Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-09 / 109. szám, csütörtök
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Világ proletárjai, egyesüljetek! 1974. május 9, CSÜTÖRTÖK BRATISLAVA XXVII. ÉVFOLYAM LŐRINCZ GYULA RAJZA írta; Dr. SÁMUEL KODAJ altábornagy, a keleti katonai körzet parancsnoka Már huszonkilencedszer emlékezünk meg a dicsőséges és feledhetetlen 1945. évi május 9-ről, amikor a hősies szovjet hadsereg a győztes prágai hadművelettel befejezte hazánk felszabadítását. Csehszlovákia, amely München révén a náci Németország eíső áldozata volt, a megszállt országok közül utolsóként szabadult fel. Az európai földrészen a mi területünkön fejeződött be a második világháború. Népeink számára május 9-e örökre a szabadság, a hála és a kezdődő új élet jelképe marad. Csehszlovákia felszabadulásával befejeződött népünk nemzeti felszabadító harca is, felújult a Csehszlovák Köztársaság, kialakultak a nemzeti demokratikus forradalom végső győzelmének feltételei és lehetővé vált a fokozatos áttérés a szocializmusra. Örök időkre feledhetetlen, hogy éppen a Szovjetunió népe és hadserege hozta a legsúlyosabb áldozatokat, mentette meg népeinket a megsemmisüléstől és tette lehetővé számukra, hogy szabadon döntsenek jövőjükről. Soha nem feledjük, hogy csupán hazánk felszabadítása során több mint 140 000 szovjet katona áldozta fel életét és további 3fi0 megsebesült. A történelem nem ismert és nem ismét még egy hadsereget, amely annyit tett volna az emberiség javáért, a népek szabadságáért. Népünk tudatában és szívében a szovjet hadsereg úgy él, mint felszabadító hadsereg és a Szovjetunió mint megmentő, szövetséges és barát. A szovjet katona számunkra az új világ embere, a hősiesség jelképe, a proletár internacionalizmus megtestesítője volt. Határtalan áldozatkészsége és hősiessége nemcsak a felszabadító harcok résztvevőinek és szemtanúinak emlékezetében él, hanem tovább őrzik a következő nemzedékek is. Azonban nemcsak 1945 májusa volt az, ami kialakította a Szovjetunió és Csehszlovákia népeinek szilárd és megdönthetetlen barátságát. Munkásosztályunkat és a többi dolgozó réteget a szociális és a nemzeti felszabadításért vívott küzdelemben döntő módon ösztönözték a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméi és az első szocialista állam hősies küzdelme a kizsákmányolás felszámolásáért, az új társadalmi rend felépítéséért. A háborút követő egész időszakban a Szovjetunióhoz fűződő szövetség szavatolta biztonságunkat az imperialisták nyílt intervenciója és az olyan kísérletek ellen, amelyekkel a határainkon túlról akarták megdönteni hazánkban a fejlődést. Csak ennek a szövetségnek köszönhető, hogy teljes 29 éven át végezhettük békés építőmunkánkat, holott egyes szomszédos országokban léteznek erők, amelyek a mai napig sem nyugodtak bele a második világháború eredményeibe és következményeibe, ahol legái<san és nyíltan hirdetik a hazánk elíen irányuló revansizmus politikáját. (Folytatás a 3. oldalon/
