Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1974-05-27 / 123. szám, hétfő

BELGRÁDI TUDÓSÍTÁSUNK Ma keziMdli a IKSZ X. kongresszusa a kezdi meg tanácskozá­si sát a Jugoszláv Kommu­nisták Szövetségének X. kong­resszusa, melynek előkészítése s a rajta megvitatandó kérdé­sek sejteni engedik, hogy négy napon át valóban nagyon fontos és érdekes tárgyalás ta­núi leszünk. A jugoszláv kom­munisták a legutóbbi két év­ben nagy erőfeszítést tettek annak érdekében, hogy ez a kongresszus áttörést jelentsen, forradalmi marxista—leninista osztályszempon tokból elemezze az elmúlt időszakot, amelyben kétségtelenül több nagy ered­ményt értek el, de amelyre sú­lyos válságos helyzetek is rá­nyomták bélyegüket. Nagy erő­feszítést tettek annak érdeké­ben, hogy ez a kongresszus a szocialista társadalmi építési feladatok eredményes megoldá­sának megbízható bázira le­gyen — a jugoszláv esetben az önigazgatás mint a proletárdik­tatúra helyi viszonyokra al­kalmazott formája alapján. A kongresszus munkájában 1050 küldött vesz részt, s a pártelnökség azt a javaslatot terjeszti a kongresszus elé, hogy a köztársasági kongresz- szusokon, a kerületi konferen­ciákon és a jugoszláv néphad­sereg konferenciáján megvá­lasztott vendégek is küldötti státusban szerepeljenek. Ezek elsősorban vezető párt- és poli­tikai aktivisták. A plénum beve­zető együttes ülése után u kongresszus öt bizottságban folytatja tanácskozását. Ezek­ben a küldöttek részletesebben foglalkoznak bizonyos problé­makörökkel — a társadalmi gazdasági kapcsolatok, a poli­tikai rendszer, a politikai-esz­mei, káder és szervezeti szem­pontból vizsgált pártépítés, a kultúra és nevelés, a nemzet­közi kapcsolatok és külpolitika kérdésköreivel, ötéves szünet után ismét létrejön a JKSZ Központi Bizottsága. A kongresszus tulajdonkép­peni konkrét előkészítése már 1972. júniusában megkezdő­dött, amikor az elnökség ülé­sén elhatározták, hogy 28 ta­gú bizottságot alakítanak a X. kongresszus előkészületei plat­formjának és programjának kidolgozására. A bizottság élén megbetegedéséig Veljko Vlaho- vics állott, majd közvetlenül Sztane Dolanc, a IKSZ Elnök­sége Végrehajtó Bizottságának titkára irányította. A Jugoszlá­viával kapcsolatban ma emle­getett áttörés időszakának jel­zéseit 1971 őszén a JKSZ el­nökségének 21. ülése adta meg, .amelyen a becsületes kommu­Minden várakozást felülmúl az érdeklődés — állapították meg szombat délelőtti sa jtótájé­koztatójukon a vásár szervezői. Már pénteken, az immár ha­gyományos brnói közszükségle­ti vásár megnyitásának nap­ján, 16,4 millió korona forgal­mat bonyolítottak le a kiállí­tók. Rögtön az első napon 60 000 körül volt a látogatók száma. De szombaton csupán délelőtt már több mint százez­ren lépték át a kiállítás küszö­bét. Szombaton és vasárnap az ország szinte minden járásából érkeztek látogatók. Alig egy hónapja zárta be kapuját az V. Nemzetközi Közszükségleti Áru­mintavásár, amely elsősorban összehasonlítási alapot nyújtott a látogatóknak. „Itt csak szem­lélődni lehet, de szeretnénk vásárolni is ezekből a termé­kekből“ — mondották akkor so­kan a látogatók közül. A pén­teken megnyílt, kiállítással egybekötött vásár ezt az igényt hivatott kielégíteni. Az elmúlt évben több mint 400 000-en jöttek el a vásárra, és 180 millió korona érlékü árut vásároltak. A termelőüze­mek több mint 4 milliárd ko­rona értékű áru szállítására kö­töttek szerződést a kereskedel­mi szervezetekkel. Az idén az első három nap tapasztalatai alapján feltételezhető, hogy mind a kiskereskedelmi forga­lom, mind pedig a megkötött szerződések értéke néhány millió koronával nagyobb lesz az előző évinél. A látogatók nagyobb többsége vásárolni jött. A legnagyobb érdeklődés a bútorok iránt mutatkozott. Láthattuk, hogy az ipari szövet­nisták Tito elvtárstól lelkesítve határozottabban szembeszálltak a nacionalista, liberalista és jobboldali opportunista erőkkel. A JKSZ politikájában a forra­dalmi osztályszempontok visz- szaállftására és erősítésére erős impulzust adott Tito elv­társnak és a végrehatjó bizott­sági tagoknak a párt tagjaihoz és az összes dolgozókhoz 1972 őszén intézett levele. A JKSZ- nek és elnökségének a kritikus időszakban, a IX. és a X. kong­resszus közötti időben kifejtett tevékenységéről a beszámoló ezt mondja: „A JKSZ bonyo­lult küzdelmet vívott azon erők ellen, amelyek igyekeztek meggyengíteni és képtelenné tenni a kommunisták Szövetsé­gét, eszmei-politikai, szervezési és akciós ráhatásában. Ezek az erők a JKSZ soraiban, sőt ve zető szervei keretében is támo­gatásra leltek.“ Nem könnyű és egyszerű a jugoszláv kommunisták útja, de ma, a kongresszus megkezdése­kor anélkül, hogy megfeledkez­nének a bíráló és önbíráló szemléletről, önelégültség nél­kül elmondhatják, hogy nagy munkát végeztek a kongresz- szus előkészítésének időszaká­ban. Tito elvtárs, a párt heti­lapjának, a Komunisztnak adott nyilatkozatában kijelen­tette, hogy „megszilárdult a IKSZ eszmei-politikai egysége, fokozódott a tagok, a szerveze­tek és az irányító szervek mozgékonysága és akcióképes­sége. Pártunk határozott intéz­kedéseket foganatosított, hogy kiküszöbölje saját sorainak fo­gyatékosságait és megszilárdít­sa forradalmi élcsapat szere­pét.“ Oj momentum, a demokrati­kus centralizmus alapelve szük­ségszerű érvényesítésének a tudatosítása a pártban és a po­litikai munkában, ami kifeje­zést nyert a JKSZ szervezeti szabályzatának javasolt módo­sításában. Tito elnök kijelentet te, hogy ez az elv a párt szer­vezeti alapja, hatásosságának feltétele a forradalmi küzde­lemben és a szocialista viszo­nyok építésében. Alapjában megváltozott a munkásosztály­hoz való viszony is, éspedig nemcsak abban, bogy ma több munkást vesznek fel a pártba, hanem abban is, hogy a JKSZ maga is jobban meg­érti, hogy ő a munkásosztály pártja, a munkásosztály érde­kének megfelelő, Jugoszlávia többi dolgozói, nemzetei és nemzetiségei érdekeinek is megfelelő politikát folytató párt. LÖRINCZ P. GYULA kezetek és a helyi gazdálkodási üzemek nemcsak hézagpótló, henam úttöröszerepet töltenek be nagyon sok területen. Olyan termékeket gyártanak, amelyek iránt valóban nagy a kereslet. Anyagi lehetőségeik­hez mérten igyekeznek korsze­rű bútorokat készíteni. Éppen ezért termékeik nemcsak a belföldi, hanem a külföldi pia­con is keresettek. A helyi gazdálkodás az idén ünnepli megalapításának 25. év­fordulóját. Üzemeinek kiállítá­sa hűen tükrözi a negyed évszá­zados fejlődést. Az idén a vá­sáron 108 helyi gazdálkodási üzem termékeiből válogathat­nak a látogatók. Dominál a bú­tor, a divatcikkek és a köz­szükségleti iparcikkek. Václav Rušta, a vásár helyi gazdálko­dási részlegének igazgatója el­mondta: — Üzemeik elsősorban speciális küldetésüket teljesí­tik. Tavaly a helyi gazdálko­dási üzemek egymilliárd 594 millió korona értékben kötöt­tek szerződést a kereskedelmi szervezetekkel. Nagy gondot fordítanak a műszaki fejlesz­tésre. Az elmúlt évben a helyi gazdálkodási üzemek 925 új termékkel jelentkeztek a bel­földi piacon. Ezek egy részét később exportra termelték. A helyi gazdálkodás üzemei ke­resett termékeket gyártanak. Ezt az is bizonyítja, hogy az első három nap alatt 375 mil­lió korona értékű áru szállítá­sára kötöttek szerződést a ke­reskedelemmel. A vásáron látottak alapján ítélve megállapíthatjuk, hogy a bútoripar még néhány évig nem lesz képes maradéktala­MARTIN DZŰR hadsereglá- bornok, csehszlovák nemzetvé­delmi miniszter Andrej Grecs- ko marsallnak, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének meg­hívására június első felében hivatalos baráti látogatásra a Szovjetunióba utazik. DELHIBEN befejeződött az Indiai Kommunista Párt Köz­ponti Végrehajtó Bizottságának ülése, amelyen megvitatták a jelenlegi belpolitikai helyzetet és kidolgozták a párt jelenlegi fettételeknek megfelelő munka­programját. PERE-LACHAISE párizsi te­metőben a kommünárok falá-, nál, ahol 1871 májusában tö­megesen végezték ki a Párizsi Komműn harcosait, szombaton ezrek áldoztak kegyelettel a bősök emlékénél az első fran­cia népi kormány erőszakos megdöntésének 103. évforduló­ja alkalmából rendezett ünnep­ségen. HAROLD WILSON brit mi­niszterelnök televíziós beszédé­ben kijelentette, hogy teljes mértékben támogatja az észak­írországi kormányt és parla­mentet, s rendszeres törvény­szegéssel vádolta az ulsteri sztrájkot kezdeményező és tá­mogató protestáns szélsősége­seket. Wilson kemény hangot ütött meg, de konkrét intézke­désekről nem tett említést. ÉSZAK-ÍRORSZÁGBAN szom­batra virradó éjjel további négy emberáldozata volt a za­vargásoknak. Jobboldali pro­testáns szélsőségesek Ballyme- ben meggyilkolták egy katoli­kus vendéglős két vendégét, Dungannonban pedig meg nem világított barikádot emeltek az országúton, és két fiatal autós ennek következtében szeren­csétlenül járt. LUXEMBURG lakossága teg­nap új egykamarás parlamen­tet választott. Első ízben vettek részt a választásokon 18 éves fiatalok, mivel korábban 21 év volt a választási korhatár. OT NAPIG tartó japán—ame­rikai közös tengeralattjáró-el- hárító gyakorlatok kezdődtek egy csendes-óceáni szigetcso­port térségében. A hadgyakor­latokon négy amerikai torpe­dóromboló, egy tengeralattjáró és katonai repülőgépek vesz­nek részt, a japán haditenge­részet négy torpedórombolót, három tengeralattjárót és re­pülőgépeket küldött a hadgya­korlatokra. Egyes hajókat ra­kétaberendezéssel láttak el. nul kielégíteni a bútorok irán­ti keresletet. Nagy az érdeklő, dés a női nyári ruhák, a kötött­áruk, a cipő, valamint a gyer­mekruhák iránt. A vásárra lá­togatók áttekintést kapnak ar­ról is, miként kapcsolódnak be az egyes kerületek a szocialista integrációba, miként ápolják baráti kapcsolataikat. A „kerü­leti napokon“ — ez a vásár egyik jellegzetessége — ízelí­tőt kapnak a látogatók — egy- egy kerület életéből. Szomba­ton — a nyugat-szlovákiai ke­rület napja alkalmából — a vá­sárra látogatott a kerület kül­döttsége, Ignác Janáknak, a kerületi pártbizottság vezető titkárának vezetésével. A szom­baton érkezők többsége vásár­lási szándékkal jött, de nem kevés azok száma sem, akik „a kellemeset összekötötték a hasznossal“, két napra jöttek Brnóba, s nemcsak a vásárt te­kintik meg, hanem a város ne­vezetességeit is. Vasárnap es­tig negyedmillió látogató te­kintette meg a vásárt. —cs— Negyvenezer Zsigulit vásárolunk A moszkvai Autóexport Össz- szövetségi Társaság és a Mo- tokov csehszlovák külkereske­delmi vállalat képviselői közt aláírt szerződés alapján Cseh­szlovákia az idén 1250 Tatra 148-as típusú teherautót szállít a Szovjetuniónak. Ezzel szem­ben a Szovjetunióból 40 000 Zsiguli és más típusú személy­autót hozunk be. Az áruszál- lítműnyi szerződés értéke 2 milliárd csehszlovák koronát tesz ki. ÉRDEKLŐDNEK. VÁSÁROLNAK EGY KEI A BELPOLITIKÁBAN VAN MIN ÉS VAN MIÉRT MUNKÁLKODNUNK Röviddel a CSKP Központi Bizottságának ülése után az elmúlt héten kétnapos ta­nácskozást tartott Szlovákia Kommunista Pártjának Köz­ponti Bizottsága is. A napi­rend lényegében azonos volt, ezúttal szlovákiai viszonylat­ban foglalkoztak a tudomá­nyos-műszaki fejlődés sar­kalatos fontosságú kérdései­vel. Nem véletlenül alkalmaz­zuk a sarkalatos jelzőt, hi­szen a tudományos-technikai forradalom k i b on t a k ozá sána k korában élünk, s nem túlzás, amikor azt állítjuk, hogy el­sősorban az e téren elért eredményektől, sikerektől, a fejlődés dinamikájától függ szocialista rendünk gýôzelme a kapitalista rendszer fölött a legfontosabbnak tekinthető gazdasági területen. Miloslav Hruškovič elvtárs előadó beszéde a tartalmas vita, valamint a teendőket konkrétan megfogalmazó és elsősorban a kommunisták számára törvénnyé avató ha­tározat tüzetes tanulmányo­zást igényel, hiszen magába foglalja mindazt, ami a tudo­mány és technika, követke­zésképpen pedig egész gazda­sági életünk fejlesztése szem­pontjából időszerű feladat. Ez az elmélyült megismerkedés a központi bizottsági ülés anyagával annál is fonto­sabb, hogy a holt betű, az elhangzott szó életünk min­den területén, gazdaságunk, termelő munkánk minden szakaszán, de egyben a felé­pítményi szférában is, amely­re az adott problémakörrel kapcsolatban rendkívül igé­nyes feladatok hárulnak, fo­lyamatosan, követ kéz etesen és felelősségteljesen tetté ér­jen. Van min és miért munkál­kodnunk. Hadd említsük meg ezzel kapcsolatban néhány fi­gyelemre méltó tényt és ada­tot, amely elsősorban az elő­adói beszédben szerepelt, s amely kézzel fogható módon tanúskodik róla, hogy ha­zánk valóban dinamikusan fejlődő szocialista ország. Csak 0,4 százalékát tesszük ki a világ lakosságának, de majdnem 2 százalékkal része­sedünk a világ termelésében. Egy főre számítva — és ez a döntő tényező, hiszen a munkatermelékenység magas szintjét dokumentálja messze túlszárnyaljuk a világ ipari termelésének átlagát, mégpedig számszerűen 4,5- szeresen. Bár Csehszlovákia a múltban is fejlett ország volt, ilyen arányokról távol­ról sem beszélhettünk. De menjünk tovább. Iparunk és mezőgazdaságunk általában magas színvonala mellett né­hány alapvető mutató tekin­tetéljen Csehszlovákia a rang­létra felső fokain helyezke­dik el. Hruškovič elvtárs rá­mutatott például arra, hogy az egy főre eső széntermelés­ben világviszonylatban a har­madik, az acéltermelésben az ötödik, a lakosság kalória­fogyasztásában a harmadik, sőt a gépgyártás volumen jé- ben az első helyet foglaljuk el. Mindez annak köszönhető, hogy lendületesen gyarapo­dik hazánk társadalmi termé­ke, mégpedig az 1948—1972- es időszakban ötszörösére, sőt Szlovákiában hétszeresé­re növekedett. További, szin­te a meglepetés erejével ha­tó tény, hogy a nem is olyan régen elmaradott Szlovákia, amelyből évente az emberek tízezrei mondottak kínos-ke serves búcsút, hogy kenye­ret, megélhetést keressenek Nyugat-Európa szénbányái­ban, Észak-Amerika acélmű­veiben, farmjain, Kanada er­dőiben és ki tudja még hol, ez a Szlovákia 1972-ben any- nyl ipari gyártmányt állított elő, mint az egész köztársa­ság 1954-ben. Talán az ilyen és a Köz­ponti Bizottság ülés anyagá­ban található más, ehhez ha­sonló adatok tudatosítása is hozzájárul ahhoz, hogy az eddiginél még komolyabban fogjuk meg a muinka nehe­zebbik végét. ORSZÁGOS SZEMINÁRIUM A FELKELÉSRŐL Igen gyorsan közeledik a Szlovák Nemzeti Felkelés ju­biláns 30. évfordulója. Az ez­zel összefüggő számos akció közül az elmúlt héten ki­emelkedett a CSKP KB pro­paganda- és agitációs osztá­lya által Bratislavában meg­rendezett kétnapos országos szeminárium. A szemináriu­mon elhangzott négy előadás különböző oldalairól világí­totta meg az SZNF probléma­körét. Körvonalazta, hogy mi­ben teljesítettük már a fel­kelés hagyatékát és mit kell még tennünk ennek érdeké­ben. Eddig részletesebben csak Jozef Lenárt elvtárs főbeszá- molőjával foglalkoztunk. Szükségét érezzük azonban, hogy rávillantsuk a fényt en­nek a beszámolónak egyik rendkívül érdekes olyan ré­szére, amely nem szerepelt az Üj Szóban megjelent szőn­yegben. Lenárt elv társ többek kö­zött párhuzamot vont az 1956. évi magyarországi és az 1968. évi csehszlovákiai ellenforra­dalmi események között. Rá­mutatott arra, hogy vannak azonos vonásaik, d© különb­ségek is, amelyeknek elem­zése segítségünkre lehet an­nak megmagyarázásában, hogy pl. a magyar kommu­nisták miért voltak kénytele­nek szigorú adminisztratív lépéseket tenni az ellenforra­dalom aktív erőivel szemben, míg mi politikai eszközökkel számolhattunk 1© velük; mi­ért voltak a magyar elvtár­sak kénytelenek kétfrontos harcot folytatni, míg mi a fő veszélyt jelentő revizionizmus elleni harcra fektetjük a súlyt. Az előadó az eltérő voná­sokkal foglalkozva leszögez­te, hogy míg Magyarországon az ellenforradalmi erők nem titkolták céljaikat — nálunk az „emberarcú szocializmus“ jelszavának lepi© alatt cse­lekedtek. Ezen túlmenően Ma­gyarországon nagyon gyorsan megindult a fékevesztett ter­ror, míg nálunk az ellenség sokkal körmönfontabban járt el — belülről törekedett a párt megbontására, az állam­hatalmi szervek felbomlasz- tására. Lenárt elvtárs hang­súlyozta, hogy nálunk is be­következett volna a szocialis­taellenes és a szocialista erők nyílt összecsapása. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a hazai forradalmi erők és szövetségeseink okulva a múlt tapasztalataiból, nem en­gedték meg a véres polgár- háború kirobbanását. Nagy szerencse az, hogy az egész­séges marxi—lenini erők ide­jében felléptek és idejében érkezett az internacionalista segítség is, amely megakadá­lyozta a vérfürdőt. A másik oldalon népünk nem ment át azon a drasztikus Iskolán, amelyet kijárt a magyar nép, s ezért az emberek tudatáért, megnyerésükért kellett csa­tát vívnunk. Ebből a szem­pontból továbbra is idő­szerű a revizionista, jobbol­dali erők elleni harc, s en­nélfogva a revizionizmus to­vábbra Is a fő veszély. Ami pedig azt illeti, hogy nálunk az ellenforradalom vezetőit nem állítottuk bíró­ság ©lé, ez nem valamilyen liberalizmus, vagy a tőlük való félelem megnyilvánulá­sa, hanem szövetségeseink idejében nyújtott és hatásos segítségének, Husák elvtárs vezetésével a marxi—lenini erők aktív fellépésének kö szönhetö. „Ebből a felismerésből ki­indulva — hangsúlyozta Le­nárt elvtárs — tudatában vagyunk annak, hogy osztály- testvéreink a szocializmust védve, a Szlovák Nemzeti Felkelés vívmányait védték, amelyekért apáink harminc esztendővel ezelőtt velünk vállvetve harcoltak Szlovákia hegyeiben, Prága utcáin, ha­zánk felszabadítása során“. Igály)

Next

/
Oldalképek
Tartalom