Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)
1974-04-18 / 91. szám, csütörtök
Fontos Kérdések a leszerelési értekezlet tavaszi ülésszakén Bírósági leszámolások Santiagóban Genf — Genfben hathónapos szünet után felújította munkáját az ENSZ leszerelési bizottsága. A tavaszi ülésszak figyelmének középpontjában továbbra is u mindenféle közegben végzett nukleáris kísérletek eltiltása és a vegyifegyverek betiltása áll. Mint a TASZSZ tudósítója megállapítja, az ülésszak olyan időpontban kezdte meg munkáját, amikor tovább enyhült a nemzetközi feszültség, javultak az államok közötti kapcsolatok és ez arra a reményre jogosít fel, hogy a folyamat visszafordíthatatlanná tehető. Az ülésszakhoz intézett üzenetében Kurt Waldheim, uz ENSZ főtitkára hangsúlyozta azoknak a problémáknak nemzetközi jelentőségét, amelyek u leszerelési tárgyalások napirendjén szerepelnek. Kifejezte azt a reményét, hogy a leszerelési bizottság megbirkózik a közgyűlés által reábízott feladatokkal s ezzel hozzájárul a béke és a stabilitás biztosításához az egész világon. A megnyitó ülésen felszólalt Alekszej Roscsin, a Szovjetunió állandó képviselője. Hangoztat-- ta, hogy a nemzetközi feszültség enyhülését a fegyverzetek csökkentése és korlátozása révén katonai enyhüléssel kell megszilárdítani, ez viszont csak valamennyi részvevő jóakaratával lehetséges. A bizottság két főfeladatával kapcsolatban rámutatott, hogy a tárgyalóasztalon fekszik a szocialista országok konvenciótervezete, amely valamennyi vegyifegyver fajta teljes betiltását helyezi kilátásba. Egyes nyugati államok azonban vonakodnak saját álláspontjuk konkrét kifejtésétől, 6 ezzel akadályozzák a bizottság munkájának haladását. Ami a másik kérdést illeti, a Szovjetunió síkraszáll a nukleáris fegyverkísérletek teljes betiltásáért, beleértve a földalattiakat is, és olyan nemzetközi megállapodás létrehozását javasolja, amely az ellenőrzés nemzeti eszközein alapul. A megoldásra váró egyéb fontos intézkedések között említette Roscsin azt a szovjet javaslatot, hogy az országok csökkentsék tíz százalékkal katonai költségvetésüket és a megtakarított összegek egy részét fordítsák a fejlődő országok segélyezésére. A szovjet küldött a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a fegyverkezési verseny korlátozásában és a leszerelésben különös felelősség hárul a katonailag erős országokra, köztük a nukleáris hatalmakra. Folytatni kell az erőfeszítéseket azért, hogy vala- menűyi katonailag jelentős ország részt vegyen a leszerelési tárgyalásokon, főleg a Kínai Népköztársaság, amelynek negatív álláspontja a leszerelési intézkedések megvalósításának egyik akadálya. Be kell vonni a már megkötött nemzetközi egyezményekbe valamennyi nukleáris hatalmat és a nukleáris fegyver megszerzésének lehetőségéhez érkezett minden országot. foseph Martin, amerikai fődelegátus hangoztatta, hogy az Egyesült Államok is óhajtja az ülésszak napirendjén szereplő két fő leszerelési probléma megoldását. Nyomban hozzátette azonban, hogy a földalatti nukleáris kísérletek betiltásánál Washington továbbra is szükségesnek tartja a helyszíni ellenőrzést, ami mindeddig lehetetlenné tette a megállapodás megkötését. BERLINBEN a csehszlovák Antifasiszta Harcosok Szövetségének küldöttsége megkoszorúzta a fasizmus áldozatainak emlékművét. JAMES SCHLESINGER amerikai hadügyminiszter Bonnban George Leber nyugatnémet hadügyminiszterrel tanácskozott és meglátogatott az NSZK területén állomásozó néhány amerikai katonai egységet. A KOMMUNYISZT című folyóiratot megalakulásának félévszázados jubileuma alkalmából Lenin-renddel tüntették ki az SZKP eszmei, elméleti életében való tevékeny részvételéért, a marxizmus—Ieninizmus- nak, az SZKP és a szovjet állam bel- és külpolitikájának ismertetésében szerzett nagy érdemeiért. I EDWARD KENNEDY amerikai szenátor nem hivatalos látogatásra Belgrádba érkezett. WASHINGTONBAN megnyílt 24 latin-amerikai és karib-ten- geri ország külügyminisztereinek kétnapos értekezlete. A tanácskozáson részt vesz az Egyesült Államok külügyminisztere is. HELSINKIBEN nemzetközi Pugwash-értekezlet kezdődött 10 ország tudósainak részvételével. A konferencia napirendjén a vegyi fegyverek alkalmazásával járó veszélyek kérdései szerepelnek. WILLIAM CALLEY amerikai hadnagy börtönbüntetését 20 évről 10-re szállította le Ho- ward Callaway hadseregügyi miniszter. Ez azt jelenti, hogy a tömeggyilkos hadnagyot — aki parancsnoka volt annak az amerikai szakasznak, amely 1968 márciusában kiirtotta a dél-vietnami My Lai mintegy 400 lakosát — fél év múlva feltételesen szabadlábra helyezik. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK továbbra is jelentős katonai erőket állomásoztat Délkelet- Ázsiában és a Csendes-óceán térségében az ottani „katonai jelenlét“ koncepciójának megfelelően. DÉL KOREÁBAN a kormány az elmúlt évben több mint 10 000 kormányalkalmazottat, köztük három miniszter-helyettest részesített büntetésben korrupció és más rendellenességek miatt. Santiago — Santiagóitól érkezett hírek szerint 260 személyt tartanak fogságban a főváros „Chile“ elnevezésű stadionjában. A foglyok között van a Népi Egység kormányzási időszakának két vezető személyisége is: fulio Stuardo, Santiago volt polgármestere, a Szocialista Párt tagja, és Ernesto Ara- nedya volt szenátor, a Chilei Kommunista Párt tagja. Jól értesült források szerint a fogva tartott hazafiakat a vádirat „megszerkesztése“ után bíróság elé állítják. Santiagótól nyugatra fekvő Punta de Trulcában megkezdődött a chilei püspöki kar ülése. A szombatig tartó tanácskozáson az országban uralkodó politikai helyzetet vitatják meg. A chilei légierő 57 tisztje, Illetve közkatonája és 10 polgári személy áll a fasiszta junta hadbírósága előtt azzal a váddal, hogy együttműködtek a népi egység pártjaival. A tárgyalás a légierő santiagói akadémiáján folyik, s a vád képviselői már előzetesen a halálos ítélet kiszabását követelték 6 vádlottra, Ernesto Galaz őrnagy, Raul Vergura és Carlos Carvacho századosokra, Belar- minő Constanzo és Mario O’Ryun tizedesekre, valamint egy polgári személyre, Ricardo Gulvezre. A vád képviselője a halálos ítéleteken kívül a többi esetben 3—30 évig terjedő börtönbüntetés kiszabását kérte „hazaárulás, zendülés, felforgató tevékenység és a hatósáNew York — Az ENSZ-közgyűlés rendkívüli ülésszakán egy sor kőolajexportáló ország képviselője visszautasította nyugati országok arra irányuló kísérleteit, hogy rájuk hárítsák a felelősséget a kapitalista világ energetikai problémáinak kiéleződéséért. Irak, Szaúd Ará- bia és Kuwait delegátusai kijelentették, hogy az energiaválság a kőolajtermelő országok természeti kincseinek külföldi monopóliumok által történt sokéves kirablása, az arab népek elleni izraeli agresszió közvetlen következménye volt. Szadun Harnadi iraki kőolaj- és bányaügyi miniszter beszédében többek között síkraszállt a természeti források feltárásában jelenleg fennálló kongókkal szembeni engedetlenség“ címén. A bírósági tárgyalás szigorú biztonsági intézkedések közepette folyik. Mint a légierő egyik szóvivője közölte: Erre azért volt szükség, mert fennáll a „politikai zavargások lehetősége". Maga a tárgyalás előreláthatóan több mint három hetet vesz igénybe. Hasonló bírósági leszámolást terveznek a szárazföldi hadsereg és a tengerészet ama tisztjei és közkatonái ellen is, akik továbbra is hűek maradtak Salvador Allendéhez, és nem voltak hajlandók együttműködni a fasiszta hatóságokkal. A tárgyalások időjjontját még nem tűzték ki. Rothesay — A skót szakszervezetek szövetsége kedden megnyílt évi konferenciáján élesen elítélte a chilei fasiszta junta által alkalmazott kegyetlen terrort és elnyomást. Követelte a brit munkáspárti kormánytól, hogy szakítson meg minden kapcsolatot a katonai rezsimmel, és nyújtson támogatást a szabadság és a demokrácia helyreállításáért küzdő chilei hazafiaknak. Róma — Olaszországban megalakult a chilei politikai foglyok kiszabadításáért küzdő bizottság. A szervezet Róma, Milánó, Firenze és más olasz városok neves orvosait és egészségügyi alkalmazottait tömöríti. A bizottság felszólította az ország közvéleményét, hogy fokozza a harcot a chilei demokrácia helyreállításáért. cessziós rendszer fokozatos felszámolása mellett, mivel az lehetővé teszi a monopóliumoknak, hogy kirabolják a fejlődő országok népeit. Lodongij Rincsin, a Mongol Népköztársaság külügyminisztere beszédében kijelentette: a Mongol Népköztársaság támogatja az új nemzetközi gazdasági kapcsolatok megteremtésére irányuló erőfeszítéseket, amelyek elősegítenék, hogy a fejlődő országok megszabaduljanak az imperializmus igájától, felszámolják elmaradottságukat és meggyorsítsák társadalmi és gazdasági haladásukat. A keddi ülésen felszólalt még Mauritius, Szomália, a Jemeni Arab Köztársaság és Guatemala képviselője. Új nemzetközi gazdasági kapcsolatokat Képünkön a genfi leszerelési értekezlet tanácskozása látható. (Telefoto — CSTK — UPIJ 1974. IV. 18. Ljetek óta heves viták tár- *■ gya az ún. trieszti kérdés, pontosabban az olasz külügyminisztérium március 11-i jegyzéke, amelyben hivatalosan kifejezést ad a trieszti övezet jugoszláv igazgatás alatt állt szuverén jugoszláv területet alkotó részére vonatkozó területi követelésének. Az eset a jugoszláv sajtó erélyes reagálását váltotta ki, s a tiltakozási hullám a köztársasági kommunista pártkongresszusokon is éreztette hatását. A jugoszláv közvélemény egységes állásfoglalása: Az olasz kormány irredenta területi követelése sérti Juqoszlávia szuverenitását s a jugoszláv nép mindenképpen megvédi határainak sérthetetlenségét. A „trieszti kérdés“ felmelegítése erőltetett mesterkedés, amely egy valójában nem létező problémát igyekszik viszállyá nagyítani. Miről is van szó? Az olasz külügyminisztérium említett jegyzéke azt a látszatot kelti, hogy a jelenlegi olasz kormány semmisnek tekinti vagy ér- vénytelenlttetni kíván egy nemzetközi döntést. Történelmi szempontból a kérdés, persze, nem ilyen egyszerű, ami pedig a politikai szempontot illeti: Jugoszlávia történelmi elégtételt kapott az első világháború után elorzott területeiért. Trieszt, mint fontos tengeri kikötő és stratégiai pont fölött a múltban az Osztrák- Magyar Monarchia gyakorolt felségjogokat. Az első világháború után a vesztes hatalom elvesztette ezt a fontos területet, s az ántánt hatalmak a fiatal Szerb—Horvát—Szlovén Királyság rovására, Olaszország javára húzták meg a határvonafelek memorandumban rendezték a terület viszonyait. Ennek értelmében az A-zóna olasz, a 482 négyzetkilométer területű és 75 ezer lakosú B-zóna pedig jugoszláv polgári igazgatás alá Ki van a háttérben? lat, s olyan városok is hozzátartoztak, mint Rjeka, az egykori Fiume. Ezért a második világháború előtt viták voltak a két állam között Trieszt miatt. Az antifasiszta erők győzelme lehetővé tette, hogy Jugoszlávia felszabadult népei orvosolják a régi sérelmet. Az. 1947. február 10-i békeszerződés értelmében létrejött volna a 300 ezer lakosú „trieszti szabad állam", amely nemzetközi státust élvezett volna az ENSZ felügyelete alatt. A területet két részre osztották: az A zónában amerikai—angol csapatok gyakorolták az ellenőrzést, a B-zó- nában pedig a jugoszlávok. Az A-zónához a város és a kikötő, a B zónához Trieszt vidéke és az Isztriai-partvidék tartozott. A 715 négyzetkilométer területű és 380 ezer lakosú trieszti szabad terület azonban történelmileg csak fikció maradt. Az ENSZ-fenrihatóság nem valósult meg, az amerikai—angol fél pedig a 233 négyzetkilométer területű és 305 ezer lakosú A-zóna ellenőrzését 1952-ben átadta az olaszoknak. Emiatt nagyon kiéleződött az olasz— jugoszláv viszony, míg aztán 1954. október 10-én az érdekelt került, s az illető állam szerves része lett. A kérdés ezzel megoldást nyert, s ahogy mondani szokás, az ügy lényegében elaludt, mert a továbbiakban nem származtak belőle bonyodalmak. Az olasz külügyminisztérium ominózus jegyzéke azonban felzaklatta a kedélyeket. A jugoszláv közvélemény tiltakozása a tagköztársaságok pártkongresszusain is éreztette hatását. A jugoszláv nép képviselői az olasz baloldali közvéleményhez apelláltak. Az Unitá szerkesztőségi cikkben reagált rá. „Itt lenne az ideje, hogy Róma és Belgrád a probléma végleges rendezésével előmozdítsa az európai biztonsági és együttműködési politika további térnyerését, a genfi értekezlet sikeres befejezését. Az olasz demokratikus erőknek érdekük, hogy egy egységes, erős, uz európai biztonság ügyéhez pozitív módon hozzájáruló Jugoszlávia legyen jelen a Földközi-tenger térségében. Másrészt Jugoszláviának is érdeke, hogy a demokratikus erők Olaszországban erősödjenek és elszigeteljék azokat a nosztalgikus nacionalista köröket, amelyek a múltban annyi szenvedést okoztak, kölcsönösen." A „trieszti viszály“ azonban nem is annyira két szomszéd ország ügye. A háttérben a NATO-hatalmak állnak, amelyek e térségben különösen azután szeretnék „zavarni a vizet“, hogy Jugoszlávia további határozott lépéseket tett a szocializmus erősítése irányában és országos pártkongresszusra készül. A Borba nyíltan meg is írta: „Nem lehet véletlen, hogy a jugoszlávellenes támadások az olasz kormány részéről időben egybeesnek és politikailag kiegészítik az ismert reakciós szócsövekből ,eredő széles körű jugoszlávellenes kampánnyal". Olaszország részéről gyenge magyarázkodás történt; Róma cáfolja, hogy területi követelései volnának Jugoszláviával szemben, s hallgat a külügymi- nisztériumi jegyzékről. A Horvát Kommunisták Szövetségének kongresszusa a múlt héten nyilatkozatában világosan leszögezte: „Mindazoknak, akik a nyomás politikájával, a különleges háború módszereivel és fenyegetésekkel (ezt a célt szolgálta az amerikai—olasz hadgyakorlat is) akarják aka- akadályozni uz önigazgatáson alapuló szocializmus építését, Horvátország kommunistái azt üzenik, hogy súlyosan tévednek. Jugoszlávia nem hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni hazája területének egyetlen négyzetcentiméteréről sem, mint ahogy nem hajlandó alkudozni a szocialista társadalom ma- qa választotta útjának fejlesztéséről sem". L. L. Kommentárunk
