Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1974-02-10 / 6. szám, Vasárnapi Új Szó
Ml NE TUDNÁNK vagy Ml NE TUDNŐK? Van a magyar igeragozásnak egyebek közt egy igen furcsa és régi problémája, mely manapság — úgy látszik — ismét többeknek okozott fejtörést; legalábbis az elmúlt években többször kaptunk erre vonatkozó levelet. Miről is van szó? Röviden erről: a tudnánk vagy a tudnók alak-e a helyes, s miért az? Magas hangrendű példával: Azt kérnénk mi is vagy pedig Azt kér- nő k mi is: melyik jó, melyik rossz a kefttő közül? Kezdjük az elején! Itt az ige feltételes mód jelen idejének többes száma. 1. személyű tárgyas alakja vitás. A magyar nyelvszokás énnek használatában bizony már nagyon régóta megoszlik. Az eredetibb, sajátosan tárgyas forma nyilván a tudnók, kérnök, de ehelyett már a XVI. század óta előfordult az alanyi ragozásból kölcsönvett tudnánk, kérnénk is. Az utóbbi aztán mindjobban visszaszorította amazt. Nyelvjárásainkban ugyancsak jócskán előnyomult az egykor csupán alanyi igealak; a tudnók, kérnök korunkra csak a keleti nyelvjárásokban maradt használatos, egyebütt a tudnánk, kérnénk vette át enntík a szerepét is. A XVIII. és XIX. század fordulóján azonban — hogy a sporttudósítók nyelvén folytassuk — a mérkőzés állása váratlanul megfordult. Oj, modern irodalmi nyelvünk kialakítói (a nyelvész Révai Miklós, a tekintélyes költők és írók) ugyanis történeti alapon Inkább az immár ritkává, régiessé vált tudnók, kér- nők alakot tartották szabályosnak és szép hangulatúnak, a csiszolt irodalmi nyelvbe illőnek. Idézzük talán a dunántúli Vörösmarty Mihály legutolsó nagy versét, „A vén cigány-t“. Mintha újra hallanák a pusztán, A lázadt ember vad keservelit..Bizony, ha valaki ilyen ünnepélyes stílusban a hallanánk alakot merte volna használni, menthetetlenül magára haragította volna az akkori bírálókat, annyira szembekerült volna a kor nyelvszokásával. Hanem a tudnók, kérnök a múlt század második felében, rohamos polgárosodás évtizedeiben éppen ünnepélyes, nagyon is irodalmias volta, az élő nyelvben való ritkasága miatt lassanként ismét ritkulni kezdett, sőt, ^z a folyamat még folyvást tart. Mindamellett ez az alak nem halt ki annyira, mint a reformkorban szintén divatos elhulltanak, vön, lön, tőn, valék stb. A tiszántúli Ady a mi századunkban is szívesen használja; „Ggy kell állnunk, mintha hin- nők, hogy győzünk“, józsef Attilánál is gyakran találkozunk vele, így például az Áradat című versben: „E patakban megfürödnénk, megöblítenők az inget“. Nyelvművelőink nem egészen egységesen szólnak a tárgyalt igealakokról. Néhány évtizede egyik-másik iskolai nyelvtanunk még csakis a tudnók, kérnök típusú tárgyas igealakot említi, a másikat tehát szinte meg is tagadja. Egy 1955-ben megjelent népszerű nyelvtan ellenben már a tárgyas formát is csak a tudnánk, kérnénk típusban jelöli meg, vagyis ez meg amarról hallgat. Helyes magyarság című kiváló kézikönyvében Simonyi Zsigmond már századunk elején is a tudnánk, kérnénk helyességét védte, de a tudnók, kérnök alakot sem rosszallotta. Ma nagyjában mi is ugyanezt valljuk még, csak épp azt tesszük hozzá, hogy a tudnók, kérnök típus immár rendkívül ünnepélyes, irodalmias hangulatú lett. íróink a tudákos, finomkodó embert néha éppen azzal jellelmzik, hogy nyelvtani és stilisztikai szempontból hibásan is ezt a formát erőlteti. Mesterházi Lajos is így mutatja be Hazafiak Iskolája című regényében a házmegbízottak szónokát: „Valami merev, nagyon szabályozott pátosz volt a beszédében; úgy mondta: »akarnók« és »sze- retnők«, néha még olyankor is, amikor alanyi ragozás kívánkozott“. Mi tehát a tudnánk, kérnénk alakot természetesebbnek tartjuk már; a maga helyén azonban a másikat sem tekintjük még elavultnak. Ez a „maga helyén“ — a hangsúlyozottan irodalmias vagy a tájjellegű stílushangulatú fogalmazás — mindamellett egyre kisebb kört jellent. TOMPA JÓZSEF Milan Rúfus versei: PLEBEJUS ZSOLTÁR Mankóval sarkal a töld mint egy fáradt lovacskát. Állj meg még egy percre, fogj meg és le ne vess és ne fuss el a láb alól! Szegény volt a mi istenünk és sokan voltunk az övéi. Nem sokat törődött velünk. Kevesebb ideje volt a számunkra, mint az ő számára minekünk. Így hát vadak vagyunk, A nyeregben halunk meg, akár az avarok És még a halálunk után is mint a lovak sörényébe, úgy kapaszkodunk a fűbe tovább. Állj meg s te könyörülj meg rajtunk legalábbl i i ihí % HARANGOK Néha te is hallod már: a halál hogy suhogtatja száraz ostorát. S találgatod, hogy messze van-e még, s köze! vagy-e már te is a sirhoz. Az otthon harangja kongatta el ezt. A kútkáva. A harag s a szeretet öntötte ki benne képmásodat. Emlékek kútja. Tapogatózva iszol belőle, s mert tükörbe nézel, színéről leolvasod lassan az arcodat. Megnézed, lemosod a szennyet, verejtéked, a sártól feketét, amit nem adtál, s amit elloptak tőled. És így kéred a halott szülőföldet: Légy türelmes, bírd ki itt alattunk. S e nehéz időben most légy velünk. Mint az anyák, ha némán mozgatják az ajkuk, amikor verset mond a gyermekük. HÁRMASFOGAT A. M. Bazovskýnak Az a lóhere az erdő ólait, amit Katarína aratott, le van aratva. S learatva a rím, amelyen, mint néha a csörgőn, a gyermekkor csilingelt egykoron. De a pelrencék, mint az isten ujjai, mozdulatlanul állanak, ott, ahol a festő parancsolta nekik. Kissé \<órosen, kissé a tenyők zöldjétől, a színek ege alatt. S a barnában, amely úgy elárasztotta a vásznat, hogy még a kisborjú is meleg istállót álmodno mellette, favályút és fényt a mennyezeten a lámpás reggeli csillaga alatt. Ismét rakják o hármasfogatot. Te, festő, már csillagok fölötti havaktól deresen, nem mondod meg nekem e fogat velünk hova halad. ELBÚCSÚZÁS Ajkam ajkaddal van tele. Tenyerem telve tenyereddel. Mint szurdokok közt zúg a szél, úgy süvít hangod a fejemben. Bocsáss meg. Vége. Megbocsáss. Éles tőrt ránt bennem a szégyen, hogy jól sejtetted: nincs tovább s látnod kellett a szenvedésem. S bár még egy félénk, kis remény melegével áltat az álom, igazabb, ki szól: ne remélj, mondj le minden hiú ábrándról. Idegemben lüktet a nap, mely feldúlt s elfojt minden harcot, panaszos, keserves szavad. S megtörli könnytől égő arcod. KULCSÁR TIBOR fordításai A MADÁCH KÖNYVKIADÓ ÚJDONSÁGAI: 1974 II. 10. ÚTIRAJZ REGÉNY REGÉNY ELBESZÉLÉSEK REGÉNY
