Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-21 / 68. szám, csütörtök

A Polgári Honvédelmi Szö­vetség a múltban a galán­tai járásban nem tartozott a legjobbak közé. A taglét­szám igen alacsony volt, az alapszervezetek egy része nem fejtett ki aktív munkát. Az utóbbi időszakban vég­zett munkával kapcsolatban néhány kérdést tettünk fel Jozef Mužík elvtársnak, a PHSZ járási bizottsága el­nökének. — A lakosság polgári véde­lemre való előkészítését nem egyedül végezzük, a járási türzskar irányítja. Különösen jól megértjük egymást a Vörös- kereszttel, a Tűzoltó Szövetség­gel. Ami a múlt évet illeti, az ismert okok miatt — száj- és körömfájás — nem teljesítettük határidőre a 11. foglalkozás fel­adatait. A póthatáridő április elseje, erre az időre minden községben megtartjuk a foglal­kozást. Egyébként e téren is sok nehézséget okoz a helyi­séghiány. A lemaradás behozá­sán kívül azonban már készü­lünk a 12. praktikus gyakorlat­ra is. Mint ismeretes, a polgári védelem keretében mi végezzük az önsegélyéé segédcsapatok parancsnokainak és helyettese­iknek előkészítését. ■ Milyen érdektevékenységet fejtenek ki az alapszervezetek­ben? — A legnagyobb közkedvelt­ségnek a lövészet örvend. Ezért is tudtuk megrendezni a járási lövészliga-versenyt, amelyen 32 négytagú csapat vett részt. Olyan feltételeket szabtunk meg, hogy a csapat egy tagja nő, illetve fiatal legyen. A he­lyi, a járási versenyeket kerü­leti és országos versenyek kö­vették, amelyeken járásunk ver­senyzői jól helytálltak. A PHSZ Szlovákiai Központi Bizottsága minket bízott meg a légfegy­veres lövészverseny szlovákiai versenyének a megrendezésé­vel. Mondhatom, jól sikerült, hiszen 80-an vettek részt rajta, és három szolvákiai rekord szü­letett. A jövőben a lövészsport fellendítéséhez nagyban hozzá­járul majd a Vágsellyén társas­beruházással épülő lőtér. — A motorossport is egyre népszerűbbé válik. Ebben nagy érdemük van a járásunkban te­vékenykedő auto-motoklubok- nak, amelyek igyekszenek sza­kosítani munkájukat. Sajnos azonban, a járásunkban az au- to-motokluboknak csupán 900 tagja van, ami az autótulajdo­nosok kis százaléka csak. Jó munkával szeretnénk elérni, hogy a jövőben ez a létszám növekedjék, annál is inkább, mivel autóiskoláinkban évente 1300—1400-an szereznek hajtási jogosítványt. ■ Hogyan tevékenykednek a rádiósok, a modellezők, a bú­várok, milyen a részvétel a honvédelmi sportrendezvénye­ken? — A galántai, a seredi és a vágsellyei rádióklubban, vala­mint a járás 13 szakkörében 200-an tevékenykednek. Ez az érdektevékenység igényes, s nem egyszer a műszaki feltételek fékezik fejlesztését. Járásunk­ban 170 fiatal foglalkozik mo­dellezéssel. Az utóbbi időben a hajó-, a repülő- és a rakétamo­dellezésen kívül egyre nagyobb teret hódít az autómodellezés is. A honvédelmi sportjátéko­kat az ifjúsági szervezetekkel közösen készítjük elő. ■ Az elmondottakat mivel egészítené még ki? — Eddig még nem volt szó a tartalékosok továbbképzésé­ről, a galántai és a vágsellyei Duslo tartalékos tisztek klubjá­ról. Az utóbbinak 130 tagja van, akik nagy segítséget nyújtanak a sorkötelesek előkészítésében, s katonai tudásukat is növelik. A nemzetvédelmi miniszter ván­dorserlegéért kiírt országos lö- vészversenyben 1972-ben ver­senyrajunk a harmadik helyen végzett. Tavaly a kerületi ver­senyben első, a Szlovákiáin har­madik és az országos verseny­ben a 10. helyen végzett. — Az érdektevékenység egy­re nagyobb teret hódít. Nálunk eddig a repülős és az ejtőer­nyős sporttal nem foglalkoz­tunk. Az utóbbiit a jövőben meg akarjuk honosítani. Alapszervezeteinkben most tartják az értékelő taggyűlése­ket. Ezeken nemcsak az elvég­zett munkát, az elért eredmé­nyeket és a fogyatékosságokat vitatják meg, hanem megtár­gyalják azt is, hogyan válthat­ják a legeredményesebben va­lóra a PHSZ kongresszusainak határozatait. NÉMETH JÁNOS ■ A jó munka egyik alap- feltétele a megfelelő taglét­szám. Mi a helyzet ezen a lé-' ren? — Hatvannyolc alapszerveze­tünkben jelenleg 4500 tag tevé­kenykedik. Tavaly mintegy ezer űj taggal gyarapodtunk. Az utóbbi két évben minden alap­szervezetünkben rendezték a tagsági illetékeket, ami kezes­ség arra, hogy aktívabban dol­gozzanak, illetve hogy a tagok szervezeti életéi éljenek. Tag­létszámunkat az idén is növel­ni akarjuk. A Szlovák Nemzeti Felkelés 30. évfordulójára mint­egy 1500 taggal szándékszunk szervezetünket megerősíteni. Az ötéves tervidőszak végére el akarjuk érni, hogy a járás la­kosainak öt százaléka a szövet­ség tagja legyen. ■ A szövetség legjelentősebb feladatai közé tartozik a sor­kötelesek előkészítése. Hogyan birkóznak meg ezzel a feladat­tal? — Bár az utóbbi időben lé­nyeges javulást értünk el, elé­gedettségre nincs okunk. A szakkiképzés megfeleld színvo­nalú, az alapkiképzés ellenben gondot okoz. Hiába van elegen­dő kiképző, ha nincs megfele­lő helyiség. 35 kiképzőközpon­tunk nagy része vándorszínpad­hoz hasonlít. A nemzeti bizott­ságok hol az egyik, hol pedig a másik helyiséget bocsátják a rendelkezésünkre. Az előadó­nak, a kiképzőnek magával kell hordoznia a segédeszközö­ket. Bár törvény szabja meg a nemzeti bizottságoknak a hon­védelmi nevelésben teljesítendő feladatait, sajnos, több helyen ezt nem tudatosítják kellőkép­pen. Jó példaként említhetem meg Farkasdot, ahol a nemzeti bizottság megfelelő helyiséget bocsátott az alapszervezel ren­delkezésére, amelyben a sorkö­teles katonák kiképzését is kel­lő színvonalon biztosítani tud­juk. Az elmondottakhoz még egy adat tartozik: Míg a szak­kiképzésen — amelyet a járá­si bizottság épületeiben tarta­nak — az újoncok részvétele 91 százalékos, addig az alapki­képzésnél csak 50—60 százalé­kos. Ez bosszant bennünket. Egyedül változtatni rajta azon­ban nem tudunk, felülmúlja erőnket. Az üzemek, a nemzeti bizottságok segítségére, illetve arra volna szükség, hogy a honvédelmi törvényt az életben valóra is váltsuk. ■ A sorkötelesek előkészíté­sében milyen helyet kap a po­litikai nevelés? — A politikai oktatókat 1971- ben a járási pártbizottsággal együtt válogattuk ki. Ezek mun­káját a közelmúltban értékel­tük. Akiknél fogyatékosságot észleltünk, megírtuk a párt- alapszervezeteknek. A kétéves kiképzési ciklus lehetővé teszi a fiatalok jobb megismerését. Ennek alapján tavaly is 27 fia­talt javasoltunk a pártba való felvételre. Az eddigi tapaszta­latok alapján elmondhatom, hogy szerintem az iparitanuló­iskolákban, a szakintézetekben a politikai nevelésre nem for­dítanak kellő gondot, s így hiá­nyosak a sorkötelesek eme ré­tegének politikai ismeretei. Mi ezt igyekszünk pótolni, mégpe­dig úgy, ahogy azt a párt köz­ponti bizottságának júliusi ha­tározata megszabja. — Járásunkban is vannak jól felkészült szorgalmas fiatalok, amit az is igazol, hogy tavaly 65 fiatal kapta meg a „Példás felkészülésért“ jelvényt, ■ A polgári védelem előké­szítése terén milyen eredménye­ket értek el? Munkaszerető, serény emberek A NŐK ORSZÁGOS KONGRESSZUSÁRA KÉSZÜL Aki életében először érkezik ebbe a városba, mindenekelőtt arra gondol, hogy egy egészen új városba érkezett. Mert Prie­vidza valóbun új. Szlovákiában ez a város fejlődött a felszaba­dulás óta a leggyorsabb ütem­ben. 1945-ben 5000, és 1970 ben már 17 436 lakosa volt. Ma a várost több mint 30 000 ember vallja megbecsült és szeretett otthonának. Egyetlen városról sem lehet láttató képet nyújtani, ha nem mutatjuk be a nőket, ha nem számolunk be a Szlovák Nőszö­vetség munkájáról. Prievidzá- ban a szövetség egyik legaktí­vabb tagja Éva Baginová mun­kás, kom'munista. Először három évvel ezelőtt találkoztam vele, am'ikor a CSKP megalakulása 50. évfor­dulójához gyűjtöttem anyagot. Készségesen vállalta, hogy vé­gigvezet a városon, és jelidézi a múltat. Tavaszi napfény hullott a fő­térre és Baginová elmerüli em­lékeiben ... „Itt ültek valami­kor az első köztársaságban a koldusok, és ott, abban a ház­ban cselédeskedtem lánykorom­ban. Tudja, milyenek voltak az akkori házak? Vizesek és ki­csikIdős emberek állítottak meg bennünket lépten-nyomon, s kedvesen érdeklődtek: Hogy vagy, Éva, hogy élsz? Érthető volt ez az érdeklődés, hiszen Baginová elvtársnő akkor már a családvédelmi bizottság el­nöke és a járási nemzeti bizott­ság képviselőnője volt és igen soíc embernek segített. Akkor neveztem el őt prie- vidzai anyának. Ez három évvel ezelőtt volt. Akkor még nem tudtam, hogy Éva Baginovának, a prievidzai Priemstav munkásának 5 fia és egy lánya van. Legutóbbi látogatásom alkal­mával otthon találtam. „Csodál­kozik, hogy egyedül vagyuk? Csak egyik fiam lakik itthon, de ö most dolgozik, Éva lányom pedig iskolában van. Az anyaságról vallatom. Első szülött gyermekéről beszél. „Az első fiam, Ede, 44 ben született a pincében. Abban az évben éreztem a saját bőrömön is, hogy mit jelent a háború. Nézze, ott a falon láthatja apám bátyjának a képét. Há­rom fiával együtt harcolt a par­tizánok között. S am'ikor szülés után egy időre náluk húzódtam meg, egyik nap jött a Gestapo és mindnyájunkat el akart hur­colni. A nagybátyám jeleségét, két kicsi gyermekkel, és engem is a kéthónapos fiammal. Ami­kor a fiúm sírni kezdett, az egyik már kezében tartotta a pisztolyt. Gondolhatja, hogyan éreztem magam. Végül a bá­tyám két fiát vitték magukkal — két gyermeket... túszként.“ A háború kitöréséig sem volt könnyű élete. 12 éves korában már cseléd volt egy gazdag prievidzai családnál. Nem szí vesen emlékezik ezekre az időkre, inkább a kellemesebb emlékeket idézi. „Soha nem jelejtem el azt a boldogságot, amikor a pincében először hallottam meg a szovjet katonák harmonikáját. A köny- nyeim is kicsordultak az öröm­től: megérkeztek a felszabadí­tói!“ Ha olyan egyént keresünk Prievidzán, aki tanúsíthatja a város változásait, akkor Éva Ba­ginová minden bizonnyal az egyik legszavahihetőbb szemta­nú. Hosszú 'évek óta dolgozik a Szlovák Nőszövetségben, tagja a szövetség járási bizottsága elnökségének, a családvédelmi bizottság elnöke. Közéleti tiszt­ségeiből eredő feladatait kivá­lóan teljesíti, mert kevesen tud­nak olyan jól bánni az embe­rekkel, mint Baginová elvtárs­nő. Es kevesen tanúsítanak annyi megértést az emberek és a nők problémái iránt, mint ö. „A nők között és a nőkkel végzett munka nagyon érdekes. Gyakran kerülök kapcsolatba idősebb asszonyokkal is, akik életükben sok mindent átéltek, s ma nagyon szomjúhozzák a jó szót. Korunk sokat nyújt ne­künk, asszonyoknak. A szocia­lizmus lehetővé teszi számunk­ra a művelődést, azt, hogy a férfiakkal egyenrangúak le­gyünk. És mindenekelőtt szer­vezetünk, a Szlovák Nőszövet­ség foglalkozik nagyon aktívan problémáinkkal. A legnagyobb élményem a szövetség bratislavai II. kong­resszusa volt. Ott konkrétan be­széllek arról, hogy mit tettünk mi asszonyok 5 esztendő lefor­gása alatt. Munkánkat nagyon szívhez szóló szép szavakkal ér­tékelte Lenárt elvárs, az SZLKP KB első titkára. Értékelte a munkásnők, az anyák munkáját. Nem feledjük el'a szavait: Ne­velni nemcsak tudással kell, hanem a tekintettel, a szájjal és a szavakkal is .. „Anyukánk olyan, mint egy fiatalasszony“ — mondja moso­lyogva János, a középső, fiú, valamint Hildával, a hároméves unokával, arra gondolok, hogy már csak egy kitüntetés hiány­zik, gyermekei példás nevelé­séért. Ilyen azonban csak jel­képesen létezik. Mindig jól érzem magam a fiamnál, mondja, miközben ma­gához öleli a kis Hildát. A fiú. lakása valóban modern, a be­rendezés ízléses. — Jancsi párttagfelölt — for­dul a fia felé. — A szülői ház eszmei hatá­sa? — Bizonyosan. Édesanyánk­nak nehéz élete volt. Erről nemegyszer beszéltek. Ügy, Éva Baginová középső fiával, fánnal, menyével és Éva lányá­val. JM. Borský felvétele) akit útközben meglátogattunk. Ugyanis az édesanyja nem en­gedi, hogy csak úgy elmenjünk a fia háza előtt. „Már én is jól tudom, milyen munkát végez édesanyám a szövetségben, hiszen minden plénumra úgy készül, mint egy ünnepnapra, aztán vasárnap, amikor mindnyájan összegyű­lünk otthon, részletesen beszá­mol mindenről.“ Gyermekei Prievidzán élnek. Ede, a legidősebb, villanyszere­lő, a fiatalabbik fiú autómechor nikus, János, a középső, festő a Priemstavban, ahol az édes­anyja is dolgozik, Péter bá­nyász és Marián, a legfiatalabb fiú katona. Ha leszerel, a prie­vidzai földművesszövetkezetben akar dolgozni. Az asztalon sorakoznak a fiúk fényképei. Éva Baginová otthonában kitüntetéseket is láttam, a Szlovák Nöszövetség Központi Bizottságának ezüstér­mét, a sokévi eredményes mun­káért kapott oklevelet, a válla­lati oklevelet, és a CSKP 50. évfordulója tiszteletére kiadott emlékérmet is. Ahogy Baginová, az anya, előttem üldögél a fiával, Jan­csival és a lányával, Évával, ahogy azt a jó és érző anya teszi. Már régóta dolgozom a Szocialista Ifjúsági Szövetség­ben, s úgylátszik, nem dolgo­zom rosszul, ha tagjelöltnek ja­vasoltak. Nagy kitüntetés ez számomra. Alkonyodik. A lakótelepen ki­gyulladnak a fények. Autóval akarjuk hazavinni Baginová elvtársnöl, de hallani sem akar róla. — Vigyenek a vállalatba, dél­után kihagytam, és ezt most pó­tolni szeretném. Belép második otthona, a munkahely kapuján. Előzőleg még gratuláltam neki, mivel megválasztották a nők prágai országos kongresszusa küldött­jévé. — Ha a városban valaki megérdemli ezt a megtisztelte­tést, akkor az mindenekelőtt Éva Baginová, a munkaszerető, lelkiismeretes, becsületes kom­munista, a végtelenül szerény ember — mondotta Františka Včelikovä, az SZNSZ járási bi­zottságának titkára. Egy ember éltét, egy kommu­nista munkásnő életéi ismertük meg ebben a városban. TEREZA MICHALOVA A tavaszról A tavasz a meteorológiában márciussal kezdődik és május végéig tart. A csillagászati ta­vasz az idén március 21-én éjjei 1 óra 7 perckor kezdődik a közép-európai időszámítás szerint. A Nap ugyanis ekkor halad át az egyenlítőn délről észak felé. A csillagászati ta­vasz június 21-én este 7 óra 38 perckor ér véget, amikor is a báromhójiapos nyári évszak­nak az uralma kezdődik. A tavaszi változások a hideg és a meleg levegőrétegek gya­kori kicserélődésével függnek össze. A hideg és a meleg le­vegőrétegek kicserélődését min­dig erős felhőképződés jellem­zi, ami szórványos esőzéssel szokott járni. A sarkvidék felől érkező hideg levegőrétegek rendszerint azokban az években nyomulnak be gyakrabban Kö- zép-Európa fölé. amikor a tél enyhe, ami nálunk is megnyil­vánul a tavasz lassú és késői beköszöntésében. De ennek el­lenére is, főleg áprilisban és májusban, az időjárás állan­dóbbá és melegebbé válik. A csapadék tavasszal rend­szerint futó eső formájában je­lentkezik. Normális körülmé­nyek között a csapadék meny- nyisége elég kevés. A tavasz első felében, a hideg levegőré­tegek behatolása következtében az alacsonyabban fekvő helye­ken is havazásra kerülhet sor. A tavasz általában minden év­ben eléggé szeles. Mint már említettük, a leve­gő hőmérsékletének változása tavasszal a legnagyobb. Már­ciusban a legmagasabb nappali hőmérséklet Szlovákia sík vidé­kein 22—24 fok, áprilisban 27— 29 és májusban 32 fok Is le­het. Természetesen az ilyen magas hőmérséklet ritkaság- számba megy. A legalacsonyabb éjszakai hőmérséklet áprilisban Dél-Szlovákia sík vidékein mí­nusz 6, mínusz 7 fokra, május­ban mínusz 2 fokra is süllyed­het. Természetesen ilyen ala­csony hőmérséklet sincs ná­lunk minden évben. P. F. A taglétszám növelésére nagy gondot fordítanak JOBB, CÉLSZERŰBB MUNKÁRA TÖREKSZENEK A nemzeti bizottságok nagyobb segítséget várnak • Bővítik az érdektevékenységet • Értékelik múlt évi munkájukat • Valóra váltják a kongresszusok határozatait

Next

/
Oldalképek
Tartalom