Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)

1974-03-17 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó

1974. m. 17. 19 SZEPLŐ ÉS UBORKA — Igaz az,, hogy az uborkalevestöl elpusz­tulnak a szeplők? — kérdi egy divathölgy a bőrgyógyászt. — Igaz! — mondja a doktor. — De csak egy esetben. — Mikor? — Ha a szeplők az uboikán vannak. _ RE NDELÉS — Pincér! — kiabál egy vendeg —, hozzon nekem egy pohár amb­róziám '■$ Micsodát??­—^ Micsoda alak! — dohog a vendég. — Azt íem tudja, mi az az ambrózia! Há* tudja meg: az az istenek ita- la! — Öh, bocsáss meg, szentatyám! — feleli a pincér. — Nem ismerte­lek meg! ÉRV \ • . — Kelemen azt mond­ja, hogy amikor a vese­műtét után magához tért, úszott a vérben .. . — Ugyan- A Kelemen nem is tud úszni. — Úristen, a munkahelyen nem szabad inni, a vendég­lőben viszont nem lehet dolgozni... (Bape rajza). Szöveg nélkül (Ľubomír Kotrha rajza) Szöveg nélkül I Eulenspiegel) — Ki az ott? — A feleségem. (Pourgnois Pás) ĽDES TITOK — Gyurikám, mit szólnál ahhoz, ha rövidesen hárman lennénk? „ — Miért? Hazajön a férjed? (Baráti József rajza) — Becsomagoljam, vagy mindjárt rá tetszik ülni? (Elek Tibor rajza) I TÁRGY ÉS FOGALOM A tanító néni magyaráz: — A tárgy az, amit meg le­het fogni. A fogalom az, amit nem lehet megfogni. Na, Pisti­ke, mondj egy példát erre! Pistike feláll: — Tárgy egy darab vas, fo­galom — egy darab tüzes vas. VÉGVESZÉLYBEN A hajó elsüllyedt. Két tenge­rész vergődik a hullámok kö­zött. Az egyik rémülten imád­kozik: — Édes istenem! Életemben sokat vétkeztem, ittam, csal­tam, elcsábítottam a lányo­kat ... de esküszöm, ha most megmenekülök, soha többé ... — All]I — ordít a másik. — Hajó közeledik!. BEAJANLAS Louis B. Mayer, a Metro-Goldwyn-Mayer filmgyártó cég nagyhatalmú elnöke egy nap a fasizmus elől Amerikába tele­pedett Lion Feuchtwangerhez, a világhírű íróhoz volt meghí- va. Feuchtwanger a látogatás során megpróbálta elintézni, hogy közeli barátai, Igor Sztravinszkij és Arnold Schönberg, a két világhírű zeneszerző valamiféle munkalehetőséget kapja­nak a filmgyárban. Figyelmeztette Mayert, hogy ez a két em­ber még sohasem szerzett filmzenét. — Louis B. Mayernél ez nem lehet akadályt — jelentette ki a filmmágnás. — Kérem betűzze le nekem az urak nevét, és majd szólok a7. érdekükben egy két szót a zenészeimnél . .. A Biemelt házaspár rajongott a macskáért. Miután Bogumil a túlzásba vitt fajfenntartás miatt elhunyt, úgy határoztak, hogy az utód csak egy igazi arisztokrata lehet, egy igazi playboy, előkelő, de mégis vir­gonc, és céljukat el is érték, amikor sikerült — aránylag jutányos áron — megszerez­niük a rozsdaszínű kandúrt, amely fajtiszta és törzsköny­vezett példány lévén, a Huck­leberry von und zu Hohensch- wanzau névre hallgatott. Azt sem szabad elhallgatni, hogy őnégy- lábúsága a legutóbbi kiállítá­son ezüstérmet nyert. Huckleberry kissé lenéző fintorral és csak félig nyitott szemmel tekintette meg új ott­honát, és még a számára vá­sárolt és a fűtőtest mellé he­lyezett brokátselyem párnát sem méltatta különösebb fi­gyelemre. Biemelték ebből megállapították, hogy a jöve­vény válogatós. Biztonság okáért beszereztek egy szakács- könyvet, de csak nagyon ne­hezen tudták eldönteni, hogy milyen menüt állítsanak össze, mivel érdemelhetik ki a csodá­latosan előkelő kandúr elisme­rő nyávogását. Több fogás kí­nálkozott. Például: libamájpás­tétom, rákleves, töltött pulyka, roston sült kecsege ... Két-há- rom ételt is elkészítettek (amit nem hajlandó megzabálni, az megmarad nekünk — gondol­ták Biemelték). A fenséges kandúr azonban leereszkedően és közömbösen fogadott mindent, pedig Bie­HEINZ MELIES AZ EtÖKElŐ KANDÚR melték tálalás előtt minden fo­gást megkóstoltak, mert ezt tanulták a „Macskakedvelők kézikönyve“ című közhasznú kiadványból. De őfelsége csak immel-ámmal kotorászott az ételben. Aztán hirtelen megvilágoso­dott Biemelt úr elméje. Ugyan­is a naptárban olvasott egy régi görög, vagy tálán kínai közmondást: aki naponta tej­színhabot eszik, az megkívánja az avas szalonnát. De hát egy kandúr — akármilyen előkelő — végül is biológiailag és ma­gatartásában is tipikusan kan­dúr. Tehát könnyen lehetséges, hogy egyszer — mondjuk — egérre, vagy éppen patkányra van gusztusa?l De vajon ho­gyan szereti a legjobban? Be- csináltnak, esetleg erőlevesnek, vagy csak úgy, natúr? Es ki legyen az előkóstoló? Biemel­ték zavartan álldogáltak az ál­lat előtt, de az nem volt haj­landó a problémát tisztázó be­s zélgetésre. Tálán nem veszi észre, ha egér vagy patkány helyett fiatal nyúlhúst kap/ De mi lesz, ha rájön a csalás­ra? Aztán a kandúr hirtelen el­tűnt. Nyolc nap múlva találták meg. Pippigéknél a földszinten. Öt — nem éppen kifogástalanul — nevelt jiúgyermek tombolt körülötte, és Huckleberry elé­gedetten dorombolva tűrte, hogy ezüstéremmel díjazott farkát rángassák, miközben időnként belenyalt valami ká­sába, amit egy koszos virág­vázában tettek eléje. Viszont láthatóan boldog volt, mert va­sárnapra egy szafaládét ígértek neki. Biemelték ismét zavarban voltak. Aztán vásároltak egy kutyát. (Németből fordította: PÉTERFI GYULA) A farsangi történetet egy üzemi bálról hozták. Igen jó volt a hangulat, és az egyik asztalnál az igazgató titkárnője csodálkozott: — Drága főnök kartárs, nem gondoltam, hogy öt féldeci ko­nyak ilyen változást tud elő­idézni magánáll Most már egé­szen más a véleményem a fő­nök kartásról. — De hiszen én még nem it­tam öt féldecit! — Én ittam. — Remek ember ez a fogor­vosi Volt már rá eset, hogy két ujjal vett ki egy fogat... — Na. és? Én két ujjal kive­szem az egész fogsoromat. FIGYELMEZTETÉS Az egyik amerikai városban figyelmeztető tábla áll az út szélén, közvetlenül az iskola előtt: „Autósok, vigyázzatok! Ne gá­zoljátok el a gyerekeket!“ És alatta a kiegészítés girbe- görbe kézírással: „Várjátok meg, amíg a taná­rok erre járnak!“ AZ ÉLET HAJÚJÁN — Amikor megnősültem, úgy képzeltem, hogy családi ottho­nom egy nagy tengerjáró hajó lesz, s én leszek azon a kapi­tány ... — Nos, és nem így történt? — Nem. Kihagytam a számí­tásból, hogy a feleségem admi­rális szeretne lenni. VÁLTOZÁS NA ÉS?

Next

/
Oldalképek
Tartalom