Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1974-04-21 / 16. szám, Vasárnapi Új Szó
m Anglia 1966. október 26-án ünnepelte a modern labdarúgás megszületésének századik évfordulóját. Ezért nem csoda, hogy a FIFA a szigetországnak ítélte a VIII. világbajnokság rendezési jogát. A nemzetközi szövetség így köszöntötte a futball nagy napját — három évvel a születésnapi centenárium után. Eredetileg 74 ország jelentkezett a VIII. világbajnokságra, de a FIFA csak hatvankilencnek engedélyezte a selejtezőket. Mivel az afrikaiak nem értettek egyet a selejtezők lebonyolítási rendszerével, visszaléptek a küzdelmektől, így a VB előcsatározásaiban 54 nemzet futballistái vettek részt. ELTŰNIK A RÍMET KUPA A selejtezők során meglepetést okozott a csehszlovák válogatott: először nem tudta kiharcolni a továbbjutást. Így tehát az 1962. évi chilei VB ezüstérmese nem került be a 16-os döntőbe. A hatodik selejtező csoportban olyan három erős ellenfél küzdött, mint Magyarország, Ausztria és az NDK. Magyarország három győzelemmel és egy •döntetlennel végzett az élen. Amint befejeződtek a selejtezők, megkezdődtek a hagyományos tippe- .lések. Sőt, már két évvel a világbajnokság előtt hallatta hangját a magabiztos kijelentéseiről híres Alf Ramsey, aki 1963-ban vette át az angol válogatott irányítását: .„Nem tudom, miért módosítják az újságírók rendre nyilatkozataimat. Én ugyanis sohasem mondtam, hogy Anglia válogatottja világbajnok lehet, hanem azt, hogy világbajnok lesz!“ Általában a brazil együttest tippelték világbajnoknak, és a szakemberek ilyen esélyeket --qdtak az egyes csapataiknak: Brazília 3:1, Anglia 5:1, Argentína és Olaszország 9:1, Szovjetunió és az NSZK 11:1, Magyarország és Portugália 22:1. Miközben folytak a latolgatások, nagy szenzáció hozta lázba a világot: 1966 márciusában egy londoni kiállításról ellopták a Rimet Kupát, pedig a híres Scotland Yard emberei őriz- tékl Angliában nagy volt a-riadalom. Aztán a Scotľand Yardot egy Pickles névre hallgató kutya" mentette ‘Tneg: nem messze a letartóztatott dokkmunkás házától kikaparta a földbe ásott Rimet Kupát. jt PELÉT LIKVIDÁLJÁK Július 11-én késő délután a Wemb- ley-stadionban mindössze negyedóráig tartott az ünnepélyes ceremónia, s utána az Anglia—Uruguay találkozóval megkezdődtek a küzdelmek. A megnyitó mérkőzés olyan gyenge színvonalú volt, hogy az angol lapok megjegyezték: ha a többi találkozó Is ilyen lesz, akkor ezen a VB-n örökre eltemetik ezt a nagyszerű játékot. Még szerencse, hogy voltak színvonalasabb mérkőzések Is. De csak egy csoportban, a legerősebben, a harmadikban. Itt szerepelt Brania, Portugália, Magyarország és Bulgária együttese. Közvetlenül a VB megkezdése előtt Pelé táviratot kapott: „Apa vagy“. És talán ennek az örömére Pelé lőtte a világbajnokság első gólját. De ez volt minden, amit Angliában elért. Előbb a bolgárok vették „kezelésbe“; Zse- csev annyira „rajta volt“, hogy a mérkőzés vége felé Pelé már csak sánti- kált a pályán. Az első meccsen Portugáliától 3:4-es balszerencsés vereséget szenvedett- magyarok ellen már nem is játszott, gyógyítgatta a sebeit. Vagy talán pihentették? Nem tudni. Tény viszont, hogy nélküle kikapott a brazil válogatott (Gilmar — Santos, Bellini, Altair, P. Heririque — Gerson, Lima — Garrincha, Alcindo, Tostao, Jairzinho). A mérkőzés — amelynek hőse Albert volt — rövid története: a 3. percben Bene átcselezte Altairt, Henriquet, „elfektette“ a kifutó Gilmart, elhúzta a labdát á keresztező Bellinl mellett, s közelről a hálóba gurította. Hét perc múlva egy szabadrúgás után Tostao elé pattant a labda, aki egyenlített. A 65. percben Bene beadását Farkas kapásból lőtte a hálóba. Tizenhat perccel a befejezés előtt a Bene felvágásáért megítélt 11-est Mészöly értékesítette. 3:1 Magyarország javára! És a szakemberek, az újságírók nem tudtak betelni a mérkőzésen látottakkal: „A csodálatos magyar csapat valósággal megalázta a kétszeres világbajnokot, és až utóbbi 15 év legjobb játékával helyreállította az. európai labdarúgás tekintélyét“. A t’Equipe szerkesztője így írt a meccsről: „Most már nyugodtan hazautazhatunk, mert ennél jobb játékot ezen a VB-n úgysem láthatunk már.“ A párizsi újságírónak igaza volt, de azért senki sem utazott haza. Itt volt még a brazilok megalázásának utolsó állomása, a Portugália—Brazília mérkőzés. „Labdarúgó-létünkért küzdünk" — mondották a brazil vezetők. Feola nemcsak Pel ét állította csatasorba, hanem több fiatal játékost is. Dé hiába. Morais egy fél órán keresztül olyan szisztematikusan rugdosta Pelét, hogy többször ápolták-a partvonal mentén. Mindig visszatért, mert nem akarta, hogy társai nélküle játsszanak. Segíteni azonban már nem tudott, csak álldogált a pályán. McGobe angol játékvezető csak tétlenül nézte Morais szándékos durvaságait. Talán valamilyen célt követett '„hallgatásával“? Mármint azt, hogy a világbajnok Brazília ne kerüljön Anglia útjába...? Pelét „likvidálták“, és vele együtt Brazíliát is: a kétszeres világbajnok elvérzett a csoportmérkőzések során. Szomorú látványt nyújtott a világ legjobb játékosa, amint a mérkőzés végén bal lábára sántítva lassan lebicegett a pályáról. Nemcsak Pelét sajnálta a pártatlan szemlélő, hanem a labdarúgást is. És Pelé kijelentette: „Pályafutásom legszomorúbb napját éltem át. Soha többé nem akarok részt venni világbajnokságon.“ A másik három csoportban is nagy volt a küzdelem, de sokkal "gyengébb a játék. Taktizálásban nem ismertek határt a csapatok, mindent igyekeztek csinálni, csak éppen játszani nem. Brazília kiesése után a Koreai NDK futballistái okozták a legnagyobb szenzációt: l:0-ra legyőzték az Inter Milano játékosaira épülő olasz válogatottat. amely nem került be a negyeddöntőbe! Pedig micsoda nevek szerepeltek az olasz válogatottban: Alber- tosi — Burnigch, Rosato, Salvadoré, Fachetti — Bulgarelli. Lodetti — Pe- rani, Mazzola, Rivera és Barison. A kétszeres világbajnok Olaszország csapatát a szurkolók záptojással, romlott gyümölccsel várták a római repülőtéren. Mert ilyen szégyent hozni az olasz népre! A sikertelen szereplés az olasz parlamentben is nagy vitákat váltott ki. BOTRÁNY, BALSZERENCSE, DRAMA, SZÁNALOM Két tucat mérkőzés után a résztvevők fele elvérzett. A negyeddöntő előtt nagy „népvándorlás“ kezdődött Londonba, Sunderlandbe, Liverpoolba és Sheffieldbe, ahol július 23-án játszották le a mérkőzéseket. A Wembleyben láthatták a legbotrányosabb (Anglia— Argentína), Sunderlandban a legbal- szerencsésebb (Szovjetunió—Magyarország), Liverpoolban a legdrámaibb (Portugália—Koreai NDK), Sheffield- ben a legszánalmasabb (NSZK—Uruguay) találkozót. R. Kreitlein nyugatnémet szabó — ta Ián, hogy köszönetét mondjon a rendezőknek — az első perctől kezdve az argentinok ellen fütyült. Nem volt szép mérkőzés, a szó szoros értelmében harc folyt minden labdáért, minden méter területért. A 30. percben Rattin csapatkapitány érdeklődni kezdett spanyol nyelven és spanyol gesztussal a bírónál, mire Kreitlein kiállította. Tíz percig állt a játék, az argentinok le akartak vonulni a pályáról. Aztán 10 emberrel folytatták a játékot, jobbak voltak, mint az angolok. A 70. percben azonban Hurst egy szép fejesgóllal eldöntötte a találkozó sorsát. Ilyen botrányos mérkőzést még nem látott a „szent“ Wembley-stadion ... Mivel a Szovjetunió válogatottja nem keltette erős csapat benyomását a csoportmérkőzések során, a magyar válogatott (Gelei — Káposzta, Mészöly, Mátrai, Szepesi, —■ Nagy I., Sipos, — Bene, Albert, Farkas, Rákosi) volt a negyeddöntő esélyese. Mégis a szovjet csapat győzött 2:1 arányban. A szakemberek és a 20 ezer sunderlandi néző általános véleménye megegyezett abban, hogy ha a magyarok kapuját Jasin védi, a döntőbe kerülhettek volna. Mert Baróti csapata a gyengébb félidei játék után (Albertéknak nem nagyon ízlett az ellenfél keménysége), a második 45 percben kitűnően játszott, de Gelei potyagólokat kapott, és ez megviselte a csapatot. Az ismeretlen távol-keleti futballisták, a koreaiak megrendítették a lab- darúgó-világot. „Mintha tréfából jöt tek volna a VB-re, és hősökként szerepelnek“ — írta az angol sajtó a Koreai NDK futballistáiról. Liverpoolban sem győzött eleget csodálkozni a 30 ezer néző: már a 25. percben 3:0-ra vezettek a portugálok ellen! És ha van egy kis taktikai érzékük, akkor meg is nyerhették volna a meccset. De ók a taktikát nem nagyon ismerték el, továbbra is gond nélkül támadtak és játszottak. Ez volt a vesztük, mert Eusebio (három gólt lőtt) lelkesedése „kiprovokálta“ a portugál csapatot, végül is 5:3-ra megfordította a találkozót. «*, • Két kiállított dél-amerikai futballista, számtalan incidens, durva játék és négy német gól volt *az eredménye az NSZK—Uruguay összecsapásnak. (4:0). A találkozó angol játékvezetője, Finney (az egyik partjelző, az EAK-beli Kandila civilben .tábornok volt) „re- vanzsálta“ német kollégája, Kreitlein jószívűségét. . ~ HÁROMSZOR 2:1 A tengerentúli futballisták számára kíméletlen volt a negyeddöntő rostája: az elődöntőbe csak európai csapatok kérültek be (Anglia—Portugália, Szovjetunió—NSZK). Ilyesmi eddig csak 1934-ben fortlTSIf•v elő az olaszországi VB-n. Ha két kemény csapat találkozik egymással, akkor rendszerint „szikrázó“ a mérkőzés. Ilyen volt a Szovjetunió—NSZK elődöntő is. Mindkét válogatott erőfutballt produkált, és a védekezésre helyezte a fő súlyt. A németek valamivel átgondoltabban játszottak, technikában is felülmúlták ellenfelüket. Végeredményben azonban az döntött, hogy a szovjet válogatott a 7. perctől tíz, majd a második félidő közepétől csak kilenc emberrel játszott, mert előbb megsérült Szabó, majd a játékvezető kiállította a labda nélkül szabálytalankodó Csiszlenkót. Az NSZK így is csak minimális gólkülönbséggel győzött (2:1). A Wembley-stadion 90 ezer nézőj» nemcsak ’ az angol győzelemnek, hanem a jó játéknak is örülhetett az Anglia—Portugália találkozón (2:1). Az angolok ezen a mérkőzésen nyújtották eddigi legjobb teljesítményüket. A 90 perc központi alakja a védekező játék nagyszerű szervezője és a támadások irányítója, Bobby Charlton volt. Az elődöntő két vesztese, Portugália és a Szovjetunió mérkőzött a bronzéremért. Mindkét együttes legnagyobb ellenfele a fáradtság volt. Morozov, a szovjet válogatott edzője öt pihent játékost állított csatasorba, de ez sem segített. A portugálok nagyon tapasztaltak voltak ahhoz, hogy magukra hagyták volna kényszeríteni az ellenfél iramát. Eusebio, a gólkirály csapata megérdemelten nyerte a találkozót 2:1 arányban. AZ ERÖFUTBALL FESZTIVÁLJA Szombaton, július 30-án délután 15 órakor a legendás hírű Wembley-stadion ünnepi fényben és hangulatban várta 85 ezer angol és 15 ezer nyugatnémet szurkolóval a „hátán“ a VIII. világbajnokság döntőjét. ANGLIA: Banks — Cohen, J. Charlton, Moore, Wilson — Stiles, B. Charlton, Peters (1) — Ball, Hurst (3), Hunt. NSZK: Tilkowski — Ilöttges, Schulz, Weber (1), Schnellinger — Haller (1), Beckenbauer, Overath — Seeler, Held, Emmerich. Óriási iram, hatalmas küzdelem, ütközésekkel tarkított harc — így jellemezhetnénk a játékot. A hosszabbításban mutatkozott meg igazán a két csapat kitűnő erőnléte. Nagyra becsülték ezt főleg a dél-amerikai megfigyelők. A szépségre való törekvés, a finomságok csillogtatása tizedrangú kérdés volt. Ahol mindkét fél körömszakadtáig harcol a győzelemért, ott más adja meg a játék szépségét. A vezetést Haller lövésével a németek szerezték meg a 13. percben. Hét perc múlva az angolok Hurst fejesgóljával egyenlítettek. A második gól a 79. percben esett, s már úgy látszott, hogy eldőlt a világbajnoki cím sorsa, amikor 30 másodperccel a befejezés előtt egy kapu előtti kavarodás után Weber betalált az angol hálóba. 2x15 perces hosszabbítás következett ... Teljes 10 percig váltakoztak a gyors, lendületes támadások, és kiegyenlített volt a játék. Aztán jött a kritikus pillanat: a 100. percben Hurst erős lövése a lécről a földre pattant. Gól volt, vagy nem volt gól? Talán még most is vitatkoznak róla. Tény azonban, hogy Dienst svájci játékvezető Bahramov szovjet partjelzővel való „konzultálás“ után gólt ítélt. Hogy csakugyan gól volt-e, vagy sem, senki sem tudja. Az angol televízió, amely minden este lassítva visz- szajátszotta a mérkőzések góljait, most kivételt tett: nem közvetített semmit! A hivatalos filmszalag után sem lehetett egyöntetűen nyilatkozni. A németek még megpróbáltak mindent, de fáradni látszottak, és lelkileg is megviseltek. így Hurst utolsó gólja a 120. percben csak ráadás volt. Az angol játékosnak azonban „világcsúcsot“ jelentett: . a VB-k döntőjében eddig senkinek sem sikerült rajta kívül mesterhármast elérni. A világbajnokságok 36 éves történetében először vándorolt a világbajnoki cím a modern labdarúgás őshazájába ... Már a csoportmérkőzések után azt suttogták, hogy Angliának — amely élvqzte a hazai környezet minden előnyét, és még sok egyebet — meg kell nyerni a világbajnokságot. Ha némi szerencsével Is, de megérdemelten szerezte meg a Rimet Kupát. Legfőbb szerencséjének Rattin kiállítását tartják. Ki tudja, talán ez a momentum döntötte el az egész világbajnokság sorsát. Habár később, az elődöntőben, és főleg a döntőben, már nagyon jól játszott Anglia válogatottja. Az angliai VB után sokan féltették a labdarúgást az elburjánzott brutalitástól, a túlzott keménységtől, a védekező játéktól. Jogos volt az aggodalom, mert csakugyan a taktika, a stratégia, a küzdőképesség, az erőnlét volt a döntő, a játék, az igazi futball háttérbe szorult. De aztán jött Mexikó és ismét játék lett a labdarúgás: elsősorban is az Angliában „likvidált“ brazilok jóvoltából. TOMI VINCE Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Lőrinci Gyula. Szerkesztőség: 893 38 Bratislava. Gorki) utca 10. Telefon: 169, 312-52. 323 01. főszerkesztő: 532-20, titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági Ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Pravda Kiadóvállalat, Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda Nyomdavállalat bratislavai üzeme, Bratislava, Štúrova 4. Hirdetöiroda. Vajanského nábrežie 13/A, II. emelet, telefon: 551-83, 544-51. Előfizetési díj havonta 14.70 korona, a Vasárnapi Oj Szó negyedévre 13,— korona. Terjeszti a Posta Hirlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendelések PNS — Ostredná expedícia tlače, Bratislava, Gottwaldava námestie 48/VII.
