Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-09 / 58. szám, szombat
HAJTUNK MÚLIK Ideológiai és politikai tömegmunkánk nem lehet hatékony és offenzív, amennyiben nem irányítjuk céltudatosan egy egységes cél elérésére, — állapították *meg Prágában a párt politikai tömegmunkájáról tanácskozó országos szeminárium részvevői. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy az állampolgárok tudatára gyakorolt marxista—leni- nista szellemű politikai hatás egységének és offenzív jellegének igénye nem szubjektív követelmény, hanem törvényszerű következménye a társadalmi fejlődés objektív szükségleteinek és az osztályokra osztott világ mai erőviszonyának Amikor arról beszélünk, hogy az ideológiai fronton szükségszerű az offenzíva, rá kell mutatnunk azokra az alapvető tényezőkre, amelyek segítségével ezt biztosítani tudjuk. Elsősorban a politikai tömegmunka irányításáról, egybehangolásáról és tartalmáról van szó. Az irányító funkció a kommunista pártot, a szocialista társadalom vezető erejét illeti. Az ő küldetése, hogy irányítja és egybehangolja a politikai töniegmunkát, meghatározza tartalmát és formáit. A politikai tiimegniunka közvetlen megvalósítása azonban a pártszerveken és a kommunistákon kívül szocialista politikai rendszerünk valamennyi részének, így az állami szerveknek, a gazdasági intézményeknek, a társadalmi szerveknek is mindennapi feladata Politikai rendszerünk minden részének sajátságos küldetése van. Küldetésük továbbá a társadalmi feladatok biztosítása s ezek közé tartozik elsősorban az emberek között végzett politikai tömegmunka. El kell érnünk, hogy politikai rendszerünk valamennyi része ne értelmezze leszűkítve ezeket a társadalmi feladatokat, ne akarja őket lebecsülni. Ezen a téren a koordinátor fontos szerepét töltik be a pártszervek és -szervezetek. Az irányító munkát nem szabad felületesen vagy formálisan értelmeznünk. A kommunistáknak nem szabad szem elől téveszteniük, hogy a politikai tömegmunka nemcsak a párt és a nép mindennapi kapcsolatának egyik formája, hanem egyik jelentős eszköze annak is, ami a szocializmus óriási előnyét jelenti — a szocialista demokrácia elmélyítésének. Ha a kommunisták, a pártszervek, a nemzeti bizottságok funkcionáriusai, a szakszervezetek, a SZISZ és a többi társadalmi szervezet nem fordítana kellő figyelmet a mindennapi politikai tömeg- munkára, súlyosan vétenének a mai fejlődés objektív szükségletei ellen s egyúttal a szocialista demokrácia elmélyítése, vagyis a marxizmus—leninizmus egyik alapelve ellen. Az említett szemináriumon kiemelték, hogy a politikai tömegmunkának a gazdasági vezetők mindennapos tevékenységévé kell válnia. Ha az igazgató, a műhelyvezető, vagy a mester külön-külön látja a tervet és az embereket, s nem látja a legfontosabbat, azt, hogy az embereknek miért kell teljesíteniük a tervet, hogy ez megfelel a szocializmus további fejlesztése és a kommunizmus építése érdekeinek, és nem hat ilyen szellemben a dolgozókra, akkor nem értette meg az ideológiai és a politikai tömegmunka offenzív jellegének jelentőségét és nagyon leszűkítve értékeli inaga körül a dolgokat, jelenségeket és embereket. És ez nem helyes. Ellentétben áll az „Arccal a tömegek felé“ gottwaldi jelszóval s a szocialista demokrácia elmélyítésének követelményével. A politikai tömegmunka tartalmát a szocialista társadalom szükségletei határozzák meg. Célja: minden állampolgár megnyerése a termelési feladatok öntudatos teljesítésére, a munkakezdeményezés további fejlesztésére, a szocialista gondolkodásmódra, valamint felfegyverzésük a burzsoá ideológiai hatás, az opportunizmus, a kispolgári nézetek és az antiszovjetizmus megnyilvánulásai ellen. Arra kell vezetnünk mindenkit, hogy elsajátítsák és elmélyítsék a marxista—leninista világnézetet. Sok érv áll rendelkezésünkre a mindennapos politikai tömegmunkához. Az osztályokra osztott világban folytatott forradalmi küzdelemben nagy sikereket értünk el. A szocializmus eszméi győzedelmesen törnek előre. A Szovjetunió által vezetett szocialista országok békepoiitikája és nagy gazdasági sikereik — ezek megcáfolhatatlan érvek a mindennapi politikai tömegmunkában. Minden gazdasági vezető kötelessége, hogy az igényes termelési feladatok teljesítésére ösztönözzék a dolgozókat és a politikai tömegmunkában az elért sikerekkel érveljenek. A szakszervezeti vezetőknek azokra a nagy szociális, egészségügyi, művelődési s más vívmányokra kell hivatkozniuk, amelyeket a szocializmus hozott a dolgozóknak. Az Ifjúsági mozgalomban határtalanul sok érvünk van ahhoz, hogy meggyőzzük a fiatalokat: csakis a szocializmus olyan társadalmi rendszer, amely ki tudja elégíteni becsvágyukat és szociálpolitikai célkitűzéseiket. Társadalmi életünk összes területén olyan pozitív tényeket találhatunk, amelyekkel hatékonyan befolyásolhatjuk az állampolgárok tudatát. Tehát megvan minden feltételünk ahhoz, hogy hatékony és offenzív politikai tömegmunkát végezzünk a munkások, a szövetkezeti parasztok, az értelmiség, az ifjúság, a nők között — tehát társadalmunk valamennyi csoportjában ás szociális rétegében. A pártszervek és -szervezetek vezetésével hatékonyan ki kell használni ezeket a lehetőségeket a szocialista társadalom szükségleteinek szellemével egységben és összhangban. Csak így érhetünk el olyan sikereket, amilyeneket az offenzív ideológiai és politikai tömegmunka feltételez. A siker kulcsa a mi kezünkben van. JOZEF BÁNI Száztizenegy párttagjelöltet vettek fel az utóbbi években a füleki Kovosmalt nemzeti vállalat alapszervezeteibe, ebből tavaly negyvenhét, az idei értékelő taggyűléséken pedig nyolc fiatal elvtárs tagjelölti felvételét hagyták jóvá. Az új tagjelöltek közül az alábbiakban négyen mutatkoznak be olvasóinknak. Gazdag hagyományokkal rendelkezik az újító mozgalom a Nyugat-szlovákiai Energetikai vállalat nitrai üzemében. Felvételünkön Tibor Gergel újító (jobbról), Ľudovít Gróffal, a szerelőcsoport mesterével egy újítási javaslat kidolgozását beszéli meg. Felvétel: P. Matls KELEMEN ÉVA vagyok. Ebben a városban születtem, itt végeztem el a kilencéves alapiskolát. Felvettek a gimnáziumba, de nem folytattam a tanulást, hanem 1969-ben munkába léptem a Kovosmalt zománcozó műhelyében. Édesapám is a gyárban dolgozik, mint tűzoltó, ' édesanyám a háztartást vezeti. A nagyobbik öcsém is a Kovos- maltban tanulta ki a marós szakmát. Ö most megy katonának, a kisebbik öcsém kőművestanuló Losoncon. A „Vörös Október szocialista munkabrigád“ tagja vagyok, a kollektíva vezetője Darabos Antal elvtárs. 1972-ben elnyertük a szocialista munkabrigád cím III. fokozatát. Én pontforrasztó vagyok, az exportálásra kerülő edényekre forrasztom a fület. Elég érdekes munka, leköti a figyelmet, annál is inkább, mert csak ez év januárjától végzem. Azelőtt tumgépen dolgoztam, fazekakra forrasztottam a fület. Elég sokat kell dolgozni, igyekeznünk kell, hogy a tervezett mennyiség meglegyen. Mindent megteszünk azért, hogy a gazdasági feladatokat maradéktalanul teljesítsük. Ha szükség van rá, akkor túlórázunk is, bár erre elég ritkán kerül sor. A brigádban kilencen dolgozunk, jói megértjük egymást. Ha például egy brigádtag azt mondja, hogy én ebből a fajta edényből megcsinálok ezerkétszáz darabot, tehát iparkodj te is a soron következő munka elvégzésével, akkor azt meg is csináljuk, mert így kívánja a brigád becsülete. A Szocialista Ifjúsági Szövetség zománcozói szervezetének a munkába lépésem óta tagja vagyok. A legutóbbi évzáró gyűlésen beválasztottak a vezetőségbe is, a napokban pedig a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség helyi csoportja vezetőségének is tagja lettem. Egy évvel ezelőtt vettek fel tagjelöltnek. Ezt megelőzően a régi párttagok, főképpen Körönéi elvtársnő, meg Nagy Gábor elvtárs nagyon sokat foglalkoztak velem. Tanácsot adtak, tanítottak. Egy évvel a tagjelölti felvételem előtt bekapcsolódtam a politikai oktatásba. Hétfőn délután, a műszak után van az előadás. A fiatalokat érdekli a politikai művelődés, már kizártuk magunk közül azokat, akik csak úgy tessék- lássék vették a tanulást. Akik kitartottak, mindannyian szükségét érzik a tanulásnak. Mint párttagjelölt elsősorban a fiatalok között dolgozom. Sokat beszélgetek velük, a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetség működésének céljai felől is sokan érdeklődnek. Igyekszem tőlem telhetőén a legjobban megvilágítani a szervezet küldetését. Az idén, a második félévben háromnapos kirándulást tervezünk a Szovjetunióba. Az útiköltség egy részét brigádmunkával teremtjük elő, a többit magunk fedezzük. Kötelezettséget vállaltam, hogy ebben az évben tíz új tagot nyerek meg a Csehszlovák—Szovjet. Baráti Szövetségnek. Eddig már három tagot szereztem. VASS LÁSZLÓ a nevem. Édesapám is itt dolgozott az üzemben, sajnos, szilikózisban megbetegedett, és nem sokkal nyugdíjba vonulása után meghalt. A gimnáziumi érettségi után felvettek a bratislavai vegyipari iskolába. Közbejött okok miatt azonban abbahagytam a tanulást, bevonultam katonának, majd utána a Kovosmaltba jöttem. Már az iskolában is gondolkoztam azon, hogy ha eljön az ideje, belépek a kommunista pártba. Itt a vállalatban lehetőség nyílt erre. Nagy örömömre szolgál ez, mert tudom, mit akar a párt, s én is tudom, hol a helyem. Tavaly ősz óta dolgozom az öntöde csiszolóműhelyében, akkumulátoros kocsival szállítom az anyagot a műhelyből a raktárba. Valaki azt hihetné, hogy ez egyhangú, unalmas munka, pedig elég érdekes. Most jelentkeztem gépkocsivezető-tanfolyamra, hogy megszerezzem a hajtási jogosítványt. Ősszel, ha minden jól megy, beiratkozom az ipari középiskola esti tagozatára. A Szocialista Ifjúsági Szövetségben már régebbtől dolgozom. Katonaéveim alatt is tagja voltam a SZISZ-szervezet vezetőségének, és az üzemben is beválasztottak az öntödei alapszervezet bizottságába. Akkor kértem a párttagjelölti felvételemet. Az egyik ajánlóm az a mester, akinek a vezetése alatt még mint középiskolai diák brigádmunkát végeztem az üzemben, a másik ajánlóm pedig a mostani mesterem, ők foglalkoztak velem és készítettek elő életemnek erre a jelentős eseményére. A pártalapszabályzatot gondosan tanulmányoztam, ajánlóim sok mindent megvilágítottak előttem, amivel nem voltam tisztában. Ügy vélem, hogy jóravaló párttag lesz belőlem, s igyekezni fogok kötelességeim példás teljesítésére. Tudom, hogy most mint tagjelöltnek többet kell teiyiem, mint azelőtt. KÖRMENDI VILMOSNÉNAK hívnak. Hétgyermekes munkáscsaládból származom, én voltain a legkisebb gyerek. Legtöbb testvérem iskolázott. Én is szerettem volna tovább tanulni, de mivél édesanyám' ágyban fekvő beteg volt, emiatt nekem odahaza kellett maradnom a család gondozására. Tíz évvel ezelőtt kezdtem a Kovosmaltban dolgozni. Akkor huszonnégy éves voltam. A bá- dogosmühelyben vagyok elnéző. A munkámat szeretem, megbecsülöm, mert tudom, hogy itt keresem a kenyerem. Munka- kollektívám nagyon jó, a kitűzött feladatokat elvégezzük, még ha a rendes munkaidőn túl is a műhelyben kell maradni. Nincs olyan probléma, amit közös igyekezettel meg ne oldanánk. Társadalmi munkát a Nőszövetségben meg a Csehszlovák—Szovjet Baráti Szövetségben végzek. Ez év február elsején a lemezosztály pártalapszervezeté- nek értékelő taggyűlésén nagy megtiszteltetés ért — felvettek a kommunista párt tagjelöltjei közé. Nagy öröm ez számomra, életem egyik céljának megvalósulása. Annak idején a férjemmel is beszélgettem e fontos elhatározásomról, megmondtam neki: „Nézd, te pár- tonkíviili vagy de én szeretnék belépni a kommunisták közé. Ez a párt a mi pártunk, politikája a mi érdekeinket szolgálja, harcol a világbékéért “ A férjem természetesen nem támasztott kifogást ez ellen, hiszen családunkban megvan az egyetértés. Két fiúgyerekünk van, nagyobbik már tizenhárom éves. Elhatározásomban az is vezetett, hogy mi, nők is nagyobb számban legyünk szervezve a munkásosztály élcsapatában. EIBNER GUSZTÁV vagyok. Életemről dióhéjban annyit mondanék, hogy az alapiskola után Banská Bystrícán elvégeztem az ipari középiskolát. A gyengeáramú elektrotechnikával foglalkozom. A politikai munkába már az iskola SZISZ- szervezetében bekapcsolódtam, még akkor született meg bennem az elhatározás: Úgy akarok élni és dolgozni, hogy a kommunista pártba léphessek! Nagyon jő tanáraim voltak, s az ottani környezet befolyása is elősegítette, hogy a fiatalok megértsék a párt munkáját és küldetését. Ebben az irányban hatott rám az otthoni környó zet is. Régi munkáscsaládból származom, nagyapám is munkás volt, édesapám az üzem legrégibb zománcozója, a bátyám is itt dolgozik a gyárban, a másik bátyám 1970-től párttag. A lemezosztályon — ahol érettségi után dolgozni kezdtem — nagyon aktív pártszervezet működik. A pártszervezet régebbi tagjai felfigyeltek rám, foglalkozni kezdtek velem. Ajánlóim, Szó József és Medve Róbert gondosan előkészítettek a tagjelölti felvételre, minden tekintetben segítséget nyújtottak, s február elsején, az értékelő taggyűlésen a fa-tág a felvételemre szavazott. A kiválasztásomnál nyilván szerepet játszott az is, hogy a munkából eredő kötelességeimet igyekszem a lehető legjobban teljesíteni. Az automata pontforrasztó gépeket javítom. Elég sok problémát kell leküz- denem, főleg alkatrészhiány nehezíti meg a munkát. De kölcsönös együttműködéssel végül is minden feladat megoldható. A munkám természetesen érdekel, hiszen ezért is választottam életpályámul. Most leszek huszonegy éves igyekszem tovább fejleszteni tudásomat, tapasztalatok szerzésére törekszem. A fejlődésben ugyanis nem lehet megállni, egyre újabb gépek jönnek, a technika szüntelenül előrehalad. Ezzel lépést kell tartanunk. Igyekszem megmagyarázni ezt a követelményt mindenkor, amikor konzervativizmust tapasztalok, ha olyan vélemény hangzik el, hogy: „Húsz évig jó volt így, most miért kell megváltoztatni ...“ A párt előlegezte számomra a bizalmat, ennek meg kell felelni. Több munka vár rám ezután, az eddiginél még aktívabban kell kivennem a részemet a feladatok teljesítéséből, a problémák megoldásából. Remélem, sikerülni fog. GÁL LÁSZLÓ A Túróéi Gépgyárak BratisIava-Petržalka-i üzemében tavaly 36 új párttagjelöltet vettek fel. A tagjelöltek 90 százaléka munkás. Képünkön: Rudolf Pelikán (jobbról), szocialista munkabrigádve- zető, az egyik új tagjelölt Jozef Teiml elvtárssal, a pártalapszervezet elnökével beszélget. (Felvétel: I. Dubovský — ČSTK) Négyen az újak közül
