Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-10 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó
1974 III. 10. FIATAL ASSZONYOK ÉNEKE VIGYÁZZ, ANYÁM Pihés, huncut, görbe állunk, formás fejünk, fürge lábunk, szép egyenes, fehér hátunk, meg a szemünk, meg a szánk. Táncos-hajlás lángot rakunk, sütünk, főzünk, s hogy az arcunk tüzesedik, a kalácsnak kényesedik, fényesedik fonatja. Kelleti magát a szél is, nyílnivaló, gyönge mellünk tapogatja, jószágunkat terelgeti, kerek szoknyánk emelgeti, lobogtatja. Takarítunk, törülgetünk, a hajunkat kontyba kötjük, lépegetünk, úgy ringatjuk, mint a kakas a taréjját. Hűs derekunk hintázása, karunk, farunk hullámzása, mint harmatos, magas fűben tíz-húsz kövér, víg gyerek sivalkodva, meztelenül ha rakáson hempereg. Ha az urunk megjön este, mosdővízzel, vacsorával, csókkal várjuk, ingerkedünk, játszadozunk, csitítjuk, ha bajjal van, egész éjjel ölelgetjük s gombölyödő kis hasunkat nézegetjük hajnolban. Vigyázz, anyám, ha jő a lompos este, s aludni tér, fáradtan gyönge tested, fordítsd meg kétszer a kulcsot a zárban és nyomd le többször is a rézkilincset, tipegj körül a fehér bútorok közt: az ágy alatt s a kajlalábú szekrény mögött imbolygó árnyak leskelődnek; s a kép a falon, mért lóg olyan ferdén? Jaj, jól vigyázz, az ívlámpák nem égnek, a szűk utcákon gyilkosok lapulnak, szétszaggatják bokáig érő inged, bűzös testtel párnáid közé bújnak, papucsodban kisértetek csoszognak, s egy öregasszonyt ki védene itt meg, mikor az égen gépmadarak úsznak s a tág mezőkön halottak feküsznek? Ki gondol rád, anyám, e furcsa éjben? Talán csak én, szép szőke lányaiddal, s a toronyőr púpját vakarva szundít s a hegyeken túl messze még a hajnal. Préseld puhán ősz tejedet a párnák ráncaiba, ím, éjfél közeleg már; ha föléd hajlik a kos-szarvú sátán, ne mozdulj, tégy úgy, minthogyha aludnál. A DAL SZÁRNYÁRA VESZLEK A dal szárnyára veszlek, úgy viszlek el, szívem, a legszebb rétre vezetlek a Ganges mentiben. Ott szelíd holdsugárban virágzó kert susog. Rád, nővérükre várnak a lenge lótuszok. Ibolyák enyelegnek halkan, fenn csillag gyúl magoson, mese csordul a rózsák ajkán rejtelmesen, illatoson. A gazellák rádfüggesztve szemüket, néznek komolyan, és hallod, amint messze morajlik a szent folyam. Leheverünk a gyepre, hol pálmák árnya ring, s álmodjuk mindörökre szerelmes álmaink. LATOR LÄS2LÖ fordítása MIKOR MÁR SZINTE ROPPAN... Mikor már szinte roppan terhe alatt a szív és mindent olthatatlan, ijesztő éj borít; mikor némulva reszket ajkunkon a panasz s többé már nem nevettet a baráti vigasz; hirtelen csapodár fény tör be az ablakon és üdítő sugárként fröccsen szét a falon: az égbolt magasának kéjéből frissítő fuvallatokban árad illat és levegő ... Tonulságot, tanácsot nem hoznak, bűv-igét, rágalom és gyalázat ellen egyik se véd -> mégis érezzük: áldott jóságuk mily közel, s oszolni kezd a bánat s lélegzik a kebel..« Ily üde, drága, boldog üdv volt s ezerszeres üdv nekem - a tudat, hogy szerettél s hogy szeretszl SZABÓ LÖRINCZ fordítása KOSZTOLÁNYI DEZSŐ KEDVES Peter Malejka: Rózsa Te meghalsz kedves s nem tudod ki voltál, álarcodat magadra szorítod s nem tudja senki, hogy voltál titok, hogy voltál nekem ismeretlen oltár. Ügy mégysz el innen csöndbe, lopakodva, élő titok egy még nagyobb titokba. Mert jönni fog egy egész-kicsi ősz, napos, ártatlon, fáradt, graciőz, kis fákkal és kis bárányfel legekkel és végtelen és bús, akár a tenger és megkúszálja hullámos hajad, szemed alá rak szarkalábakat. S egy délután, ha ülsz az ablokodnál ijedve kérded: micsoda zenél? Én este búgni, bőgni fog a kályha és künn az utcán fújni fog a szél. Te sírva szólítod a Véghetetlent s felelni fog a föld és a göröngy. Megütsz egy billentyűt s a hangja elzeng és összetörsz, mint gyönge-gyönge gyöngy. WOLKER SZERELMESEK Kőházokon virágfüzéreket láttunk növekedni délen. Fejem mellett pihent a fejed, és szád is ott volt az enyémen. Ma olyan nagy a holdfény, hogy sugara ölelésünk át nem fűzheti, de a nagy világ olyan kicsi ma, hogy nem tud közénk állani. Sziréna búg a szeretők szívén, harsona zeng, a csend darabokra hasad. Ha utánad nyúlok, kialszik a fény, kezem érzi a szögletes tárgyakat, kőtárgyakat, alvadt vér rögeit... A virágokon gonosz átok. Hiszed-e, hogy kezemben a kő kivirít? Megvárod-e, míg veled átölelem a világot? LATOR LÁSZLÓ fordítása ÁLMODOM EGY NŐRŐL... Álmodom egy nőről, akit nem ismerek, forró és különös, áldott, nagy Látomás, aki sohasem egy s aki sohase más, aki engem megért, aki engem szeret. Mert ő megért. Neki, óh jaj, csupán neki bús, áttetsző szívem többé már nem talány, sápodt homlokomnak verejték-patakán frissítve omlanak az ő szent könnyei. Barna, szőke, vörös? öh, nem tudom, óh, nem. A neve? Emlékszem: lágyan, zendülj, mélyen, mint kedveseinké ott lenn, a sfrba, lenn. Nézése hallgatag szobrokénak mása, szava messziről jön, komoly, bús, fénytelen: mint elnémult drága szavak suhanása. ADY ENDRE fordítása IÉÍ RUSMSšE JÓZSEF ATTILA BERKÓ SÁNDOR 11
