Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1974-05-20 / 117. szám, hétfő

EGY HET A BElPBLillKABAN TOVÁBBI ELŐREHALADÁSUNK ÉRDEKÉBEN 1974 V. 20. A múlt héten kétnapos ple­náris ülést tartott Csehszlo­vákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága. Tárgya­lásainak anyagát nagy terje­delemben ismertette a napi sajló. Természetes ez, hiszen az ülés napirendjén ezúttal is társadalmunk fejlesztésének nagyon fontos kérdései sze­repeltek. Pártunk vezetősége következetesen figyelemmel kíséri, miképpen valósítjuk meg szocialista építőmunkánk egyes szakaszain a CSKP XIV. kongresszusán kitűzött célo­kat, összegezi az eredménye­ket, elemzi az előforduló fo­gyatékosságokat és ezek okait, s a következtetéseket levonva részletesen megszab­ja a további feladatokat. Ezt tette ezúttal is, amikor mély­reható alapossággal megtár­gyalta jelenünk egyik leglé­nyegesebb problematikáját, a népgazdaságunk tudományos- műszaki fejlesztésében elért eredményeinket, s határozatá­ban kitűzte a további célo­kat. A XIV. pártkongresszus ha­tározata a többi között rámu­tatott: ,,A szocialista társada­lom fejlődése közvetlen kap­csolatban van a tudomány fejlődésével. Az a feladat áll előttünk, hogy a tudományos- technikai forradalom vívmá­nyait szervesen összekapcsol­juk a szocialista társadalom előnyeivel.“ A CSKP Központi Bizottsága Elnökségének az ülésen előterjesztett jelentése méiyenszántóaú felmérte, mit valósítottunk meg ezen a te­rületen az elmúlt években és mire kell összpontosítanunk erőfeszítéseinket a továbbiak­ban. Megállapította, hogy a tudományos műszaki fejlődés egyre kifejezőbben segíti elő az ötödik ötéves terv fő cél­jainak elérését, a társadalmi munka termelékenységének emelését, amely az ötéves terv eltelt három esztendejé­ben több mint kileucven szá­zalékban fedezte az ipari ter­melés növelését. Az elnökség jelentése rámutat arra is, hogy a globális felfelé ívelés ellenére a tudományos-műsza­ki fejlesztés szakaszán még igen sok gyenge pont és fo­gyatékosság tapasztalható. A kiváló eredményeket elért vállalatokon kívül találunk olyanokat is, amelyek nem éreznek kellő felelősségei gyártmányaik és termelésük magas műszaki színvonaláért. Fej 1 e 11 és kiterjedt kutatási­fejlesztési bázissal rendelke'- zünk, ennek ereje azonban a termelés választékbősége kö­vetkeztében szétforgácsolódik. A jelentés részletezte az egyéb gyenge pontokat is, amelyeket jól ismerünk és hangsúlyozta, hogy a fogya tékosságok orvoslása és a problémák megoldása érdeké­ben határozott intézkedések­re van szükség. A népgazda súg hatékony fejlesztésének megvalósítására rendelkezé­sünkre állé jelentős erőfor­rások: a tudomány és a tech­nika fejlesztése, a dolgozók alkotó kezdeményezése és a nemzetközi szocialista gazda­sági integráció. Ezek teljes kihasználása biztosítja nép­gazdaságunk dinamikus fej­lődését és az életszínvonal szün leien emelkedését. A központi bizottság elnök­sége jelentésének végén tíz pontban összegezte azokat a sürgető feladatokat, amelyek a tudományos-műszaki fej­lesztés szakaszán előttünk allnak. Az elkövotkező idő szakban ezek maradéktalan megvalósítására kell összpon­tosítani az egész párt, vala­mint a társadalmi, az állami és a gazdasági szervek és szervezetek erőfeszítését. A központi bizottság plenáris ülése tárgyalásai anyagának megvitatásakor szükséges, hogy minden munkahelyen nyíltan, szépítgetés nélkül, bíráló szemmel elemezzék a helyzetet és vegyék számba mindazt, amit a további elő­rehaladás érdekében meg kell tenni. Ebben a tevékenység­ben a kommunistáknak kell az élen járniuk. Egy pilla natra sem szabad szem elől téveszteni azt a tényt, amit a központi bizottság mostani ülése is nyomatékosan hang­súlyozott, hogy a tudományos- műszaki fejlesztésben is az ember az eredményt meghatá­rozó döntő tényező. Minél odaaclóbban vesznek részt a dolgozók a tudomány és a technika fejlesztésében és eredményeinek megvalósítá­siban, annál sikeresebb lesz munkánk. TETTEKRE SERKENTŐ FELHÍVÁS A CSKP Központi Bizottsága ülését követő napon Gustáv Husák elvtárs elnökletével ülést tartott a CSSZSZK Nem­zeti Frontjának Központi Bi­zottsága. Hazánk népe a nem­zeti felszabadító küzdelem ki- csúcsosodása és az ország szovjet hadsereg általi felsza­badítása harmincadik évfor­dulójának megünneplésére ké­szül. A Nemzeti Front Köz­ponti Bizottságának ülésén a jelentős jubileumok megün­neplésének méltó előkészíté­sével foglalkoztak. A tárgya­lásokon hangsúlyozták, hogy a kommunista párt és köz­ponti bizottsága népünk bi­zalmát és támogatását élvezi, a Nemzeti Front szervezetei tagságának milliói a maguké­nak vallják és elkötelezetten megvalósítják a CSKP XIV. kongresszusán kitűzött szo­cialista építőprogramot. A kommunista párt politikája iránti bizalmát és egyetérté­sét hazánk népe tettekkel bi­zonyítja életünk minden sza­kaszán. Fellendült a munka- kezdeményezés, a szocialista munkaverseny, a szocialista munkabrigádok mozgalma, si­keresen megvalósítják a Nem­zeti Front választási prog­ramjait. A történelmi jelentőségű évfordulók megünneplésének előkészítésével összefüggés­ben a CSKP Központi Bizott­sága és a Csehszlovák Nem­zeti Front Központi Bizottsága közös felhívást adott ki, me­lyet a napilapok a hét végén vezető helyen közöltek. A felhívás visszatekint a nemze­ti felszabadító harc és ha­zánk felszabadítása hősi idő­szakára, mély tisztelettel és hálával emlékszik az ellenál­lási küzdelem és a felszaba­dító szovjet hadsereg hősei­re, majd rámutat, hogy a szo­cializmus építése, dolgozó népünk forradalmi müve alap­vetően megváltoztatta orszá­gunk arculatát. A CSSZSZK ma gazdasági erejével, a ter­melés és az életszínvonal el­ért színvonalával és szünte­len növekedésével, a kultúra és a művelődés fejlődésével meg a dolgozók szocialista vívmányaival előkelő helyet foglal el a világban. Az a cé­lunk, hogy szüntelenül tovább emeljük az életszínvonalat, a kulturális szintet, hogy tovább erősítsük hazánkat és az egész szocialista közösséget. Ezért új, igényes feladatokat tűzünk ki, amelyek teljesítése valamennyiünk munkájának színvonalával szemben foko­zott igényeket támaszt, hogy alaposan kihasználjuk a tar­talékokat, növeljük az irányí­tás és a munkaszervezés szín­vonalát, tovább fejlesszük a tudományt és a technikát, s eredményeit haladéktalanul érvényesítsük a termelésben, egyúttal pedig következetesen küzdjünk az előrehaladásun­kat fékező minden visszásság ellen. A CSKP Központi Bizottsá­ga és a Nemzeti Front Köz­ponti Bizottsága arra hívja fel hazánk állampolgárait, a munkásokat, a szövetkezeti földműveseket és az értelmi­ségieket, a kommunistákat, a pártonkívülieket és a Nemzeti Front több pártjának tagjait, hogy országunk jelentős év­fordulóit a szocialista hazánk és a nép javára végzett ön­feláldozó, alkotó- és gyümöl­csöző munkával köszöntsék. A dolgozók munkakezde- ményezésével és alkotó akti­vitásával az utóbbi években elért eredmények teljes mér­tékben Indokolttá teszik azt a meggyőződésünket, hogy a felhívás országszerte gyümöl­csöző visszhangra talál. (gát) HÁBORÚS EMLÉKEK... — Igen szerény, a beteggel szemben figyelmes, kedves asz szony, aki bármikor készséggel vállalja az éjszakai szolgálatot. Kerüli a feltűnést és lelkiisme­retesen dolgozik. — így jelle­mezte Bohumila švecová, a Čes­ké Biidéjovice-i katonakórház főnővére Miroslava Pavelcovát. Majd így folytatta: „A Nemzet­védelmi Minisztérium legjobb dolgozója“ cím viselője, a szo­cialista munkabrigád tagja... A nővérnek csúsztatott sza­badsága van. Otthon találtam meg a Roháč utcában. Vissza­emlékezései nyomán ott pergelt le előttem, mint valami filmen az élete. Már 17 éves korában a Szovjetunióban megalakult első csehszlovák hadtest egész­ségügyi nővére volt, a háború­ban hét kitüntetést kapott. — Horodankúból, az ukrajnai Ivanov Frankov-i területről származom. A Vörös Hadsereg felszabadította a községünket és a csehszlovák katonák .16 kilo­méterre álltak a falutól. Köz tűk volt a nagynér.ém, Marié Ljalková is. Hétéves voltam, amikor elvesztettem szüléimét és így a nugynéném magával vitt. Beosztottak katonai beteg- gondozónak — emlékszik visz sza. — Kezdetben még lázat mérni sem tudtam, csupán a pokrócokat poroltam és a ki­mosott kötszereket tekercsel­tem. Azután elküldték halhates egészségügyi tanfolyamra. Meg­tanultam sebet kötözni, gipsz­kötést csinálni, vérzést eláiUtá­ni, beteget szállítani stb. A tanfolyam elvégzése után a páncélosainkhoz kerültem. — Emlékszik az első sebe­sültjére? — Igen. Az ilyet nehéz el­felejteni. Josef Babkának hív­ták, a duklai harcokban sebe­sült meg. A közeiében egy ak­na robbant. Hallom, amint Bab­ka segítségért kiált. Hozzásza- ladtam, s nekiláttam sebesült lábának kezeléséhez. A sebe igen erősen vérzett... Meghalt szegény. — (testes sebesültjeit név szerint Ismerte? — Dehogyis. Még a számukat sem tudom, sok sebesültnek nyújtottam segítséget a duklai csatában, csehszlovák és szov­jet katonáknak egyaránt. A se besültgyüjtő katona nem vezet kimutatást. Az ágyútűzben az ember nem kérdezi a sebesült nevét. Gyorsan elvégzi a leg­szükségesebbet és tovább siet a másik sebesülthöz. De várjon csak ... Igen, a csehszlovák— lengyel határon történt. Egy nap elesett Bílek százados, s utána Jasziok hadnagy vette át a parancsnokságot. Ö is hősi halált halt egy égő tankban. A páncélos zászlóalj parancsnok ságát ezután Vrána százados vetie át. Még aznap ő is el esett... Bílek százados sebét a zászlóalj beteggondozójábau kö­töztem he. Röviddel azután ma­gam is megsebesültem egy el lenséges légitámadás során. A bombák elől egy gödörbe ug róttam. Abban a pillanatban úgy éreztem, mintha izzó drót szúrta volna át a kezemet... — Nehéz volt egészségügyi katonának lenni a fronton? — Nem volt könnyű dolog. Ugyanolyan fegyverzetem és felszerelésem volt, mint minden más katonának és amellett még ott volt az elsősegélynyújtás­hoz szükséges táska is. Fejem felett repültek a golyók, ami­kor óvatosan kúsztam a földön, közben a saját testemmel kel­lett védenem a sebesült kato­nát is, hogy ne érje újabb ta­lálat. Akkoriban 17 éves vol­tam és a testsúlyom 50 kg. A sebesült pedig nemegyszer 60 kg ot is nyomott . .. — Mi történt, amikor felé pült, továbbra is egészségügyi katona maradt? — A páncélos brigád segély­helyén szolgáltam. 1945 már­ciusában a páncélos brigád ÉLESLÖVÉSZETEN Az első váltás már elfoglalta tűzállását. Élesre töltötték a fegyvereket és egymás után je­lentették, hogy készen állnak. Vladimír Vojtech és Juraj Kmit, a céllövészetet irányító tisztek még utoljára ellenőrzik a lövé­szeket, s már hangzik is a ve­zényszó: „Célpont a fedezetle­nül fekvő figura... az alsó szél közepére célozva, rövid so­rozattal — tűz!" A vezényszó elhangzása után lélegzetünket visszafojtva pon­tos célzás után máris dördül­nek a fegyverek. A golyók át fúrták a megadott célt, „az el­lenség találatot kapott". Az irányító vezényszavára a lövészek céltábláikhoz szalad­nak. Valamennyien felsor akoz­Fedezék, mint múzeum Hat évvel ezelőtt nyitották meg Kaliny ingrádban a köztár­sasági múzeum „Fedezék“ ne­vű különosztályát. Nevét nem kapta véletlenül — a múzeu­mot abban a föld alatti fede­zékben rendezték be, ahol Ottó von Lasch, a hitleri idők egy­kori königsbergi városparancs­noka 1945 áprilisában aláírta a helyőrség feltétel nélküli megadásáról szóló okmányt. A múzeumban elhelyezett okmá­nyokból a látogatók tájékozód hatnak az ellenséges erődít­mény elleni győzelmes táma­dásról és a szovjet katonák tömeges hőstetteiről. A múzeu­mot naponta százával keresik fel a turisták, a pionírok és a tanulóifjúság. Nemrégiben üd­vözölték a milliomodik látoga­tót — A. Kamenyev traktoros személyében. Kitűnt, hogy a fiatal traktoros egyáltalán nem véletlenül jött az oren- burgi területről. „Édesapám részt vett a város elfoglalásá­ért vívott harcokban.“ Alek- szamdr édesapja — Iván Iljics Kamenyev — akkoriban őrmes­ter volt, aki a háború után visszatért szülőföldjének szov- hozába, alhol mindmáig dolgo­zik, •—ami) —« nak céltábláiktól egy méternyi­re és a hozzájuk érkező irányí­tó tisztnek, külön-külön máris mosolygó arccal jelentik: „Al­ezredes elvtárs — Machala egyetemi hallgató — három ta­lálatom van a céltáblán!" Az alezredes elvégzi a találatok ér tékelését, és gratulál az elért 27 pontos kitűnő eredményhez. És ez így megy az egyik lö­vésztől a másikig. Az eredmé­nyek nagy része kitűnő vagy jó. A Komenský Egyetem katonai tanszékének bölcsész- és jog­hallgatói a nemrég lefolyt is­kolai éleslövészeten bebizonyí­tották, hogy megbirkóztak a lö­vészkiképzés feiadataival. Nem­csak Jirí Machala, Alojz Novák, Pavol Kontroš, Juraj Papcin, Vladimír Hutta, Ján Gallo, Ma­rian Palenčár, Ján Ordoš és Pe­ter Škulec egyetemi hallgatók, de még sokan mások is kitűnő en vagy igen jól teljesítették az iskolai éleslövészet feladatait, akár géppisztolyról, akár golyó­szóróról van szó. Ezzel ts bebi­zonyították, hogy jól felkészül­tek a lövészkiképzés feladatai­nak teljesítésére. -gf­Ostrava elleni támadása során, josef Reinert kezeltem lengyel területen. Feleleveníti a „Buzuluklől Prágáig“ című könyvnek azt a részét, ahol Ludvík Svoboda le­írja, hogyan találta fejen egy gránátszilánk Jozef Reiner kom munistát, a páncélos brigád má­sodik zászlóaljának politikai tisztjét. Reiner megvakult. A háború után tanulni kezdett és a Károly Egyetem tanára lett. Miroslava Pavelcová az elsők között volt, akik a háborús hős megmentésén fáradoztak ... — Az ostravai támadás so rá n Josef Toušek, Bohuš Po- lanský és még sok más páncé­los katona sérüléseit is kezel­tem. Ostraván ünnepeltem meg a fasizmus felett aratott győz.el-' met, a békét és felszabadulá­sunkat. 1945. május 9-éu töltöt­tem l>e J8. életévemet... Itt volt tehát a béke. Vége a vérontásnak, a sebesültek jajgatásának, a sebesültek ke­zelésének a golyószórók, a gép­fegyverek és az ágyúk tüzében. Miroslava Pavelcová ezután az olomouci katonakórházba került, majd tanfolyamot végzett. Ti­zenhét évig a loučovicei körzeti egészségügyi központ dolgozója volt, majd ismét visszatért a hadsereg kötelékébe. Előadáso­kat tart a katonai alakulatok­nál, a különböző iskolákban, de meghívja őt a Nőszövetség és a Közbiztonsági Testület járást parancsnoksága is. Előadásain a csehszlovák és a szovjet ka­tonák közös harcáról, az általa kezelt sebesültekről beszél, va­lamint arról, hogy a becsület dolga a mai szocialista hadse­regben szolgálni. ( —) Nem állnak meg félúton A nitrai Autóiskola 15 főnyi munkaközössége elnyerte a szocialista munkabrigád cím első fokozatát. De ez még nem minden. E. Pepich vezérőrnagy a Polgári Honvédelmi Szövet­ség Központi Bizottságának el­nöke „A Szlovák Polgári Hon­védelmi Szövetség fejlesztésé­ért“ című kitüntetést adomá­nyozta nekik és levélben mél­tatta a szervezel tagjainak sok­évi munkásságát. Az aránylag kisszámú munkaközösség nem állt meg a félúton. E napok­ban már a Szlovák Nemzeti Felkelés és hazánk felszabadí­tása 30. évfordulójának tiszte­letére tett felajánlásaikat tel­jesítik. Emeltet a szocialista munkabrigád cím második fo­kozata elnyeréséért versenyez­nek. A céljuk közös — a Pol­gári Honvédelmi Szövetség nit­rai szervezete hírnevének öreg­bítése. Elhatározták, hogy a gépkocsik üzemeltetése során 140 000 koronát takarítanak meg. Mintegy 10 000 korona ér­tékben különböző segédeszkö­zöket készítenek, illetve javí­tanak meg ós 1000 órát ingyen tanítanak. A verseny időtarta­ma során ezer új tagot tobe- roznak és 200 személyt akar­nak megnyerni önkéntes vér­adónak. Mindez csupán egy ré­sze felajánlásaiknak. A munka­közösség pontosan teljesíti vál­lalását. BRIATKA ALOJZ Díszszemle a Vörös téren

Next

/
Oldalképek
Tartalom