Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1974-04-04 / 80. szám, csütörtök

SZÜL ö K, NEVE Ľ Ő K F Ó R U M A Az akarattal kezdődik Beszélgetés a Sarló Irodalmi Színpad tagjaival A helység nevét talán le sem lfellene írnom. Elég, ha annyit említek meg, hogy nagyon jó szövetkezet és kézilabda-csapat működik itt. Persze, azért más is van Nyárasdon, amiről ér de­rítés írni. Például a Sarló Iro­dalmi Színpad. Az első lépések Csillogó szemek, piros arcok, ziháló lélegzett a fellépést kö vető percek jellemző velejárói. Megvárom, amíg kissé tehig­gadnak, az érzelmek és gondo­latok indulatokkal teli forró világából visszatérnek a hét Yöznapokba. Molnár József pedagógus, a yyárasdi művelődési ház fiatal, agilis vezetője nem egészen két éve került a faluba. A falube­liek mondják, hogy azóta pezs- dült itt fel a kulturális étet: a torszerű művelődési házban rendszerint hetente egyszer, vagy többször van valami szá snottevő esemény. A komáromi járásból, hazai magyar irodai mi színpadjaink „melegágyából“ jött ide, s így nem csuda, hogy mindjárt nekilátott a helyi iro­dalmi színpad újraszervezésé j*ek. — Évekkel ezelőtt már mű­ködött Nyárasdon egy irodalmi színpad, amely azonban tiszavi rág életű volt, hiszen csak egy műsort tanultak be, s utána szétszéledt a társaság — tájé koztat Molnár József. Másfél évvel ezelőtt, pontosan 1972. december 16-án mutatkoztunk l>e először. Lehetőségeinkhez mérten haladó hazai magyar hagyományainkra építve, s eze­ket tovább fejlesztve szeretnénk dolgozni. Ezért választottuk — Balogh Edgár javaslatára — a Sarló elnevezést. Ezután az irodalmi színpad tagjairól érdeklődöm. Megtu­dom, hogy a többség gimnazis­ta, de akad közöttük munkás, és szakközépiskolás is. Bugár Mária nemrég még a bratislavai Forrás Irodalmi Szín­pad tagja volt. — Tulajdonképpen igazán itt kedveltem meg a közös szava­lást, itt jöttem rá, hogy meny­nyire szép dolog művészi gon­dolatokat tolmácsolni, a költők és ezáltal önmagunk problémái­ról is vallani. Nagyon örülök, hogy szülőfalumban is megala­kult az Irodalmi színpad, és most már én is rendszeresen járok haza próbálni. Dohorák Ilona a helyi szövet­kezet kertészetében dolgozik, üt is az irodalom szeretető „ve­zérelte“ a színpadra, — Kezdetben bizony nagy lámpalázam volt, szinte alig tudtam a színpadon kiejteni egy valamirevaló mondatot. Most már néhány fellépés után én Mit adjunk elő? Minden rendező, vezető ál landó dilemmája ez. Molnár Jó zsej sem kivétel. — Tagjaink túlnyomó többsé­ge eléggé tapasztalatlan, még nincsenek kiugróan jó szava- lóink, s ez nagyrészt megha­tározza ínüsorválasztásunkat is. Először a Férhö kéne münni cí­mű folklór-összeállítást adtuk elő, majd Csokonai Dorottyá­ját mutattuk be nagy sikerrel. Ezzel a műsorunkkal a Jókai napokra is eljutottunk. Az első sikeres próbálkozások után hoz­záláttunk ahhoz, hogy eredeti A Sarló Irodalmi Színpad Dózsa György című műsorának egyik jelenete. is bátrabb vagyok, egyre bizto­sabban mozgok, s talán már valamit vissza tudok adni abból, amit a költő ki akar fejezni versében. Azt talán mondanom sem kell, hogy nagyon szere­tem az irodalmi színpadunkat, többek között azért is, mert hét végén a próbák, fellépések ré­vén hasznosan töltöm el a sza­bad időmet. Jó kollektívánk van, biztatjuk egymást, drukko­lunk egymásért, s így közösen fejlődünk. Kevés szebb dolog van ennél a világon ... ÁLLANDÓ FELADAT A Szlovák Nemzeti Tanács munka-, szociális- és egészség- ügyi bizottságának legutóbbi ülésén Krocsány Dezső elvtárs, munka- és szociálisügyi minisz­ter a 94/1972. számú kormány- határozatra hivatkozva többször Is használta mind beszámolójá­ban, mind a vita során ezt a kifejezést: Állandó feladat. Joggal persze, mert a cigány lakosok problémáiról volt szó, s köztudott, hogy a kormány- határozat, melyre hivatkozott, nem egyszeri intézkedéssel, ha­nem 1972-től 1980-ig tartó cél­tudatos tevékenységgel akarja megoldani ezt a problémát. Közel két év telt el azóta, amióta megjelent az idézett kormányhatározat. A beszámo­ló, és a vitában felszólaló kép­viselők is feltették a kérdést: Hogyan teljesítették a határo­zatot? Milyen eredményeket ér­tek el? Adatok, tények felsoro­lása következett. Vegyük csak szeinügyre mi is ezeketl Két év alatt 12 000 cigány­származású lakos lépett állan­dó munkaviszonyba. Javult a ci­gánygyermekek iskolalátogatá­sa. Két év alatt 24 százalékkal. Az óvodáskorú cigánygyerme­kek 10 százaléka járt két évvel ezelőtt rendszersen óvodába. Most 17,5 százalékuk. Megkezd­ték, céltudatosan folytatják a cigány települések, a pérók fel­számolását. Két év alatt 914 el­avult lakást, putrit, kunyhót vásároltak meg az állami szer­vek. Ezek tehát eltűntek. Ta­valy 670 cigánycsalád költözött ki a péróból, mert családi há­zat épített. Az idén 600 cigány- család kért házépítésre köl­csönt. A folyamat tehát tart. Ezek a főbb adatok, melyek jellemzik a cigányok munkába és a társadalmi életbe való be­illeszkedésének folyamatát. Nem látványos sikerek, de aki Ismeri ezt a problémakört, tud­ja, hogy már csak 109 cigány települést tartunk számon Szlo­vákiában. Jelenleg 193 fizetett dolgozó foglalkozik a cigányok munká­ba és a társadalmi életbe való beilleszkedésének problémáival. Kevés ez? Sok? Inkább kevés, mint sok. Még nagyon sok a tennivaló. A problémakörnek ugyanis sok sok olyan része van, mely nem tömöríthető egy két tervfeladat­ba. Elegendő, ha csak a vita során elhangzott egyik rész- problémát említjük meg: Nyel­vi nehézségekkel küszködnek az iskolába kerülő cigánygyer­mekek. Számukra tehát nem­csak a rendszeres oktató-neve­lő folyamatba való beilleszke­dés jelent problémát, hanem gyakorta az is, liogy miként fejezzék ki gondolataikat, érzé­seiket. Ebből persze az követ­kezik, hogy az óvodáskorú gyermekeknél kell kezdeni a tervfeladatok teljesítését... S aki ma óvodás, 1980-ban még mindig gyermek! A távlati tervek részfelada­tait teljesíteni bizonyos vonat­kozásban, főleg a jövő szem­pontjából nézve: döntö. A 94/ 1972. számú kormányhatározat nyolc év alatt akarja megolda­ni a problémát, legalábbis: alapjaiban. Azt ugyanis minden­ki tudja, hogy nemzedékre, esetleg több nemzedékre vonat­kozó -távlat alapjait kell nyolc év alatt lerakni. Még gyakorta, és sokszor fogjuk emlegetni a tanácskozá­son hallott kifejezést: Állandó feladat. Még hosszú évekig „jelszó“ lesz ez ebben a munka­körben. Más úton-módon ko­moly eredményt nem érhetünk el. Ahogy az ereszről aprán­ként lehulló esőcseppek kiváj­ják a követ, úgy kell megolda­ni ezt a problémát, s közben hangoztatni: Ez állandó fel­adat! haj. célkitűzésünket megvalósítsuk. Ugyanis már az első próbákon elhatároztuk, hogy igyekszünk mindig újszerű megoldásokat tartalmazó műsort előadni. E célkitűzés jegyében mutattuk be Székely János erdélyi költő Dózsa György című versének irodalmi színpadi változatát. A műsor szerves részeként — te­hát nem illusztrációként — ve títettük te Lőrlncz Gyula Dózsa katonái című grafikai sorozatá­nak több alkotását. A korszerű stílusjegyeket tartalmazó, drá­mai erejű alkotásoknak fontos funkciója van összeállításunk bán. Drámai légkört teremt, mű­vészileg hitelessé teszi összeál­lításunkat. A további terveink között is szerepel néhány érde­kesnek ígérkező műsor. Szeret­nénk egy tudományos-fantasz­tikus összeállítást betanulni, s olyan bemutatót is tervezünk, amelynek „sztárjai“ kilenc-tíz- éves gyermekek lennének. Er­ről többet nem beszélek, hi­szen ezek csupán tervek, ki tudja mi valósul meg belőlük. Értő öregek — kérdő tekintető fiatalok Az irodalmi színpad tagjaival később arról beszéltünk, hogy a közönség miképpen fogadja az előadásokat. — Tudja, a közönség reakció­ja eléggé szerteágazó — szólal meg Tóth Gábor, az irodalmi színpad egyik tagja. — Például nagyapám, aki világéletében a földön dolgozott, de ezenkívül nagyon sokat olvasott, gratulált a mostani műsorunk után és azt mondta: — Tudod, fiam, én még könnyeztem is. Nemcsak éreztem, hanem értettem is, amit el akartatok mondani Dó­zsa György sorsáról. Egy mély sóhaj után folyta tódik a monológ: — Sajnos, voltak olyan fia­talok, akik a jelek szerint nem értették meg összeállításunkat. De ma már ők vannak keveseb­ben. Egyre többen jönnek rá, hogy falvainkban sem áll meg az idő. Ami tegnap elég volt, az ma már kevés. Évekkel ez előtt csaknem mindenki az észt rádműsoroknak, vagy a vígjá­tékoknak tapsolt nálunk és más falvakon is. Ma, a televízió és a szélesvásznú mozi korszaká­ban ez már kevés. Több kell, és más is. Mások is közbeszólnak és ugyanezt a gondolatot ismétlik meg. Jó érzés hallgatni őket, jegyezni mondataikat, terveiket. S jegyzetelés közben az új­ságírónak az jut az eszébe, hogy minden értelmes tettet ilyen forró gondolat, célkitűzés előzött meg. SZILVÁSSY JÓZSEF KONFLIKTUSOK A NEVELÉSBEN EGY KORÁBBI ÍRÁSUNKBAN említést tettünk arról, hogy a gyermek és környezete kö­zött gyakran olyan ellentmon­dások alakulnak ki, amelyek erősen gátolják a fejlődést és kétessé teszik a nevelőmunka eredményességét. Az ellentmon­dások a gyermekkel szemben támasztott túlzott követelmé­nyekből vagy a gyermekek ké­pességeinek a lebecsüléséből adódnak. Utaltunk arra is, hogy az ellentmondások konf­liktusokba mennek át, melyek kifejezetten károsak a szemé­lyiség fejlődésére. A konfliktu­sok gyakori előfordulása a helytelen pedagógiai szemlé­lettel magyarázható, melyet feltétlenül meg kell változtat­nunk, ha teljesíteni akarjuk azokat az igényes nevelési fe­ladatokat, amelyek a múlt év júliusában hozott párthatároza­tokból erednek. Mivel a neve­lés irányítható, a nevelés so­rán előforduló konfliktusok is kiküszöbölhetők. A nevelésben előforduló konf­liktusok jellegüket és erede­tüket tekintve sokfélék. A konf­liktusok csak ritkán járnak pozitív eredménnyel, a leg­gyakrabban fölöslegesen kime­rítik az egyént és olykor tar­tós nyomokat hagynak maguk után. A konfliktus során az egyén egymással ellentétes tö ekvéseket, magatartásmódokat vagy cselekvési szándékot él át; a helyzet kényszerítő ha tására ezek közül kell válasz­tania, erre azonban egyedül nem képes. Ezért erős gátlás alá kerül, a személyiség fejlő­dése lelassul, esetenként egy időre megreked. A konfliktusok különböző hatásokat váltanak ki. Közülük a dermesztő, bé­nító hatás a leggyakoribb. A konfliktust átélő egyén vagy ideges, agresszív tesz, vagy pe­dig lemondás vesz rajta erőt. Ha gyakran megismétlődik va­lamilyen konfliktushelyzet — mint például a szülők közötti botrányos jelenetek, az alkoho­lista szülő által kiváltott vere­kedések, a gyermekekkel szem­ben elkövetett erőszakoskodá­sok, a túl szigorú szülők drá­kói fegyelmezései, a tanítók sértegetései, a „barátok“ gú­nyolódásai stb. — a gyermek reakciói megszilárdulnak, s ál­landó kényszerhatássá válnak. Az eredmény rendszerint az, hogy a kezdeti kisebb ideges­ség neurózissá válik, sőt pszi­chózissá fajulhat. AZ OLYAN KONFLIKTUSHELY­ZETEK, amelyekben a gyermek­nek valamilyen feladatot kel­tett volna teljesítenie, de ez nem sikerült s ha ez a siker­telenség többször megismétlő­dik, azt eredményezi, hogy a gyermek a jövőben kerül min­den olyan szituációt, amely va­lamilyen kapcsolatban volt a megelőző helyzettel, azaz me­nekül minden feladatmegoldás elől. Elveszíti önbizalmát, szinte teljesen kiszolgáltatott lesz mások akaratának, nem lesz képes önállóan cselekedni. Vannak olyan gyermekek, akik a sorozatos konfliktusok övét kéziében pótkielégülést keresnek. Az a gyermek pél­dául, akinek az iskolában soro­zatos kudarca volt, vagy meg­szégyenítették osztálytársai előtt igyekszik az iskolán kí­vül kivívni társai elismerését, ezért olyan tetteket hajt végre, amelyek gyakran törvénybe üt­köznek. Az ilyen gyermek ha kényszerűségből el is jár az iskolába, állandóan feszültség­ben él, és igen gyakran ellen­tétbe kerül tanítóival, az is­kolai rendtartással. A többször megismétlődő konfliktushelyzet olyan maga­tartást is kiválthat, amely erő­sen csökkenti a gyermek alkal­mazkodó képességét. Az az eset sem ritka, amikor a konf­liktusok hatására gátlásossá vált gyermeknél jelentős visz szaesés tapasztalható a visel­kedésében és személyiségének fejlődésében. A konfliktushatás valameny- nyi formája lényegét tekintve neurotikus elváltozás. Köztu­dott, hogy a neurotizmus igen erősen gátolja a személyiség fejlődését, a teljesítmény foko­zását. A neurotizmusban szén védő gyermek meggondolatla nul cselekszik, lázas sietséggel oldja meg feladatait. Tevékeny­sége komoly hibák forrása, melyek egyre jobban aláássák teljesítőképességét, ez pedig az önbizalom elvesztéséhez vezet. Talán nem szükséges hangsú­lyozni, hogy a szocialista ne­velésből ki kell iktatni minden olyan konfliktushelyzetet, amely egyértelműen a személyiség fejlődésének az akadálya. Meg kell változtatni minden olyan nevelési szemléletet, amely a koufliktushelyzeteknek általá­ban komoly nevelési jelentősé­get tulajdonít. Ahhoz, hogy a konfliktusokkal sikerrel ve gyük fel a harcot, ismernünk kell okait. AZ OKTATÓ-NEVELŐ MUN KÁBAN előforduló konfliktusok a tanulók és a tanítók közötti viszonyban kereshetők. Elég gya koriak azonban a konfliktusok a szociális környezet és a gyer­mek között is. Igen sok konf­liktus a tanulmányi munkával, a követelményekkel kapcsola tos. Az oktató-nevelő munká­ban előforduló konfliktusok a követelményeket támasztó egyé nek személyéhez kötődnek. A tanulók szerint ilyen konfliktu sokat a pedagógus vagy a szü lő szeszélyessége, türelmetlen sége, rideg, elutasító magatar­tása, igazságtalansága, bizaL mát lansága, következetlensége, a szavak és a tettek egységé­nek hiánya, a képmutatás, 4 hamisság stb. idézhet elő. A konfliktusok felszámolása nak vagy megelőzésének fontos feltétele, hogy mindenki, aki kapcsolatba kerül a gyermekek kel, ismerje azok életkori sajá tosságait, A konfliktust kiváltó okok nemek szerint is változ­nak. A konfliktusok megelőzé sének, illetve feloldásának egyik legfontosabb feltétele, liogy megismerjük a kiváltó okot. Csak ennek ismeretében tudunk megfelelően beavalkoz ni. A tapasztalat azt mulatja, a nevelők és a szülők is haj­lamosak arra, liogy a konfliktu sok okát magában a gyermek­ben vagy az iskolán, illetve a családon kívüli tényezőkben keressék. Ezzel szemben az az igazság, hogy a konflik­tusok valódi oka magában a nevelőben, a szülőben, annak személyiségében, helytelen ne­velési módszereiben és gyer­mekszemléletében rejlik. A konfliktusok megelőzésének es feloldásának fontos feltétele az is, hogy a nevelők és a szülök kellő önbírálattal értékeljenek egy-egy konfliktust előidéző té­nyezőt. Befejezésül meg kell jegyez­ni, hogy a nevelésben előfordu­ló konfliktusok nem mindig ne­gatív hatásúak. Az olyan gyer­mekek esetében, akik korábban helyes nevelésben részesültek, önértéktudaluk eléggé fejlett és akarati tulajdonságaik is elég szilárdak, a konfliktushelyzet c tulajdonságaikat nem rendíti meg, liánéin szilárdítja. A konf- liktushelyzet nevelő hatását már Makarenko is kiemelte, ára hangsúlyozta, hogy a kouflik- tushelyzet csak abban az eset­ben jár pozitív eredménnyel, ha a pedagógus vagy a szülő va­lamilyen módon jelzi a gyer­mek számára a konfliktusból kivezető utat, s ha azt a jel­zést a gyermekek fel is isme­rik és el is fogadják. HA ELISMERJÜK IS a konf- líklushelyzetek nevelő hatását, úgy véljük, az oktató-nevelő munkában csak korlátozott mértékben használhatjuk ki. KULACS DEZSŐ zösségnek sikerült egy olyan terméknek az előállítása, amely kielégíti a legigényesebb vevőt is. A fémanyagot, amelyből a kereteket készítik galvanikus ródiumréteggel vonják be, amely megvédi a keretet az időjárás és az izzadság hatásá­tól. Az idén az üzem 12 000 fér­fi és női szemüvegkeretet gyárt* A nýrskói Okula nemzeti vál­lalat hazánk legnagyobb szem­üvegkereteket gyártó üzeme. Prágai fejlesztési üzeme 1973 második felétől főleg a fém- szemüvegkeretek gyártásával foglalkozik, amelyek nagy ke­resetnek örvendenek. A szocia­lista munkabrigád címért ver­sengő egyik 16 tagú inunkakö­üj fogta szemüvegkeret

Next

/
Oldalképek
Tartalom