Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1974-04-02 / 78. szám, kedd

Olcsóbban lakhatunk A SZÖVETSÉGI ÉS A NEMZETI KORMÁNYOK ELNÖKSÉGEINEK INTÉZKEDÉSEI A SZÖVETKEZETI LAKÁSOKRÓL Ez év kezdetén a szövetségi és a nemzeti kormányok elnök­ségei olyan intézkedéseket hagytak jóvá, amelyeknek cél­ja csökkenteni a szövetkezeti lakások használatáért fizetett havi térítést. Az intézkedések alapja az, hogy egyrészt meg­hosszabbítják a beruházási hi­tel időtartamát, másrészt csök­kentik a kamatlábat. A kedvez­mény olyan kivitelező vállalati vagy önsegélyes módon épült lakásokra vonatkozik, amelye­ket 1969-től 1972 végéig épí­tettek. Az új szerkezeti rend­szerű lakásokra az előny akkor vonatkozik, lia építését az 1973. év végéig kezdték meg. Egye lőre az importált BA—BG (Bau- ring Camus) típusú szerkezetes technológiával épült mintegy 485 szövetkezeti lakásról van szó. A hitel esedékességének meghosszabbítása és a kamat­lábcsökkentés nem vonatkozik a családi házakra, a városok bán pedig a 12 lakásegységnél kisebb lakóházakra. Miért emelkedtek a lakásárak? A lakásépítő szövetkezeti mozgalom ebben az esztendő­ben emlékezik meg 15. „szüle­tésnapjáról“. A viszonylag rö­vid idő alatt ez év kezdetéig Szlovákiában mintegy 120 000 lakás épült. A lakásárak nőve kedése 1969—1972-ben annak a következménye volt:, hogy la­zult a tervezői, a technológiai és az árfegyelem. Igaz, hogy fokozatosan nőtt a lakások bel­ső felszerelése és hasznosítha­tó lakótere is. Azonban ehhez viszonyítva is aránytalanul emelkedett a lakások ára. Ezt bizonyítja egy a közép- és a kelet-szlovákiai kerület­ben végzett felmérés is. A közép-szlovákiai kerület­ben az 1965—1968-ban épült la­kások lakóterülete átlagosan 59,3 négyzetméter, az egy la­kásra számított költségátlag pe­dig 86 100 korona volt. A ke­let-szlovákiai kerületben egy 61,9 négyzetméteres lakás költ sége 106 000 korona volt. A közép-szlovákiai kerületben az 1969—1971-ben épült lakások átlagos lakóterülete 64,1 négy­zetméter, az átlagos költség pedig 137 000 korona volt, a ke­let-szlovákiai kerületben egy 62,1 négyzetméteres lakás költ­sége 142 800 korona volt. A lakások árának fokozatos növekedésével természetesen a szövetkezetek tagjai is nagyobb összegekkel járultak hozzá a lakáskérdésük megoldásához. Ez nemcsak azt jelenti, hogy anyagi részvételük nőtt, hanem fokozott mértékben vetlek részt, éspedig a lakbér formá­jában, a szövetkezeti lakásállo­mány igazgatásában és karban­tartásában is. A lakások árának konszolidá­lása 1973 elején kezdődött, ami­kor módosították az 1973—1975. évi műszaki-gazdasági mutatók rendszerét. A előtervet és a tervdokumentációt regisztráló szervek fokozott igényességé­nek szavatolnia kellene, hogy ebben az ötéves tervidőszakban a szövetkezeti lakások építésé­nek költségei sem emelkednek, hogy a lakásépítésnek ez a for­mája, valamint a lakásállo­mány igazgatása és üzemelteté­se a szövetkezeti lakások ha­szonélvezőinek is elfogadhatók lesznek. A kedvezmények alapelvei Az elfogadott intézkedések alapján a Csehszlovák Állami Bank a lakásépítő szövetkeze­tek kérésére a következő ked: vezményeket nyújtja: 0 a hitel esedékességének meghosszabbítása 30 évről 40 évre, amennyiben a szövetkeze­ti objektumban az 1 négyzet- méter lakterületre jutó hitel­terhelés 601—900 korona; 0 az esedékesség meghosz- szabbítása 30 évről 50 évre, ha az 1 négyzetméterre eső hitel- terhelés 901—1200 korona; Az esedékesség meghosszab­bítása 30 évről 50 évre és a kamatláb csökkentése esetleg 1 százalékról fél százalékra, amennyiben az egy négyzetmé­terre jutó hitelterhelés 1201 vagy több korona. Amennyiben a lakóház építéséhez a 3 szá­zalékos hitelt is igénybe vették (85 négyzetméternél nagyobb lakóterüket építési költségei­nek fedezésére), a kamatláb csökkentése nem engedélyezhe­tő. Hol és mikor kell kérni A kedvezményeket az ez év január végéig befejezett épü­letekre a lakásépítő szövetke­zetek ez év április végéig ter­jesztik a Csehszlovák Állami Bank illetékes fiókja elé. A többi fokozatosan befejezett la­kóház esetében a kérvényt az objektum átvétele után 3 hó­napig lehel benyújtani. Köze­lebbi felvilágosítást az illetékes bankfiókok adnak. Mivel az első alacsonyabb részletet a szövetkezetek már ez év július 1-1 érvényességgel fizetik be, tehát uz év kezde létől érvényes visszamenő ha tállyal, a szlovákiai lakásépítő szövetkezetek módosítják az idei pénzbeszedési eljárást is. Feltételezhető, hogy a legtöbb kedvezményt az első csoportba tartozók kérik. Jelentős lesz a bérleti díj csökkenése az új szerkezeti rendszerben épült lakások ese tében. Ilyenek találhatók Trna­ván, Dunajská Stredlán, Martin­ban és Banská Bystricán, ahol a lakások színvonala magasabb, de sokkal magasabb a bérleti díj is. Például a BA—BC típusú Dunajská Streda-i lakóházban az egy négyzetméterre eső hi telterhelés 1289 korona. A bank ebben az esetben a szö­vetkezet kérésére a hitel ese­dékességét 30 évről 50 évre hosszabbítja meg, és a kamat­lábat 1 százalékról fél száza lékra csökkenti. Ebben a ház bán egy háromszobás lakás lakója eddig 272 korona havi részletet fizetett, a kedvezmény elismerése után a havi részlet csak 161 korona lesz. A rész let tehát ebben az esetben 40 százalékkal csökkent. MÁRIA HELDOVA A nagyvárosokba mindig ké­sőbb érkezik a tavasz. Vagy bennünk, városla­kókban van a hiba, hogy nem vesszük észre idejében? Csak amikor már hirtelen túl meleg­nek tűnik a télikubát, kapunk észbe: nicsak, megint elfelej­tettük idejében kitisztít tat ni a tavaszi kabátunkat! Hát igen, talán kicsit közömbösebbek va­gyunk a kelleténél a természet örökké változó rendje iránt, de mentségünk is van: kevés a zöld a város szívében, a sétá­nyok vén gesztenyefái később jelzik ébredésüket, mint a vidé­ki kertek hószín virágruhában pompázó barackfái. A szél a frissen szántolt föld illatát hozza. Szürkébb az ég a fejünk felett. Mondom, ment­ség akad elég, csak egy vala­mire nincs kifogásunk és hiába is keresnénk: ez a tavasz is rendetlenül, szeméttel telehint­ve találta városunkat. Nem a belvárosra gondolok, hiszen ott a köztisztasági hiva­tal alkalmazottjai naponta, ko­ra hajnalban eltakarítják a sze­metet, összesöprik az eldobált villamosjegyeket, uz eltaposott cigarettavégeket, hogy a járó­kelőknek legyen hová szemetel­niük egész nap: Inkább a kül­ső lakónegyedekről, a lakóhá­zak környékét ellepő szemét­halmokról van sző, amelyek már nem a köztisztasági hiva­tal hatáskörébe tartoznak, s amelyekért minden ház minden egyes lakója egyaránt felelős. Pedig nem hiszem, hogy akad valaki, akinek a szeméi ne bán­taná a toronyházuk bejárata körül elhullatott papírdarabok. Az üres cigarettásdobozok. Az ügyetlenül kiszórt szemeteskan­na tartalmának egy része a „kuka“ elölt a földön. S a há­zak közötti féltve óvott, és üde, tavaszi zöldben pompázó gyep szőnyeg mértani ábráján virító, fehér és piszkosszürke „papírvi­rágok“, p sárga narancshéjak. Csak le kellene hajolni értük és a szemétgyűjtőbe dobni. De ki tegye meg? Az a fiatalasz- szuny ott, aki egyik kezével babakocsit tol, a másikkal egy botladozó apróságot vezet s egyúttal egy teli bevásárlótás­kát cipel? Vagy azok a vihán- coló diáklányok, akik éppen az iskolából térnek haza? Vagy netán az a jól öltözött fiatal­ember, fekete diplomatatáskával a kezében? Nem, ő valószínű­leg inkább a föld alá süllyedne szégyenében, minthogy szeme­tet gyűjteni lássák. Pedig lehet, hogy éppen ö az, aki az autó­Tavaszi szemlélődés buszból kilépve a földre dobja feleslegessé vált jegyét, vagy az üres cigarettásdobozát. Valószínűleg az idén is meg­jelennek majd a tavaszi nagy- takarításra szólító plakátok a lakóházak ajtain. S a kitűzött napon majd összegyűlik néhány rendszerető önkéntes a lakók közül, hogy rendbe hozzák a házak környékét, elvégezzék azok munkáját is, akik valami jó kifogással távolmaradnak a közös munkától. De ez a rend is legfeljebb egy, vagy két na­pig tart majd, mint az előző évek gyakorlata mulatta. Azután újra jönnek a könyörtelen sze­metelek, az a néhány lelkiis­meretes ember pedig, aki elvből nem szemetel, belefásul, hogy felnőtt, értelmes, ép és egész­séges, jó anyagi körülmények között élő lakótársaik után ta­karítsa a piszkot. Elvégre senki sem fizeti őket ezért. Mi hát a teendő, ha már egy­szer ilyen nehezünkre esik há­zunk tájának rendbe tartása, s ha már meddő szélmalomharc­nak tűnik az is, hogy a lakó- bizottsági gyűléseken állandóun erről beszéljünk? Tudok erre egy elég jó megoldást. Nem én találtam ki, hanem egy olyan ház lakóbizottságának elnökétől hallottam, amelyik szembetűnő­en tisztább a többinél. Néhány szülő minden pénteken délután — amikor a lakásban úgyis út­ban lennének — leküldi a ki­sebb gyerekeket egy kis mű­anyagvödörrel, vagy egy kihe­gyezett pálcával a ház elé sze­metet gyűjteni. Az apróságok nak még nincsenek felnöttes gátlásaik, sportszerűen veszik, vagy inkább játéknak, s még versenyeznek is, ki szed össze többet. A pálcának nagyobb sí kere van, mint a vödörnek, mert az még külön is élvezet, hogy átszúrhatják vele a hulla dékpapírt, és nem utolsósorban az is nagyszerű, hogy utánoz hatják az irigyelt „szemetes bú csit“, aki ilyen módszerrel gyűjtögeti a park füvéről az oda nem valót. A szülök aztán néha kinéznek az erkélyről, vagy az ablakból, hogy rend ben megy-e minden, nem hasz nálják-e másra a pálcákat a kis „szemetesek“? A jó példának követője is akad, s biztosan nem ártana, ha más negyedekbe is átkerül ne a híre. Persze ez nem mond ható tökéletes megoldásnak, hi­szen annyi más, jobb lehetőség volna még; pl. hogy mi, felnőt­tek ne szemeteljünk, hogy szed­jük fel a szemét tartály ok mel lől a hulladékot, tanítsuk meg gyermekeinket arra, hogy nem csak otthon kell vigyázni a rendre, hanem az utcán is. S mindez nemcsak a főváros­ra vonatkozik, hanem az ország minden kisebb és nagyobb vá rosára, községére, falujára egy­aránt. Sokfelé jártam az elmúlt hetekben, és sok elszomorító példát láttam a lakosok tiszta ság iránti közömbösségére. A községek még hagyján, úgy ahogy rendben vannak, ott min denki a „saját háza előtt sö por", csak az élelmiszerboltok és a vendéglők környéke sze­metes, de ahol már felépültek a tömeglakások, ahol megosz­lik a felelősség, ahol kényei mesebl) a másikra hárítani a fe­lelősséget, ott már felütötte fe­jét ez a városi betegség. Jő lenne, ha ez az idei tavasz nemcsak a természetei ösztö­nözné újjászületésre, önmaga ékesítésére, hanem felébreszte né téli álmát alvó rendszerete- tünket, embertársaink munkájú nak megbecsülését, a közösség iránti felelősségünket, és a szépérzékünket is. —m— Mindnyájunk érdeke A tavasz beköszöntésével közutainkon megnőtt a forga­lom. Ilyenkor a karambolok is igen gyakoriak, ezért ápri­lisban megkezdődött a biztonságos közlekedés negyedéve. Erre az illetékes intézmények és a rendőrség dolgozói, va­lamint a gépkocsivezetők nagy része lelkiismeretesen fel­készült. A gépjárművezetők rendbe szedték kocsijaikat és figyelmesebben közlekednek. Kár, hogy ez nincs így az év minden napján, ugyanis a közlekedési balesetek évről évre növekednek. Szlovákia országútjain tavaly 19 952 karambol történt, 72,5 személy meghalt, 9504-en pedig kisebb-nagyobb sérülést szenvedlek. Az anyagi kár 141916 410 korona. A karambolok száma 1541-gyel, a kár pedig 9 299 270 koronával volt több, mint az előző évben. A legtöbb közlekedési baleset a nyugat-szlovákiai kerü­letben történt. Az okok között az első helyen továbbra is a gyorshajtás áll, amellyel tavaly 6652 karambolt idéz­tek elő. A második helyen az elsőbbség meg nem adása, a harmadikon pedig a követési távolság meg nem tartása szerepel. Az ittas állapotban elkövetett közlekedési balese­tek a négy évvel ezelőtti második helyről tavaly az ötö­dikre szorultak vissza, ugyanakkor azonban a rendőrség tavaly 10 859 gépkocsivezetőnél állapított meg alkoholfo­gyasztást, ami 127-teI több az előző évinél. Ez elszomorí­tó és elítélendő tény. A gépkocsivezetők fegyelmezetlenségéről tanúskodik az is, hogy 1973-ban 110 947 sofőrt pénzbírságoltak, 58 686 el­len pedig eljárási indítottak. A gyalogosokat és a nem mo­toros járművek vezetőit 24 260 esetben büntették meg. A múlt év szomorú statisztikáját azért soroltuk fel, hogy figyelmeztesse a gépkocsivezetőket és a közlekedés részve­vőit: ne hazardírozzanak az életükkel! Az autók száma egyre növekszik, közutaink túlzsúfoltak, éppen ezért egy óvatlan pillanat, egy figyelmetlen előzés komoly balesetet okozhat. Fiatal életek törnek derékba, asszonyok marad nak özvegyen, gyerekek árván. Az autó azért van, hogy az ember kényelmét szolgálja, ne pedig a halálát okozza. Beköszöntött a tavasz, a melegebb, kirándulásra alkal­mas idő, még néhány hónap és bezárulnak az iskolák ka­pui. Ha egyes helyeken télen nem fordítottak kellő gondot az iskolákban a biztonságos közlekedés szabályainak az el­sajátítására, azt most pótolni kell! Nyáron a szünidő alatt ugyanis a gyerekek nagy része egyedül marad, jár kel az utcákon. Közülük sokan az életükkel fizetnek, mert nem ismerik a közlekedési szabályokat. Ezen a nem kívánatos helyzeten mi felnőttek is segíthetünk, mégpedig azzal, hogy szabad időnkben, ahol csak lehetőség van rá. gyermekköz­lekedési játszóteret építünk. Rendőreink mindent megtesznek a biztonságos közleke­dés érdekében. Az idén az eddigieknél még szigorúbban lépnek fel a szabálysértőkkel szemben. Április elsejétől jár­őreink ellenőrzik azokat az útszakaszokat, amelyeken a leg­több baleset fordul elő. Az eddigieknél nagyobb figyelmet fordítanak a járási székhelyekre is, ahol a balesetek 40— 5(1 százaléka történik. Azok számára, akik úgy érzik, kibújhatnak a feielösség- ievonás alól, elmondhatjuk, hogy a rendőrség korszerű ellenőrzőműszerekkel rendelkezik, melyek följegyzik a ko­csi sebességét és egyúttal a rendszámát is. A közutak nem versenypályák. Érdemes megszívlelni a régi közmondást: „Lassan járj, tovább érsz!“ Jobb később célba érni, mint soha! A biztonságos közlekedés mindnyá­junk érdeke. N. J. 1974. IV. 2. Tóthpál Gyula felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom