Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-31 / 13. szám, Vasárnapi Új Szó
19 *3 KEZEKBEN VAN — Miért olyan szomorú, Ko. vács úr? — Beteg a feleségem, amiatt nyugtalankodom. — Na, és ki kezeli? — A körzeti orvosunk. — Akkor ne nyugtalankodjék, mert jó kezekben van. Az én megboldogult feleségemet is ő kezelte. BOSSZANTÓ KÖRÜLMÉNY A főnök felelősségre vonja a beosztottját: — Kartársnő, maga minden reggel elkésik! Nincs magának vekkere? — Van, de mindig akkor csörög, amikor alszom. ESÉLYES PARTI — A lányom nagyszerűen vezet gépkocsit, kitűnően síel, úszik, zongorázik, remekül táncol. És most szeretném hallani, mit tud maga, fiatalember. — fin, kérem, tudok vasalni, palacsintát sütni, pörköltet készíteni, és nagyon szépen mosok. FOGADALOM — Miért ittál konyakot az előadás szünetében? Azt ígérted, hogy egész évben nem fogsz inni! — Igen, csak hát a műsorfüzetben az álh hogy a két felvo'nás között evek telnek el! RITKA KIVÉTEL Végre találtunk egy tehetséges futbal listát, az meg mindenáron dolgozni akar. Barát József rajza — Sajnálom magát, hogy így megkínlődik. Én egyetlen aláírással ki tudom üríteni (Sztrzselj BARÁTNŐK EGYMÄS KÖZT • ’ «Ml* — Én o férfiakat levegőnek tekintem. ' Rendben. De nem gondolod, hogy azért neked íenne egy kis levegőváltozás? FELELET Tanító: Pistike, hányszor van meg az öt a tízben? Pistike: — Kétszer. De csak éppen hogy. TANULNI VALÓ Egy angol kollégiumban, ahol szigorú a fegyelem, az egyik diák késve érkezik a filozófiaórára, a professzor azonban nem szól semmit. A következő órán egy másik diák érkezik késve, őt a professzor szigorúan megbünteti. Az egész osztály magyarázatot kér. — Professzor úr, miért büntette meg a másodikat, és az elsőt miért nem? — Édes fiaim — válaszol a tanár —, minden egyes nap tartogat számunkra valami tanulnivalót. Ma például azt tanultátok meg, hogy nincs igazság ezen a földön. DE MÉG MENNYIRE! — A szomszédasszony azt mondta, hogy ha fáj a fejem, dörzsöljem be a homlokomat savanyú káposztával, az elmulasztja a fájdalmat. Valóban jó a savanyú káposzta, doktor úr? . — Valóban jó. Különösen füstölt kolbásszal. BIZTOSÍTÁS A texasi farmer tűzbiztosítást köt. A biztosító ragaszkodik hozzá, hogy csak akkor lép érvénybe a kötvény, ha a biztosított villámhárítót szereltet fel a házára. Az aláírás után a farmer átmegy a szomszédjához, s azt mondja neki: — Ezek az ostobák! Mit tud csinálni egy villámhárító benzin ellen?! CSALÓDÁS — Igaz, hogy szakítottál a vőlegényeddel? — Igaz. — És miért? — Mert amit én lihegő, vad szenvedélynek hittem nála, arról kiderült, hogy csak asztma volt. Forgatták a fejüket borotválás közben. Vladimír Hlavín rajza Szöveg nélkül Gabriel Levickíj rajza ISKOLÁBAN A tanító így szól az egyik kisdiákhoz: — Ez már mégis tűrhetetlen, fiam! A te házi feladatodat mindig az apád írjál A kisdiák megszeppenve feleli: — Mit csinálják? Édesanyámnak sok a házi munkája! KÖRKÉRDÉS A manapság oly divatos körkérdések egyikében a francia filmlapok kiadói megkérdézték a színészeket és színésznőket: „Milyen rendkívüli, de önnek mégis kedvező változást vár a 2000. évtől?" A körkérdésre a francia film új csillaga, Marlene Jobert Így felelt: „Brigitte Bardot akkor már hatvanhat éves lesz." —ft— BÍRÓSÁGON — A panaszos azt állítja — mondja a bíró a vádlottnak —, hogy ön brutálisan bántalmazta őt. — Ugyan, bíró ú — feleli a vádlót —, tiszta hazugság! Csak néhány pofont adtam neki. — Pofont?! — ugrik fel a panaszos. — Hiszen úgy ütlegelt, mint egy eszeveszett! — És ezt honnan tudja? — kérdi a vádlott. — Maga már a harmadik pofon után elájult! FIATAL HÁZASOK Nem rossz, anyukám, nem rossz!... Lehoczki István rajta K óreou tisztelettel, valami baj van a táncdalokkal, és most neun a melódiára gondolok, hanem a szövegre. Ezek a szövegek ugyanis... izé... kissé pajkosak, naturalista nyíltsággal közölnek bizpnyos cselekedeteket, magyarázzák a nemek kapcsolatával összefüggő problémákat. Persze, tudom én, hogy a táncdalokat, az ún. slágereket a múltban sem lehetett összetéveszteni az egyházi énekekkel. Például, zsenge ifjúságom Idején azt daloltuk, hogy „lesz maga juszt is az enyém, nincs egyebem csak a remény, karikagyűrű ragyoghat a kezén, kacaghat via még gúnyosan felém — mégis: lesz maga juszt is az enyém." Hát, bizony, ez a szö- vég nemcsak pajkos, hanem kimondottan szemtelen. Ugyanis a pasas —, aki egyébként egy sóher mukl, hiszen a reményen kívül nincs semmije — látja a nő kezén a karikagyűrűt, és mégis azt mondja, hogy juszt Is. A nő vagy menyasszony, tehát a sóher pasas el akarja csábítani egy másik férfi aráját, vagy asszony, és akkor a sóher pasas házasságtörésre akar rávenni egy hűséges hitvest, esetleg szeplőtlen családanyát. A danában meghatározott időpontban még az a helyzet, hogy az ara vagy a hitves csak gúnyosan kacag, nyilván azt mondja, hogy: „Ismerem magát, Eduárd, ugyanígy főzte a Brom- kálinét is, meg a Brunnenputzer Mancikát is. Lépjen olajra, Eduárd, az én szivem csak Ben- degúzért dobog, akinek nemcsak reménye van, hanem tekintélyes fizetése és két tisztességes és tetszetős takarékbetétje is!“ Ezt mondja az ara vagy a hitves, de ez a piszok Eduárd csak tovább kornyikál, hogy mégis az övé lesz az ara vagy a hitves. Juszt is! Hiába, ez az Eduárd olyan makacs, mint egy öszvér. Ezt a régi dalt csak azt bizonyítandó idéztem, hogy lássák a kedves olvasók: emlékszem az ilyen pajkosságokra. De könyörgöm, mi ez ahhoz képest, amit immár hónapok óta dalolnak a rádióban és a tévébenI? Ebben a dalban arról értesítik a közvéleményt, hogy találkozott egy fiú és egy lány, és ezek ketten összebújtak egy éjszakán. Na jó, nem vagyok én prűd, glória sincs temérdek fejem körül, hiszen ez az össze- bújás nem új dolog, velünk Is előfordult, hiába is tagadnánk. Azonban ebben a dalban azt Is közlik, hogy a fiú és a lány, akik összebújtak, „szerették is egymást kicsit, talán...“. Ejha — hördültem fel —, csak kicsit szerették egymást! De ki' csit is csak talán, vagyis még az sem biztos, hogy legalább egy kicsit szerették egymást. Továbbá: megállapodtak (tessék kapaszkodni, most jön a kanyar!), hogy ez az izé... ez az összebújás nem kötelezi őket semmire! Háááát... nem tudom... az összebújás, mint már bevallottam, az ón fiatalságom idején sem volt ismeretlen cselekedet, de a tettesek akkoriban nemcsak kicsit és nemcsak talán szerették egymást, hanem majdnem meggebedtek a nagy szerelemtől. És ilyen, az összebújást megelőző szerződés sem volt divatban, az ösz- szebújó felek nem egyeztek meg abban, hogy „az összebújás ellen nincs kifogásom, utána semmi közünk egymáshoz, a köszönő viszonyt sem kell „fenntartani". Kérem, a fen. ti dalban szereplő fiú és lány összebújt, másnap reggel udvariasan köszöntek egymásnak, és az egyik ment balra, a másik jobbra, mintha semmi sem történt volna. Persze, lehet, hogy ón egy maradi pók vagyok, egy megkövesedett ősállat, egy szellemileg romos műemlék, és azért viszolygok ettől a mindent őszintén, nyíltan, szecessziós sallangtól mentesen feltáró daltól, mert nem tudom, hogyan kell korszerűen és az idővel takarékoskodva összebújni. PÉTER FI GYULA
