Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-10 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó

Az autók világában sokan a hagyományos „szállítás* mellett maradnak. MÁRCIUS 15-ÉN VÁLTOZÁS A BRAZÍLIAI ÁLLAMFŐI POSZTON # VEGYES REMÉNYEK MEGTESTESÍTŐJE: ERNESTO GEISEL TÁBORNOK # „NACIONA- LIZÄLÖDÄS" AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK TÁMASZ BIRODALMÁBAN? # REME NYÉK ÉS KETELYEK A LEGNAGYOBB L ATIN AMERIKAI ORSZÁGBAN 116 dollárba fog kerülni az 5500 kilométeres sza­kasz. A másik, 4600 km hosszú észak—déli útvonal építése tavaly kezdődött. „Herkules nyolcadik mun­kájának“ nevezték el az akciót, amelyen 11 ezer munkás — hazaiak és külföldiek egyaránt — ember­telen viszonyok, soraikat tizedelő járványok közepet­te heti 84 órát dolgoznak, amelyben éjjel-nappal szün­telenül búgnak a 700 lóerős munkagépek. Mi célt szolgál az építkezés? Amazonia kincseinek feltárása mellett megközelíteni Venezuela, Peru és Ko­lumbia természeti kincsforrásait. Venezuela ellenterv­vel válaszolt rá: az Orinocót, az Amazonast, a Ma­deirát, a Guaporét, a Paraguayi és a Rio de la Platát összekötő csatorna megépítésének a tervével, amelyet a brazil kormány mindmáig hevesen ellenez. Komoly közgazdászok megállapítása: a transama- zonasi műút valójában Brazília ellen fordul — öt vi- szí közelebbé az Egyesült Államokhoz. A Palacio de Alvorada új ura Sao Paulo: a múlt és a jelen találkozása keretei között tábornokok követték egymást az elnö­ki székben. Carrero Branco, Costa da Silva, Garras- tazu Medici után most ismét tábornok veszi át az elnöki hivatalt. Az új államfőnek elődeivel szem­ben azonban megvan az a nagy előnye, hogy nem­csak a korszerű hadsereghez ért, hanem a gazdasági ügyek elismert szakértője is. Goulart megdöntése után az akkori tábornokelnök katonai tanácsadója és katonai hivatalának vezetője volt. Szerepe van abban, hogy a katonai akadémiák a szűkén értel­mezett haditudományok mellett szélesebb képzettsé­get is nyújtsanak növendékeiknek s bizonyos kor­látok között „vitaszellem“ alakuljon ki. Hazájában manager típusú gazdaságpolitikusként tartják szá­mon. Geisel később megvált az aktív katonai hivatástól és a Petrobras állami olajtársaság élére állott. Irányításával a vállalat igen nagy fejlődést ért el s kapcsolatai nemcsak az amerikai földrészre ter­jedtek ki, hanem Afrikáig is elértek. Ezekben az években rohamosan fejlődött a brazil gazdaság, igaz, mindenekelőtt extenzív irányban, aminek olyan pa­radox kísérőjelenségei voltak, mint az ország észak­amerikai függőségének fokozódása, ugyanakkor a többi latin-amerikai országra, elsősorban a szom­szédosokra gyakorolt befolyásának erősödése, be­lül pedig a néptömegek szociális helyzetének foko­zatos rosszabbodása, az intenzív elnyomorodás. Igaz, hogy ekkor csak a Petrobrast vezette az ál­lami gazdaságpolitikát a „brazil gazdasági csoda“ atyjának kikiáltott Delfino Netto, Geisel riválisa irá­nyította. Ezt a „gazdasági csodát“ azonban a lakos­ságnak kellett megfizetnie. Az eredmény: az ipar 16 százalékos fejlődése, a modern autóipar tömeg­M árcius 15-én lép hivatalába Brazília új állam­elnöke, Ernesto Geisel tábornok, akit január 15-én választott meg e tisztségre az 504 tagú választó kollégium. Az új államfő személye azonban már tavaly nyár óta ismert, mert ekkor döntötték el megválasztását — katonai körökben. így a kol­légium szavazása formális aktus volt. A hadsereg mindenképpen támogatásáról biztosította Geiselt, akinek fjvére, Orlando vezérkari főnöki tisztet tölt be és előre „megdolgozta“ a hadsereg befolyásos köreit. így nem volt meglepő, hogy a kollégium jelenlevő 497 tagja közül 400 Geiselre adta szava­zatát és a hivatalos ellenzékként szereplő MDB (Bra­zil Demokratikus Mozgalom) jelöltje, Ulisses Quis- mares csak 76 szavazatot kapott. Geisel tábornok a napokban megalakította új kor­mányát, amellyel egyidőben veszi át hivatalát. Jel­lemző, hogy a külügyi tárcát az az Antonio Fran­cisco da Silveira kapta, aki sokáig Brazília argentí­nai nagykövete volt. Argentína ugyanis fontos szere­pet játszik Brazília latin-amerikai politikájában, ha­talmi terveiben. Geisel kormányában egyébként a hadsereg és az ipar képviselői kaptak megbízatást. Noha a 65 esztendős tábornok, német bevándorlók leszármazottja, ismert alakja a brazil politikai élet­nek, személyéhez nagy reményeket fűznek mind a szélsőjobboldal, mind a liberális irányzatok képvise­lői. Ez persze vegyes érzelmekre vezethető vissza, s ezért látnunk kell Brazília közelmúltját. Diktátorok és technokraták A brazil óriás már tíz éve ambiciózus tábornokok hatalomgyakorlási területe. Amióta a reakciós tá­bornoki junta 1964-ben megdöntötte 6s száműzte Joao Goulart elnököt, szélsőséges katonai diktatúra gyártása la Mercedes do Brasil évi 30 ezer személy- gépkocsit dob piacra, a Volkswagen itteni vállala­tának termelése pedig tíz százalékkal haladja meg a brazil kávétermelés értékét), a Bayer Leverkusen, a Farbwerke Hoechst konszernek domináló fejlődése mellett anakronisztikusan hat a mezőgazdaság elma­radottsága. A három százalékot kitevő nagybirtoko­sok a megművelt földterületek több mint a felének a tulajdonosai. így az olcsó falusi munkaerő szün­telenül áramlik a nagyvárosokba, sőt jelentős arányt képvisel a 23 százalékos munkanélküliségben. Brazília gazdasági fellendülését az kísérte, hogy 1972-re tízmilliárd dollárra emelkedett államadós­sága az Egyesült Államokkal szemben, a brazil ipar 70,2 százaléka pedig az észak-amerikai monopóliu­mok hatalmába került. Az egy főre jutó jövedelem mindössze 480 dollár, de a lakosság 32 százaléka ennek csak a felét éri el. 88,2 ezrelékes a csecse­mőhalandóság! Ugyanakkor a brazil kormány hatalmi ambícióitól vezérelve 1960 és 1970 között 338 százalékkal nö­velte katonai kiadásait. Latin-Amerika csendőre A százmilliós Brazília az utóbbi tíz évben az egész latin-amerikai földrész rettegett mumusa lett. Wa­shington támaszként mindenkor felemelte ujját és késznek mutatkozott a beavatkozásra is, valahányszor haladó rendszerek kerültek hatalomra egy-egy latin- amerikai országban. Bizonyított tény, hogy Brazíliá­nak közvetlen szerepe volt a bolíviai haladó Tor- res-kormányt 1971-ben megdöntő reakciós katonai puccsban, a tavalyi chilei ellenforradalomban, az uruguayi tábornokok tavalyi „hideg puccsában“, s a brazíliai rendszer ma is fenyegető kijelentéseket tesz az argentínai és venezuelai perónizmus címére. A brazil vezetők létrehozták a „brazil klubot“, amely a reakciós politikát követő latin-amerikai kor­mányrendszerek politikai, katonai és nem utolsó­sorban anyagi támogatására hivatott. Szembetűnő a brazil junta kacérkodása a hírhedt paraguayi 5/roessner-rendszerrel, s maga Orlando Geisel, az új elnök fivére jelentette ki, hogy „Brazília katonai segítséget nyújtana Paraguaynak. ha megtámadnák“. Ez utalás volt arra, hogy számos latin-amerikai or­szág helyteleníti az itteni véres diktatúrát, s a fenye­getés főként Argentínának szólt, amelyet a brazil kormány most, Perón elnöksége alatt fő vetélytársá­nak tart a szomszéd országok befolyásolására irányu­ló törekvésében. Az Amerikai Államok Szervezetének ülésein is olyan kép alakult ki, hogy az egyik olda­lon Brazília, Bolívia, Uruguay, Chile mint fő reakció­sok és Kuba megátalkodott ellenségei, a másik ol­dalon pedig velük szemben Venezuela, Panama, Peru, Argentína, Kolumbia foglal helyet mint az USA-tól való függőség ellenfelei. Brazília urai gazdasági terjeszkedést is tervükbe vettek s ezt a célt szolgálja egy őserdei mammut- építkezés. Az őserdőkön keresztül vezető tranzamazo- nast útépítésről van sző. A kelet—nyugati irányú hosszabb út építését 1969-ben kezdték el; 700 mil­Joggal merül fel a kérdés, mit várnak Geisel el­nöktől. A diktatúra hívei a „kemény vonal“ folytatá­sát, az enyhülés hívei liberalizálódást. Geisel egyelő­re nem fejtette ki részletesen terveit, de elejtett megjegyzéseiből a következőkre lehet következtetni. A szigorú technokratákkal szemben „nemzeti alapon“ (az észak-amerikai befolyás csökkentésére) mérsék­letet visz a gazdasági életbe, hogy Brazília ne legyen az „USA virágoskertje“. Ellenzi a „gazdasági csodá­ra“ törekvő technokraták elképzeléseit, eíve a lassú, de biztonságos, befelé irányuló gazdaságfejlesztés. Közvetve bizonyos függetlenedés az észak-amerikai monopóliumoktól. Jelszava a gazdaság „kiegyensúlyo­zottsága", amit az ARENA (Nemzeti Megújulás Szö­vetsége) győztes jelöltjeként az államfői székből kí­ván megvalósítani alelnökével, Adalberto Periera dós Santosszal. Másrészt, ha a vezetési stílusban történ­nek is változások, a kormányzat szellemében, politi­kai légkörében aligha várható enyhülés, liberalizálói- dás, demokratizálódás. Ezt Geisel kereken ki is je­lentette, amikor hangoztatta, hogy határozottan szem­befordul minden' „államellenes kísérlettel“, amin a demokratizálódási mozgalmat érti. A brazil diktatúra elnyomó, antikommunista jellege tehát nem változik. Ennek beszédes bizonyítéka az a tény, hogy Geisel megválasztása után január végén Buenos Airesben antikommunista összejövetelt ren­deztek az egykori nyíltan fasiszta szervezetek képvi­selői. Találkoztak itt a chilei ellenforradalmi junta, a „Szabad Costa Rica“ nevű fasiszta szervezet embe­rei, kubai ellenforradalmárok és más hasonszőrű han- goskodók. Ebben az volt a furcsa, hogy az összejöve­telt a „San Pauló-i politikai, gazdasági és szociális kutatási szövetség“ rendezte. Nehéz és ellentmondásos fejlődésen megy keresztül a brazil nép. A haladás és a demokrácia, a dolgozó nép érdekeit képviselő Brazil Kommunista Párt azzal válaszol a junta mesterkedéseire, hogy mozgósítja és szervezi a munkásosztály és az összes hazafias erőt a diktatúra ellen. 1974. III. 10. 8 ■-ma Ahol a Transamazonica épül. Ernesto Geisel, Brazília 28. államelnöke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom