Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-31 / 13. szám, Vasárnapi Új Szó

OSI gyünk tejet, fogyasszunk Mú tejtermékeket — taná­Sgo csolják az orvosok, s ugyanezt mondják a reklámszövegek is. Tud­juk, a te] az ember egyik legnélkülözhetetlenebb, fontos tápláléka. A fo­gyasztók örömére ha­zánk piacán egyre nagyobb válasz­tékban jelennek meg a tejtermékek. Mindez, sajnos, mégsem jelenti azt, hogy elegendő tejét fogyasztanánk. Hála modern mezőgazdaságunknak, hazánk tejtermelése a fogyasztók igényeit jóval túlhaladja — több te­jet is ihatnánk tehát. . Az ember nem is hinné, milyen ne­héz, bonyolult, és mégis milyen gyors utat tesz meg a tej a termelőtől a fogyasztóig. Állatgondozók és fejők tízezrei ébrednek fel kora hajnalban azért, hogy reggel asztalunkon álljon ez az ősi eledel. A takarmányterme­léssel, az állatgondozással, a fejéssel még korántsem fejeződik be a mo­dern tejtermelés folyamata. A termelőktől éjszaka tartálykocsik indulnak a tejfeldolgozó üzemek fe­lé.. Éjszaka van. a fogyasztók al­szanak Bratislavának egyetlen tejfeldolgo­zó üzeme van. A feldolgozás, a ter­melés nem kis gondok közepette zaj­lik le. Az üzemet 1953 ban építették, de sajnos, akkor nem számoltak az­zal, hogy a mezőgazdaságban bekö­vetkező forradalmi változások foly­tán döntően emelkedik majd a tejho­zam, s közben a város lakossága is állandóan növekszik majd. — Feladatunk nem kicsi, végrehaj­tása nem egyszerű, de meg kell bir­kóznunk vele, mert a fogyasztók min­den reggel várják a tejet, a vajat, a sajtokat. Szerencsére jó munkaszer­vezéssel el tudjuk érni az állandó és zavarmentes ellátást — mondja Pavol Škvorec evtárs, az üzem igazgatója. Szavainak hitelét saját fogyasztói tapasztalataink bizonyítják a legjob­ban. Szlovákia fővárosának lakossága valóban nem panaszkodhat a tejellá­tásra. Örömmel tapasztaljuk, hogy az üzletek polcain ott sorakozik a tejter­mékek gazdag választéka, s hogy a választék állandóan jobbnál jobb mi­nőségű készítményekkel gazdagodik. Ilyen például a közelmúltban megje­leni és gyorsan népszerűvé vált mű­anyag-csomagolású konzum-tejfel is, melyből naponta több mini négyezer darabot gyártanak, örvendetes, hogy a vállalat az adott körülmények kö­zött is folyamatosan törődik a válasz­ték állandó bővítésével. Rövid két éven belül a helyzet még jobbra for­dul, s bizonyosan számolhatunk azzal; hogy több új készítmény kerül majd az asztalunkra. Két év múlva ugyan­is üzembe helyezik a már épülő, mo­dern felszerelésű, új bratislavaf tej- feldolgozó üzemet. A jelenlegi üzembe egy éjszakai műszak alatt látogattunk el. Meglepett, hogy a hétfőre virradó éjszaka rendkívül kevés, mintegy ti­zenöt embert találtunk az üzemben. Ilyen kévés ember biztosítaná a több mint háromszázezres főváros tejellá­tását? — tettük fel a kérdést. A választ Igor Kujan művezetőtől kaptuk, aki elmondotta, hogy a felte­vés ellenére sem az éjszakai órákban csúcsosodik ki az üzem termelése. Az éjszakai munkafolyamat tulajdonkép­pen egyszerű. Tizenöt vonaloq ingá­zó tartálykocsik szállítják a friss te­jet, amely a minőségi ellenőrzés után az alagsori medencékbe kerül. Innen szivattyúzzák fel a pasztörizálóba, ahol a hűtött tejet nyolcvanöt fokra Mennyit Is fogyasztunk? Mielőtt a számok felsorolásába kezdenénk, meg kell említeni, hugy a szóban forgó tejipari üzem nemcsak Bratislava lakosságát, de a város kör­nyékének egy részét is ellátja. Kere­ken félmillió fogyasztót szolgál. Az egy éjszaka alatt kiszállított tej- mennyiség több mint százötvenezer liter. Termelői szempontból sok, a fogyasztás szempontjából pedig meg* lehetősen kevés, hiszen nem nehéz ki­számítani, hogy ezek szerint az egy főre eső tejfogyasztás alatta van a fél liternek. Igaz, egyéb tejtermék formájában ennek néhányszorosát fogyasztjuk el. Közülük még mindig a joghurt a legnépszerűbb. Naponta tizenegyezer üveget töltenek meg ve­le. Az elfogyasztott sajtfélék tömege ennél sokkal több. Az említett félmil­lió ember naponta 4 500 kilogramm vajat, háromezerötszáz palack tejfelt fogyaszt. A félmillió fogyasztót összesen 283 alkalmazott szolgálja ki. Az üzem megállás nélkül dolgozik, nincs hét­vége, nincs ünnep, még akkor sem, ha a tejüzletek történetesen zárva tartanak, hiszen a tehenek a naptár pirosbetűitől függetlenül is adják a tejet. A téli időszakban így naponta kétszáznegyvenezer liter tejet vásá­rolnak és dolgoznak fel. míg nyáron, mikor a zöldtakarmányozás által emelkedik a tejhozam, a felvásárolt nyersáru mennyisége a kétszázhetven, ezer litert is meghaladja. Az üzem dolgozói napról napra, éjszakáról éjszakára állják a sarat. Nem végez­nek könnyű munkát, de az is igaz, hogy jövedelmük sem alacsony. — Ahány nap van az esztendőben, annyiszor huszonnégy órán kérésziül folyik a termelés — mondja Artz Vojtech, aki a pasztörizáló részlegen dolgozik. Beszélgetés közben az is ki­derül e szerény fiatalemberről, hogy ő az üzemi pártszervezet elnöke. Tő­le tudjuk meg, hogy az üzemben öt ' szocialista munkabrigád címért ver­senyző kollektíva dolgozik. Tagjaik nagyban kiveszik részüket a munká­ból. Az öt kollektívát összesen száz- nyolcvan ember képezi, tehát a ter­melési részleg döntő többsége kap­csolódik be a szocialista munkaver- senybe. Formalizmusról itt szó sem lehet, s az igazság pontosításához tar­tozik, hogy az öt versenyző bri­gád önzetlen, odaadó munkája, kö­zösségi szelleme nélkül bizony ki­éleződnének a termelési problémák. Mert — amint már említettük — az üzem kapacitása jóval alacsonyabb tényleges termelésénél. A problémá­kat napról napra, műszakról műszak­ra kell áthidalni. A dolgozók tisztá­ban vannak küldetésükkel, munka, juk fontosságával, s tudják, milyen fokon veszik ki részüket félmillió ember élelmezéséből. Becsületesen dolgoznak, s a nehézségeken állan­dóan Igyekeznek javítani. Műszak után nemegyszer gondolnak arra, hogy az új, modern tejfeldolgozó üzembe helyezése után mennyivel lesz jobb, könnyebb a munka. Akkor egyebek között az egyműszakos ter­melésre is áttérnek majd, ami óriási enyhítést jelent. Addig is, továbbra is állják a sarat, s a nap minden órájá­ban kitesznek magukért. HajnalOdik. Kék tejesautók járják a várost..« ötkor nyitnak a tejüzletek. Nemso­kára százezrek kezdenek reggelizni, s a tejfeldolgozóban lassan letelik az éjszakai műszak. Vidéken, a szövetkezetek istállói­ban lassan elkezdik a fejést. A folyé­kony, fehér arany ismét útjára indul. KESZELI FERENC hevítik fel. Ez a folyamat százszáza­lékosan garántálja, hogy elpusztítják a tejben levő baktériumokat s mind­azokat az anyagokat, melyek károsak az emberi szervezetre. A üzem szűkös csarnokait járva feltűnő tisztaságot tapasztalunk. Igor Kujan arról beszél, hogy nem egysze­rű, de mindennél fontosabb ezt a tisztaságot fenntartani, hiszen élelmi- szeripari üzemről van szó, ahol az egyik legalapvetőbb követelmény ép­pen a higiénia. A pasztörizálás után következik a tej lefölözése. A tejszín óriási tartá­lyokban érlelődik, majd a reggeli műszakban elkezdik a nagyipari kö­pülést. Az ember akaratlanul is az öreganyákra gondol, akik hajdan olyan szertartásosan köpülték ki az ak­kor még kincsnek számító kevés házi vajat. Ma ezt a munkát nagy telje­sítményű, modern gépek végzik. Ami pedig a vaj minőségét illeti? Kitűnő. Kísérőm arról biztosít, hogy kevés országban kerül olyan friss vaj a fo­gyasztók asztalára, mint éppen ha­zánkban. Későre jár. A palackozóban és zacskózóban óriási mennyiségű üveges és zacskós tej sorakozik — készen a szállításra. Egy órakor útnak indulnak a kék te­herautók, s nem sokkal később abla kunk alatt felhangzik az ismerős csö­römpölés. Reggel öt órától pedig oda­állhalunk a tejcsarnokok pultjaihoz, s nem sokkal utána pedig friss zsem lével fogyaszthatjuk a reggelit, mely a legtöbb családban hosszú idők óta tejből, tejtermékekből áll. BESZÉLGETÉS EGY GÉPPEL Téma: az irányítószám Egy éve érdekes kérdés foglalkoztatja hazánk falvainak, városainak népét. Nálunk is megjelent a postai irányítószámokat tartalmazó könyv, és a televízióban is elég sűrűn emlegetik az Irányító- számok fontosságát. Igen, az irányítószámi Az a titokzatosnak látszó számcsoport, amely a postai küldeményeket ille­tően olyan, mint a fegyver irányzókészüléke: ha jól beállították, a lövedék biztosan célba talál. De hogyan? Nagyon egyszerűen. A szám megjelöli, milyen kerületbe, városba megy a küldemény és még azt is tartalmazza, hogy melyik járattal kell kivinni oda, ahová küldik. Ml van ebben új? Ext azelőtt is tudták a pos­tások, ha jól volt ráírva a levélre a cím. De a postásnak kézbe kellett vennie a levelet, el kellett olvasnia — néha ki kellett betűznie — a címet és be kellett dobnia az elosztószekrény megfelelő re­keszébe. És még így is történhetett tévedés, mert... elvégre vannak olvashatatlan betűk is ... egy szóval rossz helyre került a levél. De ha a számot helyesen írják rá a borítékra, az biztosabb, mint a betű és az ember tévedhet, de sokkal rit­kábban téved, és sokkal gyorsabb a gép, mely ennek alapján osztályozza a küldeményeket. Ogy bizony, a gépi Ezt a gépet látogattam meg. A nevét sem árulta el. Udvariasan fogadott. — Rólam akar valamit tudni? A szívem egy ki­tünően működő fotocella. Pillanatok alatt letapo­gatja a levélre írott irányítószámot és a másik pil­lanatban már be is dobtam a levelet oda, ahová való. Sokkal gyorsabban dolgozom, mint az eddi­gi irányítást végző, szakképzett postás. Aggályos hangon firtattam: — És hogyan tudja megtalálni a borítékon, a képeslapon az irányítószámot? — No, ez az — folytatja magabiztosan. — Jó munkámnak feltételei vannak: első az, hogy csak a szabványos borítékban érkező küldeményeket tudom kezelni. A második, hogy az irányítószámot mindig pontosan csak a helyén találom meg. Ott, ahol a lap, vagy a levél jobb alsó negyedére a szám helyrubrikáját kinyomtatják. A harmadik, hogy a számokat lehetőleg vastag vonású írószer­rel, minden cikornya nélkül, úgy róják rá, hogy a fotocelláin érzékelni tudja. A rossz helyre, hely­telenül felírt, nyakatokért irányítószámos levelet félredobom. Ezek szerint a küldemény szabványnagysága, a szám helyének ismerete és felírása elengedhetet­len? — Igen. Ha a kereskedelem szabványborítéko­kat és lapokat árusít és a levélírók megtanulják a számrubrikák előírásos kitöltését, hihetetlenül megkönnyíteni a posta dolgát és lerövidítem a küldemény futásidejét. és mi lesz a kisebb nagyobb, a nem szabvá­nyos küldeményekkel? — Azokat továbbra is az emberek kezelik, mert én gép vagyok, képességeim a lehetőségekhez sza­bottak, gondolkodni nem, csak cselekedni tudok. És az ember a parancsolóm. Mikor kezdi meg a munkát? — Azonnal, ha a körülményeket biztosították. Ha az ember megismeri az előnyeimet és gépi kezelésre alkalmassá teszi küldeményeit. Idáig a riport. Én pedig elgondolkodom. Hogyan is mondta a vers, amelyben „Szilágyi Erzsébet levelét megírta...“, hogy ...Fiának a levél Prága városába örömhírt viszen“. A levelet pedig — Arany János képzeletében — a posta helyett elvitte „egy fekete holló“. Most a posta viszi. Irányítását pedig ez a számot olvasó, elosz­tó gép végzi. Ezért várjuk, hogy mielőbb felvegye a munkát. SZOMBATH AMBRUS 6 MIELŐTT SZCTHORDJAK vvíVV ..■.vs8S}<vvví} XXKH > MSS»!? m i IBi 3 3 isi Éf a IjÉiifÉ § líp i lÉ|f § M mmiš Im s J liš Automatikus gépsorok töltik a közkedvelt műanyagfóliába csomagolt tejet. [M. Borodáčová — ČSTK felv.J

Next

/
Oldalképek
Tartalom