Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-03 / 9. szám, Vasárnapi Új Szó

Ghána új utakon P3, Vértelen katonai államcsíny buktatta meg két évvel ezelőtt a Ghánái Köztársaságban a kor­rupt és imperialista-barát Busia- kormányt és az Archeampong őrnagy vezette fiatal katona­tisztek azóta bebizonyították, hogy valóban a haladás hívei. Valamikor „Aranypart“ néven temerték az országot, ami még ma is a világ egyik nagyon je­lentős aranytermelője. Akik érdeklődnek az afrikai országok iránt, nyilván emlé­keznek az 1966. február 24-i reakciós puccsra, amikor a hadsereg vezetői a haladó szel­lemű dr. Nkrumah elnököt tá­vollétében megfosztották a ha­talomtól. Az ország ismét a kül­földi monopóliumok, a belföldi burzsoázia és a reakciós törzs­főnökök szabad vadászterületé­vé vált. Az államosított üzeme­ket visszaadták az egykori tu­lajdonosoknak, a szövetkezeti tömörüléseket feloszlatták. Ami­kor Busiának távoznia kellett, töbh mint egymilliárd dollár volt az állam külföldi adóssága. Alig hat esztendő alatt megkét­szereződtek a létfenntartási költségek — csak a bérek ma­radtak változatlanok — és a munkaképes lakosság egyhar- mada munkanélküli volt. Archeampong őrnagy és tár­sai előtt rendkívüli nehézségek tornyosultak. Haladéktalanul megalakították a Nemzeti Meg­újhodás Tanácsa elnevezésű csúcsszervet, amelynek prog­ramja ma már a bel- és külpo­litikában is egyre markánsab­ban látható. Ha felmérjük a ta­nács kétévi tevékenységének eredményeit, elmondhatjuk, hogy nagyon sokat tett az egy­szerű emberért, a kisemberért. Midenekelőtt sikerült visszaad­ni a nép önbizalmát. A gazda­ságpolitikában az ország érde­ke vált a legfontosabb ténye­zővé, a külpolitikai vonalon pe­dig Ghána aktívan vesz részt az Afrikai Egységszervezet munká­jában. Bizonyos, hogy az accrai kor­mány politikája, ha globálisan értékeljük, inkább pragmatikus benyomást kelt, hiányoznak be­lőle az erős, lendületes vonalak és természetesen még nagyon korai lenne a jelenlegi irányt összehasonlítani az 1966-ot megelőző időszakkal, amikor dr. Nkrumah kormányozta az országot. De a fejlődés látható. Az egy évvel ezelőtt kibocsátott „Megújhodási Alapokmány“ szellemében emelték a legki­sebb jövedelmeket, csökkentet­ték a lakbéreket, javították az egészségügyi gondoskodást. 1972-ben az állam kiutasította a külföldi bányaipari és fameg­munkáló vállalatok 55 százalé­kát, a múlt évben pedig a cu­koripari és műtrágyagyártó vál­lalatok egy részét. A kormány­nak sikerült céltudatos mező- gazdasági politikával növelni a rizs, a krumpli és a zöldség ho­zamát és így csökkenthették az élelmiszer-behozatalt. Mivel a luxuscikkek behozatalát is kor­látozták és a kakaó világpiaci ára is kedvező volt (Ghána, a világ legnagyobb kakaótermelő­je) már 1972-ben 140 millió cedi (1 cedi = 0,90 USA dollár) aktív egyenleggel zárták a kereske­delmi mérleget és az elmúlt év­ben hasonló volt a helyzet. Jó eredményeket értek a be­ruházások szakaszán is. Az 1973/1974. költségvetési évben a mezőgazdaság fejlesztésére 14 millió, az ipar fejlesztésére 10,5 millió, útépítésre 4 millió és közoktatási célokra 9 millió ce­dit irányoztak elő. Különösem gyorsan fejlesztik a közokta­tást, de jelenleg még csak a gyermekek 43 százaléka jár alapfokú iskolába. Két év alatt nem lehel min­den hiányt pótolni, viszont az elért eredményeket elismerés­sel nyugtázza nemcsak az or­szág népe, hanem a szabad Af­rika minden országa. Jóléti nyomor A Német Szövetségi Köztár­saságban jelenleg 120 ezer ipari tanuló, fiatal munkás és alkal­mazott szerepel a munkanélkü­liek nyilvántartásában — kö­zölték a demokratikus ifjúsági szervezetek. A jelentés szerint a múlt év végén minden tizedik dolgozó fiatal elvesztette a munkahe­lyét. A munkanélküliség a 20— 25 évesek korcsoportját érinti a legsúlyosabban (13 százalék) és a vállalatok „racionalizációs okokra“ hivatkozva továbbra is elsősorban a fiatalokat bocsát­ják el. Emellett a munkaadók már bejelentették, hogy az idén ta­vasszal — a múlt évhez viszo­nyítva — 40 százalékkal keve­sebb ipari tanulót vesznek fel, holott a pályaválasztási tanács­adók már a múlt évben sem tudták elhelyezni az összes je­lentkezőt. Nyugat-Berlinben is csökken az ipari tanulókat alkalmazó vállalkozók száma. Például az elektromos iparban a múltban 55 üzemben képeztek ki fiata­lokat, ma pedig már csupán 17 üzemben kaphatnak helyet. En­nek következtében igen sok fia­tal kénytelen segédmunkásként elhelyezkedni és amikor meg­kezdődik a racionalizálás, első­sorban ezek kerülnek az utcá­ra. AZ ÉPÍTŐIPAR-GAZDASÁGI ÉS -SZERVEZÉSI INTÉZET, Bratislava, Ružová dolina 27, felvesz • két kisegítő szakácsnőt vagy kát kisegítő nőt az üzemi konyhára. Közelebbi felvilágosítást az intézet sze­mélyzeti osztálya nyújt, tel.: 691-51, 627-02; 330-as mellék. Belépés azonnal lehetséges. OF-28 ■ Eladó teljes barokk ebéd­lőbútor. Telefon Dunajská Stre­da: 22-96. 0-195 ■ Eladó hét pár kilenchó- napos fejlett páva. Cím: Varga Dezső, Bohatá, házszám 42, pos­ta-irányítószám 97 03, komárnói járás. Ű-201 TAVASZI TALÁLKÁRA A TERMÉSZETTEL minden gondos kertész új gazdasági szerszámokkal megy. Már a tél folyamán ellenőrzi, rendben van-e az ásó, a kapa, a gereblye. Ha kénytelen megállapítani, hogy valamelyik bizony már elkopott, elhasználódott, felkeresi a Železiarsky tovar (vasáru) szaküzletek valamelyikét, és idejében pótolja a hiányt. Ezek az üzletek a gazdasági szerszámok komplett választékát kínálják. Kertészkedök, szőlőtermesztők, gyü­mölcstermesztők, hétvégi házak tulajdonosai, új szerszámmal a kézben üdvözöljék a tavaszt! A Domáce potreby (háztartási cikkeket ér­tékesítő) vállalat Železiarsky tovar (vas­áru) szaküzleteiben bőséges a kínálat. OF 26 ■ Csinosnak mondott, intel­ligens, diplomás leány társaság hiányában ezúton keresi magas, becsületes, diplomával rendel­kező, független férfi barátságát 27—38 éves korig. Jelige: Nap­sugár. Ű 208 ■ 31/165 barna legényember szerelne megismerkedni komoly leánnyal. Szeretek szórakozni. Jelige: Egy szál harangvirág. 0-211 ■ 29/160 elvált, 1 gyermek­kel, megismerkedne közép vagy főiskolai végzettségű férfival. Jelige: Kölcsönös megértés. 0-213 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ■ Ezúttal fejezzük ki köszö- netünket a galantai járási párt- szervezetnek, a trnoveci hely­beli pártszervezetnek, a helyi nemzeti bizottságnak a Nem­zeti Front összes szervezetének és a többi lakosnak, akik 1974. február 4-én elkísérték drága halottunkat S P ANY ÁR KÁLMÁNT utolsó útjára. A gyászoló csa­lád. Ű-206 Hirdessen Ön is a z ÚJ SZÓ-ban! Indiai nyitás Hosszan tartó és nehézkes tárgyalások után az indiai kor­mány elérte, hogy az ESSO Olajkonszern meghátrált, és ki­jelentette, hogy az országban levő üzemelt és 1900 szivattyú- állomását 1980-ig eladja a kormánynak. Az ESSO húsz évvel ezelőtt létesítette az olajfinomítót Bombayban. Jelenlegi kapa­citása évi 3,5 millió tonna nyersolaj. Megfigyelők szerint az indiai kormány részéről ez a nyitólépés és ezt minden bizony- nyal követi a két másik külföldi olajvállalat — a Burmah Shell és a Caltex — államosítása. A monopolhelyzetben lövő külföldi cégek kimondottan zsarolták az indiai kormányt és az ország népe egyre erélyesebben követelte államosításukat. Amikor India 1947-ben elnyerte függetlenségét, még nem rendelkezett olajfinomítóval. A külföldi cégek saját országuk­ból kapták az üzemanyagot. Az első ötéves iparfejlesztési terv időszakában enorinisan nőtt a szükséglet és India kénytelen volt devizája nagyobb részét olajvásárlásra fordítani. Azonban a deviza kiáramlása akkor sem szűnt meg, amikor a monopol­tőke felépítette a finomítókat, mert a részvénytársaságok ál­landóan emelték az olajárakat. Annak ellenére, hogy a három külföldi vállalat alaptőkéje összesen csak 220 millió rúpia volt, az utóbbi tizenöt év alatt jóval több mint 10 milliárd rúpia hasznot könyvelhettek el. Elképzelhető, hogy milyen nagy volt a haszon, ha figyelmbe vesszük, hogy a befektetés nem egészen három év alatt teljesen megtérült. A nemzetközi olajkartell az ötvenes évek elején szabotálta a belföldi olajmezők felkutatását. Szakembereik kijelentették, hogy a készlet rendkívül csekély, feltárása nem kifizetődő, sőt akadtak olyano^k is, akik azt állították, hogy az országban egyáltalán nincs kőolaj. A Standard Vacuum Oil Coimpany f most: ESSO) képviselőjének az volt a véleménye, hogy „az olyan szegény ország számára, mint India, a saját olajforrások létesítése rendkívül kockázatos játék“. Az olajszegény Indiáról szőtt mítoszt N. A. Kalinyin szovjet geológus oszlatta szét, aki 1955-ben nagyszabású kutatómunkát végzett az országban. E kutatás eredménye tette lehetővé, hogy India egy év múlva már ott szerepelt a világ „olajtérképén“. Megalakult a nemzeti Oil and Natural Gas Commission és a Szovjetunió hathatós segítségével csakhamar biztató eredmé­nyeket értek el. 1958-ban helyezték üzembe az első két kutat és ez volt a nemzeti olajipar alapja. Az elmúlt évben India saját olajtermelése 7,2 millió tonna volt. A közelmúltban megkötött szovjet—indiai egyezmény értel­mében a Szovjetunió a jövőben is részt vesz az indiai ojajm»- zők felkutatásában és így remélhető, hogy a termelés a nyolc­vanas évek kezdetéig megkétszereződik. A három külföldi kon­szern államosítása révén India nemcsak jelentős összegű de­vizát takarít meg, hanem erősíti függetlenségét is. Lakásproblémák Hamburgban Nyolcezer luxuslakás áll üre­sen Hamburgban és ugyanakkor a város harmincezer lakosa ke­res lakást. Az olajfűtéses laká­sok fűtési költségei 200 száza­lékkal emelkedtek. A szövetségi kormány ki akarja terjeszteni erre a városra is a CDU-kor- mány 1960. évi lakbértörvényét és ez azt jelenti, hogy a jövő évben már korlátlanul emelhe­tik a lakbéreket. A telekspekulánsok és a lak­béruzsorások azonban már ma is alaposan kihasználják a hely­zetet. Több mint 30 ezer hamburgi polgár keres elfogadható bérű lakást és emellett évente 12 ezer olcsóbéríí lakás kellene a fia­tal házasoknak. A városban nyolcezer lakás üresen áll, országos méretben pedig 150 ezer lakás vár olyan bérlőre, aki képes megfizetni a bérleti díjat. Az NKP most a következő tör­vényjavaslatot terjesztette az illetékes szervek elé: # Azokat a lakásokat, ame­lyek három hónapnál hosszabb ideig üresen állnak, a legjobban ráutaltaknnk kell kiutalni éspe­dig a törvényesen előre megha­tározott kedvezményes (ún. szo­ciális) lakbérért. O A kedvezményes bérek és reális költségek által meghatá­rozott bérek közötti különbsé- get a hamburgi szenátus hiva­tott kiegyenlíteni, a telespeku- lánsok nyereségeiből. # A közigazatásnak joga van az üresen álló lakásokat köztu­lajdonba venni. A kártalanítás összege nem haladhatja meg azt az értéket, amelynek alap­ján a tulajdonos adóját kirót­ták. 0 Tilos a város tulajdonában levő telkeket eladni. Ezeken vá­rosi lakásokat kell építeni. A belvárosban és az ún. bon­tási körzetekben a városnak minden telekértékesítésnél elő­vételi joga van. A kommunisták javaslata reális, hiszen a magas telek­árak miatt a jövőben is igen drágák lesznek az új lakások, tehát egyre több lesz az üres lakás. Ezt kell megakadályozni a 1 egereiyesbben a városi ta­nácsnak. A bábkormány bűnei Az amerikai lapok az elmúlt napokban rendkívül részletesen foglalkoztak Dél-Vietnam hely­zetével. Az elemzéseket egy év­forduló időszerüsítette: egy év­vel ezelőtt írták alá a párizsi egyezményt. A cikk szerzői szinte uni sono megállapítot­ták, hogy az egy óv alatt jelen­tősen romlott a Thieu-rendszer politikai, gazdasági és katonai helyzete. Richard Falk, a Princeton Egyetem nemzetközi jogi tan­székének tanára és az amerikai külügyminisztérium egykori ta­nácsadója élesen bírálta, hogy — az egyezményt megszegve — még mindig 20 000 amerikai ka­tonai tanácsadó tevékenykedik Dél-Vietnamban. Rámutatott ar­ra is, hogy még több mint 200 ezer politikai fogoly vár a sza­badulás pillanatára. A bábkor­mány egyre 'lobban korlátozza a Párizsi Egyezmény 11. cikke­lyébe szavatolt polgári szabad­ságjogokat. Még a chicagói Tribune — amely pedig a washingtoni és a saigoni kardcsörtetőkkel szim­patizál — is megállapította, hogy a „zso'dos hadsereg szín­vonala nagyon alacsony és bur­jánzik a korrupció: igen sok katona, tiszt és rendőr vesz részt a rablótámadásokban és más erőszakos bűncselekmé­nyekben“. James Markham, a New York Times tudósítója kö­zölte, hogy a saigoni haderő létszáma hivatalosan 1,1 millió fő, de a valóságban sokkal több. A korrupció általános, az élet minden szakaszán létezik — ál­lapították meg az újságok. 1973 márciusától a helyi közigazga­tás apparátusából 116 katonai parancsnokot és 63 polgári ve­zetőt kellett eltávolítani a „zsa­rolás politikája“ miatt. A helyzetet részletesen ismer­tette Philipp McCombs a Wa­shington Post hasábjain. „A nagykutyák kivételével egyetlen tisztviselő sem emlékezik olyan esetre, hogy a fizetését tel lesen megkapta volna, mert a vezetők rendszeresen zsebre vágják be­osztottjaik fizetésének a 15—20 százalékát, hiszen bármikor bármelyiket kidobhatják állásá­ból, anélkül, hogy ezért valaki előtt felelniük kellene.“ Megdöbl>entő események szemtanúja volt David Shipler amerikai újságíró: „Jelen voltam egy Saigontól 60 kilométerre fekvő faluban végrehajtott ellenőrzésnél. Több tucat falusi lakost minden vizs­gálat és minden ok nélkül le­tartóztattak. Egy tanító elmond­ta, hogy a rendőrök éjszaka a falvakban és a városokban is behatolnak a lakásokba, a megrémült emberektől pénzt és élelmiszert követelnek és erő­szakot követnek el a nőkön, a hétesztendős gyermeklányokon csakúgy mint az 50 esztendős nagyanyákon.“

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom