Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-31 / 13. szám, Vasárnapi Új Szó
Édes élet a csatornaövezetben 1974. III. 31. A közelmúltban magas rangú amerikai katonatiszteket büntettek meg azért, mert a hadsereg egyes tagjait — jelentős összegekért — áthelyezték szolgálattételre a Panama-csatorna övezetébe. Az amenikai hadügyminisztérium nem hozta nyilvánosságra a megbüntetett személyek nevét, sem a büntetés módját. Az eset nagy feltűnést keltett, mert Eugene LaRoque nyugalmazott ellentengernagy szavai szerint: „ a Pa- nama-csatorna-övezetben szolgálatot teljesíteni annyi, mint két évig ingyen nyaralni!“ Ezt az állítást vizsgálandó küldte ki a „Wallstreet Journal“ c. lap Richard Levin riportert az övezetbe. Levin a helyszínről azt jelentette, hogy: az amerikai fegyveres erők az övezetben egyebek között hét golfpályát, hat lovasklubot, négy strandot, 14 úszómedencét, négy jachtklubot, kilenc műkincskereskedést és számtalan teniszpályát őriznek. Ez utóbbiak pontos számát nem lehetett megállapítani, mert a magas rangú tisztek villája mögött magán-teniszpályák is vannak. Ami az övezetben szolgálatot teljesítő 660 amerikai tiszt időbeosztását illeti, az páratlan a maga nemében. Egy őrnagy dicsekedve közölte, hogy minden éjjel rendeznek valami mulatságot és soha nem kell várakozni a golfpályára. Az ameTorony ház es spekuláció Nyugat-Berlin lakóit ismét egy botrány foglalkoztatja: a Schloss-strasse térségében épülő toronyház botránya. A 350 millió márka előirányzott költségből már 100 millió márkát realizáltak, anélkül, hogy ennek eredménye látható lenne. Mindez természetesen csak azért lehetséges, mert néhány tőkés, Kressmann-Zschach tervezőnő vezetésével, szoros kapcsolatban áll a szenátusi bürokrácia uraival. Tény, hogy ez nem az első ilyen jellegű botrány Nyugat- Berlinben. Ugyanilyen botrány kísérte az Europa-Center és Tegel-Center építését is. Most azonban a spekuláció méretei jóval nagyobbak. A 30 emeletes, összesen 126 méter magas toronyház, ami „félkész“ állapotban uralja a városrészt, a tőkés Nyugat-Európa legnagyobb „beruházási romja“. Ügyes telekspekulánsok, a hatvanas évek közepén, megtudták, hogy a szenátus ki akarja építeni a negyedet és mivel a telkek magánkézben voltak, azonnal vásárolni kezdték ezeket. A legszorgosabb vevő Kressman-Zschach volt. Egy vagyonos bőrorvos például szintén biztosította magának az elővételi jogot és a tervezőnő ezt az opciót 700 000 márkáért megvásárolta. Ezt követően az ügyes asszony megalapította az Avalon céget, amely rövid idő alatt megkaparintotta a negyed ©gesz területét. A szenátus 37 millió márkát fizetett a cégnek csupán azért, hogy az építendő toronyház pincéjét a metro számára igénybe vehesse, további 62 millió márkát keresett az Avalon azon, hogy a „városfejlesztési támogatás“ keretében olcsó hitelt, adókedvezményt és szubvenciót is kapott. Az első tervekben még a lakásínség enyhítésére szolgált az eljövendő toronyház, később azonban a kerületi elöljáróság húsz emeletet előre lefoglalt, négyzetméterenként 10—14 márka havi bérért. Annak ellenére, hogy a toronyház az adóbevételekből épül, ma Is magánjellegű építkezés. A további munkához egyelőre hiányzik a pénz és az Avalon most hatalmas hirdetésekben részletezi a nagyszabású vállalkozás rendkívüli anyagi előnyeit, azt remélve, hogy további beruházók jelentkeznek. Szinte bizonyos, hogy végül az adófizetőknek kell kifizetniük az összes költségeket. Emellett igen sok kisebb építőipari cég került nehéz helyzetbe a kockázatos vállalkozás miatt és most kénytelen többszáz alkalmazottat elbocsátani. rikai adófizetőknek ez az „édes élet“ 1974/75-ben 32,4 millió dollárba kerül és ehhez jön még további 6,2 millió dollár, amit különleges segélyként folyósítanak. Az újságíró azonban azt is megállapította, hogy a Pentagonnak azt az állítását, miszerint az övezetben szükség van az amerikai fegyveres erő jelenlétére, mert ez védi a csatornát a bennszülöttek ellen — a valóság semmiképpen sem igazolja. A Panamai Köztársaság polgárai nem készülnek csatorna-ellenes akciókra, csak az amerikai haderő jelenléte ellen tiltakoznak és rámutatnak, hogy az amerikai katonák többnyire az övezeten kívül tartózkodnak. Azonban tévedés lenne azt hinni, hogy a kormányzat csupán néhány privilegizált tiszt aranyélele érdekében tartja fenn ezt a drága támaszpontot. A csatornaövezet azoknak a különféle szervezeteknek a főhadiszállása, amelyek Latin- Amerikában, de különösen Kö- zép-Amerikában, nagyon piszkos tevékenységet folytatnak. annyira piszkosat, hogy még Washington sem akarja őket a hazai területen megtűrni. Többek között az övezetben működik a különleges latin-amerikai katonai akadémia, ahol a tisztek ezrei sajátítják el a partizánok elleni harc taktikáját, az új kínzás! módszereket és a pszichológiai hadviselés tudományát. Ezen az akadémián tanult két évig Pinochet tábornok, a hírhedt chilei diktátor is. Az övezetben van a „zöldsapkások“ 8. csoportjának a főhadiszállása, közöttük a latin-amerikai diktatúrák 1100 tisztje. A kereskedelmi vállalkozások — például a Continental S. A., vagy a Phoenix America — a Pentagon fegyverboltjai: fegyvereket szállítanak a délamerikai diktátoroknak. Bizalmas jelentések szerint ezek a cégek 1971-ben, — tehát egy latin-amerikai viszonylatban aránylag békés esztendőben — 33 millió dollár értékű fegyvert, hadfelszerelést és ember- kínzó berendezéseket szállítottak 11 államba. TÖKEKIVIIEL ES fllRPOLITIKA A nyugatnémet nagytőkések szívesen fektetik be pénzüket külföldi vállalkozásokba. A „Handelsblatt“, a nyugatnémet vállalkozók lapja legutóbbi számában a Siemens-cég tőkekiviteléről számolt be, természetesen kiemelte Peter von Siemens üzleti rátermettségét, „beruházó aktivitását“. A dicsérő ömlengést az tette időszerűvé, hogy Siemens a közelmúltban rakta le Curitu- bu/Paranában egy új telefonközpontgyár alapkövét. Ugyanis a nyugatnémet tőkekivitel elsősorban olyan országokba irányul, ahol a munkásokat megfosztották jogaiktól, tehát a bérek alacsonyak. Ilyen szempontból a brazíliai telefonközpontgyár nagyon előnyös üzlet, hiszen a katonai diktatúra minden erejével hozzájárul a munkások kizsákmányolásához. Ilyen körülmények között nem csodálható, hogy a Siemens-cég ismét 20 millió márkával emelte az alaptőkét, amivel elérte az 1 milliárd 404 millió márkát. Ebben az évben — az előzetes számítások szerint — 16 °/o osztalékot fizet, vagyis majdnem 225 millió márka kerül a részvényesek zsebébe, akik ezért csak annyit tesznek, hogy ollóval levágják a kötvények idei szelvényeit. Viszont a bérek emeléséről Peter von Siemens hallani sem akar. Arra nincs pénz, a vállalatot erősíteni kell, korszerűsíteni kell a gépparkot, vagyis mindent kell, mindenre van pénz, csak arra nincs, hogy megközelítően emberséges bért fizessenek azoknak, akik az új értékek, a nagy haszon alkotói! Ha elkészül az új telefonközpontgyár, 1400 brazíliai munkással nő azok száma, akik erekel, verejtékükkel gyarapítják a „szelvényvagdosók“ munka nélkül szerzett busás jövedelmét. Négyezer orgonasíp A Bolgár Népköztársaság fejlett zenekultúrájának egyik bizonyítéka, hogy az országban tizenöt szimfonikus zenekar működik. Szófiában például ez év januárjában — egyetlen hónap leforgása alatt — 27 szerző múlt évben komponált 120 zeneművét mutatták be. Ezzel kezdődött az ország felszabadulása 30. évfordulójának (1974. szeptember 9) tiszteletére rendezett hangversenysorozat. A bolgár főváros zenerajongóinak külön öröm, hogy rövidesen megnyílik a „Bulgária- terem“. A termet hónapokkal ezelőtt bezárták, mert a potsdami Schuke-Orgelbau nemzeti vállalat új hangversenyorgonát épít a teremben. Szófia lakói érdeklődő figyelemmel kísérik a munkát. A régi orgonát a második világháborúban az angol-amerikai bombák pusztították el. Hans-Jürg Volt, az orgonaépítés vezetője szívesen közli Vihar készül Japánban Ázsiában Japán vívta ki a nyugati fajtóban előszeretettel használt „gazdasági csoda országa“ elnevezést. Azonban a jelek szerint bajok vannak a gazdasági csodával, mert a politikusok és közgazdászok előrejelzései semmi jóval nem biztatnak. A nyugati tőkésországok eddig egyrészt irigyelték a szigetország termelésnövekedését, másrészt a tőkés rendszer gazdasági előnyeit bizonyító példaként emlegették. A közelmúltban azonban Takeo Miki, japán ininiszterelnök-helyettes minden szépítés nélkül kijelentette, hogy „az ország gazdasági növekedése elérte a végső határt“. Tekintettel az energia- és a nyersanyagárak emelkedésére, valamint a környezetszennyeződéssel összefüggő problémákra — mondta T. Miki — a gazdasági hozam eddigi állandó 10 százalékos növekedése lehetetlen és megengedhetetlen. A „Newsweek“ c. amerikai lap tudósítója előtt az egyik legnagyobb japán cég elnökigazgatója kijelentette: „A japán gazdasági csodának vége van ...“ Ez talán egy kis túlzás, de kétségtelen, hogy Japán nagyon nyomasztó gazdasági kényszer- helyzetbe került. Arról, hogy kik voltak a „csoda“ valódi haszonélvezői, a tokiói Mitsui Bank Ltd. egyik vezető dolgozója nyilatkozott: „Japán gazdasági fellendülése nem látható a lakáshelyzetben, sem a szociális infrastruktúra olyan szakaszain, mint az útépítés, közművesítés, közlekedés, zöldövezet, vagy a kórházi gyógykezelés“. Tény, hogy a munkásokat még a legfejlettebb tőkés államokban sem zsákmányolják ki annyira, mint Japánban, ahol a monopóliumok nyereségvágya elképesztő méretekben szennyezi az életkörnyezetet is. A szigetország a bruttó termelés viszonylatában a kapitalista országok között a 2 de a bérek viszonylatában csupán a 22. helyén áll. Emellett Japán már most az infláció által legerősebben sújtott országok között van. A mesterségesen előidézett áruhiány következtében a fogyasztási cikkek négy hét alatt 30 — 200 % kai drágultak. Ugyanakkor a raktárak zsúfoltak, sőt egyes konszernek még teherhajókat is raktárakká alakítottak át. Például a fűtőolajat kiselejtezett tartályhajókon és halászhajókon tárolják. Ezért kezdték meg a japán dolgozók a szokásos tavaszi „hadműveletüket“ egy hónappal előbb. Az idén a szakszervezet összehangolt akcióinak célja: harc az infláció, az árdrágítás ellen. A múlt évben Japánban 8200 cég ment csődbe és ennek következtében 600 000-rel nőtt a munkanélküliek száma. Ez a legjobban azt a kb. 1 millió parasztot érintette, akiket a mezőgazdaság már nem tud eltartani és így a létfenntartásukhoz szükséges összeg 70 %-át idénymunkásokként keresik meg az iparban. Ebben az évben a termeléscsökkenés és a kapitalista racionalizáció következtében további 300 ezer munkás válik munkanélkülivé. Még a nyugatnémet DPA is kénytelen megállapítani, hogy „Japánban szokatlanul éles összecsapásra kerül sor a munka- — adók és a szakszervezetek között“. Gy ü m öl c s ö s k er tek Mo l d a v á b a n az érdeklődőkkel, hogy Potsdamban már 150 év óta foglalkoznak orgonaépítéssel. Ö maga is az édesapjától örökölte hivatásszeretetét. A vállalat olyan orgonákkal dicsekedhet, mint amilyen a mag- deburgi dóm orgonája, de építettek orgonát a Szovjetunióban, Svájcban, Ausztriában és a Német Szövetségi Köztársaságban is. • A potsdami cég szerelői jelenleg a fából, rézből, valamint ólom és ón ötvözetből gyártott négyezer orgonasípot és a részben külföldről importált egyéb szerkezetelemeket állítják össze. A korszerű technika alkalmazása révén az orgona különösen a 18. sz.-i zeneművek interpretálására lesz kiválóan alkalmas. Az orgonaépítőkre még nagy munka vár. Hetekig tart, amíg minden sípot felhangolnak és az egyes sípok hangerejét szabályozzák, de az orgona augusztus 30-ig elkészül. Az ókori Babilon fiiggőkert- jét a történelem úgy emlegeti, mint a világ egyik csodáját. De ez csak emlék, nem is nagyon bizonyítható híradás a régmúltból. A Moldavai Szocialista Szovjet Köztársaság gyümölcsöskertjei azonban: a jelen. Szemmel látható, gyönyörködtető, hasznos, és becsii let éré válik mindazoknak, akik alapították. A. gyümölcsösnek még alig van múltja. Amikor majdnem négy évvel ezelőtt a világ megemlékezett V. I. Lenin születésének századik évfordulójáról, a Tyiraszpol környékén élő kolhozparasztok elhatározták, hogy a nagy évforduló tiszteletére hatalmas gyümölcsker- tészetet alapítanak és azt Le- nin-emlékkertnek nevezik el. A köztársaság 14 kolhozának gyümölcskertészei ültették el azon az ünnepélyes áprilisi napon az első facsemetéket. A hatezer hektár kiterjedésű kerthez ember kellett, akaraterő, szorgalom, verejték. Ma már — túlzás nélkül — egy hatalmas építkezéshez hasonlítható. Minden irányból fiatal emberek járnak az utakon, a fák között, hiszen a Komszo- mol védnökséget vállalt az óriás felett. Több mint 1500 fiatal szakember — gyümölcskertészek, gépesítők, talajjavítók, technikusok és építőipari dolgozók — tökéletesítik a létesítményt. A tervek szerint 80 000 tonna befogadóképességű hűtőházat, konzervgyárat, gyümölcsosztá- lyozót és csomngolót építenek és belátható időn belül már saját hűtővagonjaikban szállítják a friss gyümölcsöt Leningrád- ba és Moszkvába, az Ural és Szibéria városaiba. Amikor a kert eléri a teljes termőképiís- ségét, évi 200 000 tonna lesz a hozama. És ami a legfontosabb: tíz éven belül a napfényes Mol- davában tíz ilyen óriási gyümölcskertészetet alapítanak. APSÖHIROETES RÉSÖ KÁROLYNÉNAK, VAG- SELLYÉRE, a legdrágább és legszorgalmasabb édesanyának 82. születésnapja alkalmából jó egészséget, boldogságot kíván és szíve teljes melegével köszönti fia Zoltán és kis unokája: Erika. Ű-378 ■ 55 éves nsaládtalan üss- vegyember megismerkedne özvegy asszonnyal vagy idősebb leánnyal 45 éves korig házasság céljából. Egy gyermek nein akadály. Saját házam van. Jelige: Boldogság. Egyetemi válság nyugaton Az amerikai kollégiumok 60 százaléka — jelenti a Christian Sciente Monitor — eladósodtak. Például a Dartmouth-kol- légium adóssága 2 millió dollár. Még a nagyon privilegizált magániskolák is anyagi nehézségekkel küzdenek, holott az évi tandíjat 3000 dollárról 4000 dollárra emelték. Ennek következtében több iskolát becsuknak és a tanerőket elbocsátják. A japán egyetemeken és főiskolákon a tandíjat 1974. április 1-től, az új tanév kezdetétől, 10 százalékkal emelik. Az oktatási alapköltségek is egyre nőnek. Így például az orvostudományi és a sztomato- lógiai képzés alapköltségeinek évi emelkedése 1,15 millió jen és ebben az összegben még nem szerepelnek a laboratóriumok bérleti díjai. Az olaszországi iskolahálózatban 100 000 tanterem hiányzik. De kevés a tanerő is, mert a kormány helytelen iskolapolitikája miatt a képzett pedagógusok 40 százaléka munkanélküli. Több mint 3 millió 14 —25 esztendős fiatal elől elzárták a továbbtanulás útját, de elhelyezkedni sem tudnak. A dániai egyetemi és főiskolai hallgatók életkora a legmagasabb a világon — átlag 26 év. A szociológiai intézet a közelmúltban megállapította, hogy a hallgatók — jóllehet csupán 5 százalékuk származik munkáscsaládból — kénytelenek hosszú lejáratú hitelt felvenni, hogy fedezhessék tanulmányaik költségeit. Dé létfenntartásukat ez az összeg nem fedezi, tehát kénytelenek munkát vállalni és a kedvezőtlen anyagi helyzetük, örökös gondjaik miatt, nem tudják az egyes vizsgákat az első alkalommal letenni. Svédországban egyre csökken a főiskolai és az egyetemi hallgatók száma. Ugyanakkor tíz munkáscsaládból származó fiatalkorú közül csak egy kerülhet az egyetemre, míg a vagyonos osztályok gyermekei esetében 10 közül nyolc folytathat egyetemi tanulmányokat. Az ország öt legnagyobb egyetemén 1969 óta 22—36 százalékkal csökkent a jelentkezők száma. A 10 000 hallgatóra tervezett umeai egyetemen csak 5000 diák tanul. A Dagens Nyheter, Svédország legnagyobb polgári napilapja a helyzetet katasztrofálisnak tartja. A Stavoindustria n. v. Építőüzeme, Bratislava, Benediktiho 5, azonnal felvesz: — munkásokat — ácsokat — kőműveseket — betonozókat — teher gépkocsi-veze tőket — kocsikísérőket — adminisztrátorokat (nőket) — bérelszámolónőt gyakorlattal Dunajská Streda számára. Az érdeklődők a személyzeti osztályon jelentkezzenek a fenti címen. ŰF-39 FELHÍVÁS Értesítjük az 1954-ben, a ko- márnói Magyar Tannyelvű Gimnáziumban és a Pedagógiai Iskolában végzett diáktársakat, hogy a 20 éves érettségi találkozóra 1974. április 30-ig jelentkezhetnek az alábbi címekre: Nagy Györgyné (Rarkó Edit), Komárno, ul. Jókaiho 37., és Pailinger Lőszlóné (Kiss Magda), Komárno, Sídl. IV. biok 18/11. Ű-350
