Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-05 / 30. szám, kedd

Szolgáljanak a „szolgáltatások"! A helyi gazdálkodási vállala­tok fő küldetése, hogy a szol­gáltatások, a karbantartási mun­kálatok és a tartós közszükség­leti cikkek javításában kielé­gítsék a lakosság szükségleteit. Eközben a piac nagyobb áruvá­lasztékát elősegítő, kiegészítő termelésre kell fordítaniuk a figyelmüket és tevékenységük­ben alkalmazkodniuk kell a la­kosság egyéni megrendelései­hez. A helyi gazdálkodási üze­mek azonban az utóbbi években meglehetősen eltértek küldeté­süktől. Főleg a szocialista szer­vezetek részére dolgoztak, s ennek következtében nagyban elmélyült a nemzeti vállalatok­kal való együttműködésük. A helyi gazdálkodás sámára mind­ez természetesen anyagi előnyt jelentett, közben azonban meg­feledkeztek fő küldetésükről — a lakosság számára nyújtott szolgáltatásokról. Az SZSZK Belügyminisztériu­mának adatai szerint a lakos­ságtól befolyt bevétel a helyi gazdálkodási vállalatokban 1960-ban a teljes munkateljesít­ménynek 25, 1972-ben pedig már csak 19 százaléka volt. Még rosszabb következményekkel jár, hogy az említett időszak­ban a községi szolgáltatási üze­mekben a lakosságnak nyújtott szolgáltatások részaránya 59-ről 49 százalékra csökkent. Az ötödik ötéves tervidőszak éveiben a szolgáltatások terje­delme 32 százalékkal növekszik, ez évenként hat-hét százalékos növekedést jelent. Az eddigi eredmények alapján a múlt év­ben a lakosságtól befolyt be­vétel tervét Szlovákiában globá­lisan teljesítették, sőt 20 millió koronával túlteljesítették. A „globálisan“ viszont számos igen fontos, a szolgáltatások fejlesztése terén kimutatott fo­gyatékosságot takar. A gépko­csijavításban pl. már most el­érték az ötéves tervidőszak utolsó évére tervezett teljesít­ményt, ennek ellenére — a mo­torizmus gyors fejlődése követ­keztében — még így sem sike­rült a lakosság igényeit kielé­gíteniük. A tartós közszükség­leti cikkek javításában az öt­éves tervidőszak elmúlt három évére tervezett feladatok telje­sítésével is lemaradtak. Leg­rosszabb a helyzet a mosodák­ban, ahol a teljesítmény a há­rom év alatt alig 5 °/o-kal növe­kedett, pedig az ötéves tervidő­szak folyamán 30—40 %-kal kellene növekednie. Ennek a fő oka az, hogy a mosodák be­rendezése elavult, kapacitásuk is elégtelen. Nyolcvannégy mo­sodának csaknem a fele csu­pán 500 kg szennyes ruha ki­mosására képes egy műszak alatt. Zilinán, Nové Mesto nad Váhomban, Breznon, Malackyn, Považská Bystricában ugyan új, korszerű mosodák épülnek, de ezek hatása már csak a hato­dik ötéves tervidőszak első éveiben mutatkozik majd meg. A mosodák túlnyomóan (két­harmad részben) a szocialista szervezetek számára mosnak, ami számukra előnyösebb. Ezért jóval kevesebbet törődnek az­zal, hogy a városokban, illetve a falvakban szaporítsák a be­gyűjtőhelyek számát. Ennek kö-* vetkeztében a mosodai szolgál­tatás teljesítményének tervbe vett fejlesztése az ötödik öt­éves tervidőszak folyamán már nehezein teljesíthető. Nem sokkal jobb a helyzet a vegytisztítás és a ruhafestés te­rén sem. Az ötödik ötéves terv­időszak első három évében megközelítőleg 13 százalékkal növekedett a teljesítményük, ami a tervezettnél szintén keve­sebb. A lakosság egyéni meg­rendeléseire végzett munkák­ban a bevétel 1971—73-ban alig Ü százalékkal növekedett, bár az egész ötéves tervidőszak fo­lyamán 30 százalékos növeke­désre számítanak. Főleg azokat a szolgáltatáso­kat említettük meg, melyekben komoly veszély fenyegeti az ötödik ötéves tervidőszak fo­lyamán tervbe vett teljesít­ményfejlesztést. Az irányító nemzeti bizottságoknak főleg ezekre a szolgáltatásokra kel­lene fordítaniuk a legtöbb fi­gyelmet. Nem lenne szabad megengedniük, hogy az üzemek kibújhassanak a kötelességeik teljesítése alól, arra hivatkoz­va, hogy az anyagilag kevésbé előnyös! A vezető dolgozók anyagi érdekeltségével prog­resszív módon össze kell kap­csolniuk a szolgáltatások fej­lesztését, hogy az idén és a jö­vő évben még behozhassák, amit lehet. A helyi ipar struktúrájában végbement változtatások, ame­lyek a helyi gazdálkodásnak az eredeti küldetéséhez való visz- szatérésével függnek össze, to­vábbi jelentős feladatok elvég­zését teszik szükségessé. Vál­toztatásokra már az elmúlt években is sor került,, az előre­haladás azonban lassú. Miről van szó? A helyi ipari termelés gazdasági beállítottságának el­lenőrzése felszínre hozta, hogy az ipari jellegű munkákon kí­vül a „különböző kivitelezői munka“ jár a legtöbb anyagi előnnyel. Többnyire a központi­lag irányított gép és fémipari (prágai CKD, Vítkovicei Kle­ment Gottwald Vasművek, Zla­té Moravce-i Calex, poprádi Va­gongyár stb.) építő-, bőrfeldol­gozó-, cipő-, és faipari üzemek­kel való együttműködésről van sző. A helyi ipari vállalatoknak fokozatosan fel kell hagyniuk az ilyen tevékenységgel és át kell térniük a jellegükkel ösz- szefüggö munkák végzésére. Ezért az SZSZK kormánya ta­valy azzal bízta meg a belügy­minisztert és a kerületi nemzeti bizottságok tanácsait, hogy el­lenőrizzék a helyi ipari válla­latok termelésének gazdasági beállítottságát, és tegyenek ja­vaslatokat annak előnyös meg­változtatására. Ennek alapján nyújtották be a helyi ipar struktúrájában 1974-ben elvég­zendő változtatások javaslatát, amelyek számos vállalatot érin­tenek. Ezeknek abba kell hagy­niuk a nemkívánatos tevékeny­ségüket és át kell térniük a la­kosság érdekében kifejtett munkák elvégzésére. Mindenek­előtt a tartós közszükségleti cikkek javításáról, a megrende­lésre történő ruhavarratásról, kötöttáru- és bútorkészitésről, lakatosmunkákról, a központi fűtések javításáról és az autó­sok részére nyújtott szolgálta­tások bővítéséről van szó. Mindent meg kell tenniük a jóváhagyott strukturális változ­tatások minél előbbi megvalósí­tásáért, hogy ilyen módon is elősegíthessék a helyi gazdál­kodás tulajdonképpeni felada­tainak szélesebbkörű teljesítő- sét. JÁN KOMEŠ SOKAT SEGÍTHET A SZAKSZERVEZET EGY FELMÉRÉS FÉNY- ÉS ÁRNYOLDALAI A rendszeres étkezésnek az brvostudomány nagy jelentősé­get tulajdonít. Az emberek ott­hon, szállodákban, éttermekben, Üzemi étkezdékben étkeznek. Hogy milyen a helyzet az üzemi étkezdékben, konkrétan az épí­tőiparban, erre 25 építőipari szervezet üzemi étkezdéjében lefolyt ellenőrző vizsgálat derí­tett fényt. Az ellenőrzött szervezetekben 76 élelmezési bizottság alakult. Tizenhat építőipari szervezet­ben elismerésben részesítették a bizottságok munkáját. Első­sorban a hibák felszámolása ér­dekében hozott intézkedéseket, az étlapok összeállítására vo­natkozó javaslatokat és a fel­szolgált ételek minőségét di­csérték. Főleg a Magasépítő Vállalat nitrai üzemében, a Priemstav Vállalat prievidzai üzemében és a Zilinai Váhostav Vállalatban működik jól a For­radalmi Szakszervezeti Mozga­lom üzemi bizottságának élel­mezési bizottsága. Havonta rendszeresen ülést tartanak, a normák alapján ellenőrzik az ételek elkészítését és a felszol­gált ételek mennyiségét is. A vizsgálat kimutatta, hogy a vállalatok gazdasági vezetősé­gei, valamint az FSZM tisztség­viselői is gyakran foglalkoznak az üzemi étkeztetés problemati­kájával. Ez a gyakorlat megho­nosodott az újonnan létesített szakosztályok munkájában is. Az eddiginél nagyobb mérték­ben gondoskodnak a felszolgált ételek minőségének javításával, a választék bővítésével, az ételszállítással és -kiadással kapcsolatos kérdésekkel. Ellen­őrzik az üzemi éttermek és konyhák tisztaságát, az étkezés Esztétikai normáinak megtartá­sát és az étkeztetési kapacitás bővítésére törekednek. Ezen intézkedések következtében megnövekedett az üzemi étkez­dékben étkezők száma. Míg 1972-ben a dolgozók 40,8, 1973- ban már 43,9 százaléka étkezett az üzemi étkezdékben. A legjobb eredményt a bra­tislavai Magasépítő Vállalatban érték el, ahol a dolgozók több mint a felének az étkeztetését saját étkezdéikben biztosították. A Banská Bystrica-i Magasépí­tő Vállalatban és a Magasépítő Vállalat poprádi üzemében is megnövekedett az üzemi étkez* dékben étkező dolgozók száma. Három-négyféle főételt szolgál­nak fel. Megnövekedett az ét­kezők száma a Magasépítő Vál­lalat žilinai üzemében is, mert az üzemi orvossal való jó együttműködéssel sikerült bizto­sítaniuk a diétás étkezést. Sajnos, vannak olyan vállala­tok — ide tartozik a zilinai Kö­zép-szlovákiai Építőipari Vál­lalat is —, ahol a munkahelye­ken létesítendő üzemi étkezdék kérdésével csupán tavaly kezd­tek foglalkozni. Nagy a különb­ség az ételek árában is. A ko­šicei Kohóépítő Vállalatban az étkezők gyakran panaszkodnak arra, hogy a főétel drága, és el­marasztalóan nyilatkoznak a felszolgált ételek minőségéről és mennyiségéről. Mivel kevés a saját üzemi étkezdéjük, több probléma merül fel azokon a munkahelyeken, ahová az élel­met szállítják. így van ez a Banská Bystrica-i Stavoindust- ria Vállalatban, ahol nem gon­doskodnak az ételek felmelegí­téséről. Még rosszabb a helyzet a košicei Montostav Vállalat­ban, ahol eddig nem rendeztek be saját üzemi konyhát és az ételszállítást sem biztosították. A dolgozók ezért falatozókban, vagy a vendéglátóipar üzemei­ben kénytelenek étkezni. Az el­lenőrző vizsgálat folyamán ha­sonló fogyatékosságokra buk­kantak más szervezetekben is. A Košicei Mélyépítő Vállalatban 1973-ban az üzemi étkezdékben étkezők száma 3 százalékkal csökkent az előző évvel szem­ben. A Zilinai Váhostav Vállalat­ban a gazdasági és a szakszer­vezeti szerveknek sikerült az üzem étkezdéjében étkezők szá­mát jelentős mértékben növel­niük. Kibővítették a főételek választékát és az ebéden kívül vacsorát Is főznek dolgozóik számára. Gondoltak a diétások­ra is. Számukra külön főznek. Hasznosnak bizonyult az üze­mi étkeztetés színvonalának az ellenőrzése. Szükséges azonban, hogy a feltárt hibákat a gaz­dasági és^a szakszervezeti szer­vek minél előbb kiküszöböljék. Az üzemi konyhák, éttermek számának kibővítésével nemcsak a vállalatokban és az üzemek­ben, de a központtól távolabb­ra eső munkahelyeken is bizto­sítani kell a dolgozók részére a jó minőségű és meleg ételek felszolgálását, valamint az ét­keztetés higiéniájával és kultu­ráltságával kapcsolatos rend­szabályok megtartását. Fokozott figyelmet kell fordí­tani az étkeztetéssel kapcsola­tos problémák megoldására nemcsak az építőiparban, ha­nem valamennyi üzemben. Eh­hez nagy segítséget nyújthat a szakszervezet, melynek tisztség- viselői jól ismerik a problémá­kat, követelményeket, és az in-, tézkedések foganatosítását ille­tőén nagy a jogkörük. —mö— A Michalovcei Gép- és Trak­torállomás dolgozóinak több mint 300-tagú munkaközös­sége a Szlovák Nemzeti Fel­kelés 30. évfordulójának tiszteletére csaknem 600 000 korona értékű szocialista felajánlást tett. Az üzem dolgozói, akik „A szocialista munka vállalata“ címért küzdenek, 41 millió korona értékű teljesítményt akar­nak elérni az idén, ami a ta­valyival szemben 4 millió korona többletet jelent. Fel­vételünkön: Juraj Svitktf, a CSKP tagjelöltje, az SK-4-es típusú kombájn aratószerke­zetét javítja. (Felvétel: A. HaŠčák — CSTK) Munkásszemmel, pártosan Egyszerű hír lehetne: Ko­máromban, a Szakszervezetek Házában megbeszélést, munka- értekezletet tartott a levelezők, tudósítók köre, melyet a járá­si pártbizottság szervezett. A megjelentek kicserélték tapasz­talataikat, összeállították évi munkatervüket, elhatározták, hogy munkásszemmel, pártosan küzdenek, a sajtót felhasznál­va... Félbe kell szakítani a hír­adást, mert a két szó — mun­kásszemmel, párlosan — és maga az esemény arra kész­tet, hogy a levelezők, a tudó­sítók munkájáról, éppen a ko­máromi példa nyomán, részle­tesen, bővebben elmondjunk egyet s mást. SZÜKSÉGES? Lehetséges, hogy a levelezők munkásszemmel, pontosabban: a munkások sze­mével nézzék, lássák az ese­ményeket? A válasz egyértel­mű: a szem esetében a látás, élessége, tárgyilagossága, mélysége a fontos. A szem le­het munkásé, tanítóé, közéleti vezetőé. Értéke a látás minő­ségétől, élességétől függ. Sem­mi egyébtől. Csakhogy a mar­xizmus klaszikusai éppen azért tartották mindig olyan lénye­gesnek az osztály szemléletet. A munkásság osztályhelyzetéből, szervezettségéből, a termelőesz­közökhöz fűződő kapcsolatából eredően lehet látni és meglát­tatni a társadalom valóságos folyamatait, felismerni lénye­ges törvényszerűségeit. Szükséges és lehetséges te­hát munkásszemmel látnia a levelezőnek, a tudósítónak. Ezt hangsúlyozták az értekezlet résztvevői. Megfogadták, elha­tározták, hogy így, és csak így nézve, látva és láttatva foly­tatják majd tevékenységüket. A résztvevők között a mun­kások mellett szép számban voltak tanítók, tanárok, funk­cionáriusok. Sőt, még múzeoló- gus és gyógyszerész is. Akadt, akiket évek óta ismerek, de a többiekről is tudom, hogy nem­csak a munkájuk, a beleszüle- tettség köti őket társadalmunk­hoz, de gondolkodásuk, világ­nézetük, egész életvitelük is. Szocialista társadalomtól ide­gen környezetben még ha akarnák sem tudnák letagadni, megtagadni, hogy a mi vilá­gunk tanította őket munkára, emberségre. De nem is fogják. Sőt, ők is munkásszemmel lát­nak, láttatnak, ha tollat ragad­nak kezükbe, mint lapunk leve­lezői, tudósítói. A MÁSIK SZŐ, a másik fel­figyeltető szó ez volt: párh> san. Majakovszkij annak ide­jén pontosan megfogalmazta: „Én azt akarom, hogy fényes­re csiszoljuk a legfenségesebb szót: a párt.“ Tudta ő is, amit mi eléggé és elégszer megta­nulhattunk, hogy semmi sem árt annyit a szavak tisztasá­gának, mint ha rájuk hivatkoz­va visznek végbe méltatlan dol­gokat. Ezért hangsúlyzták saját munkájukra vonatkozólag a le­velezők, a tudósítók: pártosan. Értelmezni pedig úgy értel­mezték, ahogy azt már 1920- ban megírta Lenin: „Űj munka- fegyelmet teremteni, az embe­rek közötH társadalmi kapcso­lat új formáit építeni, új fór- rhákat és módszereket teremte­ni az emberek munkába való bevonására — ez sok évre, ez évtizedekre terjedő munka. Ez a leghálásabb és a legnehe­zebb munka.“ A legtisztább, a legigazabb jelentésű szóként értelmezték. És vállalták, hogy tudásukhoz mérten mindent megtesznek, a sajtó adta lehetőségeket fel­használva cselekednek majd a párt szavának érdekében. EGY HÍRBEN nem lehet el­mondani, hogy nagyon érdekes, új munkamódszert vezettek be a komáromi járás levelezői, tu­dósítói. Foglalkozzunk tehát bővebben, részletesebben ezzel az új munkamódszerrel. Mások, más körök okulására. Meghív­ták körükbe Macsánszky László elvtársat, a jnb kulturális osz­tályának vezetőjét, aki áttekin­tést adott az ügyosztály, a nép­művelési dolgozók tevékenysé­géről. Azután, mint egy igazi „sajtóértekezleten“, következ­tek a kérdések. Szuchy M. Emil, Boncsek László, Taraböik Pavol, Bende István, Pekarik Éva, Kolozsi Ernő, dr. Nagy Géza, Gogola Frigyes, Stanová EVa, Kurucz Nándorné kérdé­sei nyomán sok érdekes prob­léma került felszínre. Megol­dották ezeket a problémákat? Nem, de megvitatták, s elhatá­rozták, hogy milyen hírek, tu­dósítások, cikkek és riportok írásával járulnak majd hozzá a megoldáshoz. Szabó Ferenc elvtárs még kiegészítette a problémák sorát. Űjabb ötletek, témakörök kerültek megvita­tásra. Nem szokványos gyűlésezés* nem is munkaértekezlet volt ez, hanem valami más. Egyiktől is, másiktól is különb, több. A te­rem ajtajára ilyen feliratú táb­lát kellett volna kifüggeszteni": „Levelezők, tudósítók alkotó- műhelye“. Vagy ilyet: „Társa­dalmi szerkesztőség“. Az utóbbi talán azért lelt volna találó, mert ilyen témák is napirend­re kerültek: A hírek fajtái. Ak­tualitás. Miről írjunk? Mikor csak helyi jellegű a tudósítás? Érdekes volt. Senki sem néz­te az óráját, senki sem sietett, mindenki mindenhez hozzá­szólt, kérdezett, vagy válaszolt. MÉG ARRA IS jutott idejük, hogy megnézzék a kör króni­káját, melyet nagyon ügyesen, ötletesen, fényképekkel és új­ságkivágásokkal tarkítva dr. Nagy Géza állított össze. Még arra is jutott figyelmük­ből, hogy megvitassák a kör évi munkatervét: Kiket fognak meghívni a legközelebbi talál­kozóra? Milyen témakörbe^ rendeznek „sajtóértekezletet“? Meg kellene szervezni az úgy­nevezett figyelőszolgálatot. Mindjárt el is határozták, hogý melyik újságot ki fogja figyel­ni. Természetesen a járásra vo­natkozó, sajtóban megjelent cikkeket összegyűjtik. Jó alajb lesz ez ahhoz, hogy saját mun­kájukat értékeljék majd. KÖTETLEN, szabad beszélge­téssel ért véget a találkozó. Új­ból megvitatták egymás között, hogy mit jelent a levelező, ä tudósító munkájában a „mun­kásszemmel“ és a „pártosan** kifejezés. Megállapították, hogy ezek a szocializmust építő tár­sadalom lényegéhez tartozó, té­nyeket kifejező szavak, melyek szépen beillenek a sorba: munkáshatalom, osztályharo, közösségi érdek, szocialista er­kölcs, elkötelezettség. Életünk alapszavai. Megvitatták, hogy melyik fo­galom, milyen cselekvést je­lent. Szóba került az is, hogý a szavak, a fogalmak tisztasá­gáért küzdeni kell. Jó módszer ezen a téren a bírálat. Ezzel persze újabb téma került napi­rendre: Hogyan bíráljunk? Azután már nem témákról, nem a kifejezésekről volt sző, mert megállapították: Szóhasz­nálatunk helyes, a kifejezések egyértelműsége és tisztasága aligha vitatható. A többi pedig nem a szavakon múlik, hanem a tetteken. Megfogadták: tevőleges har­cosai lesznek a sajtónak. HAJDÜ ANDRÁS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom