Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-03 / 5. szám, Vasárnapi Új Szó

Egy délutánon A terített asztalok mögött közel hatvan, munkában megöregedett, deres hajú férfi és nő, az alkalomhoz illő ünnepi ruhában foglalt helyet, amikor a rimaszom­bati konzervgyár vezetői találkozóra hívták a nyugdí­jasokat. Jankovics András bácsi, aki 85 éves, s ponto­san 55 évvel ezelőtt lépte át éleltében először a gyár kapuját, bizony megilletődéssel vette kezébe a meg­hívót, hisz 20 éve vonult nyugdíjba. De amikor megér­kezett, s már a gyárudvaron ismerős arcokat látott, egykori munkatársait, akik szintén nyugdíjasok, felol­dódott megilletődöttsége. A gyúr mai vezetői őt is, a többieket is szeretettel fo­gadták. Egymásnak adták át a szót, s a nyugdíjasok­nak sok-sok érdekeset mondtak. Szavaikból kitűnt, hogy 20 évvel ezelőtt még az évi 30 millió koronát sem érte el a gyár bruttó-termellése, s napjainkban a 115 millió koronás évi terv feladatait is sikeresen tel­jesítik, pedig a dolgozók létszáma lényegesen azóta sem változott. Inkább a berendezések, melyekkel dol­gozni „gyerekjáték“ a régebbi, kezdetleges gépekhez viszonyítva. Azután műsor következett, melynek szünetében job­ban szemügyre! vették egymást az egykori munkatár­sak. Gyorsan meg is állapították, hogy András bácsin kívül a megjelentek közül már csak a 76 esztendős Sza­bó Juliska néni számít a törzsgárda tagjának. Az 1910-es években került a gyárba. Talán 8 éves lehetett, amikor kazánfűtő édesapja révén napi - 50 filléres munkabérért alkalmazta a gyártulajdonos. A műsor után ajándékcsomagokat kaptak a meghívot­tak, majd néhány pohár borocska mellett az esti órákig beszélgettek egymással, a gyár vezetőivel. Nagyon ör­vendtek a találkozónak, mert tapasztalták, hogy túl azon, hogy jogosan élvezik a nyugdíj formájában az állam támogatását, a gyár mai munkásnemzedéke sem feledkezett metg róluk. Örvendtek, mert egy délutánon ismét övék volt a gyár. Hacsi Attila Ki. mit tud? Az idén valóban nagy­szabásúnak ígérkezik a komáromi járás népműve­lői által szervezett „KI mit tud?“ vetélkedő. Ed­dig ugyanis több, mint 80 versenyző jelentette be részvételét. A vetélkedő színhelye az idén Koláro­vo (Gúta) város lesz. m Ügyes méiiész A Lučeneci (Losonci) Állami Gazdaság Panické Dravce-i (panyidaróci) részlegének méhésze. Föl­di István, aki 140 méhcsa­ládot gondoz, egy óv alatt 21279 koronával túltelje­sítette a tervben előirány­zott bevételt. Kelemen Lajos 1974. II. 3. Időben Járási viszonylatban a lévai járás egyik legna­gyobb tűzoltószervezete a palásti. A tagok létszáma 234. Ez annyit jelent, hogy a lakosok több mint 1Ď százaléka tagja a szervezetnek. Matyó István elnök, Bobor József pa­rancsnok és Farkas László titkár irányításával min­den tervezett akciót, fel­adatot időben teljesítenek a tűzoltók. Legutóbb pél­dául tűzbiztonsági ellenőr­zést tartottak 426 lakóház­ban és 9 középületben. Tevékeny a szervezet női raja is. Egyébként a pa­lásti tűzoltók időben ké­szen állnak a tűzvédelem­re. Sikerrel vettek részt két nagyobb erdőtűz elol­tásában, két alkalommal pedig épületben keletke­zett tűz eloltásában. Je­lenleg a szervezet tagjai közül huszonhatan váromá­nyosai a „Példás tűzoltó“ jelvénynek. Veress Vilmos Nagyszerű előadó Košicén az iskolákban, a diákotthonokban mosta­nában gyakran tart elő­adást a fiatalok körében Plakinger János 'elvtárs, aki annak idején, mint ez­redes vett részt a Szlovák Nemzeti Felkelés harcai­ban. Olyan közvetlen mó­don, természetesen beszél a fiatalokkal, hogy azok szinte önkéntelenül is fi­gyelnek. Szavai nyomán megelevenednek a múlt eseményei, szinte láttatja azokat. Sohasem önmaga tetteiről beszél, hanem másokéról. Az egyik elő­adás után még külön is beszélgettem vela Szabad­kozva, szerényen, de még­is megmutatta mind a hét kitüntetését. Elmondta, hogy főleg annak a „Ha­dikereszt“ elnevezésű ki­tüntetésnek örvend, me­lyet annak idején szemé­lyesen vett át jelenlegi köztársasági elnökünktől. Közben megindokolta azt is, hogy milyen céllal tart­ja előadásait. Szó szerint ezt mondta: „Már 68 éves vagyok, 1967 óta nyugdí­jas, nem akarom magamat népszerűsíteni, nem aka­rok saját érdemeimmel dicsekedni, de azt aka­rom, hogy a fiatalok meg­értsék, megismerjék a há­ború szörnyűségeit, s ők is harcoljanak azért, hogy ne legyen háború. Jó mun­kával, tanulással harcolja­nak.“ Nem utasít vissza egyet­len meghívást sem, ha előadásra, beszélgetésre hívják. Sőt, örvend, ha fiatalok körében lehet. Oly színesen, érdekesen beszél, oly meggyőződés­sel, mintha igazi harcra, küzdelemre kellett biztat­nia önmagát és harcostár­sait. Nagyszerű előadó, s a fiatalok szívesen hall­gatják. Zolczer János Csütörtökönként Stúrovóban (Párkány­ban) a nyugdíjasok klub­ja Kipke Károly vezetésé­vel eredményesen tevé­kenykedik már tizenegye­dik éve. A klub minden­nap nyitva tart. Csütörtö­könként azonban nemcsak a férfiak, hanem a nyug­díjas nők, asszonyok is eljönnek Csütörtök az ő napjuk. Igaz, hogy minden hónap első csütörtökjén a járási nemzeti bizottság képviselői rendszeresen fogadónapot tartanak a klubban. De gyakran ren­deznek előadásokat és be­szélgetéseket is csütörtö­könként. Sánta Margit OpoCno várához fűződik a cseh Kőmíves Kelemenné története: „Zazdéná“ („A befalazott asszony“) című bal­ladájában Karéi Jaromír Erben írta meg. A monda sze­rint a hajdani várúr, Mikuláš Trčka hűtlenség miatt fa- laztatta bel feleségét. A 16. századbeli féltékenységi drá­ma úgy látszik valóban megtörtént, mert megtudtuk, hogy évtizedekkel ezelőtt egy várjavítás alkalmával az egyik falrészben találtak egy női csontvázat. Nincs is a dologban semmi valószínűtlen, mert Opočno urai — a várat 1495 és 1635 közt birtokló Trčka család — vérszomjas és bosszúálló urak voltak. Ily régi korszak­ba nyúlnak vissza e táj népének forradalmi hagyomá­nyai. Václav PotoCek egyik tanulmányában, ahol a feu­dalizmus korával s a jobbágyság helyzetével foglalko­zik, írja: „Rendkívül erős összeütközésekre 1620 után került sor. Opočno és vidéke parasztjainak már első felkelése után 1621-ben nagy volt a vérengzés, 500 pa­rasztot a helyszínen felakasztottak, több mint 600-at börtönbe vetettek, levágták az orrukat, a fülüket s a hátukra bélyeget sütöttek.“ A történelem azt is fel­jegyzi, hogy a mf jtorlás nem riasztotta vissza az el­nyomottakat, már hét évvel később négyezres felkelő parasztsereg foglalta el Opočnot s más városokat is. A cseh urak belviszályái folytán a vár nemsokára a Colloredo-Mansfeld család kezére került, mely kevésbé volt véres, de aniál kíméletlelnebbül zsákmányolta ki a népet századokon át, 1945-ig. A város főterén szo­bor áll, amely a parasztok és munkások egységét jel­képezi és elnyomok és kizsákmányolók eJ»«ni harcban. n*ántó György Nagyszerű munkacsoport Komáromban a PRIEMKO vállalat lakatos brigádjának csak 6 tagja van. Lehet, hogy létszám szerint kicsiny ez a munkacsoport, de valójában nagyszerű. Erdélyi Miklós vezetésével ők, Farkas Tibor, Kelkó Melichar, Priškin Juraj, Szalay Imre és Csernyánszky László vol­tak azok, akik elsőként az üzemben beneveztek a szo­cialista munkabrigád címért folyó versenybe. Ügy ter­vezik, hogy a Szlovák Nemzeti Feílkelés 30. évforduló­jára meg is szerzik ezt a címet. A munkacsoport min­degyik tagja kommunista, milicista, s számukra termé-- szetes, hogy a munkatervet nemcsak teljesíteni, de túl­teljesíteni is illő. Kolozst Ernő Monda és valóság Nyugdíjasok napja A galántai járásban mos­tanában több községben is megrendezték a nyugdíja­sok napját. Dolný Chotár (Alsóhatár) községben elő­ször került sor ilyen jelle­gű rendezvényre. Főleg a nőszövetség tagjainak kö­szönhető megvalósítása. Frankó Katalin tanítónő, a szervezet elnöke volt a kezdeményező. A nyugdíjasok körében nagy sikere volt a rendezvénynek. Emlegették is a végén: A jövőben is­mét találkozunk majd! Kráľov Brod (Királyrév) községben a meghívott nyugdíjasokat Borsányi Pál iskolaigazgató, a hnb szociális bizottságának el­nöke üdvözölte. Ünnepi beszédet Szíjjártóné, a Nőszövetség helyi szerve­zetének elnöke tartott. Utá­na műsor következett, majd a vadászok szerveze­te ízletes őzgulyással ven­dégelte meg a nyugdíjaso­kat. A község legidősebb lakosait külön felköszön- tötték. A 93 éves Papp István, a 85 esztendős Ko­csis Gizella és Szabó Má­ria meghatódottan fogad­ták az üdvözleteket. Ter­mészetesen, az ünnepség végén ebben a községben Is elhatározták a rende­zők és a meghívottak, hogy a jövőben rendszere­sen megtartják majd a nyugdíjasok napját. Bedecs Rudolf Megérdemelte A galántai Járási Ipari Vállalat üzemi pártszerve­zete is fontos feladatnak tartja a politikai nevelő munka kiszélesítését, a tagok létszámának növelé­sét. Főleg azokat a fiata­lokat veszi fed, akik a munkához való viszonyuk és magatartásuk alapján megérdemlik. Ezek közé tartozik Dvorská Mária, aki a csomagoló részleg dolgozója. Munkája bizony nehéz, mégis gyakran se gít a többieknek, csakhogy az áru minél hamarabb a raktárba kerüljön. Két gyermekéről egymaga gon­doskodik, s ennek ellenére tevékeny a társadalmi fel­adatok teljesítése terén is. Tagja a részleg szak- szervezeti vezetőségének és az üzem nőszövetségi szervezete példás tevé­kenysége nyomán a Nőszö- vetség Központi Bizottsá­gába jelölte, javasolta. Kiss Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom