Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-15 / 113. szám, szerda
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Világ proletárjai, egyesüljetek! 1974. május 15. SZERDA BRATISLAVA • XXVII. ÉVFOLYAM 113. szám Ára 50. fillér A holnap szakmunkásaiért ’ Az idősebbek fülében még bizonyára ismerősen cseng gyermekkoruk atyai fenyegetése: „Ha nem tanulsz, inasnak adlak!“ Ilyen és ehhez hasonló szülői kijelentések azonban manapság is gyakran elhangzanak, leginkább a szülők hirtelen haragjá bán, ha már kudarcot vallottak nevelési eszközeik s „érveik“ tarsolyából előveszik ezt a meghökkentő — és úgy vélik — hatásos intelmet. Valóban hatásos ez a fenyítés? Negatív hatását tekintve — igen, s bizonyára nem kell részleteznünk, hogy az ilyen érvek és intelmek milyen hamis felfogást tükröznek, s következtében a gyermek az iskolát, majd később a munkát csak szükséges rossznak fogja tekinteni, a szakmákat „presztízsük“ szerint fogja rangsorolni, és sokszor csak akkor döbben rá tévedésére, amikor már késő. Hiszen az ilyen kijelentéssel a szülő azt hiszi és hiteti el gyermekével, hogy az ipari tanulónak nem kell tanulnia, ha jól végzi munkáját, akkor rendben vau minden, s a fiatal azt a káros szemléletet alakítja ki, hogy csak az értelmiségi pályáknak van társadalmi rangjuk. Végtelenül helytelen gondolatmenet ez s a legcsekélyebb pedagógiai, sőt emberi érzéket is nélkülözi. Szerencsére nem általános ez az egészségtelen szemlélet, hiszen a reálisan gondolkodó szülők többségétől az effajta ijesztgetés. De a konkolyból pár szem is elegendő ahhoz, hogy keserű legyen mindenki kenyerei A múlt káros örökségeként társadalmunkban egyesek szemében csak az értelmiségi foglalkozásoknak van erkölcsi-anyagi tekintélyük, az emberek megítélési skáláján csupán a szellemi munka foglal el előkelő helyet. A közvélemény mintha nem tudatosítaná, hogy nemcsak az értelmiségi pálya, tehát az íróasztal ad társadalmi rangot, hanem minden becsülettel végzett munka, tehát a fizikai, a termelőmunka is. Sőt! Szocialista társadalmi rendünk éppen a kétkezi munkát emelte rangra, az alkotó-, a termelőmunkának kötelezte el magát örök időkre. Kellenek természetesen kutatók, tervezők, művészek, a szellemi munkások sokaságát sem nélkülözhetjük; de szántani és vetni, acélt edzeni, kenyeret tenni az asztalra, fémet munkálni és gépeket vezérelni — ehhez mindig sokkal több ember kell! Társadalmunk nemcsak megbecsüli, hanem egyre magasabb szintre kívánja emelni a munkások szakértelmét. Ez a célkitűzés jut kifejezésre pártunk XIV. kongresszusának határozatában, valamint a központi bizottság múlt évi júliusi plenáris ülésének beszámolójában is: Lényegesen meg kell javítanunk a munkásutánpótlás szakmai és ideológiai-politikai felkészítését... Az ipari tanulókról való gondoskodással egyidejűleg a munkásosztály jövő nemzedékét neveljük. Korunkra a technika gyors fejlődése, a műszaki haladás ütemének rohamos növekedése jellemző. Űj gépek, berendezések, új technológiák, modern eljárások honosodnak meg az iparban, a mezőgazdaságban. Ám az előrehaladás nem kis mértékben attól is függ, lépést tart-e a szakmunkásképzés ezzel a műszaki fejlődéssel, képesek-e a tudomány és a technika eredményeinek hasznosítására azok, akik az új gépekkel dolgoznak, az új technológiai eljárásokat alkalmazzák. Világszerte nagy nehézségeket okoz a tudomány és a technika rohamos fejlődésének összeegyeztetése az általános okta- tással-neveléssel, valamint a szakemberképzéssel. Ezért nagy erőfeszítések történnek az oktatási rendszerek és módszerek fejlesztésére, az igények és a lehetőségek minél jobb összehangolására. Népgazdaságunk fejlődése az utóbbi években lehetővé és szükségessé tette a szakmunkásképzés nagyarányú fejlesztését, valamint új alapokra helyezését. Az átszervezés legfontosabb eredménye, hogy a középfokú oktatási intézmények rangjára emelte a szakmunkásképző iskolákat — ezek szakmunkásképesítést és általános középiskolai műveltséget is nyújtanak. Az új típusú szakmunkásképző intézetek jelentős előbbre lépést jelentenek az egységes képzés megvalósulásához, hiszen az oktatás befejeztével minden fiatal szakmunkás számára megnyílik az út a továbbtanuláshoz. Ez pedig társadalompolitikailag is jelentős eredmény, s a szakmunkásképzés, illetve a szakmunkáspálya fokozott megbecsülését jelzi. A szakmunkásképzés során az az alapvető törekvés érvényesül, hogy a munkásosztály jövő nemzedéke ne csak a szaktudást igénylő munkában, hanem az általános műveltségben és egész tevékenységében megfeleljen annak a követelménynek, amelyet vele szemben a társadalom támaszt. Ennek azonban csak úgy tud megfelelni, ha korszerű szakmai képesítést nyújt, ha nem csupán a mai műszaki-technikai állapotokra alapoz, hanem a jövő igényeire is. A szakmunkások képzésének módja, az ipari tanulók oktatásának átszervezése sokkal jelentősebb kérdés, mint ahogy azt az első pillanatban gondolnánk. Az ipar fő ereje a munkásság, utánpótlásának fő forrása pedig az ifjúság — a korszerűen képzett szakmunkások, a „sorkatonaság“ hada. S hogy rohamosan fejlődő gazdasági életünket korszerűen képzett szakmunkásokkal láthassuk el, szükséges a téves szemlélet, a káros előítéletek megváltoztatása, az egészségtelen gyakorlat felszámolása, hogy a szaktanintézetekbe ne csak gyengébb előmenetelő tanulók jelentkezzenek, hanem azok is, akik ma még idegenkednek a szakmai képzéstől és vonakodnak attól, hogy képességeik kibontakoztatására éppen valamelyik ipari szakmát találják a legalkalmasabbnak. Csak e hamis felfogás megváltoztatásával és a szakmunkásképzés színvonalának javításával vehetjük elejét annak, hogy a szaktanintézet a jövőben ne legyen mellőzött iskolatípus, amolyan „utolsó állomás“, hanem korszerű középfokú oktatási intézmény, melynek padjaiból sokoldalúan képzett fiatalok, a holnap szakmunkásai kerülnek ki. A korszerű szakmunkásképző intézetek megérdemlik tehát már most a társadalom fokozottabb figyelmét és segítségéti A CSKP Központi Bizottságának tegnapi ülésén Jozef Kempi«ý elvtárs a beszámolót mondja. A CSKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA népgazdaságunk tudományos-műszaki fejlesztésének feladatairól tárgyal Tegnap a prágai várban megkezdődött Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának ülése, amely megvitatja a CSKP KB Elnökségének a csehszlovák népgazdaság tudományos-műszaki fejlesztése kérdéseiről szóló jelentését. A CSKP KB ülésén részt vesznek a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának tagjai, a CSKP KB osztály- vezetői, az SZLKP KB Elnökségének tagjai, a szövetségi és a nemzeti kormányuk kommunista miniszterei, a CSKP kerületi bizottságainak ipari titkárai, a Szakszervezetek Központi Tanácsának titkárai, a pártsajtó fő- szerkesztői, az állami tájékoztatási eszközök központi igazgatói és más vendégek. A délelőtti ülésszakot Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára nyitotta meg és vezette. A központi bizottság a megnyitás után megemlékezett az elhunyt Václav Láng elvtársról, a CSKP KB póttagjáról, a dél-csehországi kerületi pártbizottság elnökségének tagjáról. A központi bizottság megválasztotta a javasló és a sajtóbizottságot. A CSKP Központi Bizottsága Elnökségének a csehszlovák népgazdaság tudományos-műszaki fejlesztése kérdéseiről szóló jelentését Josef Kempný elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja, a központi bizottság titkára terjesztette elő. A jelentés bevezető részében Kempný elvtárs kijelentette, hogy a központi bizottság tervszerűen és céltudatosan oldja meg a kongresszusi irányvonal megvalósításának fő szakaszait. Elemezte, a népgazdaság hatékonysága növelésével, a tervteljesítéssel, a mezőgazdaság fejlesztésével, a nemzetközi kapcsolatokkal és az ideológiai munkával összefüggő kérdéseket, valamint a fiatal nemzedék problematikáját. Most előtérbe kerül azoknak a feladatoknak a teljesítése is, amelyeket a CSKP XIV. kongresszusa a tudományos-műszaki fejlődés területén tűzött ki. Olyan terület ez, amelyen összpontosulnak a jelenlegi és a távlati problémák, és társadalmunk további politikai és szociális-gazdasági fejlődésének feladatai, valamint a párt politikai-szervező és ideológiai munkája. A jelentés hangsúlyozza, hogy a kongresszus a tudományos-műszaki fejlődést olyan társadalmi folyamatként értelmezte, amelynek jelentőségét kifejezi a Szovjetunió Kommunista Pártja XXIV. kongresszusa lenini eszméje, amikor leszögezi, hogy a tudományos- műszaki forradalom vívmányainak és a szocialista gazdasági rendszer előnyeinek szerves egysége, a szocializmus és a kapitalizmus világtörténelmi versenyében aratott győzelmünk meghatározó feltétele. A jelentés jellemzi a párt- politikának a tudományos-műszaki fejlesztéssel kapcsolatos alapvető vonásait. Ezek közé tartozik mindenekelőtt a tudományos-műszaki fejlődés és a gazdasági építés feladatai megoldásának egysége, amelynek alapvető stratégiai irányvonala továbbra is a népgazdaság hatékonyságának növelése. Ide tartozik: a tudományos-műszaki fejlődés osztályhű értelmezése, e fejlődés internacionális értelmezése és végül a pártnak, mint vezető erőnek növekvő szerepe ebben a folyamatban. Kempný elvtárs megállapította, hogy a tudományos-műszaki fejlődés egyre kifejezőbben járul hozzá az ötödik ötéves terv fő irányának teljesítéséhez. Az e fejlődésből eredő többlet révén tovább növekedett a társadalmi munka termelékenysége. Az ipari termelés növekedésében az ötéves tervidőszak három éve alatt már több mint 90 százalékkal vett részt. A jelenlegi állami-műszaki politikát mindenekelőtt úgy kell irányítani, hogy a lehető legjobban gazdálkodjon a tüzelőanyagokkal, az energiával, a nyersanyagokkal, a földalappal és a tübbi természeti erőforrással. Továbbá, bogy az eszközök arányos ráfordításával kifejezőbb megtakarítást érjünk el az élőmunkából mind a termelő, mind a nem termelő tevékenységekben. A további feladat a termelőerők szerkezetének tervszerű átalakítása, az eszközök hatékonyabb fel- használása kutatási és fejlesztési célokra. A hatékony építkezési beruházás, a választékcsere gyorsulása a legmaga? sabb műszaki színvonalon, az előállított termékek minőségének növelése, és végül a szocialista gazdasági integráció előnyeinek teljes kihasználása. E törekvés célja sokoldalúan gondoskodni a dolgozók anyagi (Folytatás a 2. oldalon/ A demokratikus erük győzelmével végződött az ilaszországi népszavazás Róma — Tavlani belügyminiszter hétfőn este közölte a válási törvény sorsáról kiírt népszavazás hivatalos végeredményét: Az érvényes szavazatok száma: 33 039 217, a törvény eltörlésére szavaztak: 13 188 184, 40,9 százalék, a törvény eltörlése ellen szavaztak: 19 093 929 59,1 százalék, a szavazásban való részvétel 88,1 százalékos volt. Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára a válási törvényről tartott népszavazás eredményének közzététele után mondott első nyilatkozatában „a szabadság, az értelem és a jog“ diadalának nevezte a referendum eredményét, vagyis azt, hogy továbbra is érvényben marad az 1970 decemberében hozott és a válást lehetővé tevő törvény. Hangsúlyozta, hogy az eredmény nem egy párt győzelme, hanem a legkülönbözőbb erők közös frontjának diadala, illetve azok veresége, akik mindenáron ragaszkodtak a népszavazáshoz. A TASZSZ hírügynökség a népszavazás eredményéről adott első rövid híradásában ugyancsak Olaszország haladó és demokratikus erőinek győzelmeként értékeli a válási törvény fenntartását. A nyugati hírügynökségek egyöntetűen a Kereszténydemokrata Párt és a katolikus egyház vereségének tekintik az eredményt. Egyesek annak lehetőségét sem zárják ki, hogy ennek nyomán lemond Maria- no Rumor miniszterelnök kormánya. Kedd reggel Róma utcáin több tízezer fiatal üdvözölte az eredményt.
