Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-30 / 76. szám, szombat
A lovosicei Észak-csehországi Vegyipari Művek dolgozói a vilá gon a maga nemében egyedülálló problémát oldottak meg. Üj bér ruházások nélkül lényegesen növelték a kordszáluk termelését. Ezt azzal érték el, hogy a szövőgépek gyorsaságát az eddig legr nagyobbnak tartott percenkénti 42,5 méterről 60 méterre növelr ték. Fevételünkön: Kvétoslava Bílková szövőnő. (Felvételi: O. Holan — ČSTK) Becsülettel helytálltak Ezekben a napokban néphadseregünk laktanyáiban „őrségváltásra“ kerül sor. A katonák egy része visszatér a polgári életbe, s átadja helyét a bevonuló újoncoknak. Két éven keresztül várták, emlegették ezt a napot. A búcsú ennek ellenére mégsem lesz könnyű. Beleszoktuk a kollektívába, megizmosodtak, megkomolyodtak. Könnyelmű ifjakkiént vonultak be, és meglett férfiak lettek belőlük. A két év jó iskola volt számukra. Gyarapították tudásukat, bővítették politikai ismereteiket. Többen közülük mint párttagjelöltek térnek haza. Nem kell pirulnia Ľudovít Salonnáš, a partizán- skei Auguslus 29 Cipőgyárból vonult be, ahol technológusként dolgozott. A katonaságnál, a hadtápegységnél szakaszparancsnoki tisztséget töltött be. — Eleinte nehéz volt megszokni a katonaéletet. Később az okozott gondot, hogy a velem egyszerre bevonuló fiúk parancsnoka lettem. Végül is minden jól sikerült — mondja. — A beosztottjaim szót fogadtak, megértették, hogy az egységek élelemmel, lőszerrel való ellátása fontos feladat. Igazán jól „kijöttünk“ egymással, annak ellenére, hogy fegyelmet, pontos parancsvégrehajtást követeltem meg tőlük. A két év alatt magam is igen sokat tanultam, főleg a szervezés terén, a nehézségek leküzdésében és az emberekkel való munkában. A leszerelés után befejezem a szakközépiskolát. Büszke arra, hogy mint párt- , tagjelölt tért haza, és ugyanolyan rangot és beosztást ért el, mint édesapja 22 évvel ezelőtt. Gazdagabb lett Az egységben hatszor tett szert elsőségre, az a kollektíva, amelyből Miroslav Juríček szakaszvezető megy „civilbe.“ Ebben nagy érdeme volt ennek a rendszerető, vidám fiatalembernek is, aki a katonaságnál lett párttag. — Minden embernek van valami hibája. Ez a megállapítás rám is vonatkozik. A parancsnokaim és a kollektíva segítette leküzdeni fogyatékosságaimat, — mondja. — Nálunk, au- tomechanikusoknál mindjárt meglátja az ember, kit érdekel a munka, s ki akarja magát csak úgy az árral vitetni. Ilyenek nálunk igen kevesen voltak. Kunovský katona például reggel három óráig dolgozott a műhelyben, csak akkor tért pihenőre, amikor kijavította a gépkocsit. Vagy ott van Sojka szakaszvezető, aki időt nem sajnálva úgy rendbe tette a kocsit, hogy az a műhelyből egyenesen a gyakorlatra mehetett. Černý katona pedig 70 perc alatt cserélte ki egy 805-ös Tatra tehergépkocsi tengely- kapcsolóját. Ilyen kollektívában töltötte el a 24 hőnapot Juríček sza- knszvezető, aki jó eredménynyel végezte el a tartalékos zászlós tanfolyumot, s aki másodéves korában a legénység politikai oktatójának volt a helyettese. Parancsnokai nem rejtik véka alá, hogy sajnálják távozását. Jó, pontos é§ mindenkor megbízható szakember volt. — A búcsú nehéz lesz mondja. — A katonaságnál eltöltött két év alatt nem vesztettem semmit, sőt, úgy érzem, gazdagabb lettem. Nem volt fölösleges Két évvel ezelőtt Jaroslai} Repiský a žarnovicai lemez? gyárból vonult be a harckocsi? zókhoz. Az első évben töltőke? zelő volt, a másodikban pedig irányzó. Neki is érdeme van abban, hogy ez a példás harc? kocsiraj legénysége, — amely? nek ő is a tagja — az egység? nél mindenkor a legjobbak közé tartozott. Mindennemű harcá? szati feladatot kitűnő, legrosz? szabb esetben jó osztályzatra teljesítettek. — A katonaságnál megtanul? tam az egyéni érdeket a kö? zösség érdekeinek alárendelni. Politikai téren igen sokat fej? lődtünk — mondja. — A SZIS2J alapszervezetének elnöke vol? tam. Az itt szerzett tapasztala? tokát a polgári életben kama? toztatom majd. A legbüszkébb azonban arra vagyok, hogy q katonaságnál lettem párttagje? lölt. A legjobbkor érkezik Jaromír Soterník őrvezető a? olomouci járás egyik szövet? kezeiének volt a traktorosa. A bevonulás előtt a PHSZ-ben le? tette a gépkocsivezetői vizsgát, s ezért a katonaságnál harckocsit bíztak rá. Most megvál? tozik a helyzet. A harckocsizó? ból traktoros lesz. Éppen jó? kor, a tavaszi munkák kezdetén tér vissza. — Mit mondjak? A katona, ság nem óvoda. Rendet, fegyelmet kívánnak, s úgy ér- zem, hogy a két -év alatt so- kunkból igaz embert formáltak. A nehézségek ellenére vidám és igazán tanulságos volt a2 itt töltött 24 hónap. Hogy úgy van, ahogy mond- ja, azt az a tény is bizonyít- ja, hogy a két év alatt húszszor részesítették dicséretben és felvették párttagjelöltnek. Bízzunk bennük, támogassuk őket A két év alatt a most leszerelő katonák többsége becsülettel helytállt. Sokan közülük dicsérő oklevéllel és párt- tagjelölti tagsági könyvvel térnek haza. A SZISZ-ben is igen sokan aktívan tevékenykedtek. S most, hogy visszatérnek munkahelyükre, fogadjuk őket szeretettel, körültekintően, s gondoskodjunk további politikai nevelésükről, a lehető legjobban használjuk ki azt a tőkét, amelyre a katonaságnál tettek szert. Bízzunk bennünk, támogassuk kezdeményezéseiket, bíztassuk őket a munkában. Ez minden vezetőnek, mesternek és pártszervezetnek a feladata. —nj— 1974. III. 30. I Csendes-óceán napidnian Az elmúlt években Japán némileg csökkentette a második világháború után kialakult függőségét az Egyesült Államoktól, de a folyamat további erősödésének ma még számos akadálya van. Mindenekelőtt az, hogy a japán szigetek még napjainkban is fontos kapcsok az Ázsiáit szegélyező szigetláncbun és így a politikai önállósodás az Egyesült Államok csendes-óceáni érdekeit közvetlenül sérti. Sőt fontossága még növekedett is azóta, amióta Okinawa szigetének státuszában változás történt. Közismert, hogy Japán viszonylag keveset fordít költség- vetéséből katonai célokra, bár ez a helyzet az utóbbi időben némileg módosult. Az úgynevezett önvédelmi erők fokozatos kiépítése és erősítése a közeli változások lehetőségét veti fel. Különösen érdekes ebből a szempontból egyes japán vezetők nyilatkozata. Kifejtik, hogy a szigetország ma nem képes a Közel-Kelettől a Malakka-szo- roson keresztül Japánba vezető életbevágóan fontos utánszállítási útvonalakat biztosítani és nem tudnak szembeszállni az országot fenyegető esetleges veszélyekkel szemben sem. Feltehetően ilyen indokolás alapján született meg 1972-ben az a döntés, hogy növelik a védelmi kiadásokat és a haditengerészet fejlesztését is fontos tényezőnek tekintik. A japán felfegyverzés híveinek aztán kapóra jönnek az olyan konfliktusok, mint amilyennek a legutóbb a Dél-kínai-tenger térségében voltunk tanúi. Az a körülmény, hogy a Kínai Népköztársaság igényt tart a Hajnan közelében fekvő Pa- racel (Hszisatao) -szigetekre, sőt a Borneo-tól északra húzódó Spratly (Nansatao) -szigetekre is, új helyzetet teremtett ebben a körzetben. Leszámítva azt, hogy ez a lépés a dél-vietnami kormány helyzetét erősítheti, komoly aggodalmat keltett a Fülöp-szigeteken, Malaysiában és Indonéziában. Nehéz megállapítani, hogy hasonló esetek ismétlődése esetén az érintett országok milyen lépésre szánják el magukat. Az új helyzetet feltehetően Japán sem hagyja figyelmen kívül, hiszen itt haladnak át az Indiai-óceán felől érkező fő energiautánpótlási útvonalai. S ebben a kérdésben érdekei megegyeznek az Egyesült Államokéval, amely a Csendes-óceán és az Indiai-óceán között őr- járatozó 7. flottájának szabad mozgását látja veszélyeztetve. A Szovjetunió, amely távol- keleti országrészeit figyelembe véve közvetlenül is érdekelt a Csendes-óceán vizein kialakult helyzet normális fejlődésében, a korábbiakhoz hasonlóan most is a békés megoldások lehetőségeit kutatja. Brezsnyev 1969- ben elhangzott felhívása az ázsiai kollektív biztonsági rend szer megteremtésére, ehhez jó alapot szolgáltat. Számol az ázsiai térség sajátos történelmi viszonyaival, emellett abból indul ki, hogy minden népnek joga van saját sorsának intézésére, megengedhetetlen az agresszió útján elért területszerzés és senki sem akadályozhat meg más államokat abban, hogy a nekik tetsző társadalmi és gazdasági reformokat végrehajtsák. A Csendes-óceán térségének népei pedig csakis ilyen elvek alapján teremthetik meg az együttműködés és a biztonság tartós alapjait. TOLNAY LÁSZLÚ Az amerikai 7. flotta csendes-óceáni jelenléte a feszültség állandó forrása. Az elmúlt évtizedekben a nagyhatalmak a Csendes-óceán 174 millió négyzetkilométer kiterjedésű víztükrét a politikai és katonai események egyik legfontosabb színterének tekintették. A hatalmas térséget határoló kontinensek partvidéke, a nagyszámú sziget és u mély tengerek figyelemreméltó szerepet töltöttek be a világpolitikai események alakulásában. Az óceán jelentőségét csak növelte, hogy tengerszorosai az Indiai-óceánhoz, az Északi-Je- ges-tengerhez, a másik oldalon pedig a Hoorn-fo- kon és a Panamacsatornán keresztül az Atlanti-óceánhoz vezetnek. ' Nyilván ezzel - magyarázható, hogy a második világháborút követően az Egyesült Államok jelenléte nagy mértékben megnőtt ebben a térségben. Alaszka és Hawaii bevonása a szövetségi államok sorába jő okot szolgáltatott arra, hogy az Egyesült Államok érdekeinek védelme ürügyén fenntartsák az amerikai fennhatóságot a Csendes-óceán egyes részein. Amerikai zászló leng még ma is a Samoa-szigetcsoport keleti oldalán (Amerikai Samoa), Honolulutól délnyugatra 4500 kilométerre, továbbá számos kis szigetcsoporton a 150. nyugati hosszúsági foktól a 165. keleti hosszúsági fokig. Az Egyesült Államok fennhatósága nyugaton emellett kiterjed egészen 0 Guam-szigetekig és gyámsági területének tekintheti a Csendes-óceáni szigetek néven nyilvántartott körzetet is. Az itt húzódó tengeri útvonalak kétségtelenül igen fontosak az amerikaiak számára. Itt Peking területi igényei veszélyeztetik az ázsiai békét haladnak át a berill-szállítmá- nyok Indiából és Ausztráliából, a kolumbit- és tantálküldemé- nyek Malaysiából, a sárgaréz Chiléből és Peruból, a kender és juta a Fülöp-szigetekről, az ólom Ausztráliából, a gurni Indonéziából és Délkelet-Ázsiából, a tórium (az atomreaktorok egyik fontos hasadóanyaga) Ausztráliából és Malaysiából és a wolfram Dól-Kóreából. Hosszú lenne a listája azoknak a nyersanyagoknak, amelyek a Csendes-óceánon keresztül jutnak el az Egyesült Államokba és amelyek nélkül ma már elképzelhetetlen a korszerű hadi- technika és az ipari termelés. A Pentagon szakemberei is rendkívül fontosnak tartják Földünknek e kiterjedt víztükrét. A néhai Douglas Mac Art- húr tábornok nyomán még ma Is az alaszkai Aleut-szigetektől, a Kuril-, a Japán- és a Fülöp- szigeteken át Indonéziáig húzódó vonalat tekintik az Egyesült Államok előretolt nyugati védelmi sávjának. Számukra e szigetek fontossága két vonatkozásban jelentkezik: az egyik, hogy a partmenti tengerektől a Csendes-óceánba vezető keskeny tengerszorosokat és tengeri átjárókat ellenőrizhessék, a másik pedig, hogy ezeket a szigeteiket ugródeszkául használhassák fel a kontinentális területek elleni hadműveletekhez. Többek között ilyen megfontolások húzódtak meg az 1950- ben kirobbant koreai háború mögött, de ezzel indokolták a vietnami háborúba való beavatkozás szükségességét is. Lényegében ilyen elképzelésekkel, az amerikai befolyás biztosítása és fenntartása céljából hívták életre 1951-ben az ANZUS-t, majd 1954-ben a SEATO-t. Ugyanakkor az Egyesült Államok befolyásának csökkentését jelezte az 1966-ban megalakult és Csendes-óceáni Tanács, az ASPAC, amely sohasem tudott számottevő tényezővé válni. A másik fő és egyben növekvő fontosságú gazdasági és politikai erő ebben a térségben Japán. A szigetország százmillió lakosának óriási energiája és fejlett technikai színvonala egyre nagyobb hatással van az események alakulására. Ehhez járul még, hogy Japán nyersanyagokban szegény ország: kőolajának mintegy 90 százalékát a Közel-Keletről importálja, a vasércet Ausztráliából, számos más nélkülözhetetlen ipari nyersanyagot pedig Latin-Ame- rikából és a világ más tájairól.