Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1974-04-07 / 14. szám, Vasárnapi Új Szó

tak azért összetettebb figurák is. Pél­dául a Storyban Tóm szerepe. Kiosz­tottak nekem néhányszor komikus sze­repet is, de ez valahogy nem az én területem. Arányos az arcom, normá­lisan beszélek, inkább kuncogok, mint hahotázok. Így meg nem az igazi. — Vezető szlovák társulatnál ját­szol. Nincsenek nyelvi vagy kiejtési problémáid? — Nem hiszem, hogy lennének. A konzervatóriumban, a SĽUK-ban és magánszorgalomból azt hiszem e té­ren eleget tanultam. Az egyik vendég­rendező ugyan akadékoskodott, hogy az „a“ hangot nem ejtem elég szépen, viszont alig egy héttel azután a kele­ti országrészben turnéztunk, s ott egy szlovák-szakos tanár esküdni mert volna rá, hogy közép-szlovákiai va­gyok, mert olyan szépen beszélek szlo­vákul. — Olvasóink között is bizonyára vannak operettbarátok, mások meg a zenés játékok hívei. — Erre a problémára a zenés mű­faj fejlődéstörténetét felidézve lehet A NEHÉZ KÜNNYMHU Portré Miskovics Lászlóról ... Valamikor a hatvanas évek ele­jén egy kisváros vendéglőjében hét­ről hétre taps köszöntötte a táncda­lokat éneklő fiatalembert. Felfigyel­tem rá, pedig csaknem mindig slá­gereket adott elő. Mégis több volt, mint a különösen vidéken gyakran fellépő „énekesek“, szirupokat csöpög- tető sztárutánzók és ripacsok. Mikro­fon nélkül is volt hangja, előadásmód­jában pedig volt valami sajátos erő, amely itt-ott a táncdalok szürke fel­színén is megcsillant. Érdekelt, honnan származik, mik a tervei. — Gyere el hozzám, elbeszélgetünk — válaszolt kérésemre. — Ez a „hozzám“ egy 4X2 méteres helyiség volt, ahol feleségével, vala­mint egyik pedagógus kollégájával „la­kott“. — Szeretnék operettekben, zenés já­tékokon játszani — ez maradt meg bennem ebből a beszélgetésből. Néhány nappal ezelőtt ugyanabban a kisvárosban, a CSEMADOK helyi alapszervezetének jubileumi gyűlésén így jelentette be őt a műsorvezető: — Miskovics László, a bratislavai Űj Színpad művésze következik ... Nézegeti jegyzetfüzetemet, aztán el­mosolyodik: — Hát akkor mondom, aztán te majd okoskodj belőle valamit. Imői vagyok, ott töltöttem gyermekéveimet. Nem tudom, csintalanabb voltam-e, mint mások, de tény, sokszor kaptam a fe­jemre a fatolltartóval. Egyszer taní­tóm alig ütött meg, én meg éktelen ordításba kezdtem. A nagy sírás meg­rettentette őt, s így elmaradt a napi adag. Ez volt az első sikeres „alakítá­som“, ekkor villant föl bennem: szí­nész leszek ... Komolyra fordítva a szót: szerettem énekelni, szavalni, kü­lönböző rendezvényeken számos díjat nyertem. Az Új Színpadig mégis gö­röngyös út vezetett. A színművészetire nem vettek föl. Érsekújvárra kerültem, az ifjúsági szervezet járási bizottságán gazdasági előadó lettem. Egyszer Bra- tislavában jártam, s valahol az ismert szlovák népi együttes, a SĽUK felvéte­li hirdetését olvastam. Inkább mókából, mint komoly szándékkal elmentem a felvételire. Két hónap múlva kaptam az értesítést: felvettek. A SĽUK-ban nagyon sokat tanultam. Innen kerül­tem egy évre a Magyar Területi Szín­házhoz. Közben jelentkeztem a kon­zervatóriumba. Gyakran fordult elő, hogy éjjel fél kettőkor értünk haza Komáromba a tájolásról, fél ötkor meg már döcögtem a vonaton a főváros­ba előadásra. Ezt persze nem bírtam sokáig. így kerültem Somorjára. A fe­leségem ott tanított, én meg a kultúr- ház mindenese lettem. Leveleztem, plakátot ragasztottam, énekeltem. Itt figyelt fel rám Zdenék Macháček, az Új Színpad karmestere. Elhívott meg­hallgatásra. Konzervatórium! tanárnőm készített föl. Nagy derültséget keltet­tem, mert a könnyűműfaj színházában Schubert-dalokat adtam elő, nagy át­éléssel ... Egy év múlva vettek föl, először az énekkarba. További két év után kaptam néhány mondatos szere­pet. Hát így kezdődött. — Azóta ... Játszottam a Hello Dollyban, a Rose- marieban, a Lengyel uérben, a Hete­dik mennyországban. A West Side Sto- ryban a férfi főszerepet bízták rám. Felejthetetlen élmény volt a Hegedűs a háztetőn című muzikálban Jozef Kronerrel együtt játszani. És így to­vább, még tudnám folytatni a felsoro­lást. — Zenés játékokban — ha lehet így fogalmazni — hőstenor vagy. — A hangom révén több ilyen „hős­szerepet“ alakítottam. Szerencsére vol­Miskovics László a Lengyel vér egyik jelenetében a megfelelő választ adni. Hajdanában volt egy vaskos, mulatságos keretjáték, sok improvizációval, zenével. Az operett ezt már rendszerbe foglalta. Van egy kerek történet, bizonyos sze­reptípusok. A muzikál újabb lépést jelent előre. Itt már nem mindegy, mi­lyen a cselekmény, s a zene is kor­szerűbb, rendszerint drámai ereje van. A muzikál kétségtelenül napjaink mű­faja. Nagyon szeretem. Persze, azért nem hiszem, hogy a jó operett, mond­juk Kálmán, Lehár vagy más szerző néhány alkotása idővel elkopna. Az éppúgy megmarad egy bizonyos kor hírnökeként, mint mondjuk a klasszi­kusok drámái. Nálunk a színházban nagyon jól megfér a két műfaj egy­más mellett. — Még akadnak, akik azt hiszik, hogy a könnyűműfaj valóban könnyű műfaj. — Pedig már köztudott, hogy talán a legnehezebb dolog neveltetni. Aztán azt meg talán el sem tudom mondani, néha mennyi izzadságba kerül, amíg begyakorlok egy könnyed mozdulatot. Szóval, valójában nehéz ez a műfaj. — Tartja magát egy másik hiede­lem is. Eszerint a színészek sokat ke­resnek. — Én ezt úgy mondanám, szükséges, hogy többet keressenek az országos átlagnál. Néhány prózai indokot mon­dok. Többször szerepelek a rádióban, máskor szinkront készítünk, délelőtt próba, este előadás. Mindezt csak sa­ját gépkocsival, vagy taxival lehet kör­befutni. Sokan ismernek, tehát nem járhatók akárhogyan. Lakótelepen la­kom, vékony falak között. Nem nagyon tudok itt pihenni. Rendszerint hajnal­tájt érek haza, alszom egy két órát, s mire mélyebb álomba szenderülnék, öt óra van, mások munkába mennek. Ajtócsapkodás, sípol a vízvezeték, hét után gyermekek kergetőznek, vison- ganak. Nyolc óra után csendesül el a ház, ekkor viszont már indulhatok a próbára. Ezért vágyom egy csendes házra, ahol csak az én családom la­kik. Azt hiszem, érthető, ha erre gyűjtök. — Szabad Időben sokat szerepelsz vi­déken, és különböző, vállalati ünnep­ségeken. * — Őszinte leszek: néhány évvel ez­előtt kezdő koromban senki sem ismert, így tévészereplés, rádió, szinkron nem nagyon akadt. Maradt a hakni, amit mindig szívvel csináltam. Még most is. Jobban szeretem, mint például a tévé­zést, habár az utóbbi helyen nagyobb a gázsi. Ugyanis nincs szebb dolog a közönség tapsánál, nevetésénél. A té­véteremben meg csak kamerák mered­nek rám, s elég nehéz ezt nem ész­revenni. Nézegeti a jegyzetfüzetembe írott sorokat. Aztán az órájára pillant. A megbeszélt fél órából másfél lett. Eltaláltam gondolatait, s ezért már csak a terveiről kérdem. — Van sok, de valahogy az utóbbi időben fura gondolatok motoszkálnak bennem. A tenoristákkal mostohán bánnak a szerzők. Negyven éven fö­lül, alig marad szerep. Csupán olyasmi van, hogy bejövök: — Uram, itt a le­vél — mondom, és számomra már vé­get is ért az előadás. S ez, ugye, nem sok. Sok idősebb kollégám van, aki néhány évvel ezelőtt bravúros alakí­tásokat nyújtott. Ma alig látjuk őket a színpadon, kedvetlenek, életük leg­szebb éveiben tétlenkednek. Van, aki rendezővé fejleszti magát, más vala­milyen hivatalnoki, esetleg vezetői beosztást vállal. De a csillogó rival­dafény után ez bizony kevés. Valami megoldást' kellene találni. Érdekes, az utóbbi időben sokat gondolok erre. Már a kocsijában ülünk, amikor ne­vetve mondja, hogy azért nem sopán­kodik, ilyen fura, szép és kegyetlen a színész sorsa. Mai programjáról kér­dem. Délelőtt próba volt, most pihenés helyett ez a beszélgetés, este előadás, előtte a tévéstúdióban kamerapróba, éjszaka szinkron. Holnap mindez meg­ismétlődik, csupán a délutáni szabad idő helyett egy fellépés lesz a Nyu­gat-szlovákiai Villanyművekben. A vá­ros központjában nagy a forgalom, itt már nem faggatom tovább. Fi­gyeli a járókelőket, a kocsikat és közben énekel: mi kacagva sírunk s a könnyünk mosolyog ... SZILVÁSSY JÓZSEF [IwmiB [HETIK és KORSZERŰEN Huszonöt éves a Prágai S. K. Neumann Színház Ha az idegen a Prágai S. K. Neu­mann Színházba akar menni, leg­jobb ha taxiba ül, mert így jut el leghamarabb fővárosunk egyik jellegzetes munkásnegyedébe, Li- beňbe. Peremkerületben van ez a színház, mégis ott él a köztudat­ban. Negyed évszázados, eredmé­nyekben gazdag tevékenysége ré­vén rég elkerült már a cseh szín­házi élet perifériájáról. A kezdeti nehézségek és a hatvanas évek derekán észlelhető „moderneskedés“ után az utóbbi években ez a társulat egy korsze­rűbb népszínházzá válik. Reper­toárjuk többségét vígjátékok képe­zik, ám az Igényes előadásról egyetlen alkalommal sem monda­na le. Ezen kívül több figyelemre méltó, komoly hangvételű előadás­nak is tapsolhattunk. Ezek közül említsük meg I. Olbrachi: Zak testvér, K. Čapek: A Makropulosz- ügy, Federico Garcia Lorca: Yer­ma című drámájának a színvona­las színrevitelét. A libefíi munkások színházaként is emlegetik ezt a társulatot, ha­bár különösen az utóbbi időben más kerületekben lakó prágaiak, hazai és külföldi vendégek is egyre gyakrabban jönnek el ebbe a színházba. Szívből köszöntjük a huszonöt éves S. K. Neumann Színházat, s kívánjuk, hogy a következő évek­ben még színvonalasabban művel­jék és szórakoztassák a közönsé­get. y-f­& Az elmúlt hét végén Karlovy Varyban érdekes szemináriuma* rendeztek, amelyen a Cseh Műve­lődésügyi Minisztérium képviselői, valamint a cseh színházak ifjú dramaturgjai és színészei vettek részt. A háromnapos összejövete­len időszerű művelődéspolitikai kérdésekről tanácskoztak, majd elemezték a cseh színházak mű­sorpolitikáját és dramaturgiai mun­káját. Az utolsó napon munkások és SZISZ-tagok is részt vettek a vitában. @ Egy hét múlva tartja követ? kező bemutatóját a Magyar Terüle­ti Színház komáromi együttese. Csehszlovákiai ősbemutatón viszik színre Konrád József rendezésében Gerencsér Miklós: Ferde ház című színművét. A napjaink több idő­szerű problémáját felvető darabot néhány hete Magyarországon az Állami Déryné Színház játssza nagy sikerrel. # A havannai Casa del Cultura Színházban az elmúlt hónapban mutatták be Ján Solovič Ismert szlovák drámaíró: Ez aztán a meg­lepetés című komédiáját. Az elő­adásról, amelyet vendégként a bratislavai Oto Katuš rendezett, el­ismerően írnak a kubai lapok. <9 Viktor Rozov, nálunk is jól ismert szovjet drámaíró Helyzetek című új színművét egyszerre mu­tatta be a Vahtangov Színház, va­lamint a Moszkvai Prózai Színpad. 9 Ladislav Vychodil, az egyik legism&rtebb szlovák díszletterve­ző az elkövetkező három hónapban a Kaliforniai Egyetemen ad elő a díszlettervezés időszerű kérdései­ről. Az USA-beli tartózkodása alatt az ottani Egyetemi Színpadon díszletet készít Purcell Didó és Aeneis című operájához, valamint Dürrenmatt ismert színművéhez Az öreg hölgy látogatásához. 9 Az utóbbi hetekben két veze* tő NSZK-beli színtársulat muta­tott be Gorkij-színművet. A brémai társulat az Ellenségeket adta elő, a wuppertali együttes pedig A Nap gyermekeit, A kritikusok mindkét előadásban azt kifogásol­ják, hogy a rendezők csaknem ki* zárólag a látványosságra törekedi­tek, és nem fektettek megfelelő súlyt a színmű eszmei mondaniva­lójának, valamint a szereplők jel* lemrajzának a kidomborítására. ® A hagyományokhoz híven a budapesti Nemzeti Színházban és a Katona József Színházban az idén is sor került a magyar klasszt» kus és modern drámák szemléjére, A két színházban összesen húszon* hat előadást tartottak. A közönség láthatta többek között Vörösmarty: Czillei és a Hunyadiak, Madách: Mózes, Illyés Gyula: Testvérek és Hubay Miklós: Színház és cethaf hátán című drámáját. 0 A belgrádi nemzetközileg is jól ismert Atelje 212 színtársulat nagy sikerrel adta elő Dusán Ko- vacsevics III. Radovan című szatí­ráját. A fiatal drámaíró komédiája napjaink emberének néhány, oly­kor társadalmi méreteket öltő hibáit, az önzést, a karrierizmust, és az idegen divatok majmolását pellengérezi ki. # Most hirdették ki a wroclavi fesztiválbizottság és a Lengyel Mű­velődésügyi Minisztérium közös pályázatának az eredményét. Ta­valy az illetékesek új lengyel szín­művek megírására kérték föl a drámaírókat és másokat. A pályá­zatra 41 színmű érkezett. Az első és a második díjat nem adták ki. A két megosztott harmadik díjat Daniel Bargielowski Bosszúságok, valamint Edmund Niziurski In­farktus után című színmüve nyer­te el. 1974. IV. 7. 10

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom