Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-19 / 20. szám, Vasárnapi Új Szó
I 1974 V. 19. 3 A KOMMUNISTA PÄRT TEVÉKENYSÉGE A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS ALATT M int ismeretes, s amint a dokumentumok is bizonyítják, a kommunista pártnak ideológiai, politikai, program- és szervezési okok miatt az volt az egyedüli lehetősége, hogy illegalitásba vonuljon, s a föld alatt folytassa munkáját. A Szlovák Nemzeti Felkelés kitörése utáni első pillanatok és a felkelő területeken több mint két hónapig tartó szabad élet bebizonyította: a kommunista párt volt az egyedüli jól szervezett politikai párt, amelynek tevékenysége azonnal legálissá válhatott. Szlovákia Kommunista Pártja a többi párthoz viszonyítva jobban felkészült arra, hogy ne csak mint pártszerv működjön. Ez a tény már magában is figyelemre méltó. Az SZLKP azonnal mint a nemzeti felszabadító harc és a népi demokrácia egyedüli szervezett és kezdeményező ereje lépett fel. A felkelő területek járásainak túlnyomó többségében már augusztus 29-én vagy 30-án legálisan kezdtek dolgozni a járási pártszervezetek, élükön a járási pártbizottságokkal. Még augusztus 29-e előtt újították fel legális tevékenységüket Liptovský Mikulásban, Rúžom bér ok ban és Martinban. A járási pártszervezetek a fegyveres felkelés előkészítése során kapott instrukciók és augusztus 29-e után az SZLKP és a Szlovák Nemzeti Tanács elvi jelentőségű dokumentumai, elsősorban a Szlovák Nemzeti Tanács 1944. szeptember elsejei, az SZLKP szeptember 2-i nyilatkozata szerint dolgoztak. A járási pártszervezetek a felkelés alatt feladatul tűzték ki: 1. hogy sokoldalú segítséget nyújtsanak a frontnak (a partizánmozgalom tagjainak toborzása, mozgósítás, anyagi és technikai jellegű kérdések); 2. a nemzeti bizottságok megerősítését és gyors megszervezését ott, ahol augusztus 29-ig még nem létesültek; 3. az SZLKP építését (helyi szervezetek és üzemi szervezetek megalapítását, a párt politikai nevelőmunkájút). A párt vezető szerepének megfelelően az a feladat is a pártra hárult, amely teljesen új és talán a legigényesebb is volt: a pozitív építő- munka (a termelés és az ellátás zavartalan menetének biztosítása, a mezőgazdasági munkák befejezése). Az akciók szervezettségét és cél- tudatosságát az biztosította, hogy a járási bizottságok, szervezetek és titkárságok vezető funkcionáriusai többnyire tapasztalt párttagok voltak, akik az illegalitás nehéz időszakában elsajátították az önálló, felelősségteljes döntések módjait, ismerték a párt munkájának, mozgásának és rugalmasságának mechanizmusát, személyesen is részt vettek a két háború közti időszakban folytatott küzdelmekben, a sztrájkokban és a tüntetésekben. A felkelés alatt a városokban, a falvakon és az üzemekben bővültek a kommunisták sorai. A kommunisták aktivitásán és kezdeményezésén kívül nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy az elvi forradalmi változások, hatalmi, politikai fordulat kérdése, ennek rögzítése, védelme és esetleges fejlesztése túllépte a harcoló felkelők, a kommunisták, a forradalmi proletariátus és a parasztság lehetőségeinek keretét annak ellenére, hogy nagy számban, elkötelezetten a legnagyobb áldozatokat is vállalva vettek részt a fasisztaelle- nes harcban. A történelem során a vérontás és a nagy áldozatok sohasem szavatolták azoknak az eszméknek az érvényesülését, amelyek nevében az emberek harcoltak és meghaltak. A párt vezető szerepének biztosítása a felsőbb szervektől, elsősorban a legfelsőbb pártszervtől, vagyis az 5. illegális központi bizottságtól függött. Az illegális központi bizottság a Szlovák Nemzeti Felkelés kitörésétől legálisan dolgozott, nyíltan a felkelők, az egész társadalom, a kommunisták és szövetségeseik, a politikai és osz- tálye'llenséja; elé állt. A párt legfelsőbb szerve tagjainak legfontosabb feladata a Szlovák Nemzeti Tanács keretébein folytatott munka volt. A Szlovák Nemzeti Tanács üléseinek jegyzőkönyvei rövidek, nem tartalmazzák a viták egész lefolyását, gyakorlatilag csak a tárgyalások eredményeit ismerjük az SZNT illetékes határozatai és döntései alapján. A dokumentumok szerint azonban rekonstruálni tudjuk a kommunistáknak a munkásosztály védelméért folytatott küzdelmét, a Szlovák Nemzeti Tanácson belül a partnerekkel folytatott együttműködésüket és az olyan konfliktusok kikerülésére irányuló törekvésüket, amelyek a fasisztaellenes küzdelmet gyengítő ellentéteikhez vezethettek volna. A nemzeti és demokratikus változások elsődlegességét szem előtt tartva, számos kérdést aránylag rugalmasan oldottak meg. A Szlovák Nemzeti Tanács határozatot hozott Hlinka Szlovák Néppártjának feloszlatására, minden erőt a fegyveres harc megszilárdítására mozgósított, szervezte a felkelők, a katonák és a partizánok ellátását, fontos intézkedéseket hozott a német fasiszták és hazai szövetségeseik ellen. Nehezebb volt a forradalom érdekeinek védelme és további fejlődésének biztosítása azokon a helyeken, ahol az SZLKP a polgári tömb politikai éberségébe, a ľudák rezsim mélyen gyökerező mechanizmusába ütközött. A ľudák rezsim gyökerei a két háború közti időszakba nyúltak vissza, összefüggtek a burzsoázia uralkodásának formájával, valamint rendszerének lényegével a hadseregben és a közigazgatásban is. A gyorsan pergő események közepette egyik probléma sem oldódhatott meg csupán a Szlovák Nemzeti Tanács határozataival és a személyes változásokkal. A fegyveres felkelés első napjaiban és heteiben a hadsereg nagy létszámával, műszaki ellátottságával .és puszta jelenlétével döntő szerepet játszott a rendszer központjaiban. A hadsereg belső elrendezését, az állami ideológia hatását, a politikai nyomást nem tudta ellensúlyozni' a kommunisták munkája, mivel a hadseregben rendkívül körültekintően és szívósan akadályozták az állam szempontjából ellenséges nézetek terjedését. A forradalmi eszmék terjesztése A kommunista párt a Szlovák Nemzeti Tanács keretében több módon biztosította a forradalmi eszmék terjesztését a hadseregben. Megszervezték a tisztek aktíváját, megalakították a frontszínházat, felvetődött és megoldódott a következetesebb tisztogatás kérdése. A kommunistáknak az a törekvése, hogy a hadsereget forradalmi katonasággá változtassák, több okból nem valósulhatott meg. A tisztek többsége a Szlovák Nemzeti Felkelésnek nem azt a variánsát támogatta, amelyet a kommunisták szorgalmaztak, komoly műszaki akadályok gördültek a hadseregben az ideológiai és a politikai nevelő tanfolyamok megrendezése, valamint a káderváltozások végrehajtása elé, az egyre súlyosabb hadműveletek miatt. Ezenkívül a hadseregben végzett rendszeresebb munkát az is akadályozta. hogy az egyes helyőrségekben átcsoportosításokat hajtottak végre, és a tisztikar tagjai lehettek antifasiszták, de semmilyen esetben sem kommunisták. Rendkívül fontos és Igényes volt az SZLKP-nak a népi hatalom szervei kiépítésében kifejtett munkája. A nemzeti bizottságok, hatásuk, kezdeményzésük, rugalmasságuk, összetételük és hatáskörük meghatározta a felkelés jellegét, befolyásolta az életet a felszabadított területeken, példát mutatott a közigazgatás jövőbeni fejlődésének. A legfelsőbb pártszervekben a kommunistáknak az volt a célja, hogy támogassák a kommunisták kezdeményezését és határozottságát a nemzeti bizottságokban, és így bénítsák meg a régi államapparátust, amelynek képviselői, a falvakban és a városokban is, különösen a felkelés első heteiben defenzívában voltak, és az alibizmus s a passzivitás felé hajlottak. A döntésekből részben az is kiszorította őket, hogy automatikusan megszakadt a kapcsolatuk az államapparátusnak a felkelő területeken kívül működő szerveivel, és a Szlovák Nemzeti Tanácstól nem kapták meg az olyan fajta utasításokat, amelyeket a bürokratikus elemek ösztönösen teljesítenek. A Szlovák Nemzeti Tanács 1944. szeptember 5-i körleteie, majd az 1944. szetember 27-i irányelvek a nemzeti bizottságok jogkörére vonatkoztak. Az irányelvek nem fejezték ki teljes mértékben az SZLKP elképzeléseit, mivel Gustáv Husák belügyi megbízott a Nové Slovo első számában 1944. szeptember 24-én lényegesen pontosabban vázolja a nemzeti bizottságok feladatait, és egyúttal utaľ azokpa a nézeteltérésekre, amelyek jogkörük és létezésük kérdéseivel kapcsolatban keletkeztek: „Kísérleteket tesznek, vagy már tettek arra, hogy előírásokkal és paragrafusokkal korlátozzák a nép kezdeményezését, a tömegek hatását. A felkelés néhány hete után már a forradalmi népi szervek megszüntetését követelik. Paragrafusokkal akarják megkötni a nép óriási erejét és leleményességét. Minden forradalomban felüti fejét egy olyan irányzat, amely a bürokratikus gépezet útvesztőjébe vezetné a forradalmat. Ez azonban pangását és végét jelentené. Szigorúan meg kell védenünk a népi szervek jogait. Senki sem győz meg engem arról, hegy egy bürokrata jobban oldja meg a problémákat, mint a népi szervek.“ A kommunisták becsülettel helytálltak Az SZLKP nézete szerint a Szlovák Nemzeti Tanács keretében kifejtett tevékenységével nem merítette ki a jelen és a jövő iránti kötelességét. A forradalom továbbfejlesztése *és a felszabadulás után az eseményeknek a kommunisták általi maximális befolyásolása megkövetelte, hogy ne hanyagolják el a párt építését, tagsági alapjának bővítését, a tagok osztály- és politikai öntudatának megszilárdítását, tájékoztassák őket a programcélokról, és ezeket alkalmazzák az új Csehszlovákia végső formájáért, az új állam szociális-gazdasági alapjáért folytatott további harc követelményeinek megfelelően. A párt a Szlovák Nemzeti Felkelés előkészítése alatt és augusztus 29-e után is áldozatkész, becsületes helytállásra ösztönözte a kommunistákat. Arra törekedett, hogy megmagyarázza az SZLKP tevékenységének céljait, többek között Szlovákia Kommunista Pártja nyilatkozatában is, amelyet 100 000 röpiraton szeptember 2-án indítottak útnak Banská Byst- ricából. Szeptember 3-a agitációs vasárnapként vonult be az SZLKP és a Szlovák Nemzeti Felkelés történetébe. A párt ezen a napon nyilvános gyűlések sorozatát Indította el. Szeptember 3-a után az egyes járásokban és városokban további gyűléseket és összeiöveteleket is rendeztek, de az agitációs vasárnap a politikai tömegmunka első és rendkívül sikeres akciója, a kommunista agitátorok és a néptömegek első személyes taláfKO- zása volt. Az SZLKP a személyes agitáció útján jelentős lépést tett előre a marxizmus—leninizmus alapeszméinek terjesztésében és az addigi államideológia elleni harcban. Megmagyarázta a cseh nemzettel való új kapcsolatok és testvéri együttélés elveit, fokozta a Szovjetunió iránti ro- konszenvet, tájékoztatott a szociális igazság alapelveiről. Az ideiglenes legalitás időszaka lehetővé tette a pártnak, hogy az azelőtt megvalósíthatatlan módszerekkel befolyásolja a társadalmi-politikai tudat kialakítását, méghozzá rendkívül kedvező körülmények között. A helyi és a járási szervezetek a lehetőségek és szükségletek szerint szeptember 3-a után is rendeztek nyilvános gyűléseket. További nagy jelentőségű politikai akció volt az SZLKP és a szociáldemokrácia egyesülő kongresszusa, valamint az ezt követő járási pártkonferenciák, amelyeket október elsején rendeztek, amennyiben a front közelsége és a harci jellegű feladatokra való összpontosulás nem akadályozta meg e politikai események megvalósítását. Október 15-én a közvélemény és elsősorban a munkások figyelme az üzemi bizottságok küldötteinek podbrezovál konferenciájára összpontosult. Az SZLKP elvi jelentőségű politikai kérdések megoldásáért kifejtett küzdelmének köre fokozatosan lezárult. Gyors iramban kisebbedet! a párt legális tevékenységének területe, és a felkelés utolsó heteiben egyértelműen elsőrendű feladata a német csapatokkal szembeni védelem és a hegyekbe való visszavonulás előkészítése volt. Október 8-án az SZLKP sajtószerve, a Pravda, fontos dokumentumot tett közzé — az SZLKP Központi Bizottságának a szlovák nemzethez intézett felhívását. A felhívásban a párt nemcsak tagjaihoz fordult, a katonákhoz, a partizánokhoz, a tisztekhez, a munkásokhoz, a parasztokhoz és az értelmiségiekhez szólt, mivel joga és kötelessége volt, hogy harcra szólítsa a nemzet valamennyi rétegét és osztályát. A felhívás hangsúlyozza, hogy a párttagokat a kommunista eszmék esküként kötik. Nem fojthatjuk meditációkba a felkelés igazi nagyságát és eszméinek életképességét. A Szlovák Nemzeti Fokelés jelentősége nemcsak abban rejlik, hogy a nemzet fejlett része fegyveres fellépésével fejezte ki ellenállását a fasizmussal szemben. A Szlovák Nemzeti Felkelés és hagyatéka ösztönzőleg hat a szocialista társadalomra, mivel a szlovák történelem legnagyobb forradalmi tettét elsősorban a kommunista párt szervezte, s ebben a küzdelemben olyan fejlett pártként mutatkozott be, amely a tömeges forradalmi mozgás élére tud állni, szakképzetten, lelkesen és politikai éleslátással tudja biztosítani a forradalom vívmányait, és újabbakat kivívni azon cél elérése érdekében, amelyet már több mint 100 évvel ezelőtt a Kommunista Kiáltvány határozott meg. ZDENKA HOLOTÍKOVA
