Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-19 / 66. szám, kedd
SZERELMESEK AZ ELSŐ ÉVBEN (cseh) Örömmel állapíthatjuk meg, hogy hazai filmalkotásainkban egyre gyakrabban a fiatalok kerülnek előtérbe. A barrundovi és a kolibai stúdióban az utóbbi hónapokban forgatott filmek alkotói az „Arccal az ifjúság felé“ jelszót tűzték zászlajukra, s fiatalokról fiataloknak szóló filmeket készítenek, tudatosítva a film mérhetetlen nevelő hatását. Fiatalokról szól Jaroslav Bálik legújabb filmje is, amelyet jan Otéenášek forgatókönyve alapján rendezett. Jóllehet a történet nem napjainkban játszódik, mégis tanulságos a mai fiatalok számára, mondanivalója révén ugyanis általános érvényűvé válik. Az első év tulajtimentális story kerekedjen, elsősorban lelkivilágukat, u belső énjükben történt változásokat veszi bonckés alá. Szinte „nyomon“ követi, hogy a felszabadulás utáni légkör milyen hatással van belső fejlődésükre, múltjuk hogyan motiválja cselekedeteiket, hogyan formálják alakítják kölcsönösen egymást. Pavel a háborút simán megúszta, különösebb testi és lelki sérülések nélkül. Ezzel magyarázható, hogy a háborút követően könyelműen, felszínesen ítéli meg a helyzetet, szinte fel sem tudja mérni a szabadság jelentőségét. Ezzel szemben Helena mérhetelen szenvedéseket élt át a koncentrációs táborban. A haláltáborból ugyan megmenekült, Marta Vanöurová és Viktor Preiss a Szerelmesek az első évben című cseh film főszereplői. donképpen a felszabadulást követő időszak; a fiatalok a náci megszállás, hat évi sanyarú ten- gődés és szenvedés után végre szabadon lélegezhettek, 1945 májusa után élni kezdhettek. Valójában ez jelentette számukra életük első esztendejét. A megváltozott körülmények közt találkozik Pavel és Helena, a film szerelmespárja. A rendező óvakodott attól, hogy a két fiatal találkozásából, egymásra találásából romantikus vagy szén de a négy évig tartó kínzás a lelkületében mély nyomot hagyott. A rendező a fiatalok „első évét“ megelőző életének ábrázolásával a két ellenpólusból bontja ki a cselekményt. A lélektani történet főszereplői Viktor Preiss és Martu Vanöu- rová, akit a cseh és a szlovák filmek nitrai szemléjén a filmben nyújtott teljesítményéért a legjobb női alakítása őíiával tüntettek ki. SACCO ÉS VANZETTI (olasz; Az utóbbi évek nagy filmsikerei között több olyat találunk, amely megtörtént események rekonstruálásából született, új ra meg újra igazolva a mondást, hogy az élet írja a legizgalma sabb drámákat. Ilyen fajta vaáldozatai lettek — politikai gyilkosság volt ez, amely a fellendülő amerikai munkásmozgalom harcosainak a megfélem ütését szolgálta. Sacco és Van- zetti a hatalom erőszakos gyilkosságainak jelképei lettek, Jelenet a Sacco és Vanzetti című olasz filmből: Gian-Maria Vo lonté és Riccardo Cuceiola (a képen jobbra/. lóságidézés a Sacco és Vanzetti című olasz film is, melyet Giuliano Montaldo rendezett. 1920. április 15-ón az USA Massachussets államának egyik városában egy gengszterbanda rablógyilkosságot követett el. A tetteseket az olasz bevándorlók negyedében keresték; a razzia során az ártatlan emberek százait vette őrizetbe a rendőrség, köztük Nicola Saccot és Bartolom eo Vanzettft is. Megkezdődött a kihallgatásuk; egyikük sem titkolta, hogy anarchista elveket vallanak, de a rablógyilkossághoz semmi közük. A Sacco és Vanzetti-tigy hét évig húzódott s a törvénytelenül hozót halálos ítéletet sem a sorozatos perújrafelvételek ellenbizonyítékai, sem a világszerte megnyilvánuló tüntetések és tiltakozások nem tudták megváltoztatni: 1927 augusztus 23-án Saccót és Vanzettit villanyszékben kivégezték. A két bevándorolt olasz ártatlan volt; a politikai hatalom jelképei annak, hogy az erőszakos hatalom ideig-óráig ártatlanok kivégzésével megfélemlítheti az embereket. A rendező célratörő egyszerűséggel, a puszta közlés tényei- re szorítkozva eleveníti meg az eseményekei, s épp ezzel teszi izgalmassá a filmet. Montaldo egyszerre mutatja be a két hős tudati fejlődését (az iskolázatlan szegény emberek a per folyamán többek, öntudatosab- bak lettek), emberi és erkölcsi tartását. Eredeti híradórészletekkel igyekszik aláhúzni a hősök igazságát, a film társadalmi-történelmi hitelét. A rendezés hatásosságát két színészi remeklés növeli; Gian- Maria Volonté (több olasz politikai film főszereplőjeként vált világszerte ismertté) és Riccardo Cuceiola kitűnő játékával hozza emberközelbe az amerikai justizmord áldozatául esett Sacco és Vanzetti alakját. —ym— LEZEREK A METEOROLOGIABAN A meteorológiai megfigyeléseknek egyre nagyobb szerepük van a mindennapi életben. Minél pontosabbak és szélesebb körűek az észlelések, annál inkább felhasználhatók bizonyos gyakorlati feladatok megoldásában. A repülés és a hajózás ma már elképzelhetetlen a meteorológusok segítsége nélkül, de egyre gyakrabban veszik a meteorológiai előrejelzéseket a mező- gazdaságban, az orvostudományban, a fűtéstechnikában, a közlekedésben és egyebütt is. Ezért van nagy jelentősége egy, a lézer alkalmazásán alapuló új műszernek. Rendeltetése a felhők jellemzőinek, finomszerkezeiének, kialakulásának, valamint az aeroszolok, azaz ebben az esetben a mikroszkópikus nagyságú részecskéknek cseppfolyós halmazállapotban a levegőben való eloszlásának, képződésének és mozgásának vizsgálata. E jelenségek tanulmányozása nagyban segíti a légköri viszonyok további megismerését és — talán már nem is a távoli jövőben — elősegíti befolyásolásukat is Az új berendezés neve lidar (üght detection and ranging inštrument — fény segítségével észlelő és távolságmérő műszer). Működésének elve hasonlít a radaréhoz: egy forrásból fénysugarat bocsát ki, majd a vizsgálandó tárgyról visszaverődő fényt felfogja. Az utóbbi években sok kísérletet végeztek a lidarral, és az eredmények igen biztatóak. Megszületését a lézer felfedezése tette lehetővé. A lézer (legalábbis a rubinlézer] „lelke“ egy cigaretta nagyságú rublnrúd, amelynek két végét nagyon pontosan lecsiszolták, és ezért ezek optikai tükörként viselkednek. 11a a rubinkristályt nagyon erős fehér fénnyel világítják meg, az elektromágneses energia átadódik a kristály atomjainak, amelyek ezt az energiát rövid ideig, néhány tízezred másodpercig, tartó impulzusok alakjában sugározzák ki. A kibocsátott fény hullámhossza 0,694 mikron (a mikron a milliméter ezredrésze). Ha az a célunk, hogy ne egy impulzussereget, hanem egyetlen önmagában álló impulzust kapjunk, olyan „kapcsolót“ kell alkalmaznunk, amely mindaddig megakadályozza a kisülést, amíg a kristály atomjainak nagy része föl nem töltődik energiával és csak ennek elérése után engedi meg a kisülést. Az ily módon előállított óriási impulzus időtartama néhány századmilliomod másodperc, erőssége igen nagy, rendkívüli! A meteorológiai megfigyelésekben már elég régóta alkalmaznak lézereket, de ezek korábban csak a hagyományos fényforrásokat helyettesítették. Fényük ugyanis erősebb és kevésbé szóródik, mint az általában alkalmazott wolfra miégőké. Az óriási impulzusú lézersugárnak olyan tulajdonságai vannak, amelyek alkalmassá teszik a bevezetőnkben említett feladatok végrehajtására is. A sugárzás nagy teljesítménye és az a körülmény, hogy a szóródás nagyon csekély, igen távoli objektumok megfigyelését teszi lehetővé: a visszaverődő fény energiája még elégséges az észleléhez. A kibocsátott fény monokromatikuseága (az, hogy csak egy bizonyos hullámhosszúságú fény alkotja, azaz egyszínű) módot ad az egyéb — zavaró — fények kiszűrésére. Annak jóvoltából, hogy az impulzus rövid ideig tart, a fény oda-vissza útja nagyon pontosan mérhető és így többször tíz kilométeres távolságokat Is meglehetősen jól (5—10 méteres pontossággal] határozhatunk meg. Minthogy a sugárnyaláb párhuzamos, nincs szükség bonyolult optikai rendszerének az alkalmazására. A lidar csak a lézerek megjelenése után születhetett meg, története azonban ennél régebben kezdődött. A lidar mérési elvnek egyik előzménye a radarmeteorológiában alkalmazott megfigyelési módszer, amely a második világháborúban alakult ki. Sikerrel alkalmazták eső és hó megfigyelésére. Azt azonban már elég hamar megállapították, hogy ez a módszer ugyan megbízhatóan jelzi a távoli csapadékot, de érzéketlen a köd, a por és a felhők részecskéire. A radarmeteorológia csak a háború után indult erőteljesebb fejlődésnek. A radurvisszhangnak és a légköri jelenségeknek a kapcsolatát csak hosszú évek kutatómunkájával sikerült tisztázni. A jelenlegi vizsgálatok arra irányulnak, hogy miként lehet a számszerű mérési eredményekből a légköri jelenségekre jellemző adatokat, például a csapadék sűrűségét, a szél irányát, a vihar haladási sebességét stb. kiszámítani. A lidar másik „szülője“ az úgynevezett fényszórómeteorológiában található meg. Ez a módszer ugyan néhány évvel fiatalabb, mint a radarmeteorológia, nagyobb fejlődésnek azonban csak az ötvenes évek közepén indult. Ekkor állapították meg: a légkör sűrűségét úgy is meghatározhatjuk, hogy egy erős fényforrás fényének a magasságtól függő szóródást mérjük. Ez a kétségtelenül hasznos eljárás túlságosan költségas- nek bizonyult, másrészt az észlelést csak éjjel, teljesen tiszta levegőben lehetett elvégezni. A lidar viszonylag egyszerű készülék. A lézert az adó tartalmazza. Az impulzus egy részét egy fotocellára vetítik. Ennek rendeltetése — amellett, hogy az impulzus energiáját méri — az, hogy elektromos jelet adjon, amely a vevőt üzemkész állapotba viszi. Az impulzus nagyobb része egy lencserendszeren keresztül párhuzamos fénynyalábban, de az eredetinél nagyobb átmérővel halad tovább. A fény eléri a vizsgálandó tárgyat, és visszaverődik róla. A visszfény a vevőbe kerül. A visszaverődés időtartama pillanatszerű, mert a fény egy másodperc alatt 300 000 kilométert tesz meg, a vizsgálatok során pedig legfeljebb néhány száz kilométeres távolságok fordulnak elő. A vevő működésre kész állapotban van, hiszen az adó fotocellája jelezte az impulzust. A visszaérkező fény egy résen és egy szűrőn keresztül a fotocellára esik, ez a fényt erősségével arányos elektromos jellé alakítja. A szűrő már előzetesen kiszűrte az impulzusban jelenlevő, a 0,694 mikronos hullámhosszúságú összes többi fényt, így a nappali fényt is; a rés pedig az esetben is megvédi a fotocellát, ha a készülék a Nappal szemben van beállítva. A felhők magasságának és vastagságának ismerete nélkülözhetetlen a repülésben: az erre vonatkozó adatokat minden repülőtéren mérik. Az a kérdés tehát, hogy az eddig használt műszerekhez képest mi újat tud nyújtani itt a lidar. A vizsgálatok megmutatták, hogy a lidar még kezdetleges formájában is túltesz az eddig használatos műszereken. A lidar segítségével meg lehet határozni a magasan elhelyezkedő vékony felhők (cirruszolc) vastagságát, nappali fényben, mintegy 15 kilométer magasságig s az olyan esőfelhőnek a magaságát is, amelyből éppen esik az eső. Észlelhető segítségével nagyon távoli felhők tetőrészének a magassága, két egymás fölött elhelyezkedő felhőréteg közül a felsőnek a jelenléte és méretei az alsó, vékony rétegen keresztül, a lecsapódás kezdete, jóval a felhőnek szemmel látható megjelenése előtt, a nagyon vékony, szétszórt felhőrétegek magassága és vastagsága stb. Ami különösen értékes a lidarnál az az, hogy segítségével a felhők finomszerkezeiét Is megfigyelhetik. A szem számára egységesnek látszó rétegben a lidar a részecskék számának térbeli változását is kimutatja, azaz feltárja, hogy a sűrűség egyenetlen. A lidar segítségével továbbá pontosan meghatározhatjuk a felhő képződé* sének és eltűnésének időpontját, azaz a felhő-, illetőleg u csapadékképződés mechanizmusát. Nagyobb teljesítményű lidarok alkalmazása lehetőséget nyújt a felhő szerkezetének vizsgálatára, a felhőn belüli mozgás észlelésére is. A köd és a por vizsgálata szintén sok problémát vet föl. Egy tárgy láthatósága nemcsak a légköri viszonyoktól, hanem például a háttértől is függ. Az is nehézséget okoz, hogy az azonos sűrűségű köd és por fényáteresztő képessége az alkotórészek anyagi minőségétől is függ. Egészen másképpen veri vissza a lézersugarat a tiszta tengeri köd, és másképpen a városi köd. Ez az oka annak, hogy a üdart ilyen célra csak igen korlátozott mértékben alkalmazták. Repülőtereken azonban a kifutópályákon uralkodó látási viszonyok meghatározására már felhasználják. A lidarral végzett legérdekesebb vizsgálatok azonban talán az aeroszolokkal kapcsolatosak. A látszólag tiszta levegő is tartalmaz lebegő szilárd részecskéket.' Ezek körülbelül egy mikron átmérőjűek. Az igen tiszta tengeri levegőben köb- centiméterenként mintegy 100 részecske van. A városi levegő szennyezettsége ennek tízezerszeresét is elérheti. A lidar ezeket a parányi részecskéket is észleli. Segítségével nyomon követhetjük a különböző eredetű, eltérő természetű részecskéket tartalmazó légáramlatok útját, keveredését. A lidar mérései teljes összhangban vannak a rétegek hőmérsékletének mérésén alapuló eljárás adataival, de a lidarral való mérés sokkal egyszerűbben és szélesebb körben valósítható meg. A lidarok segítségével elkészíthető — a tengeráramokéhoz hasonlóan — a légáramlatok térképe Is. Nem kell külön hangsúlyozni, milyen jelentősége lehet ennek a meteorológiai előrejelzésben és a repülésben. A légáramlatok rendszeres figyelése jelentősen segíti az egyre nagyobb méreteket öltő levegőszennyeződés ellem harcot is. MŰSZERES GÖMBÖK A TENGERFENÉKEN A tengerfenék kutatásának egyik fő feladata, hogy meghatározzák a rétegek helyzetét, sűrűségüket, vetődési vonalaikat. Mostanáig az ilyen vizsgálatokat általában úgy végezték, hogy robbanótöltetet robbantottak fel a vízfelszín közelében, majd az így keletkezett lökéshullámokat é? a tengerfenékről visszaverődő „visszhangot“ mérték és összehasonlították. A módszer hátránya, hogy a mérés pontosságát nagyon zavarják a hullámok és a vízmozgás zajai, különösen rossz időjárás esetén. Az angliai Nemzeti Oceanográfiai Intézet és a cambridge-i egyetem szakemberei ezért olyan eljárást fejlesztettek ki, amellyel a műszereket a tenger fenekére lehet süllyeszteni. Ha a rengéshullámokat a tengerfenéken mérik, a fenti hátrányok elmaradnak. A mérések pontossága jelentősen megnövekszik, és lehetővé válik a rengéshullámok terjedési sebességének a mérése a különböző mélységű óceáni üledékrétegekben is. A műszereket különleges szilárdságú alumíniumötvözetből készült gömbökbe szerelik. A gömböket a rájuk rögzített ballaszt lehúzza a tengerfenékre, ahol a mérés történik. A mérések eredményeit a gömbökbe szerelt két négysávos magnetofon rögzíti. Az értékeléshez nagyon fontos, hogy pontos idő-adatok álljanak rendelkezésre, ezért a kísérőhajőn és a gömbökben egyaránt precíziós, szinkronizált kristály- órákat helyeznek el. Amikor a gömbök befejezik munkájukat, a kísérőhajó előre beállított akusztikus jelt ad, mire a gömbbe épített szerkezet lekapcsolja a ballasztot, és a gömb a felszínre emelkedik. A 71 cm átmérőjű gömbök 6000 méter mélységig használhatók. (djj 0 J FILMEK
