Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-24 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó
JÁSZ DEZSŐ: HARCOS ÉNEKEK 1974. Hl. 24. 11 Az északi hadjárat a Magyar Tanácsköztársaság katonai történetének legszebb fejezete. Közel háromezer négyzetkilométernyi terület szabadult fel a hadjárat során. Tetőpontja — politikai tekintetben — a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása volt. Amikor a 33. Vörös Gyalogezred élén végigvonultam a kassai Fő utcán, meg voltam győződve, hogy meg sem állunk a lengyel határig, ahol egyesülünk az orosz Vörös Hadsereggel ... 1. Az első vonalban fekvő egységek csak akkor értesültek a fegyverszüneti megállapodásról, amikor a kocka már el volt vetve. Mint május 2-án, a tiszántúli visz- szavonulás után. Böhm Vilmos, a Vörös Hadsereg fiiparancsnoka, most is megkísérelte, hogy befejezett tények elé állítsa a Kormányzótanácsot, ezért június 16-án elrendelte a hadműveletek beszüntetését. Mi azonban erről az intézkedésről csak utólag szereztünk tudomást, amikor a Hadsereg-Főparancsnokság hatálytalanította a parancsot. Nekem már előzetesen tudomásomra jutott, hogy „készül valami“. Szepesremete környékén átállt hozzánk egy olasz légionárius főhadnagy; ő árulta el, hogy „tárgyalások folynak a szlovákiai területek kiürítéséről“. Azonnal felhívtam a Hadosztály-Parancsnokságot, amely Kassán rendezkedett be, a hadtestparancsnokság épületében. Münnich Ferenc épp Eperjesen volt, csak helyettesével: Zsoldos Péterrel tudtam beszélni, aki megerősítette, hogy az antant ragaszkodik a felszabadított területek kiürítéséhez, de hozzátette, hogy a Kormányzótanács még nem döntött a kérdésről. Rühm Vilmosnak az a kísérlete, hogy elébe vágjon az eseményeknek, nem okozott különösebb zavarokat a 6. Hadosztály soraiban. Folytattuk az előnyomulást. A Hadosztály-Parancsnokság Gölniczhá- nya felszabadítását állította elénk feladatul. Ezt el is értük: a légionáriusok június 2Ü án, négy nappal a Szlovák Tanácsköztársaság kikiáltása után — kénytelenek voltak feladni a várost. Elfoglaltuk Mar- gitfalvát is. A hangulat kitűnő volt. Hivatalosan csak június 23-án szereztünk tudomást a fegyverszüneti egyezmény megkötéséről. Münnich Ferenc tájékoztatott bennünket a történtekről (egy értekezleten, amely Gölniczbányán zajlott le, a városháza üléstermében). Beszéde minden részletére már nem emlékszem; a lényeg ez volt: a Tanácsköztársaságnak szüksége van rá, hogy időt nyerjen, ezért járult hozzá a Kormányzótanács a fegyverszüneti egyezményhez. Ezzel az állásponttal valamennyien egyetértettünk, mivel a felszabadított területek kiürítését — éppúgy, mint a Vörös Hadsereg ápril'si átcsoportosítását a Tisza mögött — átmeneti megoldásnak tekintettük. Szóba került az értekezleten az is, hogy célszerű volna összeköttetésbe lépni a cseh katonákkal, hogy megtudjuk,: mi a véleményük. Hárman vagy négyen is jelentkeztünk, hogy vállalkozunk rá. Miin- nich Ferenc választása — végül is — rám esett. Másnap délelőtt tíz óra tájban harmad- ni a ma ni mai átmentem a esetiekhez. 2. A Lőcsei hegység, amelynek déli lejtőjén az ellenség beásta magát, 6—7Ü0 méter átlagos magasságú középhegység: fokozatosan esik a Hernád felé. A hegyeket — többnyire — fenyvesek borítják. Ahol a cseh állások feküdtek, ott az erdő le volt tarolva. Libasorban meneteltünk. Utunk galagu nyabokrok között vezetett. A sort egy vöröskatona ny totta meg fehér parlamen- terzászlóval. Három lépésnyire én menteni mögötte, majd Szilágyi Dezső zászlóaljpolitikai megbízott következett. Félúton — mintegy száz-százötven méternyire az ellenséges lövészárkoktól — megálltunk. Örám fél tizenegyet mutatott. Pontosan hat óra harminc perc telt el a fegyverszüneti egyezmény életbe lépte óta. Az említett állások — eleinte — mozdulatlanok voltak. A katonák valószínűleg tanakodtak: mitévők legyenek. A hágai egyezmény szerint a parlamenter sértetlenséget élvez. Mégsem lehet előre biztos az ember az efféle megbízatás kimenetele felől. Bevallom, nehezemre esett nyugodt képei vágnom. Egyik cigarettáról a másikra gyújtottam, hogy leleplezzem izgalmamat. Hirtelen megélénkültek a lövészárkok. Elsőnek öt katona jött felénk, egy őrmester vezetésével. Éppúgy mint mi, ók is fegyvertelenek voltak. A cseh őrmester tisztelgett. P.n is sapkámhoz emeltem a kezemet. Tisztek nem mutatkoztak, viszont egyre több és több katona gyűlt körénk. Tíz perc múlva már vagy ötvenen voltak. Csaknem mindegyik beszélt németül, tehát megértettük egymást. A szót az őrmester vitte. Zömök, szőke fiatalember volt; legfeljebb huszonöt éves lehetett. A háború kitörése Libe recben érte. Egy ideig Poprádon teljesített szolgálatot; onnan került az északkeleti hadszíntérre. Mi sem volna tévesebb, mint azt hinni, hogy a cseh munkások egyetértettek a Tanácsköztársaság elleni beavatkozással. Eszak-Csehországban több helyen is tüntetésekre került sor a háború ellen. A há* borúellenes agitáció központja a kladnói bányavidék volt, de mozgolódtak a prágai és a brünni munkások is. Meghiúsult a prágai kormánynak az az igyekezete is, hogy nyugodt — politikai — légkört teremtsen az intervenció számára Szlovákiában: a szlovák munkások lépten-nyo- mon kifejezték szolidaritásukat a Magyar Tanácsköztársasággal. Ezt a háborúellenes hangulatot a cseh katonákkal folytatott beszélgetésünk is tükrözte. Csaknem egy órán át közösen szidtuk a prágai kormányt... A magyar Vörös Hadsereg ezredpo- litikai megbízottja. (A felvétel Kassán készült, az északi hadjárat idején). Megmutattam a cseh katonáknak a szlovák Forradalmi Kormányzótanács kiáltványát is, amely Eperjesen jelent meg, a Szlovák Tanácsköztársaság kik'áttása alkalmából. A röplap kézről kézre járt. 3. Felvetődik itt a kérdés: igaz-e, hogy a felszabadított területek kiürítése azért szült visszatetszést a Vörös Hadsereg soraiban, mert „senki sem magyarázta meg a vöröskatonáknak a fegyverszüneti megállapodás okát“? Amennyiben előfordultak — itt-ott — ilyen esetek, úgy ezért a felelősség a politikai megbízottakra hárul, akik nem hajtották végre az utasításokat. Határozottan emlékszem: a Kormányzótanács röplapokon tájékoztatta a vöröskatonákat a fegyverszünet okairól. Elősegítették a felvilágosítást a gyűlések is, amelyeket az egyezmény közzététele után a hadműveleti területen tartottunk. A gyűléseken, amelyeket a H. Hadosztály körzetében rendeztünk, Bokányi Dezső is részt vett. (A Forradalmi Kormányzótanács képviseletében.) Nem lehet szó nélkül hagyni azt a nézetet sem, mintha a 6. Hadosztály alakulatai követelték volna — a fegyverszüneti egyezmény megkötése után — a nemzetiszínű zászló bevezetését. Amennyiben voltak efféle törekvések a Vörös Hadseregben, úgy a kezdeményezés ]ulier Ferenciül a III. Hadtest vezérkari főnökétől indult ki (aki, mint a Tanácsköztársaság leverése után kitűnt, összejátszott az ellenséggel). A 6. Hadosztály soraiban ezek a törekvések nem találtak visszhangra. Igaz, hogy a kassai bevonulásnál sok erkélyen piros-fehér-zöld zászló lengett. A háromszínű zászlókat azonban — felsőbb utasításra — még az éjszaka folyamán bevonták. Mi sem természetesebb: az északi hadjárat célja nem Nagy-Ma- gyarország területi integritásának helyre- állítása, hanem a szlovákiai munkásosztály felszabadítása volt. Az átcsoportosítás június 29 én kezdődött. Július 1-én a 33. Vörös Gyalogezred alakulatai is átlépték az új határt. A Szlovák Tanácskormány Kassa kiürítése után Miskolcra tette át székhelyét. Ezzel — gyakorlatilag — meg is szűnt létezni. A csehszlovák burzsoázia hadserege visz- szaállította a tőkésural inat a Köztársaság egész területén ... BARTA SÁNDOR: 1919 Házak gyomrában még vörösen sikongott a tűz, de az ég már kondítón templomozott, s a víziók kidobták sárga nyelvüket. Sikoltás! kettéharapta a világot. És behasadt az ég zöld árral, zöld és a házak keretes szeméből könyörgő mozdulatokat jajgatták az asszonyok s a hajukkal kimaslizták testük a párkányra. Kidülledtség! Kilométeres lábú rendőrlovak átnyerítettek az utcák emeletes gerincén, sikongó villamosok, csákók meg véres combok feltáncoltak az ég záporába, zápor! emberek és állatok egymásra vicsorítottak a halál öblével, felzendült kürtök és cinóberes tornyokba dűlt vezérekl diákoki a tetőkig dobálták a véres, sokvelős fejüket templomok! lekáromkodták a kereszteket bányák! kilyukadtak a kék égre, és zokogott a kürt, s az anyag kitárta mellét. Felnőttek! az arcuk éle felszaladt az égig! völgyek feldobták tüzes öklüket alájuk kúsztak fel és szét Anyag s lefoghatatlan ég és föld: s a Dolgok száján feldördült a Nóta. 1919 SOMLYÓ ZOLTÄN: Vörös zászlókkal A föld megnyitja óriási torkát és szétnyílnak minden tengerek. A levegő a szárnyait kibontja: minden tiétek, sápadt emberek! Ti sápadtak, kik szolgák voltatok s a palotákhoz téglát hordtatok! A vörösek kitárt karokkal várják a nagyvilágnak minden proletárját. Ma nincs magyar, se francia, sem angol, korlátjait szétrúgta már a nemzeti Ma egyforma már minden proletár, kit a megfordult föld világra nemzettl A gyomornak nem szó, de kenyér!! És haljon éhen mind, aki henyél! A vörösek kitárt karokkal várják a nagyvilágnak minden proletárját. Vörös zászlókkal és vörös szívekkel a föld kerekén átrobognak ök, Felszabadítani mindent, ami drága: a kenyeret, a lelket és a nőt! Vesszen a magja úri passziónak! Ne légyen többé gátja semmi jónak! A vörösek kitárt karokkal várják a nagyvilágnak minden proletárját! Ök: az Élet, Igazság és az Út! Egy-egy Jézus minden katonájuk. A nap fölöttük biztatóan süt s a föld vígan kínálkozik alájuk. Mindnyájunk szive a keblünkben égi Előttük porba hullnak a herékl . .. A vörösek testvérszívükre zárják a nagyvilágnak minden proletárjátl 1919 április LÁNYI SAROLTA: Tavasz 1919-ben Ropognak a tavaszi csontok - Boldog az ember, máris boldog Fakadnak a tavaszi nedvek - Jegy nélkül kapjuk a jókedvet. Fészket keres vidor madárhad fészke lesz embernek, madárnak. Didereg a zsugori vénség - fütyürész a dolgos szegénység. Mindenkié az üres osztag - mindenkié a teli osztag. Vörös lobogók lobognak, vörös katonák robognak. Gyermekek játszanak, dalolnak Az ö szemükben ragyog a Holnap. 1919
