Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-26 / 21. szám, Vasárnapi Új Szó
15 Flafalakrfii Pótolható-© a szülői szeretet, gondosk(xlás, lehet e otthont teremteni fejlődésben levő 15—16—17 éves fiúk számára távol az otthonuktól, s ha igen, hogyan? Ezekre és sok más, az internátusi élettel kapcsolatos kérdésekre kerestünk választ a košicei Lenin utca 95-ös számú diákotthonban, melyet 1652-ben építettek s azóta többször bővítettek. Azért is kacskaringósak a folyosói, mert a hozzáépítés nem ment zökkenőmentesen. 1948-ig híres emberek kerültek ki innen, de nem kel] szégyenkeznie az említett dátumtól napjainkig eltelt időszakért sem, mert hazánkban alig van olyan nagyobb üzem, ahol ne dolgoznának mérnöki vagy technikusi beosztásban a helyi magyar tannyelvű gépipari szakközép- iskolában végzett és egykor ebben a diákotthonban lakó, kiváló szakemberek. És nemcsak ők, hanem művészek (konvervatoristák), ökonómusok, egészségügyi dolgozók és a tanulmányaikat később főiskolákon folytató gimnazisták is laktak, sőt ma is laknak itt. Megközelítően 270-en vannak. Követelményeik és valóság Hogy lényégében milyennek is kellene lennie egy minden igényt kielégítő internátusnak, arról vaskos szaktanulmányt lehetne írni, s arról, hogy mi van itt, már kevesebbet, mert kevés a helyiség, nincs tornaterem, udvar, nem kaphatnak termet a különféle érdekkörök tagjai, zsúfoltak a hálószobák. „Ez van“ — használjuk gyakran e megállapítást s a mondat folytatása így hangzik: „ezt kell szeretni“. Karol Mucha, a diákotthon igazgatója a legnagyobb jóindulattal vezéreltetve kesereg. — Az épület nem felel meg a higiéniai követelményeknek. Helytelen, hogy egy-egy hálószobában 30-an 36-an laknak, hogy nincs minden fiúnak saját asztala, hogy a folyosón elhelyezett tömérdek szekrény kaszárnyára emlékeztet. Nehéz dolga van a nevelőnek, mert alig van lehetősége arra, hogy egyénileg foglalkozzon a fiúkkal. Kulturális és sportéletről alig beszélhetünk ... Tény viszont, hogy zenekaruk, fotolaboratóiiumuk, kiváló sportolóik vannak, a könyvtár látogatóinak száma évről évre nő, s bizonyos időközönként kulturális összejöveteleket is rendeznek az ebédlőből átalakított nagyteremben.. . Igen, fény és árnyék váltja egymást, ezért a kifejezetten elmarasztaló megállapításoknak nincs helyük. Leghelyesebb így fogalmazni: jó, ami van, de lehetne sokkal jobb is! Milyenek a kilátások? A felsorolt problémákat egy korszerű, új interná- tus építése oldaná meg. A feltételes mód jogos, mert egyelőre csak tervek, elképzelések vannak, melyeknek a realizálására csak a következő ötéves terv végén kerül sor. Košicén rengeteg a diák. Közép- és főiskolák tanulói várnak tágasabb, modernebb diákszállókra Sokan látogatják a dolgozók esti iskoláit is. éppen ezért nem biztos, hogy az új létesítményt az iparisták kapják meg, ezért azon a helyes úton kell a jövőben is haladniuk, melyre már ráléptek. Arról van szó, hogy az egyes iskoláknak |ől felszerelt tornatermei, modellező és más szakkörei vannak, s az iparistákka] testvériesen megosztják ezeket a létesítményeket. Egyszóval: a helyi iskolákkal és internátusokkal szükséges tovább mélyíteni a baráti kapcsolatokat a „Segítsünk egymáson“ jelszó legyében. A jelenlegi internátus — az említett fogyatékosságok ellenére — nagyon jó szolgálatot tesz. Bratislava, Komárom, Losonc, Érsekújvár, Tiszacser- nyö és más távoli városokból, járásokból érkezett íparisták, konzervatoristák találnak benn© otthont az otthonuk helyett. Szüleik nyugodtak lehetnek, mert a nevelők úgy dolgoznak, mint a finom olajozott gépezet, az internátus házirendje pedig — melyet szigorúan megtartanak — biztosítékot nyújt a tanuláshoz, az egészséges közösségi szellem fejlesztéséhez. Eszmei-politikai nevelés — Pártunk XIV. kongresszusa, valamint a CSKP KB és az SZLKP KB júliusi plénuma ezzel kapcsolatos döntéseinek a megvalósítására helyezzük a fő súlyt — mondotta az igazgató. Szocialista társadalmunkhoz hű fiatalokat akarunk nevelni, s e célunk elérése érdekében az egyéniség és a tudat- formálás haladó módszereit alkalmazzuk a nevelésben Arra törekszünk, hogy politikailag fejlett, tudományos világnézettel felvértezett és a szakmájukhoz értő fiatalok kerüljenek ki az internátusból. Nem feledkeznek meg az esztétikai nevelésről sem, a gyakorlat helyett azonban, sajnos, kénytelenek el _ - helyett méleti síkra szorítkozni. Ahol ugyanis egy tanulószobán kívül leülni is alig lehet, ahol alig van bútor, szőnyeg és tévét ts csak egy teremben nézhetnek, ahol az internátus tehetséges fiatalokból álló zenekara egy olyan helyiségben gyakorol, melyet az asztaliteniszezőktől vettek el... egyszóval ott az esztétikai neveléshez szükséges* környezeti tényezőkről alig, vagy egyáltalán nem beszélhetünk. Ogy segítenek magukon, ahogyan tudnak. Meghívják a Szocialista Akadémia előadóit, szorosan együttműködnek a CSEMADOK-kal, tánc- és énekegyütteseket hívnak meg. Az eszmei-nevelő tevékenység gyakorlására tágabb a tér. Az internátus vezetősége és a SZISZ, valamint a diákotthon választmánya évente többször is meghív beszélgetésre idősebb párttagokat, akik élménybeszámolókkal egészítik ki az iskolában és a diákotthonban tanultakat. Ünnepre készülnek Lébettán A Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulóját ebben a diákotthonban is méltóan ünnepük meg. A nevelők ellátogatnak a történelmi nevezetasségű helyekre, anyagokat gyűjtenek, megtekintik azokat a falvakat, amelyeket a német fasiszták valaha felégettek. Hoznak egy darabkát ezekről a könnyel és vérrel áztatott földekről, sokat fényképeznek, magnetofont is visznek magukkal és megörökítik az egykor harcoló és ma is élő idős emberek hangját. Sok feladatot kapnak a fiúk is. Elbeszélgetnek a lakókörzetükben élő idős párttagokkal és az így birtokukba jutott információk alapján riportokat készítőnek. Eddig már átadták nevelőiknek azokat a feljegyzéseket, melyeket Gömöri István, Bogácsi Ferenc, Pataki Pál, Csörgő Béla és A. Kramáriková elbeszélései alapján dolgoztak fel. — Az internátusbán két emléktáblát helyezünk el — mondja Karol Mucha elvtárs. Az emlékszobát pedig az ünnepségek után is meghagyjuk és anyagát évről évre gyarapítjuk. Szülőket helyettesítenek A szülők és az iskola tanárainak a közreműködése nélkül az internátus nevelői nem végezhetnek jó munkát, de az iskola pedagógusai se érhetnek el számottevő eredményeket a diákotthon nevelői nélkül. Itt tehát teljes az egymásra utaltság. Mivel a szülők távol élnek, a szülői értekezletekre legtöbbször a diákotthon nevelői járnak el. A legjobb tanulmányi eredményeket elérő és példásan viselkedő tanulók szüleinek köszönő levelet írnak, s ha komolyabb probléma merül fel — szerencsére ilyesmi ritkán fordul elő —. elhívják a szülőket is. Nemzetközi kapcsolatok A prágai Cerná utcai diákotthonon kívül baráti szálak fűzik őket a berettyóújfalusi kollégiumhoz is. Nemrég Košicén járt a magyar küldöttség s hogy ez a találkozás mennyire hasznos volt, arról leg- ékesebl>en egy emléklap szövege tanúskodik, melyet Benedek László igazgató írt alá. íme a szöveg: „A Berettyóújfalusi Arany János Kollégium tanulói és tanárai április 4 tői 8-ig egy tanulmányút keretében Kassára és Kelet Szlovákia több városába látogattak. A két diákotthon tanulói közös ismerkedési esten, melyet színvonalas műsor előzött meg, mély barátságot kötöttek. A látogatásnak az volt a célja, hogy tanulóink a proletár internacionalizmus szellemében ismerjék meg egymást és kössenek barátságot. A két kollégium nevelői kicserélték tapasztalataikat. Mind a tanulók, mind a tanárok mély és tartós barátságot alakítottak ki.“ Orion 5 Most nem a tévé műsorából ismert űrhajóssorozatról lesz szó, hanem a diákotthon zenekaráról. — Miért vettétek fel ezt a nevet? — Mert öten vagyunk s valamikor az Orion zenéjét tanultuk meg elsőként. — Az internátus vezetősége minden szülőtől kölcsönkért egy kisebb összeget, s ezt mi „kitermeljük", vagyis abból az összegből fizetjük vissza, melyet az egyes rendezvényeken a beléptidíjakból gyűjtünk össze. — Mit játszotok legtöbbször? — Bergendy-, Generál- és LGT-számokat. Zárszó helyett Karol Mucha igazgató nemcsak arról tájékoztatott, ami van, hanem a terveiről is. Elmondotta, hogy az étkeztetés színvonala az utóbbi időben javult, de ha sikerül az egy főre eső adag beszerzési árát 14, esetleg 15 koronára emelni, további lényeges javulás várható. Szombat és vasárnap kivételével a diákok kétféle ételből választhatnak. Nemrég megrendezték a „Példás étkezés hetét“. Sok értékes tapasztalatot szereztek. Ezeket „versenyen kívül" is felhasználhatják. A múlt évben 21 000 koróna értékű társadalmi munkát végeztek, s az idén s« akarnak lemaradni. Mivel helyiséghiännyal küzdenek, s nem „importálhatják" a kultúrát, az eddiginél többször mennek színházba, múzeumlátogatásra. Az elsősöket szépen fogadják, a végzősöket bensőségesen búcsúztatják. A nevelők fáradozásainak gyümölcsei beérnek. Az internátus lakói évről évre fegyelmezettebbek, viselkedésük „kelléktárából“ kivesznek a kisgyerekes, kamaszos csínyek. Távoli otthonuk helyett otthonra találtak, melyet szeretnek, megbecsülnek. A város főutcáján autók és villamosok jönnek- mennek. Este 10 óra után az internátus ablakaiban sorban kihunynak a fények. Az utcazaj távolról szűrődik be s nem zavarja az igazak álmát alvó fiatalokat. Az igazgató szobája mellett az éjszakai ügyeletes nevelőnő asztalán kislámpa ég Gondolataiba mélyed: holnap figyelmezteti Pistát mert hangoskodott, Ferit meg kell dicsérnie, mert matematikából javított... Igen, az épületben otthon helyett otthonra, a nevelők személyében pedig szülők helyett szülői gondoskodásra találtak itt a fiatalok. S mind a kettővel — a problémák és gondok ellenére is — elégedettek. KOMLÖSI LAJOS 1974 V, 26 Zolczer Jánoš, lapunk levelezője interjút készít egy magyarországi kislánnyal. Kultúrműsor keretében búcsúztak az 1973. évtől
