Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-03 / 9. szám, Vasárnapi Új Szó
m Oj drama születik A VACSORA Balzac, aki jó étvágyáról volt híres, egyszer egy bárónőhöz volt hivatalos vacsorára. A vacsora olyan könnyű volt, hogy a híres író éhesen kelt fel az asztaltól. A bárónő negédesen fordult hozzá. — Kedves mester, köszönöm hogy eljött, s szívesen látom a következő vacsorámon is. — A legnagyobb örömmel, bárónő, akár most rögtön is i- felelte Balzac. — Bocsánat, lehet, hogy félreértettem. Azt mondta, hogy igen, vagy nem? (Pavel Rak rajza) — A cselekmény két szálon fut: egy a közönségnek, és egy a kritikusoknak... (Lehoczky István rajza) Üj közlekedési eszköz: a kétkerekű limuzin (Nebelspalter) NEVELÉS Petrica illetlen szót ejt ki a nagymamája előtt. — Ki tanított erre a csúnya szóra? — kérdi a nagyi — Egy fiú az iskolában. — Nesze, itt egy lej, de többet ne halljalak így beszélni! — Nagyi, én Ismerek még egy ilyen szót, de az bárom lejbe kerül. APROPO — Ma valahogy úgy érzem magamat, mintha ki lennék cserélve! — Remek! Akkor végre egy kellemes estét tölthetünk együtt! LEANYKÉRÉS — Nyugodjanak meg, ha adnak havi háromezret, el tudom tartani a lányukat! (Várnai György rajza) SZÓ SZERINT Egy skót a feleségével hazafelé tart a színházból. Egyszerre eléjük ugrilj egy fegyveres útonálló. — Pénzt vagy életet! — kiáltja, és rá« juk szegezi a revolverét. — Anna, kérlek, menj az úrral! — De miért! — Mert te vagy az én életem. Szöveg nélkül (Valentin Iljev rajza) ISKOLÁBAN . -V<.- • ^ ,V . Egy humorérzékéről ismert tanár megszakítja az órát, s így szól diákjaihoz: — Ha az utolsó padsorokban ülő fiúk kevésbé hangosan tárgyalnák meg a tegnapi futballmecs- cset, és csendesebben volnának, mint azok, akik a középső sorokban rejtvényt fejtenek, akkor az első sorokban ülőket nem zavarnák az alvásban. KÉRDÉS 19 AZ ALTATÓ — Én a legerősebb altatókat írom elő neked, hogy alhass — mondja az orvps a barátjának —, és már negyedszer látják éjfél után különféle mulatóhelyeken lebzsel.»-. — Nem is magárh- nak kértem én, ha nem a feleségemnek. A fegyverkereskedésben revolvert akar vásárolni egy nő, s megkérdi az elárusítót: — Egy jövendőbeli özvegynek nem adnak semmilyen árengedményt? KEZESSÉG — Azt akarja tehát, hogy kölcsönözzek önnek ezer lejt? De mi a garancia, hogy vissza Is kapom? — Kérem, egy becsületes ember szavát adom. — Jó, akkor holnap jöjjön vele együtt. Szólhattál volna Időben, hogy fáj a fejed: (lel Paris) W/’fd jártain az életben, és XV megálltam egy porcelánbolt kirakata előtt, mert nagyon szeretek esztétikailag műélvezni, különösen, ha nem kerül egy fillérbe sem. Nekem nagyon tetszett az a kirakat. Az a sok szép tányér, bögre, tál, meg olyan kis apró várúrnő, egy kis sámlin, és előtte térdel a trubadúr, és lantot penget, és biztosan szeretné azt a szép, régi virágéneket dalla- ni, hogy „Hull az elsárgult levél", de nem tud dallani, mert porcelánból van a várúrnő is, a sámli is, a lant is, meg a trubadúr is. De az benne a pláne, hogy olyan jól eltrafálták, olyan élethű, olyan valódi... művészet ez kérem, fej kell hozzá, a magamfajta tahó csak a lepénylesőjét tudja rátátani, de csinálni bezzeg nem tudná. Ahogyan így lubickoltam a vizuális gyönyörűségben, pillantásom a kirakat bal oldalára tévedt, és ott - olyan apró Izéket láttam. Sok apró izé, a fele díszes, szürke dobozban, a másik jele pedig csak úgy szabadon, mint kutyaól a skanzenban. Némi Intenzív kukucskálás után rájöttem, ezek az izék — sakkfigurák. PorcelánbólI Hát akár hiszik a kedves olvasók, akár nem hiszik, én ott helyben ríni kezdtem a boldogságtól. Kérem, annyira óbégattam, hogy egy férfi keresetlen közvetlenséggel megkérdezte: „kegyednek fáj valamije, vagy csak hülye“? De amikor közöltem, hogy a csapadékot az öröm sajtolja ki a szememből, és rámutattam az öröm előidézőjére, a porcelánból készült sakkfigurákra, a jótékony ismeretlen is azonnal bőgni kezdett, és mert nem volt nála zsebkendő, klráncigálta az ingét, és azzal törülte le a könnyeit. Ez némileg lehűtötte bennem a szolidaritás forró hullámát, mert csíkos inge volt, és éň utálom a csíkos Ingeket. Még kiadó- sabban zokogtunk, amikor megláttuk, hogy ez a sakk-készlet 1350 fegyezerháromszázötven! I koronába kerül. Mert, kérem tisztelettel, taplószívű ember 7z, aki nem érzi át, micsoda hatalmas előrelépést jelent, hogy már porcelánból készült sakkfigurákat is kínál a fogyasztónak az a drága, jó kereskedelem. Mert mondjuk meg őszintén, a dolgozó tömegek homlokán mély redőt szántott a bú és a gond amiatt, hogy nem vásárolhattak porcelánból készült sakkfigurákat! Ezer háromszázötvenért! Tessék csak elképzelni, hogy mi min* dent lehet ilyen sakkfigurákkal csinálni! Például — lemos- hatók, a kisbaba kezébe adhatjuk, hogy szopogassa cumi helyett. Vagy Kivagyiné meglátogatja Rongyrázónét, ýs Rongyrázóné könnyedén rámutat a készletre: „Tudod, drága Dolóresz, a férjem a csillagos eget Is lehozná nekem. Most is meglepett ezzel a sakk-készlettel... igen ... nagyon értékes, porcelánból van, eredeti Rondi- csek-márka ...“ Persze Dolóresz mája azonnal megduzzad, és elhatározza, hogy ő legalább két ilyen készletet vásárol, mert nekik igazán van miből hála érte a jóságos istennek aki kiterjeszti áldó és védő ke zét a szocializmus tehetős kis polgárai fölé ... Aztán mire használható még ez a sakk-készlet? A gyerek megszámolhatja, darabonként, és ezzel fejlődnek matematikai képességei, a nagymama letörülheti róla a port... szóval nem is lehet felsorolni, hogy mi mindenre használható. Csak éppen sakkozni nem lehet vele, mert nincs az a sakkozó, aki ezt az utálatos, hűvös vacakot a kezébe venné! Viszont nem az a fontos, hogy sakkozni lehessen vele, hanem az, hogy van. hogy kaphatói Ezerháromszázötv énért! Jaj, de boldog vagyok! PÉTER FI GYULA
