Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-01 / 27. szám, péntek

'Belpolitikái kommentárt „Vágyunkból váljék közös akaraľ PAVOL ORSZÄGH HVIEZDOSLAV ÉS MAGYAR KAPCSOLATAI £ A NAGY SZLO­VÁK KÖLTŐ SZÜLETÉSÉNEK 125. ÉVFORDULÓJA ti szó A szlovák nép legnagyobb költője, aki a csillagokat zengő (hviezdo-slav) kifejezést vá­lasztotta költői nevéül, 125 év­vel ezelőtt született. Maga a név is arra utal, hogy romanti­kus lélek volt, aki gyönyör­ködni tudott szülőföldje, — Árva, — csodaszép, hegyes- völgyes világában, aki gondja- baja elől az erdők sejtelmes csendjébe menekült. De sem a hegyek oldalában, sem a sötét erdők mélyén nem felledkezett meg arról, hogy a nyáron szé­naillattól hódító réteken embe­rek dolgoznak, hogy az er­dők fáját az emberi munka termeli ki. Hviezdoslav népé­nek költője volt, népe boldog­ságáért küzdött, a szabadság volt az éltető eleme, s előtte senki sem tudta olyan hűsége­sen megrajzolni az árvái csőszt, a paraszti sorban élő kurtanemesek, szántóvető pa­rasztok lelkivilágát, mint ő. Szülei ugyan nemesi levelet tartogattak a ládafiában, de! már teljesen elparusztosodtak. A dolgozó nép fia volt ő, aki az ifjúsághoz írt számos szép versében is a népért vívott har­cot tűzte ki a szlovák értelmi­ségi fiatalok céljául, mint pl., az Állj a néphez c. költe­ményben. Hviezdoslav nem élt gondta­lan korban, legszebb költemé­nyeit akkor írta, amikor nem­zete, népe nehéz elnyomásban élt. Ennek ellenére nem vált sovinisztává, mint a nép igaz lia harcolt a népét elnyomó kor­mányzat ellen, de sohasem gyűlölte a másik nép fiait. De nemes magatartásának, mindig emberséges szeimléletének van egy másik oka is, ami a szlo­vák-magyar kulturális kapcso­latoknak egyik legfontosabb fejezetét alkotja. Hviezdoslav a magyar költészet két nagy klasszikusának: Petőfinek és Arany Jánosnak a legnemesebb értelemben vett tanítványa volt. Miskolcon, majd Kežma- rokon járt gimnáziumba, ahol megismerte és megszerette a szabadságharc két nagy költő­jét. Mint 14—15 éves diák ma­gyarul kezdett verselni; körül­belül 200 ilyen magyar nyelvű zsengéje maradt fenn. Ez olyan nagy melnnyiség, hogy valószí­nűnek tarthatjuk, eredetileg magyar költő akart lenni. A Zsengék ismeretében azt is el­mondhatjuk, ösztönvilágában, lelke mélyén mindig szlovák maradt. Magyar verseiben erő­sen Petőfi és Arany hatása alatt áll, ugyanúgy dalol a sza­badságról, a zsarnokok ellen, ugyanúgy a szabadság és sze­relem igézete alatt áll, mint Petőfi, s ugyanúgy életképek­ben, balladákban szól népe éle­téről, mint Arany. Amikor Pe­tőfi Apostolának csodaszép lüktetésű versei dalolnak a lel­kében, akkor a két nép — a szlovák és a magyar — testvé­riségéért harcol. így fejezi ezt ki Petőfihez című szlovák ver­sében: Ö mily igaz, én poétám, ki az éjben lángoszlop vagy, s ifjú hévvel, kit szerettem, Magyarország igaz áldott, mint kalapon a bokréta, vasárnapi ruhát öltött lánykák üde bokrétája ... Rozmaringág kandikál ki / mely mint havas-ormú Tátránk: reménységünk illatozza /, s párban véle zsenge szekfü bíborszínben szinte vérzik, mellé fehér rózsa tűzve, szemérmesen zárja szirmút / miként völgyek s kies . .. , „ „ mezsgyék, buszke ívű hetyke dombok lubickolnak a napfényben /, s a muskátli sima szára ... (Fried István ford.) lestvérülés a címe annak a költeménynek, amelyből vilá­gosan látszik: a magyar isko­lába járó, ekkor magyarul da­loló, költőinkéit szerető fia­talember két nacionalizmus közt őrlődik. Azt szeretné, hogy vége legyen a nemzeti torzsai kodásnak, s ezért várja a jövő századot, a mi századunkat, mert ettől reméli, hogy meg­hozza a nemzetek békességét. Az árvái szlovák hazafiak hó­na alá nyúltak a tehetséges fia­talembernek. Kezébe adták a szlovák költők, elsősorban Sládkovič műveit és szlovák versek írására bíztatták. így jelent meg hetedikes gimnazis­ta korában szlovák nyelvű zsengéinek kötete: Básnické prvosienky Jozefa Zbranského. De még jogászkorában is írt néhány magyar verset. Ekkor írta egyik legszebb magyar versciklusát, az 1870—71. évi porosz—francia háborúról, ami­kor a németek támadásával szemben hősiesen küzdő fran­ciák oldalára állt. Ennek a ciklusnak van egy részlete, melyben pontosan megtaláljuk Hviezdoslav későbbi, legtökéle­tesebb verskoszorújának, a Kr­vavé sonety-nek (Véres szonet­tek — ford. Rácz Olivér) egyik alapgondolatát: az emberi vér drága, hasznosabbra kell fordí­tani, inint oktalan pusztításra. Pavol Országh-Hviezdoslav arcképe Hviezdoslav nem felejtette! el az ifjúkori élményt, magyar költőideáljai mindig ideáljai maradtak, mert tudta, hogy né­pét nem az ő szellemük nyom­ja el, hanem ugyanaz a ma­gyar uralkodó osztály, mely el­len Petőfi és Arany is küzdött. Nem csodálkozhatunk azon, hogy amikor verseiben is fele­melte szavát a nép jogaiért, Petőfire és Aranyra hivatko­zott. Tudta, hogy a népét sze­rető költő nem lehet más né­pek elnyomóinak pártján. 1910- ben pedig, amikor a magyar forradalom viharmadara, Ady Endre megírta híres versét, A magyar jakobinusok dalát, az idős, már 61 éveb költő szlovák ódával válaszolt rá, amelyben Adyt a „derűsebb idők herold- jának“ nevezi és — Ady nyo­mán — erőteljesen rámutat ar­ra, hogy a dolgozó nép érdeke egy, legyen az magyar, szlo­vák vagy román: felszabadulni az elnyomók zsarnoksága alól. „Vágyunkból váljék közös aka­rat" — Hviezdoslav gyönyörű ódájának ezt a verssorát min­denkinek mélyen a szívébe kel­lene vésni. Nem csoda, hogy Hviezdos­lav, aki a szlovák irodalomnak nemcsak legnagyobb költője, hanem legjelentősebb műfordí­tója is, orosz, német, angol, lengyel költőkön kívül magyar poétáktól is sokat fordított, ell- sősorban Petőfitől és Aranytól. Elkészült Az ember tragédiájá nak teljes fordításával is, s ez­zel a tettével számos müveit nemzetét megelőzött. A szlovák írók folyóiratában, a Slovenské pohľady bán is ő oszlatta el a Petőfi elleni gyanakvást (akit a lapban előbb renegátnak ne­veztek), amikor a XX. század elején, két év alatt itt 42 Pe tőfí-vers fordítását közölte. Ez a 42 költemény kitűnő váloga­tás a magyar költő műveinek javából. Hviezdoslav magyarból való fordításai nagy értéket je­lentettek a két nép közéleldése szempontjából abban az idő­ben, amikor az uralkodó osz­tály érdeke a nemzetiségi torzsalkodás kiélezése volt. Ezt értékelte a magyar irodalmi életnek akkori vezető testüle te, a Kisfaludy Társaság is, amikor 1912 januárjában Hviez- doslavot levelező tagjává vá lasztotta. Hviezdoslav taggá választása alkalmából a Kisfaludy Társa­sághoz küldött levelében töb­bek közt ezt írja: „Valamint annak idején a soha nem várt megválasztásomban megnyil­vánult nagy kitüntetést, úgy az arra vonatkozólag most érke­zett oklevelet is hálás szívvel köszönöm. Megköszönöm azzal a biztosítással, hogy ez életem legszebb emlékei közé fog tar­tozni“. Amikor a nagy szlovák költő 1921-ben elhunyt, a szlo vák nép új államban, szabadab­ban élhette kulturális életét, de Hviezdoslav ekkor sem feled kezelt meg ifjúkori példaképei­ről. Egyik szlovák íróbarátja a halálára írt nekrológban meg­említi azt is, hogy halála pil­lanatában is ott volt éjjeliszek­rényen Arany János balladái­nak kötete. Dr. CSANDA SÁNDOR MEGJELENI A PÁRTELEí EZ ÉVI 2. SZÁMA A lapnak ez a száma „Hűen a lenini örökséghez“ címmel közül indító cikket az orosz és a nem­zetközi proletariátus halhatatlan vezére elhalálozásának 50. évfor­dulója alkalmából. A nagy alapos­sággal megírt cikk arra mutat rá, miért szükséges a lenini örökség hez való hűség mindig és minden körülmények között. A KGST létre­jöttének 25. évfordulója alkalmá­ból Vállvetve a további sikerek felé c. cikkben R. Rohlíček, a CSSZSZK miniszterelnök-helyette­se nyújt tájékoztatást e szerv múlt, jelen és jövő tevékenységéről. Az elmúlt év utolsó hónapjaiban le­zajlott nyilvános pártgyúlésekről és jelentőségükről a pártalap- szervczetek további munkájára nézve K. Simon, a CSKP KB pro­paganda- és agitációs osztályának helyettes vezetője számol be a lap olvasóinak. „Fokozzuk a kommu­nisták aktivitását és az alapszer­vezetek akcióképességét“ címmel J. Papp, a michalnvcei járási párt- bizottság vezető titkára méltatja a pártalapszcrvezetek irányítása, az aktivitásuk, kezdeményezésük és alkotókészségük fokozásáról való gondoskodást. J. Podroužek, a CSSZK művelődésügyi miniszte­rének helyettese „A műveltség — a szocialista társadalom fejlődésé­nek aktív tényezője“ c. cikkében a CSKP oktatás-ügyi politikáját elemzi, különös tekintettel tervezé­sére és a hivatás megválasztásá­ra. A lapban az „Erőnk teljéből tö­rekedjünk a CSKP XIV. kongresz- szusa határozatainak megvalósítá­sára“ c. blokkban a nemzeti bi­zottságok politikai-nevelő és szer­vező munkájáról, az ifjúságról va­ló gondoskodásról, a politikai ne­velés házainak tervszerű tevékeny­ségéről és a nők aktivitásának új fellendüléséről olvashatunk. Kü­lön figyelmet Érdemel a lapnak a Szabad utat a szemléletes ági tációnak c. új rovata, mely ha vonta két oldalon kiván foglalkoz­ni a szemléletes agitáció problé­máival. (Ezúttal a lap különbüző kérdésekre ad választ.) A béke kérdéseit és a nemzetközi mun­kásmozgalmat figyelemmel köve tők körében érdeklődésre tarthat számot A békés egymás mellett élés objektív forrásai, valamint A mozgalom egysége és akcióké pessége c. cikk, mely a kommu­nista és munkáspártok képvise­lőinek a Béke és Szocializmus c. folyóirat munkájával foglalko­zó prágai tanácskozásáról szól. Ugyancsak figyelemre méltó Az Ideológiai és a nevelőmunka je­lentősége, valamint szerepe a párt tevékenységében c. írás, mely a pártmunka ' marxi—lenini alapél veit taglalja. A „Testvérpártok életéből“ c. rovat Az egész párt és a nép ügye címmel közöl cikket az SZKP KB és a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa VII. üléséről (8. választási időszak), és ismerteti L. I. Brezs­nyev elvtársnak az ülésen elhang­zott beszámolóját. Az Erősítsük a haladó erők egységét c. cikk a Bangladesi KP II. kongresszusá­ról, a Magyar elvtársak körében c. cikk, az MSZMP tapasztalatairól, míg az Iráni kommunisták harc­ban a társadalom átalakításáért c. cikk Irán munkásosztályának áldozatos harcát ecseteli. Külön felhívjuk a lap olvasóinak figyel­mét Luis Padilla elvtársnak, a Bo­lívia Kommunista Pártja Központi Bizottsága tagjának a Strukturális válság és forradalmi folyamat La- tin-Amerikában című nagyon idő­szerű cikkére, mely az e földré­szen megnyilvánuló súlyos gazda­sági, szociális és politikai problé­mák gyökerére mutat rá. (kezes) A PANASZTEVÉS JOGA Minden polgárnak joga van bárki ellen panaszl emelnie, aki — véleménye szerint — nem teljesíti kötelességét akár az illetővel szemben, akár szélesebb összefüggésben. A pa­nasztevés jogát a Csehszlovák Szocialista Köztársaság alkotmányának 29. eikkelye rögzíti. Meg kell mondanunk, hogy a polgárok ezt a jogukat — ami a gyakorlatban az irányításban való részvételük egyik formáját jelenti — nagymértékben ki is használják. Az évek folyamán Szlová­kiában évente kb. 38 üüü panasz érkezik a minisztériumok­ba, a többi központi szervhez, a nemzeti bizottságokhoz és az általuk irányított szervekhez. A javaslatok, észrevételek és panaszok mintegy fele jogos vagy részben jogos. A panaszokat a polgárok tájékozatlanságán és szubjektív nézetükön kívül — ami gyakori motívum — legtöbbször a szervek irányító és ellenőrző tevékenységében mutatkozó hibák, a szocialista törvényesség és az állami fegyelem megszegése, valamint az emberek kérvényeinek bürokra­tikus elintézése váltja ki. Ezekben a napokban folyik a la­kosság javaslatai és panaszai múlt évi elintézésének az értékelése a minisztériumokban, a többi központi szervben és a nemzeti bizottságokban. Elkészítik az értékelés elem­zését, valamint a foganatosítandó intézkedések javaslatát, amit azután megtárgyalnak a miniszterek kollégiumai, a nemzeti bizottságuk tanácsai, valamint más szervek is. Az elemzés semmi esetre sem lehet csupán a benyújtott és elintézett panaszok satisztikai összegezése, hanem el kell végezni a fogyatékosságok és a hibák elemzését, okaik vizsgálatát, az irányító és az ellenőrző munka értékelését konkrét javaslatokkal és javító intézkedésekkel azokra a szakaszokra vonatkozólag, amelyeket a panaszok a legna­gyobb mértékben érintik. Semmi esetre sem szabad meg­ismétlődnie az olyan eseteknek, amelyek nemegyszer tör­téntek meg az elmúlt évek folyamán, amikor pl. a járási nemzeti bizottság tanácsa megelégedett csupán „a panaszok elintézéséről szóló jelentés tudomásul vételével“. Az év folyamán nagyabb gondot kellene lordítani a pa­naszuk határidőn belüli elintézésére, a személyes felelősség megállapítására, valamint a következmények levonására a panaszok helytelen és késedelmes elintézése és a javító intézkedések nem teljesítése esetén. Eddig ugyanis még nem juttatják következetesen érvényre azt az alapelvet, hogy az a panasz, amelynek jogosultságát a vizsgálat során bebizonyították, csak akkor tekinthető elintézettnek, ha nemcsak javító intézkedést javasolnak, de az intézkedési a gyakorlatban meg is valósítják. A polgárok javaslatainak és panaszainak elintézése terén új korszak előtt állunk, mivel egy külön törvény fog róla gondoskodni. Eddig ugyanis az a helyzet, hogy az 1958-ban kiadott 150. számú kormányrendelet alapján irányítják a panaszuk intézését, amely már eléggé elavult, és nem felel meg teljesen a gyakorlat igényeinek. Végül is a lakosság­nak és a szervezeteknek az a joga, hogy javaslataikkal és panaszaikkal a képviseleti és a többi állami szervhez for­dulhatnak az alkotmányos politikai jogok közé tartozik és különleges törvénnyel kellene érvényre juttatni. Az új törvénynek nagyobb hatálya lesz és a panaszok, észrevéte­lek, javaslatok elintézése szempontjából azokra a szervekre is fog vonatkozni, amelyek nem tartoznak a kormány ha­táskörébe. és amelyekre az eddig érvényes rendelet nem vonatkozott. A törvény leegyszerűsíti és pontosabbá teszi a panaszok elintézését — kettőság éis az igen költséges vizsgálat esetén — anélkül, hogy bármi módon is korlátoz­ná a polgáruk és a szervezetek panasztevési jogát. Az új törvény, de főleg a jelenleg folyó értékelés felelős­ségteljesebb elvégzése járul majd hozzá ahhoz, hogy e le­hetőségek kihasználása még hatásosabb eszközévé váljon a lakosság irányításban való részvételének és a fogyaté­kosságok kiküszöbölésének. JAROSLAV MESKO Az utóbbi időben a konténeres szállítás rohamosan fejlődik az egész világon. A konténerek gyorsabbá teszik a szállítást és csök­kentik a költségeket. Krakkóban forgalomba helyezték az új kon­ténerátrakó állomást. A konténerek vonatokról teherautókra va­ló átrakása kb. 10 percig tart, ami jelentős időmegtakarítást je­lent. Az ilyen típusú átrakodóállomás már a negyedik Lengyelor­szágban. Felvételünk a krakkói konténer-átrakóállomásról ké­szült. (Felvétel: ČSTK — CAF)

Next

/
Oldalképek
Tartalom