Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-10 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó
Kulturális HÍREK aniMsmnm Gondolatok a cseh zene éve kapcsán Közvéleményünk már több alkalommal értesült arról, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének kulturális intézménye, az UNESCO, az idei esztendőt a cseh zene évének nyilvánította. A zenekedvelők milliói az egész világon így méltóképpen ünnepelhetik meg a cseh zene kiválóságai, Ján Václav Tomášek, Bedfich Smetana, Jozef Suk és Oskar Nedbal születésének kerek évfordulóit. A véletlen különös játéka, hogy rajtuk kívül az idén még számos kiváló cseh zeneszerző születésének vagy halálának jubileumára emlékezünk. Példaként Antonin Dvofákot, Leoš Janáčeket, Vitézslav No- vákot és Bohuslav Martinűt említjük meg, de folytathatnánk tovább a jelentős zenei évfordulók felsorolását. Ogy véljük, keresve sem találnánk megfelelőbb időpontot a cseh zene fejlődésének és jelentőségének legalább vázlatos áttekintésére, mint most, amikor Bedfich Smetana hatalmas életművét idézzük fel, születésének másfél százados jubileuma alkalmából. Ezenkívül röviden tájékoztatni szeretnénk olvasóinkat a cseh zene évének legjelentősebb rendezvényeiről is. A cseheket világszerte kiváló zenészként, zenerajongóként ismerik, s nem véletlenül. Az eltelt évszázadok bizonyítják, hogy a cseh és a morva országrész csaknem minden korban bővelkedett a kiváló zenészekben. Sőt voltak olyan időszakok, amikor a művészeti ágazatok közül csupán a zeneművészet virágzott. A politikai elnyomás sötét évtizedeiben többször a cseh zene bizonyította a cseh kultúra létezését és életképességét. Ezért a zene a cseh nemzet történelmében megkülönböztetett helyet foglal el és egyéb értékei mellett kultúrpolitikai jelentősége is van. Említettük már, hogy a cseh zene minden korban létezett. Nincs most terünk arra, hogy aprólékos fejlődéstörténeti áttekintést nyújtsunk, ezért csupán a legjelentősebb korszakokat elevenítjük fel. Olyan európai jelentőségű korszak volt a cseh huszitizmus ideje. Az akkori zene jelentőségének legfényesebb példája a Kik az isten harcosai kezdetű huszita ének, amely érzelmiségével, mondanivalójával és leírhatatlan erejével megkülönböztetett helyet foglalt el a cseh nemzet történelmében szinte egészen napjainkig. Ugyancsak nagy jelentősége volt a cseh zenének a 17. és a 18. században is, amikor egész sor kiváló cseh zeneszerző és zenész járult hozzá a barokk, valamint a klasszicista irányzat kikristályosodásához és térhódításához. A paloták, a templomok magas színvonalú zenei élet színhelyei voltak. A fejlett cseh zenekultúra egyik bizonyítéka Charles Burnley ismert angol zene- történész beszámolója, aki a 18. század végén többször járta be kontinensünket, s Csehországot „Európa konzervatóriumának“ nevezte. A teljesség érdekében nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy ebben az időben elsősorban politikai okok miatt több kiváló cseh zeneszerző kénytelen volt elhagyni szülőföldjét, s főleg Bécsben, Németországban, Olaszországban és Franciaországban telepedett le, s itt kapcsolódott be a zenei életbe. A 19. század elején a cseh és a morva országrészekben is erősödik a sajátosan nemzeti jellegű zene megteremtésének az igénye. Erre a megtisztelő, ám határtalanul nehéz feladatra Bedfich Smetana, a cseh nemzeti zene megteremtője és napjainkig is egyik legkiválóbb képviselője vállalkozott. A cseh zenét érzelmi és gondolati gazdagságával ő emelte európai magaslatokra. Smetana mesteri módon szintetizálta a különböző stílusokat: sajátos zenei nyelvezetéhez a legmegfelelőbb hazai és európai elemeket választotta ki. Utólérhetetlen tehetségének bizonyítékai maradandó értékűek, operái, kamara- és szimfőnikus művei, valamint más alkotásai, amelyeket a forró hazaszeretet, a mély tartalom s a művészi tökéletesség jellemez. Smetana művei példaképül szolgáltak az utána jelentkező zeneszerzőknek. Antonín Dvofák egészen más jelenség volt a cseh zenében. Személyében a zenei közvetlenség és a palástolatlan őszinteség zsenije vonult be a cseh zenetörténelembe. Smetana fennkölt eszmeiségével, szárnyaló gondolatgazdagságával, Dvofák viszont földhöz kötött, sokszínű népiességével tűnt ki. A zeneművészet csaknem valamennyi ágazatában kiválót alkotott. Műveit friss dallamok, a temperamentummal telített részletek, máskor pedig a lírai betétek, szinte a leheletfinom melódiák jellemzik. Dvo- fák fedezte föl a cseh zenében a zenekari tolmácsolás varázsát, s a hanghatások sokszínűségét. Smetanával együtt legfőbb érdeme van abban, hogy a cseh romantikus zene szervesen illeszkedett be a fejlett európai zenekultúrába. A 19. század második felében a cseh országrészben Zdenék Fibich alkotásaiban érte el tetőfokát a romantizmus ihlető ereje. Morvaországban ezekben az években egészen más irányt mutatott a fejlődés. A sajátos fejlődés legeredetibb meghatározója kétségtelenül Leoš Janáček volt, akit sokáig nem értettek meg, s így nem csoda, hogy tulajdonképpen csak napjainkban kezdjük értékelni életművét. Alkotásaiban hiába keressük Smetana kompozíciós jegyeit, Dvofák klasszicista törekvéseit, avagy Fibich romantizmusát. Janáček megvetett mindent, ami a zenében klasszikus és stilizált, ö a zenei realizmus képviselője volt, őszinte, bennsőséges kapcsolat fűzte a népi muzsikához, s az egyszerű nép életéhez. A cseh nemzeti zene megteremtői ISmetana, Dvofák, Fibich, Janáček) és az úgynevezett második nemzedék képviselői (Novák, Suk, Ostrčil) közötti összekötő hidat Jozef Bohuslav Foester gazdag, alkotói módszereiben hagyományosnak mondható életműve képviseli. Az úgynevezett második nemzedék egyik legmarkánsabb egyénisége Vitézslav Novák volt, aki Josef Sukkal és Otakar Ostrčillel együtt új elemekkel gazdagította a cseh muzsikát. Alkotásaikban a zenei kifejezésmód új melódiákkal és harmóniákkal bővül, s jelentős mértékben szélesedik a zenei elképzelések látóhatára is. Fontos, hogy ezek a zeneszerzők, Janáčeket beleértve, megőrizték Smetana, Dvofák és mások örökségét, s így a huszadik század cseh zenéje is alkotói heroizmusával, tartalmi és formai gazdagságával és mélységes lgaz- ságszeretetével tűnt ki. Számukra is az alkotás az a csodálatos művészi tett volt, amellyel maradéktalanul ki lehet fejezni népük gondolatait, érzéseit, örömét és bánatát. Ezért tudták kikerülni a formai mesterkedések, a tartalmatlan hanghatások és más öncélú kísérletezések útvesztőit. A cseh zeneszerzők e művészi krédója, valamint a dicső hagyományok kötelező érvényűek a következő nemzedékek és a kortárs zeneszerzők alkotásaira is. A korszerűség, az érthetőség, a népiesség, s a haladásba vetett hit elve ma is vezérlő eszméje a legkiválóbb zeneszerzők tevékenységének, akik alkotásaikban igyekeznek egységbe ötvözni a hazai hagyományokat, s a korszerűség jegyeit, így töltik meg tartalommal a cseh zene megteremtőinek eszmei örökségét, s így teremtették meg a mai követelményeknek megfelelő, színvonalas cseh zenét, amely mint a múltban, ma is előkelő helyet foglal el a cseh kultúrában. A cseh zene évének kapcsán nem feledkezhetünk meg arról a baráti segítségről sem, amelyet a cseh zene kiválóságai nyújtottak a szlovákiai zene fellendítésében, különösen az első Csehszlovák Köztársaság megalakulását követően. A sok-sok egyéniség közül Milan Zuna, Oskar és Karéi Nedbal, Zdenék Folp- recht, valamint a felejthetetlen Václav Talich nevét említjük meg, aki a Szlovák Filharmónia első karmestere volt. A Szlovákiában tevékenykedő kiváló cseh énekesek közül különösen nagy szeretettel emlékezünk a már elhunyt. Marta Krásovára, továbbá Zdenék Ota- vára és Helena Bartošovára. Több kiváló rendező is működött Szlovákiában. fifí Fiedler, Miloš Waserbauer és Karol femek rendezésében például több száz opera hangzott el Bratislavában és Ko- šicén. Meg kell említenünk azt is, hogy a szlovák zenészek nagy többsége cseh muzsikusoktól tanult nagyon sokat. Elsősorban a prágai Mesteriskolán Vítézs- lav Novák szerzett hervadhatatlan érdemeket, aki szinte valamennyi ma élő és alkotó szlovák zeneszerzőt tanított. A cseh zene az idei jubileumi évben az eddigieknél jóval többször csendül majd föl a hazai és a külföldi hangversenytermekben. A legkiválóbb szimfonikus zenekarok, opera- és balettegyüttesek, énekkarok előadásában a cseh zene teljesíti legszebb hivatását: milliók szívéhez jut el. A jubileumi év keretében számos nagyszabású hazai rendezvényre kerül sor. A cseh zene jegyében rendezik meg az idei Prágai Tavaszt, a brnói Nemzetközi Zenei Fesztivált, továbbá a mai zeneművek szemléjét, s a litomýšli Smetana emlékünnepségeket. A rendezvények többségére természetesen a cseh országrészben kerül sor, de Szlovákiában is méltóképpen emlékeznek meg erről a nevezetes eseményről. A Szlovák Nemzeti Színház március első hetében felújítja a cseh szerzőknek azokat az operáit, amelyeket az elmúlt években tűzött műsorára. Ezután gálaesten adnak elő részleteket Bedrich Smetana műveiből. Ezt követően a Brnói Állami Színház operaegyüttese vendégszerepei a szlovák fővárosban. Tavasszal A cseh zene hatása a szlovák zenei drámaművészet fejlődésére címmel rendeznek szemináriumot, majd ősszel nemzetközi tudományos értekezletet tartanak a cseh és a szlovák zenei kapcsolatokról. A központi rendezvényeken kívül több száz helyi jellegű emlékünnepségekre is sor kerül. A cseh zene évében nálunk rendezett széles körű kultúrpolitikai rendezvények egyrészt ismét bizonyítják majd szocialista társadalmunk sokoldalú gondoskodását zenekultúránk iránt, másrészt pedig felelevenítik azt, hogy a cseh zene mindig mérhetetlen erőforrást jelentett a társadalmi és a kulturális haladásért vívott harcban. ALFRÉD GABAUER 1974. III. 10. □ A prágai Nemzeti Színház Smetana-ciklusa keretében a zeneszerző hét legjelentősebb operáját tűzte műsorára. □ A Szovjetunióban könyvet adtak ki Leonyid Brezs- nyevnek Kubában tett látogatásáról. A kötet közli az SZKP főtitkára, valamint Fidel Castro beszédeit is. □ „Firenzében születtem huszonhat éves voltam, amikor portrémat megfestették.“ — Ezt fogja mondani olasz nyelven Mona Lisa japán csodálóinak. Japán mérnökök legújabb vállalkozása szerint ugyanis reprodukálni lehet Leonardo da Vinci modelljének, a Mona Lisának a hangját. A világhírű festményt kiállítják Tokióban, amikor is a közönség Mona Lisa hangját is hallhatja majd. A modell ajkának, orrának, arcának és koponyájának a formájáról gyűjtött adatokat a hangkép. zést tükröző elektromos frekvenciákká alakítják át, s Mona Lisa 18 másodpercig fog ily módon beszélni olasz nyelven, és meglehetősen halk hangon. A japán mérnökök azt állítják, hogy hasonló módszerrel énekhangokat is fakaszthatnak Mona Lisa ajkáról, anélkül, hogy mosolya eltűnne. □ Petrarca halálának hatszázadik évfordulója alkalmából életművéről nemzetközi szimpoziont tartanak május 7-e és 10-e között Avignonban. □ Ibsen Peer Gynt című drámája alapján Grieg zenéjével balettet mutattak be az NDK-beli Radebeulban. A koreográfiát Günter Buch és Winfried Schmidt írta. □ Az Amerikai Egyesült Államokban az elmúlt 100 év alatt a kongresszus 37 alkalommal hozott törvényt az oktatásról. Jellemző viszont az oktatás központi irányításának erősödésére, hogy a 37 törvény közül 30 a hatvanas években született. Az oktatásügyben és a pedagó. giai tudományos kutatások rendszerében egyébként ugyanilyen centralizációs törekvések figyelhetők meg az európai kapitalista országok legtöbbjében is. Q Wojciech Zukrowski Kőtáblák című regénye kapta meg az idei lengyel Aranykalász-díjat, amelyet a Dziennik Ludowy című varsói napilap szerkesztősége minden évben közvéleménykutatás alapján ítél oda az elmúlt év legjobb regényéért. Q Az olasz kormány ígérete és gyakorlati tettei között ijesztő szakadék van — írják az olasz lapok. Jellemző például, hogy az állam már 1962-ben megígérte a bölcsődék és óvodák államosítását, illetve ilyen állami létesítmények építését, de mindmáig nem épült egy sem. Az elemi iskolák túlzsúfoltak, a legtöbb helyen két, sőt három turnusban tanítanak. Oktatási szakembe. rek kiszámították: ha tantermenként 25 tanulót vesznek, akkor jelenleg 120 ezer normál tanteremre lenne szükség az országban. Az iskolaépítési ügy bürokratikus voltára elrémítő adatként írják: 62 fórum jóváhagyása kell ahhoz, hogy felépüljön egy iskola. 9 Prága
