Új Szó, 1974. március (27. évfolyam, 51-76. szám)
1974-03-17 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó
5 Z árszámadó közgyűlést tartott a £e- lovcel (Zsélyi) Efsz. Nem nótaszóval kezdődött, hanem értékelő számadással, folytatódott okos, előrelátó, megfontolt tervezéssel, számvetéssel. Komoly elhatározások, döntések elfogadásával ért véget, s csak azután .csendült fel a nóta: „Ha az elnök kimegyen a határba ...“ Ez a régi csasztuskák mintájára szövegezőit, de már modern, beat-zenekarok hangszereire alkalmazott nóta azután három faluban, Zsélyen, Záhorcén, Sze- lestyénben zengett tovább. Két év óta ugyanis ennek a három falunak a szövetkezete már közösen, egy nagyobb mezőgazdasági termelőegységet képezve gazdálkodik 2440 hektáros földterületen, 1481 hektárnyi szántóföldön. A zárszámadó közgyűlések utáni népmulatságot azonban hagyományosan még mind a három faluban megtartják. A SZÖVETKEZETI TAGOK nem pallérozott nyelvű közgazdászok, akik tudományosan fejtegetik a nagyobb mezőgazdasági termelőegység fölényét, de személyesen szerzett tapasztalataik nyomán értik azt. Kazmér Antal mérnök, az efsz elnöke beszámolójában magabiztos tudással elemezte a földművesszövetkezet helyzetét, nem kendőzte el a hiányosságokat, a fogyatékosságokat sem, bátor szókimondással tárta a tagok elé, s ugyanolyan merész céltudatossággal magyarázta meg a tennivalókat. Megkérdeztem a beszámoló után Péter József elvtársat, az efsz egyik régi tagját, aki 55 éves, részleges nyugdíjas, hogy mit tart fontosnak az egyesített efsz gazdálkodására vonatkozólag. Válasza meglepett, mert közgazdászl szempontból mérlegelve is a lényeget mondta ki: — Amióta közösen gazdálkodik a három falu szövetkezete, 17 százalékkal emelkedett a termelés, két év óta egyVígan ropták a táncot a zárszámadó kB*' gyűlést követő népmulatságon még az idősebbek is... tód , ez az internacionalista együttműködés eleven példája. Azután letette villáját, otthagyta a sült húst, kapta a villanófényt meg fényképezőgépét. TÖRTÉNELMI TÉNY ma már, hogy húszhuszonöt esztendővel ezelőtt, amikor ezekben a falvakban is megalakították a földművesszövetkezeteket, forradalmi változás történt, s annak nyomán jutottunk ide. Kár lenne nagyobbra fújni az egyszerű történelmi tényt a valóságosnál, ám az akkor új életet kezdő földművelők küszködését sem szabad ma fordított távcsövön, törpének nézni. Vacsora után tehát a hnb irodájában egy kis beszélgetésre ültünk le azokkal, akik valamikor kezdeményezői voltak a 1974. HL 17. egy hektáron 800 koronával többet termelünk, mint azelőtt. Folytatni kell ezt az utat. Ehhez persze mór jobban értenek az elnök meg a mérnökök. Mi bízunk bennük__ Me gértettem ezután a vélemény után azt is, miért zengi mind a három falu népe azt az egy nótát, hogy: „Ha az elnök kimegyen a határba ...“ Bíznak benne. VACSORÁRA TERÍTETTEK este nyolc óra körül a záhorcei művelődési házban.. Amikor körülültük az asztalokat, s behozták az első tál gőzölgő húsos káposztalevest, ezekkel a szavakkal tette le az egyik menyecske: Fogyasszák egészség- gél! A hagyományos köszöntő szavai után' azonban hozzátette még: Szerényen, de" jól élünk, a leves után lesz még sült hús,- hurka, kolbász is ... Ha valaki azt hiszi, hogy csak hangulati elemként szerepel a riportban ennek a jelenetnek a leírása — téved. Nem er- % ről van szó, hanem arról, hogy tizenöt- ■húsz évvel ezelőtt, ha véletlenül városi embert hívtak disznótorba, akkor a finom húsos káposztalevest dicsérgették, abból fogyasszon az eszemadta, meg esetleg a hurkábóí, a sült húst. a kolbászt akker csak éppen megkóstolja — leg-, alább több marad. Most pedig figyelmez-." tetik: lesz még sült hús, kolbász is. Vacsora közben persze köszöntőket mondtak a vendégek. Szokásos, hogy ilyenkor a járási szervek küldöttei szót kérnek, méltatják az együttműködés fontosságát, jelentőségét. Megtiszteltetés ez. Felfigyeltünk azonban arra, hogy a vendégek között ott volt Kajtár Ernő mérnök, a Klssáról-Tőrel Efsz elnöke. Mesz- sziről jött, a lévai járásból, a Garam mellől. Hogyan került ide? Hja, kérem, ba- . ráti kapcsolat fűzi őt ide. A zsélyiek; tőlük tanulták meg a fóliás zöldségter mesztést. Még külföldi vendégeket is láttunk. Szót kértek persze. A csehszlovák—ma- ■ gyár országhatár túlsó feléről jött Lúc- falvi-Agárdi Tsz küldöttei köszöntőjük-, ben elmondták, hogy kölcsönösen hasznos volt az eddigi együttműködés, mert; aratáskor segítséget jelentett számukra a zsélyi kombájnok munkája, ők pedig szívesen viszonozták ezt, amikor kukoricatöréskor három kombájnt küldtek. Fotóriporterünk fel is figyelt erre a köszöntőre, megjegyezte: — Látod, láváitozásnak, s míg a három falu zengte a közös nótát, dalolt, táncolt, vigadott a még gazdagabb jövő reményében, mi az alapító tagokat kérdezgettük: hogy is volt annak idején? Érdekelt, kifejezetten Izgatott, vajon mit látnak ma, a maguk választotta új termelő közösségben. Kudarcok hátráltatják őket, vagy a megízlelt közös eredmények táplálnak bennük új erőt? Zsélyben éppen 25 évvel ezelőtt, egy február végi napon alapították meg a szövetkezetet, 16 hektáron. Az alapító tagok közül már meghaltak Paris Imre, ‘ az első elnök, Dola Pavol, Kiskovács Mi- ■ hály, de még élnek: Péter József, aki 1958-ig könyvelőként dolgozott, Jekkel Sándor, sajnos megrendült egészségi ál- « lapotban, Gara/ István, Kovács B. János, Sámson József, akik hűséges dolgozói az efsz-nek. Szelestyénben 1951 tavaszán alakult meg a földművesszövetkezet. Ök 340 hektáron kezdték. Mlchnya Pál volt az első elnök, s Sztruhárszky József, Sztruhár- szky György az elsők, akik aláírták a belépési nyilatkozatot. Záhorcén a következő év nyarán, 1952 augusztusában léptek a közös gazdálko-j dás útjára a falu földművelői, s mind-, járt 1230 hektáron kezdték a gazdálkodást. Strhár Ján és Roskoš Ján voltak az alapítók. így volt. Elmondták. A BESZÉLGETÉS VÉGÉN pedig piár én restelkedtem a hitetlenkedő kérdésekért: Nem bánta meg? De igazán jó, így közös erővel keresni a boldogulást? ... És mint valami ideges refrén, visszajárt számon a két szó: Mi a hiba? Tudni akartam az igazat, a kendőzetlen valóságot. Mit szól az új életformához az, aki nem utolsó mentsvárként húzódott a szövetkezetbe annak idején? Mit szól á valamikori kistulajdonos ma? Hisz-e az új termelési mód számára is kedvezőbb lehetőségeiben? Ilyen válaszokat kaptam: — Nem bántuk meg. — Még akkor sem venném vissza a földemet a közösből, ha kényszerítenének rá. — Nehéz volt a kezdet. Jó, jó, mondták az agitátorok, hogy elhaladt az idő az egyéni gazdálkodás felett. Elhittük, értettük, de a falusi ember úgy van vele, hogy nem szívesen veti le a kabátot, ha rongyos is, amíg nem bizonyos, hogy jobbat kap helyette... — Kár, nagy kár, hogy nem most vagyok legalább harminc-harmincöt éves ... Ezzel azután mindjárt az efsz jövőjére terelődött a szó. Nagyon érdekes dolgokat mondtak: — Minden jól van. Csak az elnököt féltem. Tudja, a közmondás is úgy mondja, hogy hiába kapar a kakas, ha a tyúk meg széjjel rúgja ... — Én nem féltem az elnököt, és felelek erre egy másik közmondással: Tudja Pál, mit kaszál. — A legfontosabb, hogy jól irányítsanak. Nem kell attól félni, ha mindjárt nem is értjük, amit akarnak... — Dehogynem! Magyarázzák meg! Ha megértem valaminek az értelmét, még jobban megcsinálom .., A HELYZETKÉP tehát kirajzolódott. Bíznak az alapító tagok, a valamikori vezetők a jövőben, az efsz jelenlegi vezetőiben, az elnökben. Sajnos, már elfelejtették annak a pod- brezovai munkásnak a nevét, aki agitátorként járt vasárnaponként a falvakban, ; s megmagyarázta nekik a tennivalót annak idején. Sajnos, még nincs a szövetkezetnek krónikája, ahova beírhatnák visszaemlékezéseiket. Óh, pedig emlékeznek még jól az éjszakába nyúló gyűlé- sekre, melyekről viharlámpáikkal úgy rajzottak szét a sötétbe, mint apró fényű szentjánosbogarak. Emlékeznek a bakancsot lehúzó sárra, a porzó hóra, a csönd- . re, mely úgy vette őket körül, mintha a \ legközelebbi ember egy másik csilla- tr gon élne. Sokszor, nagyon sokszor kellett elmondani: Emberek! Értsétek meg, hogy összefogásban van az erő! És ma sem mondanak mást. Nekem is ennek a gondolatnak a jegyében taná- csolták: ŕ — Elvtárs, ha írsz rólunk, valahogy ;• úgy írjad, hogy kárt ne szenvedjen az ľ igazság, egész nyugodtan megírhatod, hogy a három falu egy nótát dalol! HAJDÜ ANDRÁS * KIVÁLÓ MUNKA, JÓ EREDMÉNYEK \ A Vinicai (IpolynyékiJ Efsz az elsők között alakult meg a közép-szlovákiai kerületben, s hosszú idő óta a legjobbak között emlegetik. A tagok az idei évzáró közgyűlésen is elégedetten hallgatták Molnár Imre elnök beszámolóját, ami érthető is, hiszen ismét eredményes esztendőt, kimagasló termelési eredményeket értékelhettek. Búzából például 45,5, árpából 36 mázsa termett hektáronként, összesítve a tervezett 214 vagon helyett 254 vagon gabonát takarítottak be. A szőlő ugyancsak kitett magáért. A 84 vagonos tervet 6 vagonnal teljesítették túl a szőlészeti dolgozók. A szövetkezet állattenyésztésének egyik legjelentősebb ágazató a baromfitenyésztés. A mélyalmos tojóházuk ketrecesre való átépítését teljesen befejezték, és így a legkorszerűbb módszerekkel termelhetnek. Ez az eredményekben is visszatükröződött, hiszen az előző év tojástermelését 4 millió 400 ezear darabbal sikerült növelni. Az egy tojóra eső évi tojáshozam 246 darab volt, ami napi 16 000 tojást jelentett. Az előző évekhez viszonyítva az állattenyésztés többi ágazatában is javult a helyzet. A tejtermelés például hosszú ideje „gyengéje“ volt a szövetkezetnek, de a jó szervezés és a gulyások lelkiismeretes munkája nyomán egy tehéntől ma már átlagosan 3082 liter tejet fejnek évente. A legjobb eredménnyel Lukács István szocialista munkabrigád címért versenyző 7 tagú csoportja dicsekedhet, amely 203 literrel túlteljesítve a tervet, tehenenként 3503 litere« fejési átlagot ért el, A pénzügyi tervet Zsigmond Imre üzemgazdász ismertette. A termelési tevékenységből eredő bevétel 27 millió 569 ezer korona volt, ami 113 százalékos tervteljesítésit jelent. Az előző évhez viszonyítva 4 millió 948 ezer koronával növekedett a szövetkezet bevétele, a munkatermelékenység növelésében pedig 8,1 százalékos ütemet értek el. A kiadások és munkabérek merítése nagyjából megfelel a tervezettnek, mindössze 3 százalékkal lépték túl. Az összegezés alapján elosztásra kerülő tiszta jövedelem a tervezett 3 millió 829 ezer helyett 5 millió 236 ezer koronát tesz ki, ami azt jelenti, hogy a tagok egész évi igyekezete gazdagon gyümölcsözött. Mics Gyuláné, a szövetkezet főkönyvelője a szocialista munkaverseny eredményeit ismertetve, szintén jó eredményekről számolhatott be. A mindenki szocialista módon jelszó jegyében 3 kollektíva versenyez a szocialista munkabrigád címért, s eddigi eredményeik azt bizonyítják, hogy méltók lesznek erre a büszke címre. A kötelezettségvállalások értéke 1 millió 202 ezer korona volt, amit közel 1 millió 800 ezer koronára sikerült teljesíteni. A határozati javaslatot Bom- stein Oszkár mérnök, a szövetkezet agronómusa ismertette. Érdemes belőle Idézni egy mondatot: „A termelés gyorsabb ütemű növelését a tudományos és technikai ismeretek gyorsabb bevezetésével, valamint a termelés ipari szintű szervezésével fogjuk biztosítani.“ Az eredményeket, a feltételeket, s nem utolsósorban a vezetők rátermettségét, a tagok szorgalmát ismerve biztosra vehetjük, hogy ez sikerülni is fog. BOJTOS JÁNOS Kazmér Antal mérnök, az efsz elnöke puüárküszöntöt mond *------------ TÓTHPÄL GYULA felvételei
