Új Szó, 1974. február (27. évfolyam, 27-50. szám)

1974-02-23 / 46. szám, szombat

HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK A LENINI BtKEPOLľfIKA SZELLEMÉBEN rgy teljes héten át a világpolitikai események előteré­E ben állott Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter párizsi, majd római látogatása. A látogatásról kiadott közle­mény, a sajtóértekezleteken adott válaszok igazolták, hogy a szovjet külpolitika képviselőjének látogatása során földré­szünk felette fontos békéjének biztosításáról, az enyhülés fo­lyamatának további erősítéséről, a közös érdekű kérdések megoldásában való előrehaladás meggyorsításáról, előségíté- séról volt szó. Az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott bé­keprogram megvalósítása során több mint bevett szokássá váltak a szovjet vezetők politikai konzultációi egyes nyuga­ti vezetőkkel, akiknek országai hajlandók együttműködni a szocialista országokkal az európai biztonság és a békés együttműködés megteremtésén. Mondhatnánk: a következetes és elvszerű, félremagyarázhatatlanul a megjelölt célra irányu­ló szovjet külpolitika egyik alapvető lenini módszere lett a politikai konzultáció, amely valójában a hidegháború áldatlan örökének fokozatos és vépleqes felszámolását jelenti. Pakisztán elismerte Bangladesi Megkezdődött az Iszlám értekezlet $ Párizsban — Moszkva előtt Gromiko elvtárs látogatásá­nak jelentőségét az is emeli, hogy nemcsak a szovjetország külügyminiszteri tisztségét töl­ti be, hanem az SZKP Politikai Bizottságának is a tagja, s így igen széles körű felhatalmazás­sal tárgyal. Párizsi látogatását két okból is nagy érdeklődés előzte meg. Először is a szovjet—amerikai csúcsértekezlet és ebből az al­kalomból megkötött fontos megállapodások aláírása óta bizonyos nyugati körök, ame­lyek nem rejtik véka alá, hogy nem érdekük a feszültség eny­hülése és az európai népek kölcsönös megértésének egyen- getése, szerettek volna valami­lyen éket verni a Szovjetunió és Franciaország között az utóbbi időben kialakuló baráti és együttműködési kapcsolatok közé, azt híresztelve, hogy Moszkva állítólag Párizs rová­sára bocsátkozott alkudozásba Washingtonnal. Ezeknek a cí­mére hangzott el a szovjet külügyminiszter kijelentése, amely nemcsak találó választ adott a hidegháborús békeron- tóknak, hanem nagyszerűen jellemezte országa politikáját is: „A Szovjetuniónak nincs kétféle külpolitikája, egy kül­politikája az Egyesült Államok és egy pedig Franciaország számára. Egyetlen külpolitikai vonala van, amelyet az SZKP XXIV. kongresszusa határozott el, és amely a nemzetközi eny­hülést, a világ békéjét tette a politika központjává. A szov­jet kormány minden külpoliti­kai törekvése, minden erőfeszí­tése ennek a külpolitikai elv­nek gyakorlati megvalósítását szolgálja“. Gromiko párizsi tárgyalásai­nak eredményei azt bizonyít­ják, hogy a két ország évek­kel ezelőtt megkezdődött ter­mékeny együttműködése, to­vább folytatódik, minőségileg egyre magasabb szinten való­sul meg mindkét hatalom és az európai közösség javára. Na­gyon fontos körülmény, hogy a két különböző társadalmi rendszerhez tartozó hatalom nézetei szinte azonosak egy olyan fontos kérdésben, mint amilyen a közel-keleti helyzet megítélése. Franciaország a legutóbbi washingtoni értekez­leten presztízsveszteséget szenvedett, mert állásponjtával elszigetelődött a többi nyugat- európai országtól, amely az olajkérdésben többé-kevésbé Washington hatása alá került. Franciaország a közel-keleti kérdésben tanúsított követke­zetes magatartásával azonban a jövőben szövetségesre lelhet a haladó arab országok tábo­rában, s ez végeredményben az országot jelenleg szintén sújtó energiaválság enyhítésé­hez, illetve megoldásához ve­zethet. Másodszor Gromiko külügy­miniszter még egy fontos meg­bízatást teljesített Párizsban: előkészítette Pompidou elnök moszkvai látogatását, amelyre felső döntés alapján március első felében kerül sor. Most, amikor a szovjet— francia együttműködésben újabb nagy lépésre került sor, mi­után Észak-Svédország térségé­ben közös szovjet—francia lég­köri sugárkutatás, az északi fénnyel kapcsolatos kutatás és egyéb kísérletek folynak, Pom­pidou elnök moszkvai látogatá­sától az együttműködés továb­bi erősítését és a politikai konzultációkon is további elő­rehaladást várnak. Különösen a fegyverkorlátozási és hadse­gcsökkentési tárgyalások, va- • umint az európai biztonsági és együttműködési értekezlet kér­désében várnak közeledést Franciaország részéről, mi­után szovjet részről kifejezték, hogy a szocialista nagyhatalom a tárgyalások mielőbbi gyors sikeres befejezését óhajtaná. @ A jubileumi évben Gromiko elvtárs római láto­gatására a szovjet—olasz dip­lomáciai kapcsolatok felvétele 50. évfordulójának idején ke­rült sor. Ez a körülmény emelte a látogatás jelentősé­gét. Andrej Gromiko látogatást tett Leone köztársasági elnök­nél, Rumor miniszterelnöknél, Aldo Moro külügyminiszternél, Fanfani keresztény demokrata pártvezetőnél és magánsze­mélyként a római katolikus egyház feje is fogadta őt. A tárgyalásokról kiadott köz­lemény is hangsúlyozta, hogy az európai béke biztosításával összefüggő kérdésekről, a két országnak az európai enyhülé­si folyamat és a nemzetközi békés együttműködés elősegí­tésében való szerepvállalásá­ról tárgyaltak. Nem véletlenül jegyezte meg Aldo Moro kül­ügyminiszter: „Minden okunk megvan a mély és őszinte de­rűlátásra a baráti kapcsolatok továbbfejlődését illetően“. A derűlátást a szovjet külügy­miniszter látogatása alkalmával aláírt szovjet—olasz tudomá­nyos-műszaki együttműködési egyezmény, valamint a Lening- rádban és Milanóban létesíten­dő olasz, illetve szovjet főkon­zulátus felállításáról szóló megállapodás is indokolttá te­szi. A kapcsolatok felvétele óta eltelt fél évszázad alatt ered­ményesen fejlődött a két or­szág együttműködése. Kereske­delmük volumene 1972-ben el­érte a félmilliárd rubelt, s ta­valy további 25 százalékkal bővült. A két ország gazdasági együttműködésében igen nagy szerepe van az olasz acélcsőszál­lításoknak, amelyek olaj. és gázvezetékek megépítését szol­gálják. Ezért a Szovjetunió több mint százmillió köbméter földgáz szállításával fog fizet­ni Olaszországnak. A két or­szág együttműködésének gyü- mölcsözőségét eddig is a már Európa-szerte ismertté vált Zsiguli autók, a szovjet tog- liatti város gyártmányai bizo­nyítják. A jövőben a Monteca- tini—Edison vállalatnál kötött egyezmény alapján a Szovjet­unióban létesülő modern vegy­ipari komplexumok fogják hir­detni. Gromiko külügyminiszter Ró­mában is hangoztatta a genfi értekezlet meggyorsításának fontosságát és igyekezett eb­ben érdekeltté tenni az olasz kormányt. Az energiaproblé­mákkal kapcsolatban, amelyek Olaszországban is kínos hely­zetet idéztek elő, ismételten kidomborította, hogy a Szov­jetunió a kérdést az ENSZ égi­sze alatt valamennyi érdekelt fél részvételével tartandó olaj­konferencián szeretné rendez­ni, ahol mindenki szempontjá­ból méltányos döntések szület­hetnének. Gromiko elvtárs párizsi és római látogatása újabb bizonyí­téka volt annak, hogy lehetsé­ges, hasznos és szükséges is a különböző társadalmi rendsze­rű országok békés egymás mellett élése és együttműkö­dése, s ennek követendő pél­dáját mutatják a Szovjetunió­nak egyes nyugati országokkal, elsősorban Franciaországgal és Olaszországgal intézménye­sített kapcsolatai. L. L. Lahore — Pénteken, közép­európai idő szerint 13 órakor Lahore-ban Bhutto elnök meg­nyitotta a mohamedán vallású országok állam- és kormány­főinek értekezletét. Az iszlám legújabb kori történetének leg­nagyobb csúcstalálkozója első ülését nyilvánosan tartja, majd a résztvevők döntik el, hogy a további ülést nyilvánosan-e, vagy zárt ajtók mögött tart­sák. Az értekezletre 32 ország képviselője érkezett a pakisz­táni Lahore-ba. Az ismertebb politikusok közül a vendéglátó Bhutto pakisztáni elnökön kí­vül Szadat egyiptomi, Kadhafi líbiai, Bumedien algériai, Asz- szad szíriai elnök. Fejszál szaúd-arábiai király és több más politikus, illetve kormány­fő vesz részt a tárgyaláson. A tanácskozás napirendjére kerülő dokumentum két fő pontja a közel-keleti helyzetet és Jeruzsálem státusát tárgyal­Bécs — Még ebben az évben sor kerülhet az európai bizton­sági és együttműködési értekez­let harmadik záró-szakaszának megtartására — jelentette ki Bécsben rendezett sajtótájékoz­tatóján Wálter Scheel, nyugat­német külügyminiszter. Scheel pozitívan értékelte az európai enyhülési folyamatot, hangsúlyozva, hogy ennek so­rán az Atlanti Szövetség tag­jainak mindenkor figyelembe kell venniük biztonsági érde­keiket. Derűlátóan nyilatkozott az európai unió létrehozásának lehetőségeiről — véleménye szerint 1980-ra megérnek a po­litikai, gazdasági és védelmi feltételek a nyugati országok politikai uniója számára. Washington — Az amerikai szenátus haderőbizottsága foly­tatja vizsgálatát az egyre na­gyobb hullámokat verő kém­ügyben, amelyben a megbízó a Pentagon, a kémkedés célpont­ja pedig a Fehér Ház volt. Az eddig nyilvánosságra ke­rült leleplezések szerint a ve­zérkari főnökök egyesített bi­zottságának a Fehér Ház Kissin­ger vezette nemzetbiztonsági ta­nácsa mellé beosztott összekö­tő tisztjei 1970—71 folyamán rendszeresen ellopták és lemá­soltatták az elnök főtanácsadó­jának bizalmas diplomáciai tár­gyalásairól szóló jelentéseket és ezeket folyamatosan eljuttatták Thomas Moorer admirálisnak, a vezérkari főnökök egyesített bizottsága elnökének. Az első leleplezések nyomán a Fehér Ház nyilatkozata egy alacsony rangú beosztott túlbuzgóságával „magyarázta az ügyet”. Moorer először tagadta, de később a szenátus haderőbizottsága előtt ja. A tervezet szerint a csúcs- találkozó résztvevői felszólít­ják majd az iszlám államokat, kettőzzék meg erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy Izrael kivonja csapatait az összes megszállt területekről. A do­kumentum emlékeztet arra is, hogy a Palesztinái Felszabadí- tási Szervezet a palesztinai nép egyetlen törvényes képvi­selője. Aláhúzza annak szük­ségességét, hogy a palesztinai nép törvényes jogainak hely­reállítása a közel-keleti tartós béke megteremtésének egyik előfeltétele. Bhutto pakisztáni miniszter- elnök tegnap a televízióban közölte az országgal, hogy Pa­kisztán elismerte a Banglades Népi Köztársaságot. Hozzáfűz­te, hogy Mudzsibur Rahman miniszterelnök vezetésével ma bangladesi delegáció érkezik Lahore-ba, hogy bekapcsolódjék az iszlám értekezlet munkájá­ba. Nyíltan beszélt az európai integráció ismert gondjairól, az Egyesült Államok és Nyugat- Európa között fennálló véle­mény-különbségekről, az ener­giaválság okozta gazdasági-poli­tikai problémákról, de bizako­dóan nyilatkozott a nézetelté­rések rendezésének kilátásairól. Európa jövőjét az unió jelenti — mondotta többek között —, ez elképzelhetetlen az Egyesült Államok és a NATO támogatása nélkül. A nyugatnémet diplomácia vezetője bécsi látogatását és tárgyalásait eredményesnek ne­vezte. A nyugatnémet külügyminisz­ter pénteken elutazott Bécsből. OLASZORSZÁGBAN a kor­mány hat hónapon belül har­madszor emelte a benzin árát. FRANCIAORSZÄGBAN 1973 három utolsó hónapjában az ország fizetési mérlegében 5 milliárd 66 millió francia frank összegű deficit mutatkozott. A SÁLI-TÁRGYALÁSOK Géni­ben a szovjet—amerikai kül­döttség újabb megbeszélései­vel folytatódtak. elismerte, hogy valóban kapott ilyen „illetéktelenül” megszer­zett jelentéseket. Moorer szin­tén az anyagokat lopva lemá­soló Charles Radford haditen­gerészeti írnok „túlbuzgóságá­nak“ tulajdonította a kémkedést. Kissinger külügyminiszter ugyancsak csökkenteni igyeke­zett az ügy jelentőségét a sze­nátus haderőbizottsága elölt. Elismerte, dühbegurult, amikor megtudta, hogy Radford írnok, aki gyorsíróként elkísérte első titkos pekingi missziójára, ki­forgatta aktatáskáját, lemásolta és eljuttatta magasrangú meg­bízóihoz azt a jegyzőkönyvet is, amely Csou En-laj kínai kormányfővel folytatott beszél­getését tartalmazta. Moorer admirális és az egész kormány rendkívül kínos hely­zetbe került, miután Radford ír­nok 27 oldalas írásbeli jelenté­sében és szóbeli vallomásában részletesen kifejtette: mindvé­gig fölöttesei Rembrand Robin­ERICH HONECKER, az NSZEP KB első titkára, aki hi­vatalos látogatáson Kubában tartózkodik, Havannából San­tiago de Cubába utazott. MICHAIL GEORGADZENAK, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnöksége titkárának vezetésével szovjet parlamenti küldöttség utazott Kuwaitba. WALTER JOHN STOESSEL, az USA új rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövete megér­kezett Moszkvába. KURT WALDHEIM háromna­pos hivatalos látogatásra Nigé­riába érkezett. AZ ENSZ különleges bizott­sága felhívta a világ államai­nak figyelmét, hogy emlékez­zenek meg március 21-én a fa­ji megkülönböztetés elleni harc napjáról. A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG külügyminisztériuma megta­gadta az engedélyt a pekingi szovjet nagykövetség munka­társaitól, akik a szovjet had­sereg megalakításának 56. év­fordulója alkalmából Senjang- ban, Harbinban, Csangcsunban, Dalnyujban és Vuhanban kí­vánták megkoszorúzni a Kína felszabadításáért vívott harc­ban elesett szovjet katonák sírját. EGYIPTOM a Suezi csatorna megtisztításával kapcsolatban számos külföldi céghez fordult az aknák és egyéb torlaszok eltávolítása érdekében. A csa­torna megtisztítását a tervek szerint március elején kezdik meg. BERLINBEN az NDK közle­kedésügyi minisztériumának és Nyugat-Berlin megbízottjai alá­írták a Nyugat-Berlinré vonat­kozó új közlekedési megálla­podást. SPANYOLORSZÁGBAN Santia­go de Compostelában a rend­őrség kilenc diákot letartózta­tott, akik állítólag kommunista csoport tagjai. LISSZABONBAN munkások, diákok és baloldali szerveze­tek tagjai tüntettek a portugál kolonializmus ellen. A tünte­tők által terjesztett röplapok a harc beszüntetésére szólítják fel a gyarmatokon szolgálatot teljesítő portugál katonákat. GENFBEN újabb ülést tar­tott az európai biztonsági és együttműködési konferencia második szakaszának koordiná­ciós bizottsága. A bizottság február 28-ra és március 7-re tűzte ki a negyedik napirendi pontról, az össz-európai ta­nácskozó testület létrehozásá­ról tárgyaló munkacsoport el­ső két ülésének időpontját. SZOCIALISTA csoport alakult az Északi Tanácson belül. Tag­jai dán, norvég, finn és svéd kommunisták, valamint a dán és a Norvég Szocialista Nép­párt parlamenti képviselőinek soraiból kerültek ki. són ellentengernagy kifejezett utasítása alapján „tette rá a kezét“ Kissinger minden hozzá­férhető bizalmas iratára és fö- lötteseitől több alkalommal Moorer admirális „legnagyobb megelégelését” tolmácsoló di­cséreteket kapott „munkájáért“. A vizsgálat még nem adott választ a legnagyobb rejtélyre, arra, hogy a Fehér Ház belső vizsgálata nyomán 1971 végén Kissinger követelésére eltávolí­tották ugyan a nemzetbiztonsá­gi tanácsból a vezérkari főnök egyesített bizottságának össze­kötő tisztjeit, de Welander el­lentengernagy új parancsnoki beosztást kapott, Moorer admi­rálist 1972 tavaszán Nixon el­nök megerősítette a vezérkari főnök egyesített bizottsága élén és Redford haditengerészeti ír­nokot is csupán áthelyezték. Moorer admirális, aki minden felelősséget az írnokra hárított, azt állította, hogy „magasabb polgári hatóságok” kívánságá­ra nem indított fegyelmi eljá* rást Radford ellen. Scheel bizakodóan nyilatkozott az európai enyhülésről Pentagon kontra Fehér Ház EBÜK) TOVÁBB FOLYTATÓDIK A VÉRONTÁS CHILÉBEN lyainak kitartását — jelentették ki a Népi Egység Havannába menekült aktivistái. A menekül­tek elmondták, hogy Chiléből való távozásuk előtt olvasták Luis Corvalánnak családjához írt levelét. A levél rendkívül rövid volt, mivel a katonai cen­zúra törölte egyes részeit. A chilei hazafiak a jövőben sem szűnnek meg a fasiszta rend­szer ellen harcolni. Maga Pi­nochet . tábornok kijelentette, hogy a Chilei Kommunista Párt továbbra is működik illegali­tásban és a többi baloldali pár­tok is hallatják hangjukat. Santiago — A „La Prensa“ chilei napilap megszűnését je­lentette be a lap szerkesztősé­ge. Állítólag a lap betiltása an­nak a következménye, hogy a katonai junta betiltotta azon pártok és lapok tevékenységét, amelyek az Allende-kormányt támogatták. New York — Chicagóból 10- tagú küldöttség utazott Chilé­be, hogy kivizsgálja a chilei fa­siszta rendszer emberi jogokat sértő tetteit. A bizottság jelen­tést dolgozik ki a junta „tevé­kenységéről”, melyet a chilei hazafiak megmentésére alakult chicagói tanács március 10-i tömeggyűlésén tesznek közzé. Buenos Aires — Argentína santiagói nagykövetségére me­nekült chileiek szörnyű jelene­tek szemtanúi voltak. Elmon­dották, hogy a junta katonái agyonlőtték a nagykövetség há­rom rendőrét amiatt, hogy a menekülő chileieket beengedték a nagykövetség épületébe. Havanna — A véres kínzások és tömeges kivégzések nem tö­rik meg a chilei hazafiak bá­torságát sem a Davson-sziget és a koncentrációs táborok fog-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom