Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)

1974-05-16 / 114. szám, csütörtök

A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA ELNÖKSÉGÉNEK JELENTÉSE

e népgazdaság tndoniánvos-mnszaki fejlesztése kérdéséiről

/Folytatás a 3. oldalról)

tepvüttmflködés biztosítja népgazdaságunk hosszú távú stabilitását és fejlődési távlatát. Erről most ismét meggyőződhetünk, amikor népgazdaságunkat a lökés piac kedvezőtlen hatása ellenére sem fenyegeti gazdasági és szociális Ingadozás. Ez azonban nem eredményezheti, hogy gondtalanul gazdálkodunk a nyersanyagokkal, az anyagokkal és az energiával. Ez már csak azért sem lehetséges, mert a szükséglet egy részét a tőkés és a fejlődő országokból behozatallal kell fedeznünk. Ehhez mérten nftgérez- zük a nyersanyagok világpiaci ára emelkedésének következményeit. Ezért az Idei tervben operatív intézkedésekkel reagálunk a kialakult helyzetre.

Ezeket a hatásokat aktív úton Igyekszünk megoldani. Éspedig a k’vitel és nz export pénzügyi eredményének növelésével és a -komplex szocialista racionalizálás segítségével etért takarékossággal. Ez azt jelenti, hogy hatékonyabban mobilizáljuk gazdaságunk belső tartalékait,

amelyek utólagos befektetések nélkül üzembe helyezhetők, továbbá Igyekszünk mielőbb befejezni és üzembe helyezni az új termelési kapacitásokat, kihasználni a munkaidőt, szilárdítani a fegyelmet és a gazdálkodásban gondoskodni az alapfokú rendről. Emellett abból kell kiindulnunk, hogy a tüzelőanyagok, a nyersanyagok és az anyagok árának növekvő tendenciája hosszú távú már csak azért is, mert bányászásí költségeik is emelkednek. Ez hangsúlyozottan megköveteli gazdasági fejlődésünk hatékonysága hosszú távú tényezőinek fejlesztését és érvényesítését, vagyis a tudományos-műszaki haladást és a szocialista gazdasági integrációt.

Meggyőződésünk, hogy népgazdaságunk erőforrásai, népünk képzettsége és áldozat- készsége, valamint a forradalmi tudomány és technibn lehetőségei megadják mindazokat a nélkíilözhetetlén feltételeket, amelyekre gazdaságunk és az egész társadalmi élet tartós fejlesztése érdekében szükségünk van.

Törekvésünk célja az életszínvonal emelése

Ha ezekből a feltételekből indulunk ki. akkor az állami műszaki politikát mindenekelőtt a következő területekre kell irányítani:

Először is a lehető legjobban gazdálkodni tüzelőanyag-, energia-, nyersanyag-készletünkkel, a fö’dalanpal és más természeti erőforrásokkal, ugyanakkor sokkal gazdaságosabban kell értékesíteni az importált nyersanyagot, energiát és anyagokat;

másodszor: a befektetett eszközök arányában jelentős élőmunka megtakarítást kell elérni a termelő- és a nem termelő tevékenységekben;

harmadszor: tervszerűen ál

kell alakítani a termelőerők szerkezetét és hatékonyabban kell az eszközöket a kutatásra és a fejlesztésre, az építkezési beruházásra, a korszerűsítésre és az újjáalakításra fordítani;

negyedszer: gyorsan kell felújítani, éspedig a legmagasabb műszaki színvonalon a gyártmányválasztékot, és növelni kell az előállított gyártmányok minőségét;

és végül, teljes mértékben ki kell használni a szocialista gazdasági integráció előnyeit.

Az erőfeszítések célja a dolgozók anyagi és szellemi szükségleteiről való sokoldalú gondoskodás, az életszívonal emelése és az életkörnyezet javítása.

Népgazdaságunk hosszú távú fejlődésének fontos feltétele lesz a tüzelőanyag-energetikai források biztosítása és hatékony kihasználása.

Az elmúlt három év alatt közel 9 millió tonna szén fejtési kapacitását helyeztük üzembe, az új erőművek teljesítménye pedig 1250 megawatt, felépítettük a tranzitgázvezetéket és 7,5 százalékkal csökkentettük a nemzeti jövedelem kialakításának energetikai igényét. Ezt a megtakarítást a tüzelőanyagenergetikai mérleg szerkezetének javításával a kőolaj és a gáz arányának növelésével és Jó kihasználásával értük el. Hozzájárul ehhez az utóbbi évek enyhe téli időjárása Is.

A fő feladat, hogy biztosítsuk az. egyensúlyt a tüzelőanyag- és az energiaforrások, valamint a uépgazdaságfejlesztés szükségletei között. A megoldás érdekében nem csupán az erőforrások fejlesztésére, a gazdasáS gyakorlat haladó tapasztalainak széles körű kihasználására és a műszaki-gazdasági kutatás eredményeire kell támaszkodni, hanem egyidejűleg törekedni kell a nemzeti jöve- 'delem alkotása energetikai igényeinek lényeges csökkentésére, mivel ez hazánkban — a fejlett Ipari államokhoz viszonyítva — még aránytalanul magas.

Optimálisan kell kihasználni szilárd tüzelőanyag-készletün- ket, mivel a kétezredik évig főleg ebből fogjuk fedezni tüzelőanyag- és energiaszükségletünket. Ezekkel az erőforrásokkal nem gazdálkodunk mindenkor gondosan. Például a lüzelő- anyag-fejtésnél mé® mindig jelentős a geológiai nrénkészle- lek vesztesége, és kihasználásukban nem érvényesítik kellőképpen az új dúsító folyamadókat, különösen a kénes feftiEk gázosítását.

Sürgős feladal műszakilag megoldani és biztosítani a 10 ezer köbméter/óra teljesítményű fejtőkomplexum megbízható üzemeltetését a Mukszim Gorkij és más bányák számára, s ezzel biztosítani 1975—1980 között az évi barnaszénfejtés kb. b százalékos növelését. Az érintett vállalatoknak e feladatok teljesítéséért pártos felelősséget kell érezniük. A gáziparban preferáltan kell biztosítani a föld alatti tartályok építését, hogy a gázfogyasztásban kiegyenlíthetők legyenek az időnkénti kilengések. Az energetikában gyorsítani kell a villanytelepek építését és korszerűsítését, a meghatározott határidőben kell realizálni a barnaszén-alapanyagú 500 megawattos blokkot, és fokozatosan korszerűsíteni kell elektromos rendszerünket, beleszámítva az elosztóhálózatot is, bővíteni kell az automatizálást, csökkenteni kell a hálózati veszteséget, valamint a karbantartás és az üzemeltetés költségeit.

1974—1975-ben az irányítás minden fokán ki kell alakítani a feltételeket arra, hogy gyorsabban realizálják a tüzelőanyag- és az energiakihasználás állami racionalizálási programját, hogy ezáltal legalább 2,3 millió tonna tüzelőanyagot takaríthassunk meg.

A kőolajat és a földgázt mindenekelőtt olyan területeken és technológiai rendszerekben kell felhasználni, ahol népgazdasági hasznuk a legnagyobb, vagy ahol ez Ideig technológiailag nélkülözhetetlenek.

A tudományos-műszaki fejlesztés fontos feladata feltárni a további tüzelőanyag- és energiaforrásokat, folytatni a természeti erőforrások további geológiai kutatását, és áttérni a földkéreg olyan mélyebb részeinek kutatására, amelyek bizonyos lehetőségeket ígérnek.

A lehető leggazdaságosabban használjuk fel a nyersanyagokat és az energiát

nálják a tüzelőanyag és energia megtakarításával biztató további területeket. Ennek egyik műszaki iránya a félvezetők érvényesítése a népgazdaság különféle területein. A félvezetők növelik az elektromos berendezések és a fogyasztócikkek hatékonyságát, lehetővé teszik a magasabb fokú automatizálást és a szerkezetek egyszerűbb kezelését, jól ismert dolog, hogy a változó és az egyirányú vontatás félvezetős szabályozása például a mozdonyokon és a villamosokon jelentős árammegtakarítást eredményez. Hasonló eredményeket érnek el alkalmazásukkal a hengerművek és más nagy energiaigényű berendezések üzemeltetésénél is. A televíziókészülékekben és más fogyasztó eszközökben a félvezetők ugyancsak jelentős hasznot hajtanak. Mindez együtt néhány rövid év alatt legalább egy nagy villany- telep teljesítményének megfe* lelő megtakarítást jelent. A félvezetőtechnikák bevezetése tehát a hatodik ötéves tervidőszak egyik fontos feladata.

Az atomerőművek építésének programja — amit a Szovjetunió segítségével kezdtünk realizálni — megteremti az alapokat arra, hogy biztosítsuk a szükséges elektromos energiái a jövőben, gépiparunknak pedig lehetőséget nyújt a berendezések kedvező kivitelére. Annak érdekében, hogy kivegyük részünket e program teljesítéséből, ismernünk kell az atomreaktorok eddigi típusait és elő kell készíteni a nagyobb teljesítményű reaktorokat. Ez a pl- zefii Lenin Művek, a vítkovicei Vasmű, a Sigma, az Első Brnói Gépgyár, a tlmaöei Energetikai Gépgyár kutatói, technikusai és munkásai kollektíváinak, a kladnói és chomutovi kohászoknak és még számos más szervezet és kollektíva igényes és felelősségteljes feladata. Energetikusainknak is alaposan fel kell készülniük azokra a változásokra, amelyek az atomenergia következtében alakítják át elektromos rendszerünket.

A minisztériumok, a termelő gazdasági egységek és a vállalatok, amikor új építkezésről, új technikáról, új technológiáról és új gyártmányokról döntenek, kötelesek biztosítani a tüzelőanyag- és az energia- szükséglet csökkenését, és időelőnnyel kell kialakítaniuk a feltételeket a tüzelőanyag és az energia minden fajtája megtakarítására.

Ez ideig jelentős tartalékaink vannak a nyersanyagok és az anyagok értékesítésében. Vonatkozik ez különösen a fémek és a fémhulladék kihasználására a gépiparban, ahol a népgazdaságban felhasznált összes fémeknek közel háromnegyed részét igénylik, s ahol az értékesítés kb. 25 százalékos. Az acélszerkezetek elemzése egyes építkezéseken azt mutatja, hogy kétszer több fémet használtak fel, mint más hasonló műszakilag haladóbb megoldású építkezésen.

Ezen a téren a fö feladatokat a fémmegtakarítás állami racionalizálási programja rögzíti. E program fontossága, valamint az, hogy fel kell dolgozni és következetesen biztosítani kell, nem hatja át kellőképpen a minisztériumok, a termelő gazdasági egységek és vállalatok tevékenységét, ezért teljesítése nem kielégítő. Arra van szükség, bogy a gépiparban, az építőiparban és más állami és gazdasági szervekben e program teljesítésére nagyobb gondot fordítsanak, következetesen ellenőrizzék és erre ösztönözzék a dolgozók fejlődő kezdeményezését is.

A fémszükséglet csökkentését elősegítendő a jövőben az a követelmény, hogy kutassák a szilárd anyagok szerkezete és tulajdonságai közötti kapcsolatokat. Arra számítunk, hogy a tudományos akadémiák és a főiskolák munkahelyei eredményeikkel tökéletesebb és könnyebb szerkezetű gépek és berendezések gyártásához Já- jralnak hozzá.

A fejlesztés, a tervezés, a szerkesztés és a tecMógia jelentősége

Arról, hogy magasabb fokon értékesítsünk minden kilogramm anyagot és fémet, mindenekelőtt a fejlesztésben, a tervezésben, a szerkesztésben és a technológiában határoznak. A termelési folyamat egyetlen további szakasza sem adhatja vissza a népgazdaságnak azt az anyagot, amit a termék konstrukciós értelmezése, vagy nz építkezési terv a gazdaságossági szempont mellőzésével használt fel. Itt nemcsak a megoldás műszaki ötletességéről és haladé módszeréről van szó, hanem a legújabb számítástechnikai módszerek alkalmazásáról, amelyek a konstrukciós munkák* racionalizálását jelentik. A kutatómunkahelyek és a főiskolák kötelessége, hogy kiképezzék a szükséges dolgozókat a konstrukciók korszerű számítási módszereinek alkalmazására. Egyidejűleg a tervező szervezetek, a konstrukciós és technológiai alakulatok, a vezérigazgatóságok és a vállalatok kötelessége rendszeresen kialakítani a haladó anyagnormákat, ezeket megtartani és a tudományos ismeretek alapján tovább szilárdítani.

Az anyagok és különösen a fémek szükséglete csökkentésének egyik feltétele a termelés szerkezetének a megváltozása is. Nem ritka jelenség azonban, hogy vállalataink ragaszkodnak az anyagigényes termeléshez, csupán azért, mert így köny- nyebben teljesítik a terjedelmi mutatókat. Ez a magatartás összeegyeztethetetlen a népgazdaság érdekeivel. Az irányítás minden fokán erélyesebben kell harcolni a termelési programok olyan megváltozásáért, amelyek a haladó termelési módszerekben lehetővé teszik az anyagok jobb értékesítését. A minisztériumoknak azonban hatékonyabban kell érvényesíteniük az olyan árnyalt tervmutatókat, amelyek kifejezőbben ösztönöznék a termelést az anyagtaka- rékosságra.

Az anyagszükséglet csökkenéséhez hozzá kell járulnia a minőség növekedésének és a termelési szerkezet haladó változásainak is. Ilyen intézkedések az ötödik ötéves tervidőszakban alapított kohómüvek fejlesztésében a nemes és ötvözött acél arányának a növelése, a konvertoracél és a hengerelt anyagok kiválasztott fajtáinak növelése, nevezetesen ezek közé tartoznak a szűk méretű profilok, a jó minőségű bádogok arányának a növelése, amelyek lehetővé teszik a gépek és a gyártmányok műszakilag igényesebi) megoldását, és kialakítják a feltételeket a gépes az építőiparban a fémek megtakarítására és műszaki fejlesztésére. Ahol az intézkedés beruházást igényel, oll a tervező és az irányító szervek kötelessége idejekorán és megfontoltan dönteni.

A fémszükséglet megtakarításának egyik jelentős tényezője a korrózió okozta veszteségek csökkentése. Mivel ez népgazdaságunkat évente a fémállo- mánynak közel egy százalékával, kb. 550 000 tonnával teszi szegényebbé, ez pedig egy ezerköbméteres nagyolvasztónak közel egyévi kapacitását képviseli. A kutatás és a termelés feladata olyan megfelelő anyagokat és hatékonyabb felületi védelmet keresni és érvényesíteni, ami lehetővé teszi, bogy lényegesen csökkentsük ezeket a felesleges veszteségeket.

A Szabvány- és Mérésügyi Hivatal által kiadott műszaki normáknak és előírásoknak félreérthetetlenül meg kell határozniuk a termelők és a felhasználók számára is: hogyan kell hatékonyabban tervezni és jobban karbantartani a fémgyártmányokat, különösen az acélkonstrukciókat, hogy védve legyenek a környezet korróziós hatásától.

A vegyipar fejlesztésének feladatai

A nyersanyag és az anyagbázis tudományos-műszaki változásának jelentős tényezője a vegyipar fejlesztése és ennek alapján a népgazdaság kemizá- lása. A CSKP XIV. kongresz- szusa meghatározta, hogy a vegyipari termelést 55—60 százalékkal kell növelni. Az ötéves terv első három évében a vegyipari termelés évente átlagosan 10,3 százalékkal nőtt, vagyis gyorsabban a tervezett ütemnél. A textilnyersanyagok szükségletében nőtt a műszálak aránya. Megkezdték az új kenőanyagok, radiális abroncsok, valamint a közszükségleti, az autó- és az építőipar más termékeinek a gyártását.

Azonban pótolnunk kell az előző időszak mulasztásait, és tovább kell gyorsítani a vegyipar fejlesztésének ütemét. A vegyi anyagok és gyártmányok biztatnak a legnagyobb perspektívákkal, és alkalmazásuk minden ágazatban az anyagbázis szerkezete progresszív változásainak egyik alapvető iránya.

E feladatok teljesítése érdé. kében kialakítjuk a feltételeket olyan kőolaj vegyésze ti komplexumok építésére, amelyek lehetővé teszik a műanyag-, a műtrágyagyártás növelését és a nehéz szerves vegyészeti anyagok gyártását.

Jóllehet a vegyipar gyártmányválasztéka gazdag, azonban nem fedezi teljes mértékben a népgazdaság szükségleteit. Ezért arra kell törekedni, hogy lehetővé tegyük a műanyagok és a nagy tisztaságú új anyagok széles körű felhasználását az elektronikában és az elektrotechnikában, a poiiészterszálak, a polipropilén és a viszkózaszálak szélesebb körű érvényesítését a textiliparban, a higiéniai tulajdonságokkal bíró műbőr hatékony kihasználását a bőrfeldolgozó iparban, a jobb mechanikai tulajdonságú és kisebb gyúlé- konyságú, valamint a nagyobb kopásbíró tulajdonságú műanyagok érvényesítését az építőiparban. A mezőgazdaságban tovább kell növelni a műtrágya, a kártevők és a gyom elleni vegyianyagok, valamint a takarmánykeverékek pótanyagaj- nak arányát, mivel ezek nagyon effektívek és egészségileg ártalmatlanok. A megoldás megköveteli, hogy a vegyipar fokozottabban vegyen részt a szocialista gazdasági integrációban. Ilyen alapvető feltétel az is, bogy a vegyi kutatást és fejlesztést olyan gyártmányok és technológiák kiválasztott csoportjaira korlátozzuk és összpontosítsuk, amelyek lehétővé teszik, hogy a gépipari kapacitásokat a meghatározott vegyi berendezések gyártására koncentráljuk, s ugyanakkor lehetővé teszik a koncepciós licenpolitikát, a szocialista és a tőkésállamok kutatási eredményeinek a kihasználását.

Az ipari termelés további fejlesztésének fő tényezői

A tudományos-műszaki fejlődés a munkaerőtakarékosság és a munkatermelékenység növekedésének meghatározó tényezője. A munkaerötakarékos- ságnak és a munkatermelékenység növekedésének kell 1976—1980-ban a korlátozott rnunkaerőnövekedés következtében biztosítania az ipari termelés egész további fejlődését.

A termelés szakaszán ezt a feladatot mindenekelőtt az új technológiai módszerek érvényesítésével, a gépesítés és az automatizálás bővítésével, a termelés és a munka szervezésének haladó módszereivel biztosíthatjuk. Azonos jelentőségű a munkaerőmegíakarílás a

/Folytatás at 5. oldalon)

t A tüzelőanyag és az energia -gazdaságos kttiasimálása olyan '«*rgt*4 Jetatet, aaneéf mtodeo

irányító szervtől ér különösen a kutatástól! megköveteli, hogy keretsék 4» ha*ékpny%p kihass-