Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-06 / 31. szám, szerda

HOVÁ, TIZENÖT ÉVESEK? SZAKMÁK, PÁLYÁK, LEHETŐSÉGEK Mi legyen a gyerekből? Hová menjen, mit írjon a pályavá­lasztási jelentkező űrlapra? Sok-sok családban tanakodnak ezekben a napokban arról, hol tanuljon tovább vagy milyen mesterségbe kezdjen az alapiskolát, illetve a tankötelezettsé­get befejező fiú vagy lány. Az alapiskolák végzős növendékei­nek február 8-ig kell kitölteniük a jelentkezési lapokat. Érthe­tő hát, hogy a sorsdöntő elhatározást minden családban fejtö­rés, töprengés előzi meg. Ezen szeretnénk könnyíteni valame­lyest azzal, hogy tájékoztatjuk az érdekelteket az elhelyezke­dés, illetve a továbbtanulás lehetőségeiről és az esélyekről, melyeket célszerű végiggondolni, érdemes mérlegelni. A bőség zavara Ebben a tanévben 84 800 ti­zenöt éves fiatal kénytelen vá­laszolni a nagy kérdésre: mi le­szel? A válasz késik. Sok ezer szempár néz tanácskérőén egy­másra, a szülőkre, a felnőttek­re. Mi az oka ennek a tanácsta­lanságnak? Talán nincs miből válogatni? Ellenkezőleg. Túl nagy a választék — ebből adó­dik a bőség zavara. Gyerme­keink ugyanis 286 szakma közül választhatnak; Szlovákiában 598 szakmunkásképző intézet és iparltanuló-iskola működik, a gimnáziumok és a szakközépis­kolák száma pedig 300. A gye­rekek és a szülők gondja, vala­mint a felkapott, divatos foglal­kozások iránti túlzott érdeklő­dés igen gyakran tehát éppen abhól ered, hogy nem ismerik eléggé a ma már rendkívül sok­féle szakmát és azok feltételeit. A pályaválasztó tanulók, illet­ve szüleik figyelmét ismételten szeretnénk felhívni a Pravda Ki­adóvállalat gondozásában meg­jelent Journal a rodina külön - számára, mely Kam zo ZDS címmel rendkívül hasznos tud­nivalókat tartalmaz. Mindenki hozzájuthat a kiadványhoz és szükséges is, hogy lapozzon benne, mert több ez a tovább­tanulási lehetőségek lajstromá­nál: egy kitűnően szerkesztett és ötletesen összeállított pálya- irányító füzet, melyből megtud­ható, melyik szakma tanulására hová, hogyan, milyen feltételek mellett lehet jelentkezni, mi­lyen iskolában lehet továbbta­nulni. Ez a pályaválasztási ta­nácsadó füzet minden iskolában megvan. Most, a pályaválasztást közvetlenül megelőző napokban még végső tanácsot, útmutatást adhat a bizonytalankodó szülők­nek és gyerekeknek. Ezúttal nincs lehetőségünk is­mertetni az egyes szakmákat, illetve a szakmunkásképző inté­zetek és iparitanuló-iskolák szé­les hálózatát. Ám szeretnénk a magyar tannyelvű alapiskolák végzős növendékeinek a figyel­mét felhívni arra, hogy Szlová­kia magyarlakta területein az üzemek, a vállalatok mellett működő szaktanintózetekben a fiatalok magyar nyelvű képzés- ben-oktatásban is részesülhet­nek. [A kiadvány külön feltün­teti azoknak az intézeteknek a címét, ahol magyar tannyelvű osztályok is vannak, vagy ma­gyar nyelven folyik az oktatás.) Szándék és lehetőség A társadalom munkaerő-szük­ségletét és a népgazdasági igé­nyeket figyelembe véve a ki­lencedikesek közül minden má­sodiknak — 53,2 százaléknak — tudnak helyet biztosítani szak­munkásképző intézetben vagy iparitanuló-iskolában. A tervek szerint a tizenöt évesek 35,4 százaléka gimnáziumban vagy szakközépis kólába n f ol y t a t ha t ja tanulmányait. Ilyenek a kilátások, ez a le­hetőség. Kérdés, mennyire él­nek vele a szülők, a fiatalok, s eredeti szándékainak, a szü­lők elképzeléseinek megfele­lően tanulhat-e tovább minden­ki? Köztudott ugyanis, hogy a pályaválasztási szándékok gyak­ran nincsenek szinkronban az iskolázás lehetőségeivel. Évről évre maradnak üres iskolai pa­□ Az ľ’SZK-beli Hannover Ál­lami Operája Kodály Zoltán Há­ry János című daljátékának be­mutatására készül Wolfgang Liebeneier rendezésében. A be­mutató március 24-én lesz. □ Picasso nagy értékű kép- gyűjteményének gondozását a párizsi Louvre vállalta. A nem­rég elhunyt művész hagyatéká­ból a múzeum tulajdonába ke­rült több, nagy értékű Corot-, Cézanne-, Degas-, Matisse-, Re- noir-, Braque-, Courbet-, Van Gogh-, Gaugin-, Rousseau-, Mi­ró- és Modigliani-festmény. dók, betöltetlen férőhelyek. Ezért nem lehet eléggé hang­súlyozni az egyéni érdekek és a társadalmi szükségletek ösz- szehangolásának fontosságát. Pedig a szülők, amikor azt hallják, hogy igazodni kell a népgazdaság szükségleteihez, felsóhajtanak, hogy lám, gyer­mekük nem lehet az, amihez kedve van. Ha jól meggondol­juk, a népgazdaság, a társada­lom szükségletei a szülők szük­ségletei is. Mérlegeljük csak, a jövő szempontjából milyen ve­szélyt rejt magában a tervszá­mok túllépése: talán egy évti­zed sem telne el, s egy egy di­vatos szakmában munkaerő-fe­lesleggel, más, kevésbé vonzó pályán viszont munkaerőhiány­nyal küzdenénk. Közös érde­künk hat, hogy a társadalom anyagi javait biztosító iparágak, szakmák, pályák utánpótlást nyerjenek. A szülő érdeke pe­dig, hogy gyermeke olyan szak­mát, pályát válasszon, amely jö­vőt, megélhetést és tevékeny munkát biztosít számára. Gimnáziumok, szakközépiskolák A pályaválasztásról szólva, foglalkozzunk azokkal is, akik tovább akarnak tanulni, ismer­kedjünk meg tehát a gimná­ziumokkal és a szakközépisko­lákkal. Gimnáziumba iratkozzék be az a gyerek, aki az alapisko­lában valamilyen tantárgyból (matematikából, fizikából, ké­miából vagy nyelvekből) kiváló eredményt ért el, vagy vala­mely tantárgy iránt különleges érdeklődést mutat s ha főisko­lán vagy egyetemen szándéko­zik folytatni tanulmányait. A gimnázium érettségi bizonyít­ványt, a továbbtanulás szempont­jából nélkülözhetetlen középfo­kú ismereteket nyújt, ily módon utat nyit a felsőfokú tanintéze­tek felé. Az ország érdeke tehát, hogy a legjobb képességű fiata­lok gimnáziumba kerüljenek, majd műszaki főiskolákon foly­tassák tanulmányaikat. Ez kor­parancs, hiszen a tudomány és a technika gyors ütemű fejlődé­sével, az egyre nagyobb méretű gazdasági előrehaladással hat­ványozottabban előtérbe kerül nemcsak a szakképzettség kér­dése, hanem a műszaki végzett­séggel rendelkezők számának a növelése is. Nagyon fontos, hogy a magyar tannyelvű isko­lák diákjai nagyobb érdeklődést tanúsítsanak a műszaki pályák iránt, hiszen régóta tudjuk, hogy a legtöbb lehetőséget a műszaki karok kínálják, a hu­mán irányzatokkal ellentétben ugyanis ezeken nagyobb esély van a felvételre. Azok, akik a gimnázium mel­lett döntenek, az alábbi tanin­tézetekben részesülhetnek ma­gyar nyelvű oktatásban: Košice, Moldava n/Bodvou, Fiľakovo, Šafárikovo, Bratislava, Čalovo, Dun. Streda, Šamorín, Galanta, Komárno, Šahy, Želiezovce, Se- pec, Rožňava, Kráľ. Chlmec, Rim. Sobota, Levice, Nové Zám­ky, Štúrovo, Hurbanovo, V. Ka­pušany. Az alapiskolások számára vál­tozatos továbbtanulási lehetősé­get biztosítanak a szakközépis­kolák, melyek az általános mű­veltségen kívül szakmai képesí­tést is nyújtanak; a növendékek tehát középkáderként hagyják el az iskolát. Nem csoda hát, ha a fiatalok igen megkedvel­ték ezt az iskolatípust és szí­vesen mennek szakközépiskolá­ba, mely elvégzése után jó ke­reseti lehetőséget helyez kilá­tásba, de a továbbtanulni szán­dékozók számára utat nyit a fő­iskolákra és az egyetemekre is. A magyar tannyelvű szakkö­zépiskolák hálózata a követke­ző: Komárno (gépipari), Košice (gépipari és elektrotechnikai), Nové Zámky (elektrotechnikai) Bratislava (vegyipari), Lučenec (építészeti), Dun. Streda, Ko­márno, Šahy, V. Kapušany, Mol­dava n/Bodvou, Šafárikovo (me­zőgazdasági), Šurany, N. Zám­ky, Rim. Sobota, Košice, Rožňa­va (közgazdasági), Nové Zám­ky, Kráľ. Kračany, Rožňava (egészségügyi), Levice, Lučenec (óvónőképző). Ahol lesz és ahol nem lesz elhelyezkedési gond Nem árulunk el semmilyen titkot, ha azt mondjuk; ez év­ben is számolni kell azzal, hogy az egyéni érdekek diszharmó­niában lesznek az adott lehe tőségekkel, a szakközépiskolák l>a felvehetők száma el len létben lesz a jelentkezők számával. Legalábbis ezt mutatja a múlt év novemberében végzett felmé­rés eredménye; eszerint a szak­középiskolákba pályázók száma 58 százalékkal meghaladja a felvehetők számát, míg a szak­munkásképzés Iránti érdeklődés nem felel meg a társadalmi szükségleteknek: a jelentkezők száma 20 százalékkal kevesebb, mint a férőhely. Két-liáromszo- ros a túljelentkezés egyes szak- középiskolákba: az óvónőképző­be (240 százalék), az egészség- ügyi (200 százalék) és a köz- gazdasági (160 százalék] szak- középiskolákba. Aránytalan az érdeklődés az elektrotechnikai szakközépiskolák (150 száza­lék) és az erdészeti középisko­lák (180 százalék) iránt is. Ez­zel szemben a gimnáziumba jelentkezők száma nem fedi az irányszámot: a tervezettnél 30 százalékkal kevesebb a pályázó. Csekély az érdeklődés a bánya- és kohóipari szakközépiskolák iránt is. Az elmondottakból arra lehet következtetni, hogy nem min­den tanuló kerülhet abba az is­kolába, ahová vágyódik. Az utóbbi évek statisztikai adatai azt mutatják, hogy valósággal megrohamozottak egyes nagy hagyományú szakközépiskolák, a kelleténél lényegesen többen jelentkeznek némely divatos és jól fizető mesterségre, de kevés a pályázó egyes vidéki gimná­ziumba, a kevésbé ismert és „csekélyebb“ társadalmi presz­tízsű szakmákra. Maradnak a főzőkanálnál? Azért, hogy az ország szak­munkás-utánpótlása biztosítva legyen s az egyéni szándékok összhangba kerüljenek a társa­dat o m mu nk a erő -szü kségl et ével, m eg k ü 1 ön böz t etet t figyelmet kell fordítani a lányok pályavá­lasztására is, akik korántsem használják ki a lehetőségeket. Széles körű felméréssel megál­lapították, számos olyan szak­ma van, amelyben feltétlenül szükséges és lehetséges is a lá­nyok felvételi arányának a nö­velése. Egész sor nagyobb fizi­kai megterhelést nem jelentő, ugyanakkor jó keresettel járó szakma nélkülözi a lányok ér­deklődését, mert még nem sike­rült leküzdeni idegenkedésüket a csak „fiúknak“ fenntartott szakmáktól. Pedig a jelenlegi technológiai fejlettség mellett „nőiesíthető“ számos ilyen szak­ma is. Fontos tehát, hogy az üzemek, a vállalatok az eddi­gieknél b á trabban a 1 k a Ima zza - nak lányokat ezeken a munka­területeken is s teremtsenek számukra megfelelő körülmé­nyeket. Csak így vehetjük ele­jét annak, hogy u lányok ne ro­hamozzák meg az óvónőképző­ket, az egészségügyi és közgaz­dasági szakközépiskolákat, ahol emiatt aztán minimális a felvé­teli esélyük. Problémát okoz az is, hogy a szülőknek fenntartá­saik vannak leánygyermekeik­kel szemben, nem szívesen en­gedik őket el a háztól. Ennek következtében — különösen vi­déken — jelentős részük gyak­ran elkallódik, holott nem rit­kán rátermett, jó képességű ta­nulók, akiket nem lenne szabad hagyni zsákutcába jutni. • t • Befejezésül szeretnénk meg­jegyezni: általában többet ér az olyan iskola vagy szakma, amely tárt kapukkal várja a je­lentkezőket, mint a divatosabb, látszatra vonzóbb s jó kereseti lehetőségeket ígérő, de túltelí­tett pálya. A sorsdöntő lépés előtt ezért a fiatalok igyekez­zenek reálisabban megítélni a lehetőségeket és az esélyeket s tudásukat próbálják még egyszer mérlegre tenni... TÖLGYESSY MÁRIA állagon felüli leljesitmény KÉT ÉRDEKES VENDÉG A BRATISLAVAI HANGVERSENYDOBOGÖN Január utolsó bérleti estje a Nemzetközi Zenei Tanács heté­nek keretében zajlott le. Az est szólistája, Claus Kann- giesser, a fiatal előadóművé­szek I. Nemzetközi fórumának egyik győztese Éduard Lalo d-moll gordonkaversenyével mutatkozott be a bratislavai hangverseny közönségnek. Lalo versenyműve manapság már rit­kán hangzik el, bár dallamvilá­gában és kidolgozás tekinteté­ben is hatásos, és a szólistának hálás előadói feladatot nyújt. Fiatal vendégünk azonban nem ebből Indült ki. Előadásmódja és egész magatartása félreért­hetetlenül arról vallott, hogy nem a kompozíció „sikerszám“ jellege vonzotta, produkcióját inkább őszinte művészi és ér­zelmi megnyilatkozásnak szán­ta. Meleg fényű, behízelgő gor­donkahangon, hangszerével ösz- szeforrva álmodozott, lirizált, fiatalos hévvel, de érett muzi­kalitással, az érzés és az érzel­gősség határainak biztos isme­retében. A hangverseny karmester vendége, Mario Rossi honfitár­sának, Luigi Dallapiccollának „Zenekari variációit“ mutatta be a komponista 70. születés­napja alkalmából. Ez nálunk valójában kettős bemutatónak számított, mert a bratislavai hangversenydobogón ezúttal először hangzott el egy Dalia- piccola kompozíció. Az olasz zeneszerző a harmincas évek közepéig általában archaizáló stílusban komponált, később az­tán új formákat, új kifejezési eszközöket keresett, de a dalla­mosságot, talán olasz örökség gyanánt, mindvégig megőrzi és emellett differenciált hangzás- elképzelései adják meg muzsi­kájának sajátos jellegét. A szép estet Brahms III. szim­fóniájának megszólaltatása zár­ta be. Brahms nemes komoly­sága, szellemi nagysága a fi­gyelmes hallgatóra mindig mély hatást tesz. Mario Rossi az idősebb kar­mesteri generációhoz tartozik, de dirigensi tevékenysége nem idézi a régebbi korok jellegét. Gondolkozó és érző művész, aki a Brahms-szimfóniát odaadás­sal, hittel és a zeneköltő alkotó szándékainak megértésével ve­zényelte. HAVAS MÁRTA VELENCE BŰVÖLETÉBEN DEZIDER CASTIGLIONE PASZTELLJEI A festői olasz városok talán legfestőibbje az „Adria király­nője“, Velence. Hosszú százado­kon keresztül földrészünk mű­vészetének egyik fontos góc­pontja volt. Bizánc, Kelet és Nyugat stílusainak fantasztikus egymásrahatása nyilvánul meg architektúrájában. A kéklő la­gúnák, a szétágazó csatornák partján épült paloták, a vízben tükröződő fordított másuk, a karcsú, kecsesen hajló nyakú fekete gondolák, a légies szín- hangulat, az atmoszféra előidéz­te finom tónusátmenelek, min­den idők és tájak alkotóira su­galmazó hatással voltak. A 18. századi Velence piktorainak egyik kedvelt témája a város­kép (Cuneletto, Bellotto és Guardi). D. Castiglione több ízben járt 1958—73 között Itáliában. Most a Mujerník Galériában rende­zett első egyéni tárlatán sokré­tű művészetéből a számára nyil­ván különösen kedves „Vene- zia“ sorozatot mutatja be. A huszonhat pasztell nem az ál­talánosan ismert és szokványo­sán ábrázolt velencei részlete­ket tünteti fel. A látvány, Cas­tiglione emlékei és látomásai, optikailag egységbe szervezve jelenik meg képein. Dallamo­san összecsengő kulturált szí­nekkel, szigorú konstruktív ké­pesítéssel, sajátos ritmussal ve­títi a néző szeme elé a párás kékes színbe burkolózó Szent Márk terel. Lila, zöld és kék színekben villódzanak a Saluto merészen ívelő kupolái a lustán elnyúló víz partján. Rózsás, ibo- lyás árnyalatok lebegik körül a Rialto hídját. Tintoretto utcá­jában árkádos, olajzöld házak, ablakain kitárt zsalugáterok. Apró terek, szorosan egymás­hoz simuló zöld, tégla-, és ró­zsaszín házak, szegénynegye- dok, megtört ívű kis kőhidak, és dús homlokzatú, a kecses ve­lencei gótika jegyeit magukon viselő paloták idézik a város felejthetetlen varázsát. A Szent Márk lagúnában zöld vörös, kék foltok közül fekete faoszlopok emelkednek ki. Ezekhez kötik ki a gondolákat, a város for­galmát a csatornán lebonyolító, hagyományos formájú járműve­ket. A falakon sorjázó képek a festő egyéniségét, ízlését, lírai érzékenységét is elárulják. Mai­ly, Mudroch, Kôstka, Lehotský egykori tanítványa, D. Castiglio­ne, szórványosan ismert tábla­képei alkotásának csak egyik vonulatát képezik. A monumen­tális díszítő művészet és az épí­tészet kapcsolata izgatja 1954 óta. Ebben a kor igényelte, egy­re fontosabb műfajban kitűnő, új. továbblépő megoldásokról tanúskodnak Bratislava több főiskolájának mozaikjai, a Sla- vín szertartástermének üvegfes­tésű mennyezete és a Rózsa­völgyi fürdő üvegmozaikja és még több más monumentális műve. SÁRKÁNY JENÖNÉ 1974. II. 6. D. Gastiglione: Velencei utcarészlet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom