Új Szó, 1974. május (27. évfolyam, 102-127. szám)
1974-05-12 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó
A LABDARÚGÓ-VILÁGBAJNOKSÁGOK TÖRTÉNETE M inden világbajnokság ©lőtt felmerül a kérdés: igazságos-e a VB-selejtezők rendszere? Természetesen néni, de jelenleg más megoldási lehetőség nincs. A FIFA minden tagállamának joga van játszani a világbajnoki címért. Kétségkívül a legigazságosabb megoldás az lenne, ha mindenki mindenkivel megmérkőzhetne, és a végső győzelmet a szerzett pontok és esetleg a gólarány döntené el. De ilyen jellegű VB-tornára még gondolni is esztelenig! így tehát Mexikó előtt sem maradt más hátra, mint a 75 jelentkező országot a területi felosztás alapján 14 selejtező csoportba osztani. 1970 előtt ugyan voltak olyan hangok, hogy a FIFA komolyabban foglalkozik majd a lebonyolítási rendszerre), de Stanley Rous, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség elnöke kitartott a területi beosztás elve mellett; szerinte egyedül ez segíti elő a labdarúgás világméretű erősödését és további népszerűsítését. A mexikói éghajlati viszonyoktól viszolyogtak a 16-os döntő résztvevői. A szokatlan tengerszint feletti magasság különleges felkészülést, hosszadalmas összpontosításokat igényelt a magaslati edzőtáborokban. A május végén kezdődő VB színhelyére már a hónap t >jén megérkeztek az első fecskék, és később megmutatkozott, hogy nagyon jól tették azok, akik minél előbb igyekeztek a csoportmérkőzések színhelyére. Ugyanis semmilyen más és máshol tartott felkészülés, semmilyen összpontosítás nem helyettesíthette a helyszínen való tartózkodást és az ottani edzőmér- kózéseket. Sajnos csapatunk vezetői ezt későn tudatosították. A válogatott Guadalajarában nem játszott edzőmérkőzést, amely megmutatta volna a labdarúgók edzettségi fokát. A csapatok tehát féltek a tengerszint feletti magasságtól, a szakemberek pedig aggódtak a világ labdarúgásának jövőjéért, mert az angliai VB-n és később is nehéz napokat ólt át a futball. A keménységet felváltotta a durvaság, a játékot a taktikázás, s így nem is csoda, hogy erősen csökkent a nézők száma. A dél-amerikai és európai csapatok találkozóin, vagy akár az európai „belföldi“ mérkőzéseken napirenden voltak a világot rengető botrányok. Ezért féltették a mexikói VB-t. Május 31 és június 21 között azonban eloszlatták a kételyeket. A világbajnokság a legsportszerűbb keretek között zajlott le és Mexikóban — elsősorban a brazilok jóvoltából — ismét játék lett a labdarúgás. Három mérkőzés — három vereség A világbajnokság 16-os döntőjének sorsolása után nyilvánvalóvá vált, hogy a III. csoport a legnehezebb, ahol Anglia, Brazília, Csehszlovákia és Románia szerepelt. A küzdelmek Is teljes mértékben ezt igazolták. Kedden, júni"s 2-án az Anglia— Románia mérkőzéssel megkezdődtek a guadalajarai csoport küzdelmei. * egy nappal később a csehszlovák csapat is lehetőséget kapott a brazilok ellen. A brazil válogatottat Marko edző előzőleg látta játszani az osztrákok ellen, és arra a megállapításra jutott, hogy már messziről sem olyan erős ellenfél, mint 1958-ban és 1962-ben volt. Feléről az a hír járta, hogy veszített robbanókonyságából, Tos- taóról azt mesélték, hogy szemműtétje után óvatoskodik. Egyszóval a brazil együttest eltemették, mielőtt pályára lépett volna. És ez nagy hiba volt. Csapatunk csak egy félóráig bírta erővel, 30 percnyi játék után futballistáink csak sétálgattak a labda után, átadásaik pontatlanokká váltak, és csak nagy erőlködések árán tudtak támadásba lendülni. Válogatottunk 4:l-re veszített fa vezetést Petráš szerezte meg a 11. percben), s meggyőződhettünk: hogyan bosszúi ta meg magát hosszadalmas „pszichológiai“ felkészültségünk. Annyit bizonygattuk a játékosoknak a brazilok gyengeségét, hogy végül is elhitték. Románia (1:2) és Anglia (0:1) ellen sem ment jobban a játék, így válogatottunk három vereséggel utazott haza. A világbajnokságon csak El Salvadornak és Csehszlovákiának nem sikerült pontot szereznie; így végeztünk — jobb gólaránnyal — az utolsó előtti helyen! F. Thebaut, az ismert francia szakíró röviden így kommentálta válogatottunk mexikór szereplését: ,,A csehszlovák csapat régimódi futballt játszott, s érthetetlenül ragaszkodott a 4—2—4-es rendszerhez. Ilyen felállásban senki sem futballozott Mexikóban .. A többi csoportban a várakozásnak megfelelően végződtek a küzdelmek. Talán tsak a házigazda Mexikó továbbjutása jelentett némi meglepetést. A mexikóiak egy nagyon szigorúan megítélt 11-essel győzték le a belgákat, s este, a mérkőzés után úgy ünnepelték a vendéglátók a perui játékvezetőt, mint valami mexikói nemzeti hőst... Akár egy krimiben ... Június 14-én játszották le a negyeddöntő mérkőzéseit (Uruguay— Szovjetunió, Olaszország — Mexikó, Brazília—Peru, NSZK—Anglia). A Szovjetunió a 2x15 perces hosszabbítás utolsó másodperceiben kapta a gólt, amikor Cubillas az alapvonal mögül (!) a kapu elé ívelt és Espar- rage a hálóba fejelte a labdát. Olaszország és Brazília viszont „tisztán“ győzött 4:1, illetve 4:2 arányban. A negyeddöntő küzdelmeinek csúcspontját a nyugatnémet—angol találkozó jelentette. Sokáig úgy tűnt, hogy a világbajnok hagyja el győztesként a pályát, mert a 70. percben 2:0-ra vezetett. Aztán a larta- lékkapus Bonetti többször is „besegített“ a németeknek és 2x15 perces hosszabbítást „harcolt“ ki. (A VB legjobb kapusa, Banks civilben ült a kispadon, elrontotta a gyomrát...) A németek bulldog szívóssága, Seeler Jtellatlan önfeláldozása, Müller egyedülálló gólszimatja fordulatot eredményezett a hosszabbítás folyamán. A 98. percben Bonetti ismét bizonytalankodott és a későbbi gólkirály Müller eltemette az angol reményeket; az NSZK visszavágott a londoni döntőben elszenvedett vereségért. Két európai és két dél-amerikai csapat került a legjobb négy közé, s a párosítás után (Olaszország—NSZK, Brazília—Uruguay) egy dolog biztosnak látszott: a döntőt európai és dél-amerikai csapat vívja. Az Olaszország—NSZK elődöntőt az Azték-stadionban rendezték, s úgy volt megírva, hogy ezen az emlékezetes szerdán, június 17-én a világ- bajnokság legdrámaibb mérkőzését láthassa a 80 ezer szemtanai, és milliók a TV előtt... Bizonyára nem látták volna, ha a mexikói Yamasaki játékvezető enged a kísértésnek és a 90. perc végén annak rendje és módja szerint lefújja a találkozót. Mindenki nyugodtan, s egy kissé talán álmosan hazamegy, illetve elzárja a tévét, mondván, hogy nem volt nagy mérkőzés, az olaszok némi szerencsével győztek, ennyi az egész. Csakhogy Yamasaki az egyik olasz |átékos szimulálásáért hosszabbított, s ekkor egyenlített Schnei linger. Ettől a perctől kezdve a találkozó minden idők egyik legnagyobb mérkőzésévé vált. Színes, változatos lett és végletekig feszült a hangulat, akár egy krimiben. A fordulatok másodpercenként követték egymást, mindegyik fantasztikusabb volt, mint az előző, és a 80 ezer néző percenként ugrott talpra és hanyatlott vissza ámul- va: nem, ez már valószínűtlen. Húsz perc leforgása alatt hat gól született ... A hosszabbítás 5. percében Müller megszerezte a vezetést, három perc múlva Burgnlch egyenlített, majd Riva juttatta vezetéshez csapatát, de Müller fejesgólja ismét „egálba“ hozta a két együttest. 110 percnyi játék utáni Aztán Rivera 9 perccel a befejezés előtt eldöntötte a találkozó sorsát. Olaszország 32 év után ismét bekerült a világbajnokság döntő jébe,.. Teljesen a gigantikus mérkőzés árnyékában játszották a másik elődöntőt, a brazil—uruguayi találkozót, amelyet Peléék nyertek meg 3:1 (1:1) arányban. Az elődöntő két vesztese, Uruguay és az NSZK mérkőzött a harmadik helyért. A németek játékán meglátszott az angolok és az olaszok elleni csaknem „három mérkőzés“ (240 perc) fáradalma. Ennek ellenére az NSZK Overath góljával megszerezte a győzelmet és a harmadik helyet. Az NSZK bronzéremmel tért haza Európába. A szakemberek talán többet vártak Mülleréktől, és minden bizonnyal előbbre is végeztek volna, ha jobb a sorsolásuk. Sokak véleménye szerint a németek vagy akár az angolok Is méltóbb ellenfelei lettek volna ' a braziloknak a döntőben, mint az olaszok. Nem voltak „színes léggömbök" A nyár első napján, június 21-én játszotta a döntőt a kétszeres világbajnok Brazília (Felix — Carlos Alberto (1), Piazza, Brito, Everaldo — Clodoaldo, Gerson (1), Rivelino — Jairzinho (1), Pelé (1), Tostao) és Olaszország (Albertosi — Burgnich, Bertini, (Juliano), Cera, Fachetti — De Sisti, Mazzola, Rosato — Bonin- segna (1) (Rivera), Domenghini, Riva). Amelyik csapat győz, örökre hazaviheti a Rimet Kupát. Délelőtt esett az eső, és ez sokak szerint az olaszoknak kedvezett. Mások viszont határozottan kijelentették: „Brazíliát senki sem állíthatja meg ..“ És valójában, a brazil mágusokat az olasz atléták sem állították meg, mert Pelé köré csoportosult csillagok minden VB-döntők legbiztosabb győzelmét aratták. Harmadszor is Brazília lett a világbajnak, és a Rimet Kupa örökre Rio de Janeiróba vándorolt. A döntőt felesleges részletezni, hiszen mindnyájan nagyon jól emlékszünk a négy évvel ezelőtt történtekre. Nem árt azonban feleleveníteni az emlékezetes negyedik gólt. Pelé megállt a labdával a 11-es pont tájékán. Jobbról, balról Is rohantak felé az olasz védők és a „király“ ebben a helyzetben is képes volt kivárni a legmegfelelőbb helyzetet, azután filozofikus higgadtsággal tálalta a labdát a berobbanó Carlos Alberto jobb hátvéd elé. Mert úgy; Illett, hogy a világbajnok csapatkapitánya rúgja a világbajnokság utol* só gólját... Mexikóban megcsodálhattuk a brazil cseleket, fortélyokat, trükköket. De hiszen mindezt 1954-bep is tudták, 1966-ban is, s mégsem érvényesültek. A legújabb sikert az hozta meg számukra, hogy a játék igazi szépségeit most a tökéletes erőnlét, csapatfegyelem és az atletikus képzettség szintjén tudták újra produkálni. Ráadásul a döntő hajrájában, a páratlan erőnléttel rendelkező olasz válogatott ellen, amely az elődöntőben az erőnlét világbajnokát, az NSZK-t győzte le. „Bennünket mindig úgy jellemeztek, úgy kezeltek, hogy színes léggömbök vagyunk, akik tudásukkal megnyerhetik ugyan a világbajnokságot, de elpukkadnak, ha a játék kemény. Csapatjáték helyett mi valamennyien egyedül és külön utakon járva akarjuk megnyerni a világbajnokságot. Amint látják, ez már végérvényesen a múlté a brazil labdarúgásban“ — nyilatkozta a VB után Zagalo edző. És valóban, az elmúlt VB-k törékeny labdaművészei tökéletesen átdolgozott izomzatú, sokoldalúan képzett sportemberekké váltak. Jairzinho alakja és mozgása egy világklassz isú gátfutóra emlékeztetett. Különös látvány volt például, amikor a brazil—angol meccs végén B. Moore és Pelé mezt cserélt. A brazil fiü felsőteste egy középsúlyú ökölvívóéhoz hasonlított, ruganyos, laza izom- csomók ugrándoztak a vállán, a hátán, a gyomrán ... A példákat sorolhatnánk tovább. Mondanunk sem kell, hisz láthattuk mindnyájan, hogy a brazilok erőnléte egy cseppet sem ment a játék, a tőlük megszokott szép játék, az igazi labdarúgás rovására. Biztonság a középpályán Már megszokott dolog, és a sport- vetélkedések alapjából fakad, hogy egy-egy esemény után mérlegre tesz- szük a teljesítményeket, benyomásainkat. A mexikói világbajnokság minden tekintetben állja a sarat az előzővel, az angliaival összehasonlítva. Angliához viszonyítva Mexikóban sokkal több volt az úgynevezett nagy mérkőzés. A résztvevők nagy többsége szorgalmasan védte a középályát, és Csehszlovákiát kivéve, egyetlen csapat sem játszott két középpályással. Leggyakrabban három, esetleg négy játékos tevékenykedett a középpályán. Ebből következik, hogy a leggyakrabban alkalmazott játékrendszer Mexikóban a 4—3—3- as volt. Biztonság a középpályán — ez volt a legjellemzőbb vonása a mexikói világbajnokságnak. Csak a jövendő mutatja majd meg, pontosabban az idei világbajnokság, mennyire befolyásolta e taktikai rendszer alkalmazását a mexikói magaslati éghajlat. Találóan jegyezte meg Schön edző, hogy ha a VB-t Európában rendezik, a világbajnokságot csaknem változatlan összeállításban játsszák végig. Mexikóban azonban nem Kívánhatott minden játékosától maximális teljesítményt minden mérkőzésen. Ez a labdarúgók erején felül lett volna. Amióta a csoportmérkőzések után k. o. rendszerben játsszák a VB-t, először fordult elő, hogy valaki vereség és döntetlen nélkül, tehát száz- százalékos teljesítménnyel szerezze meg a világbajnoki címet. Figyelemre méltó az a tény is, hogy az NSZK válogatottját az utóbbi két világbajnokságon egyszer sem tudták legyőzni a rendes játékidőben. Angliáoan a döntőben, Mexikóban pedig az elődöntőben is csak 120 perces küzdelemben maradtak alul a nyugatnémetek. Mivel a Rimet Kupa befejezte pályafutását, és végleg Brazíliába üe>- rült, megállapíthatjuk: a Dél-Anterikában rendezett VB-ket mindig latin-amerikai csapat nyerte. A mekl- kói VB még egy érdekességet hozdtt: a második világháború után ott fordult elő először, hogy a döntőben az a csapat győzött, amelyik az első gólt rúgta. Minden hagyománynak vége sža- kad egyszer. Még akkor is, ha például 20 évet kell rá várni. Sorozatunk Is véget ért. Várjuk a X. világbajnokságot... TOMI VINtE Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrincz Gyula. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava, Gdrkij utca 10. Telefon: 169. 312-52. 323-01, főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18. sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Pravda Kiadcvállatat, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme, Bratislava, Štúrova 4. Hlrdetőiroda: Vajanského nábrežie 13/A, II. emelet, tfele* fon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta 14,70 korona, a Vasárnapi Oj Szó negyedévre 13,— korona. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad Minden postai kézbesítő Külföldi megrendelések PN8 — Ostrednó expedícia tlač«. Bratislava, Gottwaldovo námestie 48/VII,
