Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-01 / 51. szám, péntek

Félezer gyermek boldog otthona

Harminc szakkör £ Városi, fárási, kerületi és országos rendezvények az SZNF 30. évfordulójának jegyében 0 Rádió és távirányítású autómodellek $ Délutánonként és az iskolai szünnapokon csúcsforgalom 0 A szülőket is örömmel látják

A Galántán átvezető főútba egy keskeny, rövid utca torkol lik. Forgalma csaknem a nullával egyenlő: alig halad át rajta egy-egy autó, de gyalogos sem nagyon több. Azaz mégis. Délutánonként, amikor a helybeli iskolákban már véget ért a tanítás, vagy az iskolai szün napokon megélénkül az utca forgalma. Gondtalan, hangos, vidám lányok és fiúk törik meg a csendet.

Az egyénenként vagy párosával, esetleg kisebb-nagyobb csoportokban érkező gyerekek úticélja az utca végében található városi kastély. Az elmúlt év októberében ennek egy részében helyezték el az 1955 óta működő Járási Pionír- és Ifjú sági Házat.

— Az elmúlt, csaknem két évtized alatt vajon hány gyermek vallotta boldog otthonának a pionírházat? — kérdezem Kollár ovit Zoltántól, a ház igazgatójától.

— Hát ezt nagyon nehéz lenne kiszámítani. Tény, hogy pillanatnyilag csaknem félezer gyermek látogatja rendszeresen rendezvényeinket, illetve 30 szakkörünk valamelyikét.

— Egyszóval nem unatkoznak: sem a pionírok, sem pedig a ház dolgozói.

— Bizony nem, főleg ha figyelembe vesszük, hogy a gyermekekkel való közvetlen foglalkozás munkánknak csupán kis hányada. A pionírház egyben a járás pioníréletének szervezője és mozgatója. A pionírdolgozóknak iskolázásokat, tanfolyamokat tartunk, és módszertani kiadványokkal is ellátjuk őket. Mi szervezzük a különféle versenyeket és vetélkedőket. Nyolc szakosztályunk van, s

A „Krystalex" vállalat Nový Brod-i második számú alapüzemében a „kombinált üveg“ részleg 12 tagú munkaközössége kitűnő eredményeket ér el. Felvételünkön: A vésett virág- mintákkal díszített függőlám- pdk Olaszország számára készülnek. Karéi Ka'spar vésnök munka közben.

(ČSTK — O. Holan felvétele)

ezek mindegyike kéthetenként szervez egy-egy helyi akciót, vagyis minden második napon „mozgósítjuk“ a város pajtásait.

A továbbiakban megtudom, ez csak amolyan bemelegítés. A jubileumi, 25. pionírévben 24 járási, 3 kerületi és egy országos méretű rendezvényt is ők szerveznek. Ez utóbbi a pionírok szlovákiai kerékpárbajnoksága, amelyet most nyáron Ga- lántán már ötödször tartanak, s nem véletlenül. A járásban sok a pionírkerékpározó, mindenekelőtt Váhovcén (Vágán). Az itteni pajtások minden kétséget kizáróan a járás legjobbjai.

Az akciókat az SZNF 30. és a Pionírszervezet megalakulása 25. évfordulójának jegyéljen szervezik. Ugyancsak az évfordulók alkalmából megnyitnak egy kiállítást, amely a járás pionírmozgalmának negyedévszázados történetét mutatja be. Különböző vetélkedőket és beszélgetéseket szerveznek, s április 24-én a Pionírszervezet 25. „születésnapján“, egyszerre és közösen avatják a járás szikráit és pionírjait.

Valamennyi pionírakció szervezésekor gondolnak arra, hogy rendezvényeikről a felnőttek is tudomást szerezzenek, sőt a versenyeken mint nézők, szurkolók a lehető legnagyobb számban vegyenek részt.

— Ez nem feltűnési vágy — hangsúlyozza az igazgató —, hanem elengedhetetlen szükség- szerűség. Nem árt, ha a szülők is látják, mi mindennel foglalkozunk, hogy a pionírszervezet keretében működő pionírházak olyan intézmények, ahol lá- nyuk-fiuk sok hasznosat megtanul.

— Előfordul, hogy a pionírház belső rendezvényeire, vagy egyik másik szakkör foglalkozására is eljönnek a szülők?

— Sajnos, nagyon ritkán. Ha mégis, szívesen fogadjuk őket, megmutatjuk birodalmunkat, vagy végignézhetik valamelyik szakkör foglalkozását. örülnénk, ha a jövőben többen is betérnének amolyan szülői látogatásra, mint például az iskolába.

S itt álljunk meg egy pillanatra. Napjában hányszor és hányszor gondol a munkapad, a gép, vagy akár az íróasztal mellett dolgozó szülő a gyermekére: vajon merre van, mit csinál. Kellemes érzés a tudat, hogy fia-lánya biztos kezekben van, szabad idejének hasznos és kellemes perceiről szakképzőit emberek gondoskodnak. Ezért pártfogolást érdemel az elképzelés: az eddiginél sokkal következetesebben és határozottabban bevinni a szülők, a felnőttek tudatába a pionírházak hasznos voltának gondolatát. Annál is inkább, mert ezekben többnyire valóban érdekes munka folyik. Gondoljunk csak a sok-sok szakkörre. A galántaiban pl. harminc működik. Valamennyit e helyen lehetetlen felsorolni, ezért talán a legérdekesebbekről szólunk.

— Ez még nehezebb — mosolyog Kollároviő Zoltán. — Mert biztos vagyok benne, hogy például a technikai szakosztályunkat látogatók számára a hajó-, a rakéta- vagy az autó- modellezés a legérdekesebb. Ha nem így lenne, hajómodellezőink nem érnének el olyan szép sikereket, az autósok nem készítenének távirányítású autó- modelleket, de a rádiósok sem jutnának el odáig, hogy önálló kisebb rádiókat szerkesszenek. A gyerekek érdeklődési körük nek megfelelően választanak a szakkörök közül, örömmel dolgoznak, mi pedig tervszerűen foglalkozunk velük. Az ered mények mögött hosszú évek munkája rejlik. A technikai körök tagjaival már ötödikes koruktól foglalkozunk. Először a művészi-technikai körnek lesznek a tagjai, ők a technikai utánpótlás.

Intarziákat, gyökerekből dísztárgyakat, állólámpákat, rakétatesteket stb. készítenek és közijén megismerkednek a technikai alapokkal.

— S ha kiderül, hogy valamelyiküknek még sincs vonzalma a technika iránt?

— Akkor művészei szakköreink valamelyikének lehetnek a tagjai, hiszen ilyen alapokat is kaptak. A bábosok, az ügyes kezek csoportjában, vagy a rajzkörben dolgozhatnak tovább.

Birodalomnézés közben meggyőződöm: e pionírházban a természetbarátok is otthonra találtak. Az egyik szobában három hatalmas akvárium áll, sokszínű, vígan úszkáló halacskák- kal.

— Akvaristáinkon kívül állat- tenyésztő, virág- és növénytermesztő, természetvédő és egészségügyi csoportjaink is vannak. S természetesen sportkör is. Ide jár a gyermekek legtöbbje. Legnépszerűbb a kulturisztika, a gimnasztika, a kerékpár, a céllövészet és a turisztika, de máris közkedvelt az idén alakult asztalitenisz és sakk-kör is.

Persze ez még megközelítően sem minden, de valamennyi szakkört talán nem is fontos felsorolni. A teljesség nélkül is megdönthetetlen a bizonyíték: a Galántai Járási Pionír- és Ifjúsági Házban komoly és céltudatos munka folyik. A gyerekek örömmel járnak a foglalkozásokra: ötven olyan idősebb tagjuk van, akik már kinőtték a pionírcipőt, de kedvelt szakkörük foglalkozására még mindig rendszeresen eljönnek. Ez szintén bizonyít.

EGRI FERENC

Szedik már a korai retket az Ivanka pri Nitre i Efsz kertészetében. Mintegy kétezer csomó retket számtanuk a piacra.

(Felvétel: Matys PavelJ

DICSTELEN ELSŐSÉG

Csak teli pohárból iszom — mondja az egyik szlovák népdal. A kelet-szlovákiai kerületben a poharakat azonban gyakran csordultig töltik. Ezt bizonyítja az is, hogy a kerület már néhány éve tartja hazánkban az elsőséget nemcsak az alkoholfogyasztásban, hanem a fogyasztás növekedésében is.

Az 1973-as statisztikai adatok alapján a kerületben egy főre 113,5 liter sör, 7 liter bor,

12,8 liter szesz jutott, az utóbbi majdnem kétszerese az országos szeszfogyasztási átlagnak (6,5 liter). Ez az arány még kedvezőtlenebb, ha figyelembe vesszük, hogy a számításba minden lakost, a gyerekeket, nőket és öregeket is belevették. Pénzértékben kifejezve ez a fogyasztás 1 millió 907 ezer koronát, azaz az egész kiskereskedelmi forgalom 13, s az élelmiszerforgalom 26,2 százalékát jelenti. Az alkoholra fordított összegből az átlagárakon 679 000 hűtőszekrényt, 452 000 televíziókészüléket vagy 33 000 személyautót vásárolhattak volna.

Az alkoholfogyasztás eddigi növekedése alapján megállapíthatjuk, hogy az alkohol fokozatosan általános „orvossággá“ válik. Egyesek örömükben, mások bánatukban isznak, de sajnos sokan vannak olyanok is, akiknek mindennapi szükségletükké vált az alkohol.

Az alkoholizmus okozta probléma azonban sokkal összetettebb. A családok életszínvonalára való kihatásán kívül a mértéktelen alkoholfogyasztás nagy népgazdasági károkat is okoz. Nem téveszthető szem elől az sem, hogy a bűncselekmények egyharmadát, a közlekedési baleseteknek pedig háromnegyedét szintén az alkohol okozza. Mint a világstatisztikák Is tanúsítják, az alkoholizmust ma már nem tarthatjuk csupán rossz szokásnak,

hanem komoly betegségnek, melynek gyógyítása hosszadalmas, de a páciens bizonyos aktivitása mellett lehetséges. Az egészségügyi kimutatások szerint a kelet-szlovákiai kerületben 1973-ban a kijózanító szobákban 5243 személyt, köztük 189 nőt, s ami még rosszabb, 154 fiatalkorút kezeltek. Sőt ezeknek a „látogatóknak“ az egyharmada az év folyamán többször is igénybe vette a kijózanítók szolgáltatását A kerület alkoholelvonó intézetei 1973 végén 17 326 személyt

tartottak nyilván, 2523-mai többet, mint 1972-ben. S habár a gyógyításra van lehetőség, tavaly a gyógyintézeteket önként csupán 298 személy vette

igénybe, tehát a kezel ésreszo- rulóknak elhanyagolható százaléka.

Az alkoholfogyasztás kedvezőtlen fejlődése az utóbbi időben számos intézkedést tett

szükségessé. Ilyen például az alkoholtartalmú italok árusítási idejének korlátozása, amivel elérték, hogy 1972-hüz viszonyítva csökkent a sör és bor, és lassúbbodott a többi szeszes ital árusításának üteme. Ezek nek az intézkedéseknek az eredményessége azonban számos tényezőtől függ. Mindenekelőtt a vendéglátóipar dolgozóinak az alkoholizmussal kapcsolatos állásfoglalásától, akik sok esetben nemcsak megszegik az alkoholárusítást korlátozó intézkedéseket, hanem ahhoz is hozzájárulnak, hogy a legjobban felszerelt vendéglátóipar! üzemek közönséges kocsmákká válnak.

Igen fontos szerepe van 'továbbá a nevelő és ismeretterjesztő munkának, amelyben éppen ezért minden társadalmi szervezetnek nagyobb mértékben részt kel) vennie.

H. MIHÚKOVÁ

A Cseh Szocialista Köztársaság belkereskedelmi minisztériuma néhány év óta rendszeresen egészségügyi felméréseket végez az üzletekben. Valamikor ugyanis kialakult az a nézet, bogy az üzletekben végzett munka nem jelent különösebb terhelést, hanem úgynevezett könnyű foglalkozást. E tévhit kialakulásához minden bizonnyal hozzájárult az a tény, hogy az ágazat dolgozóinak többsége nő. Tehát arra gondoltak, hogy ahol nők dolgoznak, ott nem lehet nehéz munka. Az élet azonban ezt az elképzelést fokozatosan megcáfolta. Ma már tudjuk, hogy az azelőtt valóban nagy testi megerőltetést Igénylő üzemeket annyira gépesítették és automatizálták, hogy a fizikai megterhelést úgyszólván teljesen megszüntették. Emellett azt is tudjuk, hogy az üzletekben ezen a téren jelentős változás nem történt. Éppen ezt igazolják az orvosok és kutatóintézetek segítségével végzett felmérések, amelyeknek az a célja, hogy egyrészt megismerjék az egyes kereskedelmi foglalkozási ágak fizikai és pszichikai terhelésének súlyát, másrészt keresték a legjobb megoldást arra,

Nem könnyű foglalkozás

A KERESKEDELEMBEN DOLGOZÓ NŐK ÉRDEKÉBEN

hogyan lehet a munka feltételeit könnyíteni, elviselhetőbbé lenni.

. Például a pénztár

Igen gyakran fordulunk különböző kérdésekkel a pénztárosokhoz. Sőt előfordul, hogy türelmetlenek vagyunk, ha várni kell a válaszra, hiszen úgy véljük, hogy az alatt az Idő alatt, amíg a vásárló aprópénzt keres a pénztárcájában, a pénztáros nyugodtan válaszolhatna. A véleményünk szerint ugyanis olyankor semmit sem csinál. A felmérések megmutatták, hogy a pénztáros nagyon igényes munkát végez, fizikailag és szellemileg is. A kisebb üzletekben többnyire saját maga csomagol, az önkiszolgálókban pedig a vásárolt árut a kosárból áthelyezi a vásárló táskájába. így naponta több mázsa súlyú áru megy át a kezén. Emellett számolnia kell, át kell vennie a pénzt és vissza kell adnia a visszajáró összeget, fejből kell ismernie az árakat stb.

Egy óra alatt a pénztáros átlagosan 70 vevőt szolgál ki, ez azonban csúcsforgalmi időben 130 főre emelkedik. A vevők számának emelkedésével azonos arányban csökken az egy vevőre jutó idő 25 másodpercről 19 másodpercre. Ebből következik, hogy a nagyforgalmú üzletekben szükség lenne arra, hogy a pénztárosnők váltakozzanak és ne ugyanaz a dolgozó végezze az egész műszak alatt a rendkívül megterhelő munkát. A tervek szerint bevezetik a pénztárosok rendszeres szakorvosi vizsgálatát is.

Az álló munka megerőltető

Köztudomású, hogy az eladó- nők igen gyakran panaszkodnak lábfájásra. Az orvosok igazolják, hogy ez a panaszuk indokolt. Az egész műszak alatt ugyanis állva dolgoznak és többnyire még olyankor sem ülnek le, amikor a vásárlók megcsappant számát az elárusítónők egy része is képes lenne kiszolgálni.

A felmérésbe bevont elárusítónőknek közel 70 százaléka panaszkodott lábfájdalmak miatt, körülbelül ugyanannyinál állapítottak meg lúdtalpat, 50 százalékuknál pedig vissze- ret, vagy csontdeformációt.

Ma már az élelmiszer- valamint a gyümölcsüzletekben kötelező az ún. egészségügyi cipő, amit a dolgozók ingyen kapnak. Sajnos a nők idegenkednek a viselésétől, nem nyerte meg tetszésüket. A cipőipar feladata, hogy olyan egészség- ügyi cipőket gyártson, amelyek az esztétikai igényeknek is megfelelnek, de addig is helyes lenne, ha az elárusítónők mindenekelőtt a saját egészségüket tartanák a legfontosabbnak.

Kétségtelen, hogy az illetékesek igyekszenek csökkenteni az állómunka kedvezőtlen egészségügyi következményeit. Ezt bizonyítják az olyan intézkedések is, mint például az, hogy már az első orvosi vizsgálatnál meg kell fontolni, milyen hatással lesz az állómunka az alkalmazottra, ezeket a vizsgálatokat két-három évenként meg kell ismételni, ügyelni kell arra, hogy az elárusítónők egészségügyi cipőt hordjanak és lehetővé tenni, hogy a műszak szüneteiben leülhessenek.

A felmérésben orvosok és kutatóintézeti dolgozók is részt vettek. Elmondható tehát, hogy a felmérés eredményei tárgyilagosak, a konkrét helyzetből in dúlnak ki. Az is bizonyos, hogy az üzletekben mindenkor so kát kell állni és hogy mindenkor lesznek olyan időszakok, amikor kevesebb vevő lesz és viszont számítani keli a nagyobb forgalomra is, ami nagyobb testi és lelki megterhelést jelent az üzleti személyzet számára.

A feladat azonban az, hogy az új üzlethelyiségek és áruházak építésénél ne csak a vevőkre gondoljanak, hanem az eladókra is és tegyék lehetővé számukra, hogy könnyebben — az eddigi fizikai és pszichikai túlterhelés nélkül — végezhessék fontos és közhasznú mim kájukat.

(Itk.)

1974.

III. 1.