig-alig maradt valami. Egy teljes nap és éjszaka égett a falu. Nappal a gomolygő füst, a korom, éjszaka a lángok vörös nyelve forrasztotta torkunkra a szót. Már sírni sem tudtunk. Tulajdonképpen félni sem. Vad, fékevesztett gyűlölet feszült bennünk.“

ka

Tornácos gerendaház. Kohút- hé fürkésző pillantást vet rám.

— Járt már Ciőmanyban?

— Nem. Még nem jártam.

— Sokan járnak errefelé. Megcsodálják gerendaházaink sajátos népi díszítését, népviseletünket. Gyönyörű a völgy is.

— Valóban. De csak nagy kerülővel jut ide az ember.

— Ha megépül az új út, közelebb kerülnek a „világhoz“. Lassan mind a három lányom kirepül a családi fészekből. Egyedül maradok, akár az ujjam. A férjem évekkel ezelőtt meghalt. De ha megépül az új üt, akkor a gyerekek is gyakrabban haza-haza vetődnek. Én

Varázslatos az újjáépült gerendaházak népi díszítése. Vonalai, rejtélyes kacskaringói, felei az avatott szakembert talán az ősi idők kultikus szertartásaihoz vezetnék vissza. Es a titokzatos jelek — ősök üzenetei — győzedelmeskedtek a barbarizmus lángoszlopain ...

... az emberek ismét felépítették otthonaikat.

...a szúette, bámult gerendákat gyantaillatú fenyőkre cserélték.

.. .és most rést vágnak a völgyet záró sziklákon, hogy „közelebb kerüljenek a világhoz\

... hogy gyermekeik mind sűrűbben látogathassanak haza.

„Ezt a falut az én nemzedékem kaparta ki a hamu alól. Felnőtt ésszel éltük át a háboKohút Viktória

rút. Nem játszottunk katonás- dit. Harcoltunk. És nem csak az harcolt, akinek fegyver volt a kezében. A hegyekben rejtőző partizánoknak sokszor mi jelentettük az életet. Mi, itt lenn. Ruha, lábbeli, élelem, gyógyszer kellett. Megbízható, pontos híradás az ellenséges alakulatok mozgásáról. Egy felelőtlenül elkottyantott szó százak életébe kerülhetett. Mi jól tudtuk ezt. A vérünkbe ivódott. Ezt a felelősségérzetet szeretnénk gyermekeinkbe ültetni. Ha csupán ez, ennyi lesz az örökségük, hiszem, jól megállják helyüket az életben. Mi nem sajnáljuk fiatal éveinket. Ifjúsá gunk a mai fiatalok életében teljesül be. Ha elszomorít valami, hát a hányaveti hozzáállás, a alaptalan elégedetlenkedés. Mert ilyen is előfordul. Most tehát ez ellen harcolunk. Gyak ran úgy tűnik, hogy nemzedékemet a sors nem hagyja megpihenni. Vagy talán „magunk tói“ váltunk ilyenekké? Igaz, gyermekfejjel kezdtük. Akkor fegyverrel a kezünkben. A fel szabadulás után bűzös kocsma- helyiségekben, áporodott szagú, ósdi tantermekben, díiledező tűzoltószertárakban folytattuk. S most, mintha valamilyen tehetetlenségi erő vlnne-ragadna bennünket magával. Nem, mi nem leszünk a padkán békésen süt kérező öregek. Lehet, hogy csak ml érezzük így, a fiatalok másként látnak bennünket. Nem tudom..."

Kis vendéglő. Gerendából ácsolták. Čičmanyban szívesen fogadók a vendégeket. Népviseletbe öltözött asszonyok, lányok sorakoznak félkörbe. Kohút Viktória „beint“. Felcsendül a dal. Búsan, szomorkásán majd pattogósabban, betyárosan, tüzesen, A hátsó sorban egy fiatal lány nem énekel. Arcán különös tűz vibrál, az ajka néma. A ne- gén megérkedtem tőle:

— Miért nem énekelt?

— Még nem tudom egészen föl a dalokat.

— Megtanulja őket?

— Szeretném. Viktória néni addig is felsorakoztat a többiek kel. Azt mondja, talán így köny- nyebben rám ragad-...

Zavarba jön. Ellibben a többiek után.

A folyosón „Viktória néni" köré sereglenek. Susognak, csicseregnek, kaearásznak — bizalmasan. Ök már mind Kohút Viktória lányai.

BALOGH P. IMRE

CiCmanyi gerendaház

Az ekeszarvától a mérnöki oklevélig

Huszonnégy év óta ismerem. Első találkozásunkra az ötvenes évek elején került sor a kissárói szövetkezet szűkös, gondokkal és reményekkel telített irodahelyiségében. A közös gazdaság könyvelőjeként kezdte pályafutását.

... Ernő nagyon rokonszenves ember... Ha már ő is vállalta a közös gazdálkodást, nem lesz rossz a szövetkezetben ... De mit kezdünk majd a kevés igaerővel, ennyi rengeteg szántófölddel... Mi szívesen dolgozunk, de ki tudja, lesz-e ennek értelme ...

A szomszédos tőrei szövetkezetben Furindáék már a harmadik aratásra készülődtek. Nem kellett tehát messzire menniük tapasztalatokért az efsz idulúsához.

Kajtár Ernő és Líeszkó Kálmán bácsi először csak titokban, aztán legálisan is jó néhányszor átrándult az úttörőkhöz. Hazafelé tartva Kálmán bácsi így szólt Ernőhöz:

— Hidd el, mondjon bárki, amit akar, jól csinálják .3 tőrelek. S amint szemügyre vettem a gabonájukat, úgy láttam, sokkal tömöttebbek a kalászok, mint nálunk a nadrágszíj parcellákon: Tudod, mi ennek n

lőttjeként a jelölőlistára került, választői egyhangúlag letették neve mellé a voksot. A területi átszervezésig a zselízi járásban magasabb szintre küzdötték fel magukat a szövetkezetek. Már nem csupán a termelésről volt szó, hanem arról, hogy kevesebb élőmunkával minél több és jobb minőségű terményt adjanak a közellátásra és nyersanyagot a fejlődő ipari üzemek számára.

Ilyen örökséggel csatlakoztak a lévai járáshoz, ahol a mezőgazdasági termelés szervezésében és a közéleti műn* kákban jártas fiatal tisztségviselőt szintén a mezőgazdasági osztály vezetésével bízták meg. Ezen a helyen sem lehetett hosszú ideig. A pártszervek javaslatára Bratislavába, a Központi Bizottságra került. 1962. óta aztán szlovákiai méretben folytatta érdemdús tevékenységét.

Beosztásánál fogva közvetlen kapcsolatba került a mezőgazdasági kutató- és tudományos intézetekkel, kiváló bel- és külföldi szakemberekkel. S amikor a párt határozatai teljesítéséért, a mezőgazdaság fellendítéséért harcolt, ismét rájött, hogy a párt helyes poKajtár Ernő mérnök, a társult szövetkezet elnöke.

(Vlado Taškár felvétele)

magyarázata .. .? Traktorerővel dolgoznak, meg műtrágyát alkalmaznak és minden munkát a maga idején elvégeznek ...

Nem sokkal később a falu krónikása örömmel jegyezhette fel, hogy az országban elsőként Kissárón jött létre egész községi Szövetkezet. Százhatvan szövetkezeti tag 944 hektár termőföldet, 53 szarvasmarhát, 95 hízósertést és 74 pár lovat összpontosított a közös gazdaságba. Már az első esztendő elteltével kézzelfoghatóan je- lentketek az eredmények. A szövetkezet elsők között téliesítetté állam iránti kötelezettségeit és 1 millió 187 ezer korona értékű kezdő vagyonnal dicsekedhetett.

A pártalapszervezet Kajtár Ernőt tevékenysége elismeréséül tagjelöltnek javasolta. Ettől kezdve még nagyobb felelősséggel és előrelátóéban végezte munkáját. Ha átmenetileg nehézségekbe ütközött, az idősebb elvtársak szívesen segítették. Ám tanult ő is. A szakkönyveken kívül a politikai irodalmat is gyakrabban forgatta kezében.

Később, amikor szülőfalujának szövetkezete sikeresen leküzdötte a kezdeti akadályokat és volt ©lég ember, aki átvegye a gazdálkodás irányítását, Kajtár Ernőt pártmegblza- túsa a járásra szólította. 1953- tól, mint a jnb szövetkezeti osztályának vezetője, járási szinten végezte nem könnyű munkáját. Sokat dolgozott, tanult. önszorgalomból levelező tagozaton megszerezte az érettségi bizonyítványt. Ha olykorolykor azt érezte, hogy tudása nincs összhangban az állandóan növekvő igényekkel, a párthoz és az arra illetékes szakemberekhez fordult. Sokat tanult a szövetkezetekben dolgozó gyakorlati emberektől is. Idejének java részét a falvakon, a szövetkezetek ülésein, tanácskozásain töltötte.

Kajtár Ernő neve a járás valamennyi falujában, szövetkezetében fogalommá vált. Amikor 1954-ben a Nemzett Front joUnkájának kivitelezése a t

egyénektől, a kommunistáktól, tehát tőle is nagyobb szakmai felkészülést követel, ötévi fegyelmezett tanulás után a Közgazdasági Egyetem mező* gazdasági karán mérnöki diplo* mát szerzett.

öt éve ismét szülőfaluja sző* vetkezetének megbecsült elnö* ke. Jelenleg a szövetkezet vagyonának értéke meghaladja a 27 millió koronát, s nagy* üzemi módon, ipari szinten tér* melnek. A fóliasátorban hajta* tott zöldségtermelés meghono* sításában szövetkezetük az el* sők közé tartozik az országban. Ezt messze vidékről is szíve* sen járnak hozzájuk megeső* dálni.

Hogy még belterjesebben gazdálkodhassanak, társultak a szomszédos tőrei szövetkezet* tel. Az év elejétől 1866 hektá* ron kezdték meg immár százhektáros nagy parcellákban a gazdálkodást. Állatúllomá*

nyuk 1244 lábasjószág, ebből 511 darab a tehén. Hizlaldájukban 3455 sertés gömbölyűdig Most a közeledő aratásban 44 kerekes, 6 nagyteljesítményű lánctalpas traktort, és hat kombájnt vethetnek be gazdag* nak ígérkező gabonatermésük betakarítására.

Huszonöt év után ismét talól* koztam Kajtár Ernő mérnökkel* a szövetkezet elnökével. Azóta mit sem változott. Uptímizmusa most is olyan töretlen, mint két és fél évtizeddel ezelőtt. Egyszerű, érthető szavakkal és szakmai megalapozottsággal rajzolta elém szövetkezetük távlatait. Ismét nagyot lendültek előre. Mint mondta, összefogással könnyebben boldogulhatnak, jobban kihasználhatják a gépek erejét és a nagyüzemi gazdálkodás kínálta lehetőségeket.

Nem szégyenli, hogy az ekeszarvától indult. Bár nagy utat tett meg, visszavágyott övéihez, akikkel kezdte huszonöt évvel ezelőtt. Az eltelt esztendők gyarapították tudását, megedzették akaratát.

SZOMBATH AMBR09