Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-06 / 55. szám, szerda
A CALLEY-SZÉGYEN LEGFONTOSABB FfCÄDÁT: A politikai egység megszilárdítása Az Uruguayi KP nyilatkozata Washington — A New York Times „A Calley-szégyen“ címmel vezércikkben kommentálja azt a legutóbbi polgári bírósági döntést, amely megszünteti Wiliam Calley hadnagy házifogságát, és további fellebbezésének eldőltéig szabad lábra helyezi a My La-i lömeggyil- kost. A lap felveti, hogy annakidején külön-külön kezelték a vietnami attrocitások miatt felelős- ségrevont amerikai tisztek ügyeit. Ennek eredményeként — írja — Calleyt a hadbíróság bűnösnek találta, életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte, míg más hadbíróságok felmentették közvetlen fölötteseit, sőt, ami még súlyosabb, egyáltalán nem állították bíróság elé azokat a tábornokokat, akik főszerepet játszottak My Lai eltussolásában“. A vezércikk így tekinti át az egész Calley-ügyet: „Nixon elnök és más politikusok fölkorbúcsolták a közhangulatot, szégyenteljes kísérletet tettek arra, hogy politikai előnyök szerzésére használják ki a rossz irányba terelt hazafias érzelmeket. Nixon teljesen példa nélkül álló módon közbelépett Calley érdekében, utasította a katonai hatóságokat, hogy csupán háziőrizetben tartsák a hadnagyot fellebbezése idején. A fellebbezési eljárás még mindig tart. A hadbíróság 1971. március 29-én ítélte el Calleyt. A 3. hadsereg parancsnokié táCzélső jobboldali rendőrlá- zadás hívta fel az elmúlt héten a figyelmet arra, Argentínában olyan folyamat indul el, mely félő, hogy derékba töri azokat a terveket, elképzeléseket, melyek a múlt év tavaszán fogalmazódtak, amikor Peron szálláscsinálója, Campora küzdött a hatalomért, hogy aztán beiktatása után öt héttel átadja helyét a mozgalom atyjának. Cordobában, a hasonló nevű argentínai tartomány székhelyén fellázadt a rendőrség, letartóztatta a tartomány kormányzóját — Obergon Canót —, valamint az alkormányzót ás további 100 parlamenti képviselőt. A rendőrök gyülekezési tilalmat rendeltek el, megszállták a középületeket, s megtorlásokat helyeztek kilátásba a lakosság ellen. A lázadás élén Dominqo Navarra korábban elmozdított rendőrfőnök áll, akit bizalomvesztés címén mentettek fel, mivel bebizonyosodott, hogy a rendőrség tavaly januárban a baloldali paraszt- szervezetek öt vezetőjét meggyilkolta. A rendőrök, persze, politikai jelleget adtak lázadásuknak, mondván a baloldali tartományi kormány lemonda- tása miatt bocsátkoztak az akcióba. Megfigyelők szerint azonban a cordobai lázadás — a várost a baloldal fellegvárának tartják — a jobboldal általános támadásának kezdete. A szövetségi kormány kezdetben tartózkodással válaszolt, később azonban, belátva, hogy sokkal veszélyesebb a helyzet ebben a kétmillió lakosú városban, mintsem hogy a lázadó rendőrökre bízza azt, erősítéseket küldött és készültségbe helyezte a hadsereget. Hogy mi jön ezután, azt nehéz volna megjósolni. Annyi azonban már eddig is nyilvánvaló, hogy a haladó erők elítélik a rendőrök önkényét, s a cordobai bornoka 1971. augusztus 29-én életfogytiglanról 20 évi börtönre csökkentette büntetését. A íellebbviteli katonai törvényszék 1973. február 16-ig nem döntött az ügyben, majd u ma- gasabbfokú katonai fellebviteli bíróság 1973. decemberében megerősítette az ítéletet. Még hátra van, hogy a hadseregügyi államtitkár és Nixon elnök fel- lülvizsgálja az ügyet. Ha egyikük, vagy másikuk nem dönt szabadonbocsátása mellett, akkor Calley alkotmányos jogaira hivatkozva polgári bíróság elé viheti a kérdést. Ez a háttere annak, hogy egy Georgia állambeli szövetségi bíró elrendelte Calley szabad lábra helyezését...“ A New York Times végül azt a véleményét fejti ki, hogy nincs alap Calley büntetésének további csökkentésére. „Ha ez mégis megtörténik, vagy éppenséggel elnöki kegyelemben részesül, akkor ez végtelenül méltánytalan lenne azokkal az ezrekkel szemben, akik lényegesen kisebb vétségekért éveket töltenek katonai börtönökben. Ugyanakkor az is méltánytalan, hogy Calley hadnagyot dobják oda bűnbaknak a My Lai-i mészárlásért... A kormány előtt két lehetőség áll nyitva: vagy megerősíti Calley büntetését, vagy pedig minden vietnami háborúval kapcsolatos ügyet felülvizsgál, és általános amnesztiát hirdet“. végrehajtása útján tett újabb lépés a legmagasabb tudományos-műszaki színvonalon történt. 750 kilovolt feszültségű távvezeték jelenleg csak a Szovjetunió és Kanada területén működik. Bizonyos idő múlva a Vinnyi- ca—Albertirsa távvezeték a szocialista közösség hatalmas kapacitású energetikai gyűrűjének láncszemévé válik majd — állapította meg az Izvesztyija hírmagyarázója. Mint Rogyionov megemlítette, idővel bekapcsolódnak majd az egységes energiarendszerbe az úgynevezett hidroakkumulátoros és gázturbinás „csúcsidős“ erőművek, amelyek a legnagyobb fogyasztási időszakban üzemelnek. kormányzó, valamint a többi fogoly szabadon bocsátását követelik. Peron hatalomra lépésével kétségtelenül új helyzet áll elő Argentínában, mintegy igazolva, hogy nemcsak a világ, de maga Peron is változott az elmúlt évek során. Nyilvánvaló volt azonban az is, hogy sem programja, sem mozgalma nem teljesen tisztázott, s a haladó nemzeti törekvések és monopóMERRE TART ARGENTÍNA? liumellenes magatartás melleit jócskán találhatunk benne negatív tulajdonságokat is. Peron kezdetben úgy próbálta áthidalni mozgalma bonyolult sokrétűségét, mely a szélsőbaltól a szélsőjobbig minden szín- árnyalatot képvisel, hogy a la- vírozás, vagy a kivárás álláspontjára helyezkedett. Kezdetben maguk a gerillaakciók is halványultak, bár soha nem szűntek meg, hisz Peron visszatértekor is tűzharcra került sor két szélsőséges gerlllacsoport között. Peron kezdetben próbálta fékezni a gerilla-tevékenységet, mely az 1966-tól 1973-ig tartó katonai diktatúra körülményei között természetes volt. később azonban egyre elviselhetetlenebbé vált. Mígnem az ez év januári gerillaakció, mely a Buenos Airestől 250 kilométerre fekvő Azül város helyőrsége ellen történt, kihívta az elnök haragját. Nemcsak lemondással fenyegetőzött, hanem a jobboldalnak kedvező akció hatására megszavaztatta a büntetőtörvénykönyv módosítását, mely most már törvényes alapot nyújt a gerillák felszámolására. A jobboldal támadásához tarALEKSZANDR OPARIN akadémikust, az életkeletkezés híres elméletének megalkotóját nyolcvanadik születésnapja alkalmából a biológiai tudomány fejlesztésében és a tudósok képzésében szerzett érdemeiért Lenin-renddel tüntették ki. AZ ENSZ székhelyén megkezdte munkáját a .világszervezet népesedési bizottságának rendkívüli ülésszaka. A március 15-ig tartó tanácskozáson a bizottság az augusztusra Bukarestbe összehívott népesedési világkonferencia előkészítésével foglalkozik, továbbá megvitatja az idei évre ajánlott népesedéspolitikai intézkedéseket. GEORGES POMPIDOU, francia államfő április második felében hivatalos látogatást tesz Japánban — jelentette be kedden a tokiói francia nagykövetség szóvivője. • TOKIÖBAN bejelentették, hogy a fogyasztói árak februárban a fővárosban 24, Oszakában 26,9 százalékkal magasabbak voltak, mint 1973 hasonló időszakában. A japán miniszterelnökség közlése szerint 1949 júniusa óta ez volt a legnagyobb arányú áremelkedés, amikor a drágulási arány Tokióban 24,8 százalék volt. KENNETH KAUNDA zambiai elnök hivatalos látogatásra Egyiptomba érkezett, ahol Szadat elnökkel a közel-keleti helyzetről tanácskozott. MUDZSIBUR RAHMAN, Bangladesit miniszterelnöke Déí- Ázsia országait a békés együttműködésre szólította fel, amelyhez reális alapot teremtett Bangladesnek a pakisztáni kormány általi elismerése. GENFBEN a szovjet és az amerikai küldöttség soronkö- vetkező tanácskozásával folytatódnak a stratégiai fegyverek korlátozásáról folyó SALT-tár- gyalások. NYIKOLAJ FIRJUBIN, a Szovjetunió külügyminiszter-helyettese hivatalos látogatásra Dja- kartába utazott. tozik, hogy Carcagno tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke, akit Peron utódaként is emlegettek, decemberben nyugdíjazását kérte. A politikai bajokat súlyosbítják a közellátási gondok, s ezek együttvéve még cseppfolyósabbá teszik az argentínai helyzetet. Az elmúlt hónapok eseményei egyébként azt is jelzik, Peron hatalomra lépésével véget ért a baloldali reményeknek az az időszaka, melyet Campora radikális társadalmi reformjai jelentettek volna. Peron feltehetően a gyors belpolitikai polarizációtól félve megállj t parancsolt ezeknek, s a kontinentális erőviszonyokat figyelembe véve úgy politizál, hogy bár ellene van a nemzetközi konszerneknek, ennek ellenére mind az ipar, mind a mezőgazdaság struktúráját változatlanul hagyja. És bár a nyugalomra intett gerillacsoportok — közte a PAP (Peronista Fegyveres Erők), valamint az ERP (a Dolgozók Forradalmi Pártja nevű trockistának mondott szervezet) Peron politikájának konzervatívabbá válásával újra akcióba kezdtek, még mindig jelentős nemzeti erők összefogására számíthat a reakció mesterkedéseivel szemben. Kérdések kérdése azonban, hogy merre mozdul Peron?! Bár az erővonalak ma sokkal nehezebben kitapinthatők, mint a katonai diktatúra idején, s a peronizmuson belül egyre élesebbé válnak az ellentétek, a Cronista Comercial című lap szerint az erők négyes csoportosulását figyelhetjük meg. A „történelmi, vagy ortodox“ peronizmus, mely nemcsak követi, de meg is határozza az elnök politikáját, szövetséges a „pragmatista peronisták“ táborával. Számukra Peron a hatalom realitását jelenti! A harmadik erő a „militáns peronizmus“, melynek tömegbázisát azok a fiaBuenos Aires — Az Uruguayi Kommunista Párt nyilatkozatot tett közzé, amelyben elemezte az ország társadalmi-gazdasági és politikai helyzetét és kijelölte a párt további feladatait. A nyilatkozat megállapítja, hogy az ország uralkodó körei időnyerésre törekszenek és megkísérlik megakadályozni a demokráciáért küzdő igazi népi egység kialakítását. A legfontosabb jeladat — állapítja meg a nyilatkozat — az ellenzéki erők politikai egységének szilárdítása és kiszélesítése, a haladó erők szervezeti és harci szellemének erősítése, és a hadsereg hazafias Berlin — A tőkés rendszer általános válsága az utóbbi időben a vezető tőkés országok egész sorában idézett elő kormányválságokat is. A politikai bizonytalanság és az osztályellentétek kiéleződése Olaszországban arra vezetett, hogy a bal közép kormány lemondani kényszerült. Pierre Messmer, francia minisztereltalok jelentik, akik hittek a forradalmi jelszavakban, s Peronban és mozgalmában Argentína történelmének kimagasló lehetőségét látják. A politikai mozgásban fontos szerepet töltenek be a nem peronista haladó erők, így a marxista csoportok is, melyek támogatják ugyan Peron elnöki demokratizmusát, s haladó törekvéseit, nem helyeslik azonban a .szociális paktumot“, az osztálybékét hirdető szakszervezeti bürokraták elképzeléseit, s arra várnak, hogy az egykor Madridból hangoztatott társadalmi változásokra végre sor kerüljön. És ebben a kérdésben a „militáns“ ifjúsági tábor is egyre határozottabban és követelőbben lép fel. Sajnos, a chilei tragédia sötétebbé telte az argentínai kilátásokat is, s politikai tőkét adott azoknak, akik meg akarták akadályozni a további radi- kalizálódást. Maga Peron is szívesen hivatkozik a jobboldali veszélyre. Bolívia, Uruguay és Chile után geo-politi- kailag kétségtelenül Argentína a leginkább „fenyegetett“, s szomszédainak — Brazíliát és Paraguayt is beleértve — politikai és katonai szempontból egyaránt ellenlábasa. P eron az adott helyzetben válaszút előtt áll, a polgári demokratikus kibontakozás, vagy a jobbratolódás között választhat. A mostani események újabb leckét adtak fel, s ennek megoldásánál számolni kell azokkal az erőkkel — a cordobai, mendozai, rosarioi munkástömegekkel —, melyek annak idején arra kényszerítették a katonai diktatúrát, hogy utat engedjen Peronnak. Az újabb erőpróbák előtt álló országban egyre nehezebb már a lavírozás is .,. FONOD ZOLTÁN érzelmű tagjának bevonása a reakció elleni harcba. A nyilatkozat megállapítja, hogy az ország gazdasági helyzete katasztrofális. Ennek az ország társadalmi-gazdasági szerkezete az oka. Az Uruguayi Kommunista Párt a nyilatkozatban tiltakozását fejezi ki Liber Seregnl tábornoknak, a „széles front“ elnökének és társainak bebörtönzése miatt. A nyilatkozat végezetül felszólítja az ország népét, hogy együttes erővel harcoljon a változásokért és az új politikai körülmények megteremtéséért. nők szintén átalakította kabinetjét. De kudarcot vallott a brit konzervatív kormánynak az a kísérlete, hogy az alsóházi választások előrehozásával még keményebb irányvonalat sikerüljön érvényesítenie. Jellemző módon ezek az események a tőkés világban zajló gazdasági válsággal és az osztályharc éleződésével egyidő- ben mennek végbe. Márpedig a válság csak akkor volna leküzdhető, ha ezeűtben az államokban olyan politikai irányvonalat érvényesítenének, amely a munkásosztályra és a haladó erőkre támaszkodik. A választások előrehozatalával és a kormányátalakítási kísérletekkel a reakciós erők arra törekednek, hogy helyzetüket megszilárdítsák, mindenekelőtt pedig, hogy szembeszállja- nak a munkásosztály harcával. Nagy-Britanniában a bányászok, az NSZK-ban a közszolgálatban álló munkások és alkalmazottak nyúltak a sztrájk fegyveréhez. A 18 millió olasz munkás általános sztrájkja és az általuk szervezett tüntetések megmutatták, hogy a dolgozók nem nyugszanak bele a válság hatásaiba: a társadalmi bizonytalanságba és a munkanélküliségbe. Nem a tőkés kormányok átalakítása, hanem a politikai irányvonal megváltoztatása jelentené a kiutat a válságból — szögezte le Nagy-Britannia, Franciaország és Olaszország kommunista pártja. Nézetazonosság Helsinki — Ahti Karjalainen, finn külügyminiszter, a Paasiki- vi Társaság gyűlésén kijelentette: megvan a lehetősége annak, hogy júniusban befejeződjék az európai biztonsági és együttműködési értekezlet második szakasza. Ez azt jelentené, hogy a harmadik, a záró szakaszt már júliusban vagy legkésőbb ősz elején meg lehetne tartani. A külügyminiszter rámutatott, hogy a harmadik szakasz szintjét tekintve Finnország azonos nézeteket vall a Szovjetunióval. Mint a Kekkonen elnök nemrégiben tett szovjetunióbeli látogatása idején aláírt közös közlemény kimondja, az értekezlet harmadik szakaszának legmagasabb szinten való megrendezése felelne meg a béke megszilárdításához fűzött nagy reményeknek. ENERGETIKAI GYŰRŰ KIÜT A VÁLSÁGBÓL Tengerben úszó jéghegy Varsó — A Slowo Powszech- ne című lengyel lap a kínai helyzettel foglalkozó kommentárjában a többi között megállapítja, hogy Kínában újabb tömegkampány indult meg, amelynek módszerei az egykori kulturális forradalomra emlékeztetnek. Arról van szó — folytatja a lengyel lap —, hogy folyik a harc a kínai vezetőségen belül, folyik a küzdelem a Csou En-laj pragmatikusai és a baloldali radikálisok között. A mostani kampány célja azonban ugyanaz, mint a korábbié volt, a permanens forradalomra vonatkozó Mao-féle eszméknek megfelelő tisztogatás végrehajtása. Nem tudni, hogy veszélyben van-e Csou En-laj pozíciója — írja a lap, — hiszen a kínai események a tengerben úszó jégheggyel hasonlíthatók össze. Nyilvánvaló azonban, hogy Mao tudja: Csou En-laj az elmúlt években túlságosan megszilárdította és kiterjesztette hatalmát, ezért korlátozni kell, sőt rá kell bírni arra, hogy a hatalom egy részét adja át a radikálisoknak, vagyis — mint nevezik — a sanghaji maffiának. Ide sorolják Mao feleségén, Csiang Csingen kívül Vang Hung-vent, Jao-jüant és Csang Csun-csiaót. Mao sohasem volt hajlandó szellemekkel való hadakozásra. Ojabb hadjárata feltétlenül több-kevesebb áldozatot követel majd. Már ma mutatkoznak a közvetett bírálat jelei Csou En-lajjal szemben. Erről a többi között az is tanúskodik, hogy a kínai sajtó és a rádió támadja az iparban alkalmazott anyagi ösztönzést, amit Csou En- laj számlájára írnak — állapítja meg a Slowo Powszechne. Kommentárunk Moszkva — A szovjet sajtó nagy figyelmet szentel annak, hogy a KGST végrehajtó bizottságának nemrég Moszkvában végétért 66. ülésszakán elhatározták a szocialista gazdasági integráció komplex programja által előirányzott egyik legnagyobb szabású létesítmény: a Vinnyica— Albertirsa közötti 750 kilovoltos villamos távvezeték megépítését. A szovjet központi televízió kommentárja után az Izvesztyijában Borisz Rogyionov hírmagyarázatát közölte a nagy KGST-eseményről. A cikkíró idézte a szocialista országok sajtóvisszhangját a jelentős megállapodással kapcsolatban Az Izvesztyija hangsúlyozta: A KGST komplex programjának