Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-27 / 49. szám, szerda

események margójára ▼ AZ NDK KÜLDÖTTSÉGE KUBÁBAN MEGÁLLAPODÁS SAIGONBAN Az NDK párt- és kormányküldöttsége Erich Honeckkerrel, a Né­met Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága első titkárával gz élén kubai hivatalos látogatása folyamán visszatért ország­járó körútjáról és hétfőn este a havannai Forradalom-palotában ünnepi fogadást adott Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkára, a kubai forradalmi kormány el­nöke tiszteletére. A fogadás rendkívül szívélyes baráti légkörben folyt le. Képünkön az NDK párt- és kormányküldöttségének a havannai Ernst Thülmann Intézetben telt látogatása alkalmával készült. Erich Honecker az NSZEP Központi Bizottságának első titkára barátságosan beszélget az intézet egyik dolgozójával. (Tetefoto ČSTK — ZB) Mentsék meg Gorvalánt! Csehszlovákia ENSZ közbelépést követel New York — New York-ban ENSZ emberi joogkkal fog­lalkozó bizottságának ülésén Bulgária, Csehszlovákia, az NDK, Lengyelország, a Szovjet­unió és más országok képvise­lőt felszólalásaikban teljes mér­tékben támogatták azt a köve­telést, hogy az ENSZ vezető té­nyezői tegyenek sürgős lépése­ket Luis Corvalan, a Chilei Kommunista Párt főtitkára ás más chilei hazafiak életének megmentésére. Dr. Ladislav Smíd nagykövet, hazánk állandó ENSZ-képvise- lője hangsúlyozta, hogy Luis Corvalan és más kimagasló chilei tényezők, akiket jelenleg halálos veszély fenyeget, min­dig a demokratikus alapelvek érvényesítésére és a törvényes­ség betartására törekedtek az országban. Egyetlen bünük az — amint Hortensia Allende asszony az ENSZ főtitkárához 1973. december 30-án írt leve­lében hangsúlyozta — hogy Allende elnök kormányában dolgoztak és e kormányt tá­mogatták. „Napról napra több bizonyí­ték tanúskodik az alapvető em­beri jogok megsértéséről a nemzetközi jog általánosan el­ismert alapelveinek megsérté­séről Chilében. A világ közvé­leményét megrendítik a szem­tanúk, közöttük számos neves nyugati politikai és közéleti té­nyező, beszámolót. E beszámo­lók rámutatnak, hogy a múlt év szeptembere óta Chilében több ezer embert gyilkoltak meg, a chilei családok ezreit ember­telen bánásmódban részesítet­ték. Az országban még min­dig csaknem 20 000 politikai fogoly van, közöttük ártatlan kis gyermekek is, — jelentette ki Smíd nagykövet. E tragikus helyzet megköve­teli, hogy az Egyesült Nemze­tek Szervezete, amely alapok­mányában az egyik alapvető elvként tűzte ki az emberi mél­tóság védelmét, emelje fel sza­vát Luis Corvalan és a többi chilei politikai fogoly életének megmentése és szabadonbocsá- tásuk érdekében — mondotta a továbbiakban Smíd nagykövet. Felszólalása végén felhívta az ENSZ-bizottság valamennyi tagját, támogassák Allende asz- szonynak azt a javaslatát, hogy a chilei helyzet mindaddig a bizottság napirendjén marad­jon, míg a chilei junta folytat­ja az emberi jogok durva meg­sértését. Uffiü KISLEXIKON Új típusú munkáspárti kormányt London — „A bányászok el­utasítják azt az érvet, hogy más szakszervezeti tagok nem kö­vetelhetnek béremelést azért, mert ezzel ártanának a bányá­szoknak“ — jelentette ki Mick McGahey, Nagy-Britannia Kom­munista Pártja Politikai Bizott­ságának tagja, egy londoni vá­lasztási gyűlésen. McGahey be­szédében Gordon McLeannan kommunista jelöltet támogatta. Hangsúlyozta, hogy a bányá­szok csupán igazságos bért kö­vetelnek munkájukért. A kommunisták új típusú mun­káspárti kormányt akarnak, amely szocialista politikát foly­tatna. „A munkások eddig nem a legjobb tapasztalatokat szerezték a munkáspárti kormá­nyokkal és ezért kijelentjük: munkáspárti kormányt és kom­munista képviselőket akarunk" — hangsúlyozta McGahey. John Gollan, Nagy-Britannia Kommunista Pártja főtitkára Lochgelly városban Alex Max­well kommunista jelölt támo­gatására mondott beszédében ugyancsak hangsúlyozta, hogy Nagy-Britanniúnak másfajta munkáspárti kormányra van szüksége, mint amilyenek a múltbeli munkáspárti kormá­nyok voltak. Olyan kormányra van szüksége, amely szembe­száll a nagytőkével és valóban a munkásság érdekeit védelme­zi. A múlt év novemberétől túl óra megtagadásával, 1973. feb­ruár 10. óta pedig munkabe­szüntetéssel küzd Nagy-Britan nia 270 ezer szénbányásza az infláció megfékezéséért, a ma­gasabb bérekért. A bányászok kai szolidaritást vállaltak a szállító munkások, a mozdony- vezetők és a gázgyári munká sok is. A nyugatnémet közalkalma zottak (közlekedési, köztiszta sági, postai és rendőrségi dől gozók) február 11-én kezdtek béremelési sztrájkot, amellyel sikerült 11 százalékos béreme­lést kiharcolniuk. A fémipar dolgozói 15—18 százalékos bér­emelést követelnek a munkál­tatók 8,5 százalékos ajánlatá­val szemben. A dolgozók múlt év végi megmozdulásai idején az NSZK-ban dolgozó 2,5 mil­lió vendégmunkásból 150 ezer veszítette el a munkahelyét. Olaszországban erősödik a szakszervezeti mozgalom. En­nek jele a február végére hir­detett általános politikai sztrájk is. A szakszervezeti mozgalom a legtöbb európai országban már a 19. században kialakult, az önsegélyező pénztáraktól a 20. században eljutott az egységes, országos szakmaközi központo­kig. A 40-es évekig elsősorban Európában működtek a szak- szervezetek. 1945. után a Szak- szervezeti Világszövetség kere­tében rövid időre létrejött az európai szakszervezetek egysé­ge, amely uz imperialista hideg, háborús politika következtében Saigon, Hanoi — A dél-viet­nami felek kétoldalú katonai vegyes bizottságának küldött­ségvezetői Saigonban megálla­podtak abban, hogy február 27-én megkezdik és március 4-ig befejezik a jelenlegi fogolycse­re harmadik szakaszát és köl­csönösen szabadon bocsátanak összesen 1338 foglyot. A két fél korábbi megállapo­dása értelmében a február 8-án felújított fogolycserét — amely­nek keretében több mint négy­ezer katonai és polgári sze­mély nyeri vissza szabadságát — március 1-ig kellett volna befejezni. Az akció lebonyolítá­sát azonban Saigon a legkülön­bözőbb ürügyekkel akadályoz­ta. Phuomg Nam őrnagy, a DIFK-küídöttség szóvivője rá­mutatott, hogy a jelenlegi fo­golycsere harmadik szakaszával kapcsolatos tárgyalások a na­pokban azért jutottak zsákut­cába, mert a Thieu-kormányzat képviselői hol helikopterhiány­ra, hol a kedvezőtlen időjárási viszonyokra hivatkozva kés­leltették az akció lebonyolítá­sát, legutóbb pedig nem voltak hajlandók hozzájárulni a DIFK javaslatához, hogy a foglyo­kat két helyen, a Mekong-del- tavidékén lévő Rach Gia, vala­mint a Saigontól délkeletre fekvő Phuoc Tuy térségében ad­ják át. „A sorozatos saigoni kor­mányátalakítások a rezsim el­szigetelődéséről és hanyatlásá­ról tanúskodnak“ — írja kom­mentárjában a Quang Dói Nhan Dán, a VDK néphadseregének lapja. A lap emlékeztet arra, hogy Nguyen Van Thieu egy hét le­forgása alatt kormányátalakí­tást, a hadseregben pedig „tisztogatást“ hajtott végre. El­mozdított tisztségéből hat mi­nisztert, 15 tábornokot, öt tar­tományi főnököt és egy pol­gármestert. A rezsim a katasztrófa szélé­re sodorta az országot: 1973- ban a devizatartalékok jelentő­sen csökkentek, az infláció 65 százalékkal emelkedett. a piasztert pedig 19 százalékkal leértékelték. Thieu a „kormányátalakítás“ és a „hadsereg átszervezése“ útján szeretné orvosolni a ka- tasztrófális helyzetet. Még na­gyobb jogkört akar összponto­sítani saját kezében, hogy job­ban szolgálhassa amerikai gaz­dáit. A Dél-vietnami Köztársaság külügyminisztériumának szóvi­vője közölte, hogy a saigoni kormányzat február 16-tól 20-ig 2869 alkalommal sértette meg a tűzszünetet. Ugyanezen idő alatt tüzérsége és légiereje több alkalommal támadta a felszabadított övezeteket. A saigoni rezsim 1973. ja­nuár 18-a, a tűzszünet hatály­balépése óta összesen 331196 alkalommal szegte meg a tűz­szünetet. MÁRCIUSBAN ÚJABB OLAJKONFERENCIA Washington — Az USA fővá­rosában megkezdte munkáját 12 kőolajimportáló tőkésország szakértőinek tanácskozása, melyre a két héttel ezelőtti washingtoni olajértekezleten született megállapodások alap­ján került sor. Az akkori washingtoni érte­kezleten részt vevő országok közül csupán Franciaország nem képviselteti magát a ta­nácskozáson, egyébként azon­ban több más közös piaci or­szág Is közölte, hogy nem ért' egyet a tanácskozás ilyen sür­gős összehívásával. Az amerikai külügyminisztérium közlése sze­rint az értekezlet kizárólag szervezett és eljárási problé­mákkal foglalkozik. Az értekezlet résztvevői csak abban állapodtak meg, hogy március 13-án és 14-én Brüsz- szelben újabb tanácskozásra gyűlnek össze. Katonai zendülés Eritreában Addisz Abeba — Az etióplai fővárosból érkezett jelentések szerint a hadsereg második hadosztálya megszállta Eritrea kormányzóság központját, Asz- mara városát. A fellázadt egy­ségek megszállták a város ösz- szes stratégiai fontosságú épü­leteit és Intézményeit. Egyelőre azt sem lehet tud­ni, hogy a hadsereg megmoz­dulása kormányellenes jelle gű-e, vagy az alacsony zsold elleni tüntetés. Az AFP tudósítója biztos for­rásra hivatkozva jelentette, hogy nincs légi összeköttetés Addisz Abeba és Aszmara kö­zött Egyes meg nem erősített ér­tesülések szerint a második hadsereg parancsnokát és Erit­rea főkormányzóját a lázadó tisztek letartóztatták. az évtized végére felbomlott. Franciaországban és Olaszor­szágban a baloldali erők befo­lyása következtében osztályhar­cos szellemben folyt a szak- szervezeti munka. Más országok mozgalmainak élére kerülő reformista szak­SZTRÁJKHULLÁM NYUGATI szervezeti vezetők a munka­adókkal és az állammal való együttműködés új formáit ala­kították ki. A hatvanas évektől a dolgozó tömegek a napi gaz­dasági követelések mellett a monopóliumokkal szembeni ha­tározott fellépést, a munkanél­küliség megszüntetését, az Inf­láció megállítását, a szakszer­vezeti jogokat korlátozó törvé­nyek megszűntetését és mély­reható szociális reformokat kö­vetelnek. Ezt a törekvést jelzi a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok szakszervezetei közöt­ti kapcsolatok fejlesztése. En­nek szellemében jött létre az európai ' szakszervezeti konfe­rencia előkészítése ez óv ele­jén Genfben. A földrészünk szervezett dol­gozóinak száma 150 millió. A legnagyobb taglétszámú szerve­zet az 1945. október 3-án Pá­rizsban alakult Szakszervezeti Világszövetség. 116 millió euró­pai dolgozót képvisel, 6 millió a nyugat-európai, 110 millió tag pedig a szocialista országok szakszervezeteihez tartozik. Programjában a szakszervezeti jogok chartája, szolidaritási alap létrehozása, társadalom­biztosítási charta, a dolgozó if­júság és a nők követelései, az analfabétizmus elleni harc, a szakképzés, a szolidaritási ak­ciók, valamint a szakszervezeti káderkópzés szerepel. A Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége a Mar- shall-tervet támogató brit, hol­land és amerikai szakszerveze­tek kezdeményezésére 1949. de­cember 7-én alakult Londonban. Nyugat-Európában működő szervezetei 26 millió tagot tö­mörítenék. Feladatának a dol­gozók jogainak érvényesítését tekinti a vállalatokkal és az állammal való kapcsolatai ré­vén, az adott társadalmi- és gazdasági rendszer keretein be­lül. A Munka Világszövetsége Nyugat-Európában 4 milliós tag­létszámú. 1920-ban alakult Ke­resztény Szakszervezetek Nem­zetközi Szövetsége néven. A mai nevét 1968-ban vette fel. Kezdetben az 1891-ben kiadott Rerum Novarum pápai encikli- ka alapján állt, csak a munká­sok és a tőkések egymásra utaltságát hirdette. Az utóbbi időben a szakszervezetek egy­re inkább világi jelleget öltöt­tek, az osztályharcos szakszer­vezetekhez közeledve, gyakran közös akcióban vesznek részt - velük. Az autonóm szervezetekhez 4 millió szervezett dolgozó tar­tozik. —TERRA— Rendkívüli ülésszak Bumedien algériai államfő javaslatára ez óv április 9-én összeül az Egyesült Nemzetek Szervezete rendkívüli üléssza­ka, hogy megvitassa az energia- válsággal, valamint a gazda­ságfejlesztéssel összefüggő problémákat. Kétségtelen, hogy a rendkívüli ülésszak napirend­je — bár mindössze két pont­ba tömöríthető — felöleli a. nemzetközi politikai élettel kapcsolatos valamennyi lénye­ges problémát. Nem kevesebb­ről van sző, mint a fejlődő or­szágok helyzetének megvitatá­sáról, a fejlett nyugati kapita­lista országok energetikát krí­ziséről és természetesen azok­ról a valutáris kérdésekről, amelyeket az előbb említett té­makörök határoznak meg. A rendkívüli ülésszak összehívá­sa egyúttal azt Is jelzi, hogy az eaiergiaválság nem oldható meg csupán a fejlett kapita­lista országok szintjén, mint ahogy azt a Fehér Házban el­képzelték. A Washingtonba összehívott olajértekezlet te­hát nem váltotta be a hozzáfű­zött reményeket és éppen ezért válik szükségessé, hogy széles körű nemzetközi főrumon vitas­sák meg a jövő útját az érde­kelt felek. Felvetődik a kérdés, vajon a nyugati világ eoepgett- kai válsága mennyiben függ össze a gazdaságfejlesztés problémáival. Nos, arról van sző, hogy a fejlődő országok, amelyek többek között a kőolaj jelentős hányadát „szolgáltat­ják“ az iparilag fejlett kapita­lista államok számára, immár végérvényesen pontot szeret­nének tenni a neokolonialista mesterkedések mögé. Nyilván­való tény ugyanis, hogy a nem­zetközi olajmonopóliumok bu­sás profitot húznak a fejlődő országok rovására és ezzel egy­idejűleg nem hajlandók tudo­másul vonni a szóban forgó or­szágok egyéb szükségleteit. Itt kapcsolódik tehát az energe­tikai krízis a gazdaságfejlesz­tés problematikájához. Az olaj­fegyver hatásosnak bizonyult. Ráébresztette a nyugati kapita­lista országokat arra, hogy kor­látozottak a lehetőségeik és nem feszíthetik végsőkig a hú­rokat. A fejlődő országok gaz­daságfejlesztési programja im­már több magas szintű nemzet­közi tanácskozás napirendjét alkotta. Eddig azonban csupán „szép szavak“ hangzottak el, viszont a nemzetközi monopó­liumok nem voltak hajlandók „komolyan“ kezelni a kérdést. Vitathatatlan, hogy a bő nyers­anyag-készletekkel rendelkező fejlődő országok nem bocsát­hatják áruba nemzetgazdasági kincseiket olyan körülmények között, amelynek nem biztosít­ják számukra a távlati fejlődés lehetőségeit. Tehát valamit, va­lamiért. És ezt az elvet — bár nem újkeletű — tiszteletben kell tartani Washingtonban, Londonban, Bonnban, Párizsban egyaránt. Nem túlzás, ha a nemzetközi politikai megfigyelők történel­mi jelentőségű „változásokat“ helyeznek kilátásba a közeljö­vőben. Nem túlzás pedig azért, mert a fejlődő országok ma már kellő bázissal és háttérrel rendelkeznek ahhoz, hogy fel­tételeket szabjanak a magasabb fejlettségi fokot elérő országok­nak. Ez viszont végeredmény­ben a szocialista közösség utób­bi esztendőkben tapasztalható rohamos felerősödésének tulaj­donítható. Nyilvánvaló, hogy a szocialista országok önzetlen segélynyújtása nemzetközi po­litikai vonatkozásban is meg­tette a maga hatását. Sikerült elérni, hogy a fejlődő orszá­gok egyenlő partnerként tár­gyalhatnak a fejlett kapitalis­ta országokkal. Éppen ezért megkülönböztetett jelentőségű az ENSZ rendkívüli ülésszaka, amely arra hivatott, hogy a legmagasabb szintű nemzetközi fórumon hozzon döntéseket a közeljövő fejlődési Irányáról. (bpij

Next

/
Oldalképek
Tartalom