Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1974-05-07 / 107. szám, kedd

Halálos ítéletek Chilében SORBAN A SAIGONI FEGYVERES ERŐK ÚJABB PROVOKÁCIÓI Santiago — A Chilei Szocia­lista Párt két vezetőjét halálra ítélték, másik négyre életfogy­tiglani börtönbüntetést szabtak ki a chilei katonai hatóságok abban a hadbírósági perben, amelyet március 15-én tartot­tak meg a dél-chilei Valdiviá- bán. A pert zárt ajtók mögött, a nyilvánosság teljes kizárásá­val rendezték meg, s az ítélete­ket sem hozták hivatalosan nyilvánosságra, csupán a vé­dőkkel és az elítéltek család­jaival közölték. A Reuter angol és az AFP francia hírügynök­ség is csak így értesült és adott most hírt a valdiviai ítélkezés­ről. A jelentésekből úgy tűnik, hogy a kivégzéseket nem haj­tották még végre, mivel az ítéleteket Valdivia tartomány statáriális parancsnokának kell jóváhagynia; ugyancsak ő ille­tékes a kegyelem gyakorlására. A halálra ítéltek: Uldaricio Figueroa, a Szocialista Párt tar­tományi titkára és Victor Hor- mazabal, a Szocialista Párt he­lyi szervezetének egy másik vezetője. Mindkettőjüket azzal vádolták, hogy „kedveztek az ellenségnek“, illetve kárt okoz­tak a chilei fegyveres erők­nek“. Figueroa bűne az volt, hogy tavaly szeptember 11-én, a fasiszta puccs pillanatában a valdiciai dolgozókat az alkot­mányos kormány védelmére szólította fel. Hormazabal állí­tólag katonai kiképzést adott a Népi Egység híveinek. Életfogytiglani börtönbünte­tésre ítélték Luis niazt, Valdi- cia volt polgármesterét, Sán­dor Arancibiát, a tartomány volt kormányzóját, valamint a Szocialista párt helyi szerve­zetének két aktivistáját, Lenia Santibanezt és Victor Gallardot. Az 6 esetükben is a junta utó­lag meghirdetett „belháborús állapotainak visszamenő hatá­lyú érvényesítése volt a fele lősségrevouás alapja. Az AFP megjegyzi, hogy Arancibia kormányzóvá való ki­nevezése előtt, tavaly februárig a valdiviai egyelem pszicholó­gia-professzora volt. , Rancaguában 22 szakszerve­zeti vezető ellen indítottak pert a chilei katonai hatóságok. Va­lamennyien a világ legnagyobb rézbányájában, az El Tenienlé ben működő szakszervezetek vezetői voltak. Őket is a „bel- háborús állapot“ statáriális tör­vénykezése alapján állították haditörvényszék elé, méghozzá azzal a váddal, hogy szeptem­ber 11. előtt erőszakkal ősz tönöztek, és partizánosztagokat szándékozlak szervezni.“ Santiagobun bejelentették, hogy jövő héten kezdik meg a Népi Egység 27 vezetőjének perét. MITTERRAND GYŐZÖTT AZ ELSŐ FORDULÓBAN (Folytatás az 1. oldalrólj sági tényező azonban számára, hogy Chaban-Delmas hívei kö­zül hánynak a szavazatát fogja megszerezni. Messmer miniszterelnök, Sanguinetti UDR-főtitkár és más gaulleistu vezetők múris felszólították Chaban-Delmas választóit, hogy a második for­dulóban Giscard d’Estaingre szavazva „emeljenek gátat“ a baloldal közös jelöltjével szem­ben. Giscard d’Estaing nyilatkoza­tában kijelentette, hogy május 5-én „új többség született“, amelyhez most már az eddigi ellenzéki centristák, refor­merek is hozzá tartoznak és ő velük együtt akar majd kormá­nyozni. Azt Is hangsúlyozta, hogy a választási eredmények szerint a franciák többsége változást kíván és hogy ő „kockázatmentes változást“ ajánlott számukra. Ennek je­gyében folytatja további válasz­tási kampányát. A gaulleista választók felé fordulva külön kiemelte, hogy meg akarja őrizni „Franciaország méltósá­gát, függetlenségét és befolyá­sát.“ Francois Mitterrand nyilat­kozatában megállapította, hogy miután megkapta a szavazatok csaknem negyvennégy %-át, ugyanolyan helyzetben van, mint amilyenl>en De Gaulle tá­bornok és Pompidou elnök volt az 19ü5-ös, illetve az 1969 es elnökválasztás első forduló­ja után. Annakidején mindket­ten győztek a második fordu­lóban. A siker előfeltételei már megvannak — folytatta Mitter­rand —, kibontakozott egy szé­les körű mozgalom és az lehe­tővé teszi május 19-től kezdve azt a politikát, amely a társa­dalmi haladás és a nemzeti függetlenség ügye köré tömö­ríti a franciákat. Georges Marchais, az FKP fő­titkára nyilatkozatában rámu­tatott: a baloldal közös jelölt­je az első fordulóban messze megelőzte u többi jelöltet. Ez azt mutatja, hogy a franciák igazi változást kívánnak és hogy ez a törekvésük egyre erősödik. A második forduló­ban Francois Mitterrand köré kell tömörülniük mindazoknak, akik társadalmi igazságossá­got, a polgároknak a közélet­ben való igazi részvételét és a nemzeti függetlenség politikáját kívánják. Ez a tömörülés olyan új többséget hozhat létre, amely biztosílja majd a poli­tikai stabilitást és az ország előrehaladását. Legújabb jelentések szerint a gaulleista párt az elnökvá­lasztás második fordulójában Giscard d’Estaing pénzügymi­niszteri. támogatja. KAREL HOFFMANNAK, a Cb’KP KB Elnöksége tagjának, a Szakszervezetek Központi Taná­csa elnökének vezetésével Düs­seldorfba érkezett hazánk szak- szervezeti küldöttsége. IVAN ARHIPOVNAK, a Szov­jetunió Minisztertanácsa alelnö­kinek vezetésével szovjet kor-* mányküldöttség érkezett Prágá­ba, hogy részt vegyen a prágai Metró ünnepélyes átadásán. MOSZKVÁBAN kiadták And­rej Grecsko marsall, szovjet honvédelmi miniszter „A szov­jet állam fegyveres védői“ cí­mű könyvét. A szerző könyvé­ben a Lenin által alakított szovjet hadsereg történetével foglalkozik. A KGST PALOTÁBAN megkez­dődött a gáz- és kőolajipari kérdésekkel foglalkozó állandó bizottság 40. ülése. LEOPOLD SENGHOR szenegá­li elnök hivatalos látogatásra a Kínai Népköztársaságba érke­zett. A repülőtéren Senghort Csou En-laj kínai miniszterel­nök fogadta. A CATANZÁRÓI törvényszék úgy döntött, hogy folytatja az 1969-es milánói nagy bomba- robbanással vádolt Pietro Valp- reda anarchista perét. Döntésé­vel szembehelyezkedik a semmí- tőszék határozatával, amely a közelmúltban elrendelte a Valpreda-per összevonását a Milánóban vád alá helyezett új­fasiszta terror-csoport perével. ALMIRANTE, az olasz neofa­siszták vezéregyénisége római beszédében a kommunistaelle­nes harc további kiszélesítésé­re hívta fel az ország újfasisz­ta elemeit. PERUBAN a kormány rende­letére nemzeti gyásznapot tar­tottak a múlt heti árvíz és földcsuszamlás áldozatainak emlékére. Ismeretes, hogy az Andokban óriási esőzések után hegycsuszamlás következtében elzáródott a Mantaro folyó, amely medréből kilépve falva­kat öntött el. Az áldozatok szá­ma meghaladja az 500-at, több tízezer ember vált hajléktalan­ná. PHAM VAN DONG, a VDK kormányelnöke Hanoiban fo­gadta a Nemzetközi Újságíró Szövetség küldöttségét, élén Ji­rí Kubka főtitkárral. BUDAPESTEN ma kezdődik a Nemzetközi Diákszövetség XI. kongresszusa. A május 14-ig tartó tanácskozás célja, hogy összegezze az 1971-es bratisla­vai kongresszus óta a nemzet­közi diákmozgalomban bekövet­kezett változásokat s megszab­ja feladatait a következő esz­tendőkre. Saigon — Újból átlépték Dél- Vietnam és Kambodzsa határát a saigoni fegyvere? erők — je­lentette az UPl a helyszínen tartózkodó saigoni tisztek elbe­széléseit idézve. A Tliieu-rezsim gyalogsága és páncélosai hat kilométerre nyomultak be a szomszédos Kambodzsába Sai­gontól 56 kilométerre nyugat­ra Kién Tuong tartomány felől. Ebből a tartományból a saigoni főparancsnokság heve? harco­kat jelentett. A harcok súly­pontja — a jelentés szerint — a tartományi székhely, Mos lloa, illetve két járási szék­hely, Kién Binh és Tuyen Binh körül volt. Mint jelentettük, ennek a tartománynak a felsza­badított területéből lecsípett szögleten a saigoniak illegáli­san lélesítettek támaszpontot, ? miután ez a környező felszaba­dított területek elleni rendsze rés saigoni támadások kiinduló­pontja lett, a népi erők helyre­állították a status quot. Ezután indított — tíz napja — a saigo­ni hadvezetőség nehéztüzérség, légierő és páncélosok támoga­tásával nagyszabású hadműve­leteket a térség ellen, felvonu­lási terepül a kambodzsai te­rületeket is felhasználva. A pá­rizsi egyezményt sértő, hivata­losan be nem vallott kambod z?ai „kirándulásokat“ saigoni katonai körökben az amerikai példatárból kikölcsönzött „érv­vel“ indokolják, mondván, hogy a „kommunisták menedék­helyeit támadják.“ Bangkok — A kambodzsai hazafiak a dél-vietnami határ­nál megsemmisítő csapüst mér­tek arra a saigoni csoportosí­tásra, amely mintegy 40 harc­kocsi támogatásával behatolt a kambodzsai területre. A felsza­badító erők, az ugyancsak Dél- Vietnammal határos Prey Veng tartományban tüzérségi és gyalogsági támadást Indítottak a hasonló nevű tartományi székhely ellenséges állásai el­len. A harcok ebben a körzet­ben folytatódnak. A kambodzsai népi erők fel­szabadították Virlen helységét, a főváros és mélytengeri ki­kötője, Kompong Som közötti útvonal egyik fontos ellenőrzé­si pontját. Virlen 20 kilométer­re fekszik Kompong Somtól, az egykori Sihunoukville-től. A felszabadító erők a térségben még három megerősített állás­ból verték ki a Lón Nol-hadse- reg katonáit. Elnöki jóváhagyás a tömeggyilkos perében Washington — Nixon ameri­kai elnök úgy döntött, hogy jó­váhagyja a My Lai-i tömeggyil­kos William Calley perében ho­zott legutóbbi ítéletet. Mint em­lékezetes, a vérengzést végre­hajtó osztag parancsnokát egy szövetségi fellebvileli bíróság nemrégiben tízévi börtönbünte­téssel sújtotta, de óvadék elle­nében szabadon engedte. Nixon három évvel ezelőtt — a vietnami faluban elkövetett gyilkosság napvilágra kerülte- kor —, elkötelezte magát arra, hogy az „utolsó szót“ Calley perében ő mondja ki. SZOVJET—ARGENTÍ N MEGBESZÉLÉSEK Moszkva — Nyikolaj Pod- gornij, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének el­nöke a Kremlben fogadta a Jósé Gelbard gazdaságügyi mi­niszter, — Perón argentin el­nök személyes képviselője, — által vezetett argentin kor­mánydelegáció tagjait. A találkozón megvitatták a két ország kapcsolatainak kér­déseit és hangsúlyozták e kap­csolatok további erősítésének és fejlesztésének fontosságát. Jósé Gelbard átadta Podgor- nijnak Perón elnök üzenetét, és Perón nevében átnyújtotta a legmagasabb argentin kitün­tetést, a Májusi Forradalom- Rend nagy keresztjét. A SZOVJETUNIÓ ISMÉT TILTAKOZIK Moszkva — Vaszilij Tolszlyi- kov, a Szovjetunió pekingi nagykövete felkereste a Kínai Népköztársaság külügyminisz­tériumát és nyilatkozatot telt azzal kapcsolatban, hogy a kí­nai hatóságok továbbra is fog­va tartják annak a szovjet ha­tárőr-helikopternek a legénysé­gét, amely március 14-én kény­szerleszállást hajtott végre a Kínai Népköztársaság területén a határ közelében. A nyilatko­zat tartalma azonos azzal, ame­lyet május 2-án a Szovjetunió külügyminisztériumába tettek Liu Hszin-Csuan, a KNK moszk­vai nagykövete előtt. A nyilatkozat többek között A usztriában márciusban 9 százalékkal emelkedtek a megélhetési költségek az elő­ző évhez viszonyítva, s ez az ötvenes évek óta a legmaga- sabbjokú drágulást jelenti. A kormány arra hivatkozik, hogy a nyugat-európai tőkés orszá­gok többségében még nagyobb mértékben emelkednek az árak. Ez sanyarú vigasz, különösen ha tekintetbe vesszük, hogy a Gazdaságkutató Intézet szerint az inflációs emelkedés hamaro­san meghaladja a 10 százalékot is. Érthető, hogy ilyen körülmé­nyek között a dolgozók köré­ben. beleértve a szocialista párt tagjait is, egyre növekszik az elégedetlenség. A jelenlegi hely­zet sajátossága az, hogy az Osztrák Kommunista Párt köve­telései egyre nagyobb vissz­hangra találnak. Az utóbbi hetekben számos üzemben és szakszervezetben határozatok jöttek létre a drá­gaság elléni küzdelem, az árak befagyasztása, a béradó-reform még ez évi elfogadása érdeké­ben, s e határozatok ugyanak­kor követelik, hogy az 1975-re megígért béradó-reformra leg­alább 1200 schilling ún. előle­get fizessenek ki. Ezek a hatá­rozatok, amelyeket olyan fon­tos vállalatokban is jóváhagy­tak, ahol a szocialista párti dolgozók vannak többségben, egyértelműen a Kreisky-kor- mányzat politikája ellen irá­nyulnak. Annak ellenerő, hogy NÖVEKVŐ ELÉGEDETLENSÉG AUSZTRIÁBAN az Osztrák Szocialista Párt és a Szakszervezeti Szövetség ve- zeLősége e mozgalom elfojtásá­ra törekszik, újabb és újabb ha­tározatok születnek az említett követelések alátámasztására. Egyes szocialista párti szer­vezetek és csoportosulások fel­emelik szavukat a munkásság számára oly hátrányos ún. „szo- ciálpartnerség“ politikája ellen, amely a nagytőkével való együttműködést hangoztatja. A szocialista párt fiatal aktivistái „Az SPÖ szocialista politiká­jáért" címmel brossúrát adtak ki, amely a következő megálla­pítást tartalmazza: „Tény az, hogy a szocialista párt négyévi kormányzása ulán a gazdaság nagyarányú növekedése ellené­re a munkásosztály részesedé­se a társadalmi termékben nem növekedett, sőt kisebb lett.“ A „szociálpartnerség“ a nagytőke profitérdekeinek való aláren­deltséget jelenti. Az Osztrák Kommunista Párt az utóbbi időben jelentős sike­reket ért el, mégpedig nemcsak az üzemi tanácsok és a bécsi közalkalmazottak képviselőinek választásain. A salzburgi tarto­mányi választásokon is jelentő­sen megnövekedett az Osztrák Kommunista Pártra leadott sza­vazatok száma. Ezek a sikerek nyugtalanítják a szocialista párt vezetőségét, valamint a nagypolgári rétegeket. A Kro- nen Zeitung, a szocialista párt kormánypolitikáját támogató szélsőséges antikommunista, legnagyobb példányszómban megjelenő osztrák lap vezércik­ket közölt ezzel a címmel: „Jön­nek a kommunisták.“ E cikk ál­tal követett cél kitűnik utolsó mondatából: „Ha a munkások többé nem bíznak a szocialista­párti kormány politikájában, akkor »jó éjszakát« dr. Kreis­ky!“ A választókkal már most el akarják hitetni, hogy a szocia­lista párti kormány veszélyben forog, hogy Kreiskynek feltét­lenül maradnia kell, és hogy a szocialista párt számára a leg­nagyobb veszélyt — a kommu­nisták jelentik. Ezt szeretnék elhitetni, elleplezve azt, hogy a legnagyobb veszélyt az ő poli­tikájuk jelenti, amely osztály­együttműködést hirdet a tőké­sekkel, támogatja a dolgozó tö­megek tőkés kizsákmányoló sát, s ugyanakkor a polgári pártoknak alapot szolgáltat féktelen demagógiájukhoz, s kü­lönösen a néppárt számára le­hetővé teszi, hogy befolyásra tegyen szert a munkásság kö­rében. Kreisky és vele együtt az ösz- szes tömegtájékoztatási eszköz fokozott kommunistaellenes uszító kampánnyal szeretné az Osztrák Kommunista Párt nö­vekvő befolyását ellensúlyozni. Kreisky ismételten elutasított minden együttműködést a szo­cialisták és a kommunisták kö­zött, sőt megkísérelte azt is, hogy megtiltsa a szocialista párt tagjainak részvételét a chilei szolidaritás-bizottságban. Mivel azonban ez a szándéka nagy ellenállásba ütközött, a következő megfogalmazásban keresett kiutat: a szocialista párt tagjai ugyan részt vehet­nek a Chile-bizottság munkájá­ban — de politikai együttműkö­dést nem folytathatnak a kom­munistákkal. hangsúlyozza, hogy a szovjet kormány ragaszkodik a heli­kopternek és legénységének ha­ladéktalan visszaszolgáltatásá­hoz. Az államok közötti kapcso­latban általánosan elfogadott gyakorlatnak megfelelően a Szovjetunió nagykövete köve­telte, hogy a nagykövetség munkatársai találkozhassanak a helikopter legénységével. Mi lesz az okinawai „Amerika Hangja” sorsa? Japán—amerikai megbeszélések kezdődnek Tokió — Tokióban hivatalo­san bejelentették, hogy május 7-én és 8-án japán—amerikai megbeszélésekre kerül sor az „Amerika Hangja" okinawai ál­lomásának sorsáról. Mint isme­retes, az Okinawa visszaadásá­ról szóló 1971-es megállapodás előírja, hogy a japán kormány további öt évre engedélyezi az „Amerika Hangja“ rádióállo­más működését Okinawa szige­tén. A sziget visszaadása után eltelt két év múlva azonban meg kell állapodni az állomás további sorsáról. Ezért kerül sor Tokióban a japán külügy­minisztérium és az amerikai nagykövetség illetékeseinek „felülvizsgáló jellegű“ megbe­széléseire. Japán politikai körökben hangsúlyozzák, hogy a japán és különösen az okinawai köz­vélemény kezdettől fogva el­lenezte a kormány hozzájáru­lását az „Amerika Hangja“ rá­dióállomás provokatív adásai­nak folytatásához. A japán fél ragaszkodni kí­ván hozzá, hogy a megállapo­dott öt esztendő lejártával az Egyesült Államok szüntesse be az „Amerika Hangja“ működé­sét, illetve távolítsa el az adót Okinawa szigetéről — mutat­nak rá a tókiói politikai kö­rökben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom