Új Szó, 1974. április (27. évfolyam, 77-101. szám)

1974-04-01 / 77. szám, hétfő

KÁDÁR JÁNOS IDŐSZERŰ POLITIKAI KÉRDÉSEKRŐL Nagyobb gazdaságosságot az üzemanyag-fogyasztásban Michal Sabolčik elvtárs tévé-nyilatkozata Pénteken az esti órákban Michal Sabolčik miniszter eivtárs, a Szövetségi Arhivatal elnöke nyilatkozatot tett a Csehszlovák Televízióban. Tájékoztatta közvéleményünket a tüzelő- és üzem­anyag-takarékoskodással kapcsolatos kormányintézkedésekről. Az utóbbi hónapokban köz­véleményünk figyelmét sem kerülték el azok a nagymére­tű és határozott intézkedések a kapitalista országokban, ame­lyeket az energiaválság hívott életre. Olyan intézkedésekről van szó, mint például a moto­ros járművek üzemeltetésének korlátozása a hétvégeken, a közvilágítás korlátozása, a sportrendezvények tilalma stb., melyek az energiaforrások, fő­képp a villanyáram, a kőola j és a benzin hiányából erednek. Majd így folytatta: Az ilyen jelenségek, melyek válságos helyzetet idézhetnek elő, mint a kapitalista országokban — szocialista társadalmi rendünk­ben nem nyilvánulnak meg. Az a tény, hogy Csehszlovákiának a kőolaj több mint 90 százalé­kát hosszú távú szerződések alapján stabil árfeltételekkel a Szovjetunió szállítja, szavatol­ja eme nyersanyagszükségle­tünk tervszerű kielégítését. Csehszlovákia gépkocsi-közle­kedésének gyors ütemű fejlő­dése, a mototurizmus forgalmá­nak fejlődése és a hazánkon áthaladó motoros járművek je­lentős száma arra késztet ben­nünket, hogy a benzin- és a kőolajfogyasztűs egy részét a kapitalista országok behozata­lából fedezzük —, mégpedig meglehetősen magas áron. Pél­dául néhány hónappal ezelőtt egy tonna kőolajat a kapita­lista országokból 735 koronáért vásároltunk, most ennek az ára négy-, sőt a többszörösére emelkedett. Végül Is meg kell jegyez­nünk, hogy az Ilyen magas árak és az árakkal való spe­kulációk miatt nem vásárolha­tunk kőolajat és főleg benzint a kapitalista országokból. Sze­retném önöket, kedves nézőim, tájékoztatni a tüzelő- és az iizemanyag-takarékoskodással kapcsolatos intézkedésekről. 1. A kormányintézkedés értel­mében csökkenteni kell az ál­lami, a gazdasági és társadal­mi szervezetek benzin- és kő­olajfogyasztását, mégpedig az 1974. évi tervhez képest 10 szá­zalékkal. 2. A kormány egyidejűleg a szövetségi belügyminiszter fel­adatává tette, hogy a közleke­désügyi miniszterrel együttmű­ködve április 30-ig dolgozza ki a gépjárművek sebességkorlá­tozásával kapcsolatos intézke­dések javaslatát. \ ^ 3. A kormány úgy döntött, hogy a belföldi fogyasztók szá­mára nem változtatja meg a gépkocsiolaj árát. Csehszlová­kiába azonban évente több tíz­ezer teherautó vagy más gép­jármű érkezik, mely kőolajjal üzemel, a vezetők azonban a kőolajat a világpiaci ár 50 szá­zalékáért vásárolják. Ezért a külföldi gépkocsivezetők szá­mára módosítják a kőolaj árát, éspedig a többi ország árfolya­mának megfelelően. A tüzelés­re, a kenésre és az olajozásra használt kőolaj és olaj ára változatlan marad. Ami a benzin kiskereskedelmi árát illeti, a kormány ezt a kérdést mind a takarékossági intézkedések, mind pedig a gépkocsiadők eddigi rendszeré­nek viszonylatában ítélte meg; az adók ugyanis nem ösztönöz­ték az üzemanyaggal való ta­karékoskodást. Meg kell je­gyeznünk, hogy az idegenfor­galom növekedésével a külföldi turisták nálunk — hazai la­kosságunkhoz képest — előnyö­ket élveznek. Képletesen szól­va: a benzin árának csak egy részét fizették, azaz a benzin­kútnál csak a kiskereskedelmi árát, de nem fizették a másik részét, azaz a gépjárművek utá­ni adót, ami egy liter benzin árára átszámítva 1,90, sőt 2 ko­ronát jelent. Ez a szétválasztás mint em­lékezetes, 1964-ben valósult meg, amikor bevezették a gép­járműadót, s ezzel egyidejűleg csökkent a benzin kiskereske­delmi ára; a normál benzin ára 4 koronáról 2,10-re, a speciálé pedig 4,30-ról 2,40-re. Szuper benzint akkor még nem árusí­tottak. Ebből következik, hogy lakosságunk a benzin árát tu­lajdonképpen a gépjárműadóval és a benzinkútnál fizette. A kormány ezért a Szövetsé­gi Gyűlés elé terjesztette a gépjárműadóról szóló törvény megszüntetését, egyidejűleg ez év március 30-i hatállyal meg­szabta a benzin kiskereskedel­mi árát. Az ármódosítás a kö­vetkező: A normál benzin ára literen­ként 2,10 koronáról 4 koroná­ra, a speciál benzin ára literen­ként 2,40-ről 4,30 koronára, a szuper benzin ára pedig literenként 3 koronáról 5 koro nára emelkedik. Jelenleg, amikor a benzinnel való takarékos gazdálkodás kö­vetelményéről van szó, elsősor­ban az állami, a gazdasági és a társadalmi szervezetek fi­gyelmét hívják fel a fokozot­tabb takarékoskodásra. Helytelen lenne azonban, ha ehhez a követelményhez nem járulnának hozzá polgáraink, a gépkocsik tulajdonosai. Szeretném hangsúlyozni, hogy minden gépkocsitulajdu- nos, aki évente mintegy 6000 km-t fut le járművével, a mó­dosítással semmit sem veszít. Úgyszintén feltételezzük, hogy az idei évre kifizetett gépjárműadó hátralevő részét visszatérítik. Az intézkedések az eddigi ta­pasztalatok alapján azt jelen­tik, hogy a benzin növekvő ára a magán-gépkocsitulajdonosok túlnyomó többségénél lényegé­ben kiegyenlítődik a gépkocsi­adó megszüntetésével. Ezenkí­vül a kormány a pénzügymi­niszter feladatává tette, hogy legyen tekintettel a rokkant gépkocsitulajdonosokra, úgy­szintén a taxivállalatra is; a lakosságnak nyújtott taxiszol­gáltatások tarifája nem válto­zik. A kormány egyidejűleg az il­letékes állami és gazdasági szervek feladatává tette az új intézkedések zavartalan megva­lósítását, továbbá a gépkocsi­adók alikvot részének a vissza­térítését, valamint a szervezési Intézkedések megvalósítását, melyek például az új benzin­utalványok kiadásával kapcso­latosak, az állami, a gazdasági és a társadalmi szervezetek számára. Pénteken 20 órától a benzin­kutak leltároznak, s a leltárt reggel 6 óráig be kell fejez­niük. A leltár idején benzint nem árusítanak. Egyidejűleg megszűnik az ed­digi autóbenzin-utalványok ér­vényessége. Az utalványok ki­cseréléséig az állami, a gazda­sági és a társadalmi szerveze­tek számára a benzint pénzért árusítják. A benzinkutaknál igazolást kapnak a vásárlásról. Ez az eljárás átmeneti jellegű, mivel április 5-e és 10-e között új utalványokat adnak ki. Azért, hogy megelőzzük a kü­lönös fontosságú kötelezettsé­gek teljesítésénél felmerülő fo­gyatékosságokat, sürgető ese­tekben az egészségügyi, a köz- biztonsági szervek és a hadse­reg alakulatai átmenetileg hi­telre is vásárolhatnak benzint. Befejezésül szeretném ismé­telten hangsúlyozni, hogy a kormányintézkedések lényege, miszerint a lehető legnagyobb gazdaságosságot érjük el az üzemanyag-fogyasztásban és el­lensúlyozzuk a csehszlovák gazdasápra és a további dinami­kus fejődésére gyakorolt kül­ső befolyásokat. Budapest — Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára Szabolcs-Szalmár megyei látogatása során Nyír­egyházán részt vett és felszó­lalt a megyei pártaktíván. Az MSZMP Központi Bizottsága március 19—20-i ülésének napi­rendjéből kiindulva beszélt Ma­gyarország időszerű bel- és kül­politikai kérdéseiről. A pártélet időszerű kérdé­seivel foglalkozva Kádár elv­társ kiemelte, hogy a központi bizottság múlt heti ülésén el­határozta, hogy a párt soron- levő XI. kongresszusát 1975 márciusára hívja ösáze. Ez nagy horderejű döntés. A kong­resszusra való felkészülés nagy lendítő erő a párt életében és tevékenységében. A kongresszus a párt legmagasabb fóruma és hosszabb időre meghatározza a politikát. Hangoztatta, néhány héttel a párt XI. kongresszusa után ünnepelik a felszabadulás 30. évfordulóját. A jövő év tava­szán lejár az országgyűlés man­dátuma és új választást kell kiírni. Ez nagyon szép és lel­kesítő eseménysorozat lesz: pártunk kongresszusa meghatá­rozza szocialista távlatainkat, további céljainkat, mondotta. A kongresszusi felkészüléssel összefüggésben s ennek a napi­pontnak keretében került meg­tárgyalásra egy másik határo­zat is, ez a káder átcsoportosí­tás. A gyakorlati munka köve­telményeinek megjelelő káder átcsoportosítás történt egyes vezető tisztségekben. Erről van sző és nem többről, nem másról. Kádár elvtárs hangoztatta: Folytatjuk eddigi politikánkat. Bel- és külpolitikánk változat­lan, bevált gazdaságirányítási rendszerünket fenntartjuk, de a gyakorlati végrehajtást minden területen javítanunk kell. S ha ennek érdekében Itt vagy ott átcsoportosításra van szükség, azt is meg kell csinálnunk el­vi alapon, az ügyet nézve és kizárólag a munka követelmé­nyeiből kiindulva. Kádár elvtárs ismét hangoz­tatta, hogy a párt politikai vo­nalának fő iránya változatlan és töretlen. Pártunk gyakorlat­ban bevált politikája élvezi né­pünk bizalmát és támogatását. Nemzetközi téren hű és erős szövetségeseink vannak, tehát jók a feltételeink. És jó hely­zetben mondotta ki a központi bizottság, hogy készüljünk a párt XI. kongresszusára, ha­zánk felszabadulásának 30. év­fordulójára. Kádár elvtárs a továbbiakban belpolitikai kérdésekkel foglal­kozott. Megállapította, hogy a központi bizottság legutóbbi ülésén elemezte és értékelte a magyar munkásosztály helyze­tét. Hangoztatta, a pártnak ál­landóan elemeznie kell a mun­kásosztály összetételében vég­bement változásokat, az osztály belső rétegeződését; a munkás- osztály különböző rétegeinek gazdasági, szociális helyzetét és politikai aktivitását. Rend­szeresen elemeznünk kell, ho­gyan változik a munkásosztály helye szocialista társadalmunk és struktúránk egészében, ho­gyan alakul a munkásosztály viszonya a társadalom többi osztályához és rétegéhez, figye­lembe véve azt is, milyen vál­tozások mennek végbe a többi osztályok és népek helyzeté­ben, összetételében. Kádár elvtárs hangoztatta, a munkásosztály vezető szerepét oly módon kell erősíteni, hogy az szilárdítsa a szövetségi po­litikánk hatékonyságát is. Pár­tunk minden döntését annak tu­datában hozza, hogy az egész társadalmat vezeti, tehát fele­lős az egész társadalom hely­zetéért, fejlődéséért, a társa­dalomban végbemenő folyama­tokért, az egész nép boldogulá­sáért a szocializmus keretei, a proletár diktatúra viszonyai között. Pártunk vezető testületé is­mételten leszögezte, a munkás- osztály és a parasztság testvéri szövetsége — a munkásosztály vezetésével — változatlanul a társadalom legjelentősebb ere­je. Népünk helyesli és támogat­ja azt a következetes szilárd és elvhű marxista—leninista poli­tikát, amelyet a Magyar Szo­cialista Munkáspárt másfél év­tizede lankadatlan erővel foly­tat, amelyből jottányit sem en­ged, s amely megszabja a kö­vetendő utat. Folytatjuk azt (i politikát, amelyet nálunk mun­kások, parasztok és más réte­gek már jól ismernek, helyesel­nek, támogatnak. Beszéde külpolitikai részében Kádár elvtárs hangoztatta, a a mostani nemzetközi helyzet fő jellemzője, legfontosabb meghatározott tényezője az, hogy a szocialista világrend- szer országai évről évre erő­södnek, gyarapítják gazdasági erőiket, növelik népük kultúrá­ját és műveltségét. Külpoliti­kánk fő jellemzője, kiinduló­pontja és célja, hogy a magyar nép nemzeti érdekeit szolgálja és biztosítsa a békét. Külpoliti­kai tevékenységünk másik sar- kallatos elve az internacionaliz­mus és a népek közötti barát­ság és együttműködés eszméje.. A magyar nép becsületes és tisztességes szolgálata, érde­keinek képviselete nem képzel­hető el másként, csak a Szov­jetunióval való testvéri barát­ság és együttműködés szilárd, határozott fenntartásával és szüntelen továbbfe jlesztésével> hangoztatta Kádár elvtárs. A nap parancsa: takarékoskodjunk Szombat óta új benzinárak érvényesek hazánkban. Tulajdonkép­pen nem is új árak, hanem tíz év előtti régi, eredeti árak. Akkor azért változtattuk meg az árakat, mert ösztönözni akarok az au­tomobilizmus fejlődését. Olcsóbbá tettük a benzint, de a kocsik hengertérfogata szerint fokozatosan emelkedő új adót vezettünk be. Most visszatérünk az akkori állapothoz, mivel az eredeti ár­ral együtt a gépjárművek után adó is megszűnik. (A második ne­gyedévi adóilletéket visszatérítik a befizetőknek). Egészen az eredeti állapothoz azonban nem térhetünk vissza, mert a legutóbbi tíz évben számos, felfigyeltető változás tör­tént. Például rendkívül fokozódott az idegenforgalom. Jelenleg évente majdnem másfél millió idegen rendszáintáblájú autó lépi át határainkat. Kőolajszükségletünket főként a Szovjetunióból történő behoza­tallal fedezzük. Szükségleteink azonban túllépték a hosszú távú kereskedelmi egyezményben elképzelt határokat. Az olajvezeték sincs gumiból, hogy bármilyen mennyiséget átpumpáljanak rajta. Az olaj bizonyos részét tehát más termelőktől vásárlással kell be­szereznünk. Ezért a kőolajért kilencszeres árat fizetünk, de ezen a magas áron sem tudjuk beszerezni az idén a kívánt mennyisé­get. A felmerülő küiönbüzetet közvetlen benzinvásárlással sem tudjuk pótolni. A hazai autóforgalmazók, amennyiben ezek intézmények, szer­vezetek, vállalatok stb., gondolkozzanak el kocsiparkjuk megszer­vezésén és kihasználásán s a jövőben úgy szervezzék meg és irá­nyítsák azt, hogy takarítsák meg az üzemanyag 10 százalékát — ez szocialista tulajdonban lévő mintegy 90 000 személyautóra vo­natkozik. Mi vonatkozik a magánautók tulajdonosaira, akiknek száma nálunk jelenleg kb. 1 millió 160 ezer? Amennyiben havonta át­lag 500 kilométert tesznek meg, akkor a visszaállított benzinár és a gépjárműadó eltörlése számukra előnyt jelent. A legutóbbi felmérés szerint az autótulajdonosoknak több mint 60 százaléká­ra vonatkozik ez. A többiek számára személykocsijaik üzemelte­tése valamivel költségesebb lesz. Ám tegyük fel a kérdést: vajon a sokkal bonyolultabb admi­nisztrációs utat kellett volna-e választanunk, hogy a rendsza­bályok csupán a külföldi autótulajdonosokat érintsék? Sokáig fontolgattuk ezt a lehetőséget és számos okból kifolyólag mint kétes intézkedéseket elvetettük. Visszatérünk a tíz év előtti árakhoz. Mennyire szeretnének visz- szatérni sok nyugati ország állampolgárai a tíz év előtti árak­hoz, amelyek a maiakhoz képest szinte hihetetlenül alacsonyak­nak tűnnek nekik. Tudatosítsuk, hogy azóta ott mindenütt ál­landóan emelkednek az árak (nemcsak a benziné), nálunk vi­szont éveken át sikerült fenntartanunk a szilárd árszintet. A ben­zin eredeti árához való visszatérés nálunk nem jelenti további árak láncszerű emelkedésének kezdetét, hanem csupán a gazda­ságos nyersanyagfelhasználást célzó számos intézkedés egyike­ként lép érvénybe. Emlékeztessünk még egy körülményre: becsületes politikát folytatunk a dolgozók irányában. Feltárjuk előttük a dolgok tényleges állapotát, a társadalom javára megfogalmazott és meg­valósított polit’ka olapelvoinek megfelelő optimális megoldásokat keresünk. így van ez a benzin eredeti árainak visszaállítása ese­tében is. Az orosz realizmus mestere 165 ÉVE SZÜLETETT NY. V. GOGOL Ukrajnában, kozák vidéken született 1809. április 1-én Nyi­kolaj V asziljevics Gogol, az orosz kritikai realizmus el­ső mestere, a nagy orosz epi­kusok és az európai realisták tanítója. Életének és életművé­nek ellentétes erővonalai kora társadalompolitikai ellentétei­ből erednek, hiszen oly korban élt és alkotott, amikor minden orosz gondolkodót az erkölcsi relativizmus veszélye, az anar­chia kísértette, a bűnözés káo­sza foglalkoztatott, s amíg a nyugati regény elidegenedett a társadalomtól és a magány sú­lya alatt összeroppanó egyén ábrázolásába torkollott, addig az orosz regény a démonok elleni harcot ábrázolta, ame­lyek az egyént a világtól és a közösségtől elkülönítették. Az álmodozó földbirtokos fia életérzésedben még a kisne- messég képviselője volt, de haladó eszméket képviselt és osztályérdekei ellenére a cári birodalom polgárosodásának előharcosai közé tartozott. El­ső írásai — a Tanyai esték, Mirgorod és különösen a gyer­mekkor, a szülőföld élmény- anyagából táplálkozó Tarasz Búiba — még romantikus írá­sok, hajdani kozák mesék és mondák színes szálaiból szö­vődnek, de az 1836-ban megje­lent A köpeny című novellája az orosz Irodalom korszakvál­tó jelentőségű alkotása. Hőse. Akakijevics Akakij, a tipikus „kisember", a minden megaláz­kodásra kész senki — „akt annyira senki, hogy az már magában is tragikus“ (Szerb A.), aki belehal abba, hogy eb rabolják nehezen szerzett, új télikabátját, tipikus figurája a cári birodalomnak, amelynek legfőbb mozgatóereje a bürok­rácia és legjellegzetesebb alak­ja a csinovnyik, a mindig gört nyedő közhivatalnok: Akakije­vics Akakij. A romantikus Gogol átadta helyét a realista Gogolnak, aki megírta A revizor-1, az orosz bürokrácia tragikomédiáját, aki megalkotta a Holt lelkek Csh csikovját és tehetetlen Maní1 lovját. Üldözés, meg nem értés éá ellenséges befolyások kerget­ték a miszticizmusba, bár há vándorhajlamára, különcködő^ sedre, a tudatában egymásnak feszülő isten—ördög-párharcrá gondolunk, felismerni véljük á szkizofrénia tüneteit is. Ami jellemzi — a lélek meg- hasonlottsága, az akarat gátlá^ sai, ingadozás az ösztönök és az érzések között, a személyi­ség dezintegrációja —, korá­nak és hazája társadalmi viszo­nyainak a sajátosságai. Élete drámai akkorddal ért véget: egy Máté nevű szerzetes befo­lyására addig böjtölt, amíg 1852. február 21-én éhen halt. Dosztojevszkij Gogolt a kaca­gás démonának nevezte. A ka­cagás néha a testet-lelket meg­rendítő, fájdalmas zokogást leplezi. PÉTERFI GYULA

Next

/
Oldalképek
Tartalom